Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-28 / 23. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. szombat 13. Az emberiség fejlődését, felemelkedését, előrehaladásának folyamatát kutató régészet és történettudomány ma is az érdeklődés középpontjában áll. Az alkotó, cselekvő ember eredményeit rögzítő történetírás sok érdekes eseményt, adatot őrzött meg az utókor számára. Múltunk ismerete nélkül a ma jelenségeit nerri érthetjük teljességgel. Mostani összeállításunk néhány érdekességgel szolgál a régmúlt időkből, melyeket ma is számon tart a tudomány. összeállította: Mentusz Károly Ma is világhírű A Zsolnay-gyár története A monda — nem mende-monda Nagy királyok sírja nyomában Gárdonyi Géza Éjjel a Tiszán című költeménye így kezdődik: „Szeged alatt a szigetnél...” Ez a sziget a helyi lakosok nyelvében így él: Boszorkány-sziget. Vízjárta, bokros-fás ártér, melyet régi kiszáradt morot- vák kerítenek az öreg Tiszához. Nekünk, volt főis-- kolai, egyetemi hallgatóknak a nyári félév alatt kedvenc kiránduló, cserkésző területünk volt. Az itt-ott vizenyős, tocsogós lapályokban mindig találtunk 1-1 olyan virágos, vagy virágtalan növényt, ami még hiányzott a gyűjteményünkből. 1868-ban kérvény érkezett be Pécs város polgármesteréhez. „A külvárosban ... hol a közönség előtt ismeretes... edényt készítő fazekas műhelyem létezik: — egy nagyszerű, a műipar igényeinek megfelelő és a mostani műipar színvonalán álló gyárat szándékozom felállítani, mégpedig akként, hogy az a már ott létező épületek tökéletes átidomítása és nagymérvben történő kiterjesztése által lenne építendő”. Kérem, hogy Első Pécsi Cement Chanotte és Tűzbiztos Agyagáruk Gyára címen alapítandó gyárhoz a városi tanács az iparengedélyt adja meg. A kérelem benyújtója a hazai porcelán- és kerámia- gyártás neves személyisége, Zsolnay Vilmos. Zsolnay Vilmos 1828. április 27-én született. Anyjától sokrétű művészi képességeket örökölt, mely a festői pálya felé vonzotta, az apai örökség a természet titkait kutató és felhasználó technika kedvelésében, üzleti érzékben és nyugodt, magabiztos akaratban nyilvánult meg. E szerencsés tulajdonságok tették lehetővé, hogy Zsolnay Vilmos üzeméből európai hírű gyárat fejlesz- szen. Eredetileg kereskedőnek szánták, 11 éves korában már tanonc volt apja üzletében. 16 éves korában a bécsi Polytechnikum kereskedelmi tagozatának volt hallgatója, majd beutazta Cseh- és Németországot. A szabadságharc idején a pécsi nemzetőrség tagja volt. 25 éves karában önálló kereskedést nyitott, és ügyesen vezetett cége rövidesen jelentős külföldi kapcsolatokat épített ki. Egyik levele jellemző további életére: „Életemet csak a cselekvés és alkotás vágya tölti ki. Éjjel-nappal dolgozom, és máris sokat értem el. Ha itt megállnák, boldog, gondtalan életet élhetnék, így sokat kell küzdenem, míg elérem a célt”. Zsolnay fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a gyárban új, művészi kerámiát készítsenek. 1873-ban a bécsi kiállításon érte el első sikereit, magyar díszű edényekkel. 1878-ban a párizsi világkiállításon mutatta be újfajta edényeit, amelyeket egy sajátságos gyurmából készített, amely a porcelán és a fajansz között áll. Sárgás (iveire) színezetű alapanyagokra addig nem ismert, élénk tűzben beégetett zománcokat alkalmazott. Különleges díszedényei több kiállításon, külföldön is feltűnést keltettek, A nyolcvanas években új anyagot alkalmazott: a pirogránitot, amely kályhák és épületdíszek anyagául szolgált. Az ország fellendülő építészete sűrűn alkalmazta, mert fagyálló volt (a posta takarék- pénztáron és az Iparművészeti Múzeumon is láthatók ilyen díszek). Találmányai közül meg kell említeni a Zsolnay-féle keménycserepet, amelyet ő porcelán-fajansznak nevezett, és annak változatait, valamint a plutonitot és pirogránitot. A középkori mór mesterek ismerték a fémfényű mázak titkát. Tőlük tanulták el ezt a reneszánsz korának olasz keramikusai, de velük sírba is szállt e technika titka. E máz rejtélyét 400 év múlva legsikeresebben Wartha Vince műegyetemi tanár és Zsolnay Vilmos fejtették Zsolnay Vilmos meg. Wartha újra feltalálta és Zsolnay tökéletesítette a színes fémfényű máz egy válfaját, amelyet eozinnak neveztek el. A faenzai és gubbói lüszter technika 400 év múlva továbbfejlesztve Pécsett folytatódott. Ezzel a gyár és vele a magyar kerámia az élre nyomult. 1900-ra nem volt az agyag- árugyártásnak egyetlen ága sem, amelyben fényes eredményekkel ne dolgozott volna a Zsolnay-gyár. Zsolnay Vilmos 1900. március 23-án halt meg. Kellett ez, hiszen Gregus Pál professzor úr előtt csak akkor kezdhettük meg a szóbeli vizsgát, ha a begyűjtött, lepréselt 200 növényiből egy sem hiányzott. Hogy a megbélyegző szót honnan nyerte a ligetes táj, ezt egy szegedi dal árulja el: „... Oda jár a szögedi lány valahány, ott tanulja a boszorkány-tudományt”. Persze ez csak mende-monda. A ma ott gyűjtögető diáklányok már nem félnek attól, hogy a boszorkányság gyanújába keverednek. Annyi azonban igaz, régi néprajzi kutatásokból olvasható, hogy Szegeden a középkorban lefolytattak néhány boszorkánypert. De erre már senki sem gondol. A költemény — többek között — ezt is tartalmazza: ......lenn a vízben, lenn a mélyfben fekszik egy nagy halott király. ... Koporsója arany, ezüst, vasiból van a burkolata”. Igen, Attiláról szód az ének. Ez már monda, mely több alakiban maradt ránk. Gyakran megfordult emlékezetemben e hagyomány, mivel én is a Tisza partján születtem, s nőttem föl. Az olvasókönyvből sem hiányzót e monda. Én már akkor hittem benne. De most hiszek-e? A kérdés azért foglalkoztat újra, mert egy Tv-soro- zat egy téma kapcsán emlékezetembe idézte. Mint olvashattuk (Delta 1979), s most láthattuk, Manolis Andronicos görög régészprofesszor talán az évszázad legnagyobb jelentőségű felfedezését, a verginiai ásatásokat mutatta be. Lenyűgözött a lelet. A gazdag Az egyik legrégibb anyag a csont, amelyet az ember különféle használati és dísztárgyak készítésére felhasznált. A szakemberek sokáig azt hitték, hogy a történelem előtti kor embere csak a csiszolatlan kőkorszak vége felé kezdte az állati csontokat eszközzé feldolgozni. De Spanyolországban, a torralbai és az ambronai lelőhelyeken indított ásatások bebizonyították, hogy már az Australopithecus ősember idején — 3 ezer év vei ezelőtt — iparszerűen dolgoztak fel csontokat. E lelőhelyeken (Madrid és Saragossa között félúton, 1100 méter magasságban) nagy mennyiségű emlősállatcsontra, köztük túlnyomó többségben elefántok maradványaira bukkantak. A csontfaragás minden nép népművészetében jelentős, elsősorban a vadászattal és az állattenyésztéssel foglalkozó népeknél. Szarvasmarhacsontból. a szarvaskincs azonosítása során a kutató arra következetetett, hogy II. Fülöp, Macedónia királyának a sírjára, hamvaira bukkant. Most a publikálásra került sor. Görögországban, Tesszalonikitól nyugatra visz bennünket a történet. A „Delta-Verginia” nevű helyet említi. Ez a térképen nem található. A temetkezés helye az egykori Aigai királyi székhely körül volt. A térképen ettől a helytől kissé északra, Edessza város neve olvasható. Andnonicosz már 1977-ben egy kifosztott sírépítményre bukkant. Még abban az évben, az ásatások nyomán meghökkentő leletekre akadt. Makedón sírt tártak föl. Első lelet márványlappal fedett díszes szorkofágot jelentett. Benne egy aranyláda, mely csupán 40 cm hosszú, 33,5 cm szélesnek bizonyult. A tiszta színarany láda súlya 11 kilót nyomott. Fedelét aranyló, sugaras csillag díszítette, mely más itteni leleteken is előfordult. A fedél felnyitása után sértetlenül találták az arannyal átszőtt bársonyba helyezett halott hamvait. A feltárt lelet előkelő ember sírjára utalt. Előkerültek arannyal, elefánt- csonttal díszített pajzs, arany fejpánt, nemesfémből készült különböző edények, amik a korabeli ötvösművészet remekei voltak. Továbbá díszes aranyos vért, drágakövekkel ékesített kard. Ilyen díszítésű tárgyakat i.e. 325—350 között készítettek. Ebben az időszakban pedig II. Fülöp volt Macedonia királya. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) marha szarvából, lábszár- csontjából készítettek sípokat, baltafejeket, gombokat, ékszereket. Az elefántcsont-faragás a szobrászat és az iparművészet egyik legnagyobb A leletanyag, a csontok milyen antropológiai bélyegeket árultak el? A bemutatáskor látható volt egy pár lábvédő páncél, mely a tanulmányozáskor elárulta, hogy a bal lálbvént 3,5 cm-el kurtább volt, mint a jobb. Korabeli feljegyzések tanúsítják, hogy Fülöp bal lába rövidebb volt, mint a másik. A krónikások azt is kinyomozták, hogy egyik csatájában, harc közben dárda fúródott bal térde alá. A sérülés Innen származott. A feltárt sírban — egyéb emlékek között — 3 elefántcsont-portrét is találtak, melyek Fülöpöt, — a fiát, Nagy Sándort, — valamint Olümpiászt, sorrendiben a harmadik feleségét (Sándor anyját) ábrázolták. A király joibb szemöldökcsontján nagy vágás nyoma látszik. Állítások szerint harc közben lándzsa metszette át, ekkor jobb szeme is megsérült. A vizsgálatok összességében III. Fülöp hamvaira utalnak, az 5 személye mellett szólnak. Fia, Nagy Sándor, kora legnagyobb hódítója márvánnyal borított aranykoporsóba, aranyos bársonyba takarva te- mettette el édesapját. S ez a kincs a felszínre került. A magyarokkal rokon előd, Attila híre-neve is vetélkedett a Fülöpével. még- inkáhb Nagy Sándoréval. A hunok legendás királya azonban hét évszázaddal később élt. A két nagy király halála hasonló körülmények között zajlott le. A két trónörökös-fiú egyaránt megtehette, hogy drága sírba temessék királyi atyjukat. Csaba királyfi a vének tanácsára hallgatva hármas koporsóba fektette Attilát: napsugárba, holdsugárba, fekete éjszakába. A rabszolgák — más-más hagyomány szerint — mély sírba, vagy a Tisza habjaiba rejtették el a koporsót. így szól a monda, márpedig az nem hazudik; „ .. .és a hármas koporsóban a király a dalt hallgatja.” múltra visszavezethető technikája. Nevezetes termékei a kínai és japán művészet alkotásai, az egyiptomiak elefántcsont bútorai, bizánci ereklyetartók, könyvtáblák és domborművek, amelyek a középkorban egész Európában elterjedtek. Az elefántcsont-faragás utoljára a XVII.—XVIII. században Németalföldön és Dél-Né- metországban virágzott (szobrocskák, érmek, ötvösmunkákat és bútorokat díszítő faragványok.) A csontot olykor mai iparművészek is felhasználják. Mainz-ban, a drágakő kiállításon mutatták be a képünkön látható csont órát, amelynek foglalata csont, szerkezete arany, számos brilliánssal. Mutatja az órákon, negyedeken, perceken kívül a naptárt és a holdfázisokat is. Egy genfi órás készítette az órát kézimunkával, amelynek az értéke 1,1 millió márka. A freskóról mintázzák Punt újjászületése 2500 évvel ezelőtt az egyiptomi fáraó az afrikai földrész körülhajózására expedíciót szervezett. Föníciai hajósok a Vörös-tengeren hajóztak végig, majd három év múlva 30 000 km-nyi utat megfőve, Afrika körülhajózása után a Földközi-tengeren keresztül érkeztek visz- sza Egyiptomba. Ennek az útnak megismétlését készíti elő két francia szakember. Mivel azonban a 2500 év előtti föníciai hajókról nem maradt rajz vagy leírás, úgy döntöttek, hogy egy régebbi egyiptomi hajót fognak rekonstruálni. Csaknem 3000 esztendeje küldte Hat- sepsut egyiptomi királynő a kincsekben gazdag Punt országába hajóit elefántcsontért, fűszernövényekért, aranyért. (Senki sem tudja, hol volt ez a titokzatos Punt ország.) A királynő hajóinak ábrázolása megmaradt Deir-El- Bahari híres freskóin. Ezek alapján készül a franciák Punt nevű hajója. A két vállalkozón kívül mintegy 16 szakember készül Afrika körülhajózására. Már az indiánok ismerték Fogtömés — háromezer éve Észak-Amerika indiánjai már i. e. 1200-ban — ezer évvel korábban, mint a világ bármely más népessége — ismerték a fogorvoslás tudományát. Ezt a felfedezést a washingtoni Smithsonian Intézet birtokában lévő koponyatár 20 ezer példányának megvizsgálása után tették a kutatók. A Saint Louis (Missouri) melletti — 1938-ban felfedezett — indián temetőből származó koponyákon találták nyomát a fogkezelésnek. Egy férfikoponyának a zápfoga, s egy körülbelül 40 év körüli nőnek két foga volt cementféleséggel betömve. Még más érdekes fefede- zést is tettek. Megállapították, hogy az ősi egyiptomiak közül — akik a VI. és a XII. dinasztia idején éltek — csupán 2—3 százaléknak volt lyukas foga, de már a XVII. dinasztia idején ez a százalék 90-re emelkedett. Közel — főm helyett Japán ércben szegény, de nagy mennyiségű vulkánikus kőzettel rendelkezik. Japán kutatók sokévi munkával porított vulkanikus kőzetből pehelykönnyű anyagot állítottak elő, amely számos esetben alkalmas fa vagy fém helyettesítésére. Két válozatot dolgoztak ki: az egyik rendkívül kis méretű, belül üres, üvegszerű szemcsék halmazából áll, a másik pedig szemcsék és alumínium keverékéből álló olvadék. Az utóbbihoz különösen nagy reményeket fűznek: fajsúlya fele az alumíniuménak, kiváló hő- és hangszigetelő és nyújtható. Ára az alumíniuménál kisebb. A feltalálók szerint az új anyag jól használható építőanyagként és alkalmas repülőgéptörzs, padlózat, uszály, élektromos eszközök és fényképezőgépek előállítására. Dr. Zétényi Endre Csonlíaragók - régeit és ma FÜZESABONY ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ szerződéses üzemeltetésre átadja az alábbi egységeket 1984. április 1-től, 1987. március 31-ig. 3. sz. Élelmiszerbolt, Füzesabony, Szihalmi út 32. 12- sz. Élelmiszerbolt, Füzesabony, Makiári út 16. 18. sz. Élelmiszerbolt, Besenyőtelek, Sztálin út 29. 19. sz. Élelmiszerbolt, Besenyőtelek, Vöröshadsereg út 178. 22. sz. Élelmiszerbolt, Mezőtárkány, Budai N. út 1. 23. sz. Élelmiszerbolt, Mezőtárkány, Kossuth út 107. 36. sz. Büfé, Füzesabony, Mátravidéki Fémművek 51. sz. Zöldségbolt, Szihalom, Tárkányi út 5. 52. sz- Zöldségbolt, Mezőszemere, Széchenyi út 10. 54- sz. Zöldségbolt, Füzesabony, Szabadság út 1. 56. sz. Zöldségbolt, Besenyőtelek, Vöröshadsereg út 77. 62. sz. Élelmiszerbolt, Szihalom, Hunyadi út 129. 63, sz. Élelmiszerbolt, Szihalom, Hunyadi út 17. 67. sz. Élelmiszerbolt, Mezőszemere, Szabadság út 93. 80. sz. Élelmiszerbolt, Poroszló, Sztálin út 46. 83. sz. Élelmiszerbolt, Poroszló, Vöröshadsereg út 38. 85. sz- Élelmiszerbolt, Üjlőrincfalva, Vöröshadsereg út 21. 88. sz. Élelmiszerbolt, Sarud, Széchenyi út 1. 93. sz. Zöldségbolt, Poroszló, Petőfi út 1. 94. sz. Zöldségbolt, Poroszló, Temető u. 1. VIII. sz. Falatozó, Füzesabony, Baross u. 6. XII. sz. Vendéglő, Mezőtárkány, Kossuth út 54. XXII. sz- Presszó, Szihalom, Hunyadi út 150. A PÄLYÄZATOKAT 1984. március 5-ig kérjük benyújtani az ÁFÉSZ KERESKEDELMI főosztályára, FÜZESABONY, Rákóczi út 69. VERSENYTÄRGYALÄS: 1984. március 12-én, és 13-án lesz 9 órakor az ÁFÉSZ központjában. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a szövetkezet számviteli osztálya ad.
