Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-05 / 3. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. január 5., csütörtök S. Taskent — Kukeldas medresze A Farhend szökőkút Nagojban (Fotók: S2P—APN—KSj SZOVJETUNIÓ Őrzik Közép-Ázsia kincseit A közép-ázsiai Kizil-kum sivatag egyetlen vízimalma a restaurálásra váró műemlékek listáján van. Csak a homok és a szél a megmondhatói, hány és hány századon át őrölte a messziről hozott gabonát az öreg szerkezet. Eljárt fölötte az idő, megrokkant, elhagyottá vált. Az Üzbég Köztársaság műemlékvédő egyesületének területi aktivistái találtak rá. Saját erőből láttak hozzá a régi malom helyreállításához, s az nemsokára ismét munkaképes lesz. A hírt a közelmúltban közölte a Pravda Vosztoka című napilap, s ehhez hasonló híradások gyakran szerepelnek az újságokban. Az ősi Taskent az Üzbég Köztársaság fővárosa. A XVI. századi Kukeldas medresze mellett áll a 23 emeletes Moszkva Szálló, vele szemben zsibong a keleti bazár. A város műemlék: 2000 évet számlál és az UNESCO döntése alapján alapításának évfordulóját 1983 őszén ünnepelték. De emlékműve ez a város a barátságnak, a testvériségnek és a kölcsönös segítség- nyújtásnak is. Az 1966-os pusztító erejű földrengés után lényegében újjá kellett építeni Taskentet. A Szovjetunió 15 köztársaságából sereglettek ide az emberek segíteni. Helyreállították a régi épületeket és újakat építettek. És a város hagyományaihoz híven ismét remekművek születtek. A Népek Barátsága Palota, a Lenin Múzeum, az Üzbegisztán Szálloda korunk keleti építészetének legszebb gyöngyszemei. Űj emlékművek is gazdagítják a várost: Avicenna és Na- voji szobra, a taskentí kovács, Saamher Samahmudov és felesége, Bahra emlékműve, akik a háború alatt 14, szüleit elvesztett gyereket fogadtak magukhoz és neveltek fel. 1981 szeptemberében Tas- kentben az üzbég építészek szövetségének plénumán! a város fejlesztésének és rekonstrukciójának távlatairól döntöttek. Eszerint a város- központban az építészeti együttesek rövidesen elkészülnek és védett területeket hoznak létre a régi építészet műemlékeinek környékén. Idézhetünk példát másik közép-ázsiai országból, Tádzsikisztánból is. Hogy hogyan őrzik a múlt történelmi, kulturális hagyatékát, milyen hatalmas munkát végeznek a köztársaság restaurátorai, arról tanúskodik az a kiállítás, amelyet 1983 nyarának végén a tadzsik fővárosban, Dusanbeban nyitottak meg. A helytörténeti kiállítás ruhák, használati és munkaeszközök, ékszerek sokaságát mutatta be, amelyeket a régészek a régi városok helyén találtak, s századokkal ezelőtt, ügyes kezű fazekasok, ötvösök műhelyeiben készültek. A kiállításon nagy érdeklődés kísérte azokat a fényképeket, amelyek a leleteket eredeti állapotukban, restauráció közben, s felújítva mutatták be. A ma embere őrzi, védi őket, hogy utódai is láthassák. Csak Tádzsikisztánban több mint ezer kultúrtörténeti műemléket tartanak számon. 1983-ban a restaurációs munkákra félmillió rubelt fordított a köztársasági költségvetés. Irina Mgerjan LAOSZ A népgazdaság tervei MONGÓLIA Mongolit-, foszforitmedence, ritka földfémek A mongol—szovjet geológiai expedíciók története egyidős a Mongol Népköz- társaság megalakulásával. A két ország tudományos akadémiáinak munkatársai 1921 óta folytatnak értékes kutatómunkát Mongólia területén. A jelenlegi expedícióról N. Zajcev Állami-díjas akadémikus, a szovjet geológus csoport vezetője nyilatkozott. Elmondotta, hogy a legújabb expedíció 1982-ben látott munkához a Mongol—Altaj és a Góbi-Altaj északi és déli körzetében, valamint a Hövszögöl-tó vidékén, ahol a sziklás hegyi táj minden valószínűség szerint sok ásványi kincset rejt. Zajcev akadémikus megemlítette, hogy az utóbbi évek kutatómunkája fontos elméleti és gyakorlati sikerekkel járt. A geológiai szerkezet mélyebb rétegeinek vizsgálata lehetővé tette, hogy elkészíthessék az első modelleket a földkéreg itteni szerkezetéről mintegy 120—140 kilométeres mélységig. így rövidesen megszerkeszthetik a geológiai formációk első térképét. A tudós hangsúlyozta a kutatások gyakorlati hasznát is. A feltárt bauxit- és korundit-telepek, az új nemesfém. és érclelőhelyek kiaknázása a népgazdaságot gyarapítja a jövőben. Hasonló reményekre jogosítanak az ország déli részén felfedezett magas alkálitartalmú földfém-lelőhelyek. Emellett több új ércféleséget is felfedeztek és leírtak. Egyiküket előfordulási helyéről mongolitnak nevezték el. Mind a mongol, mind a szovjet expedícióvezető kiemelte a Hövszögöl-tó fosz- forit-medencéjének jelentőségét. A foszfor it jelenlétét még a hatvanas években ott járt expedíció fedezte fel. A Laoszi Forradalmi Néppárt III. kongresszusa jelentős feladatokat tűzött az ország népgazdasága elé. Az elmúlt évek eredményei arra utalnak, hogy e célok, ha nagy erőfeszítések árán is, de elérhetők. A célkitűzések valóra váltásában a baráti indokínai ország lakói számítanak a szocialista államok támogatására is. Hazánk közúti híd, baromfifarm és gyermekkórház építéséhez nyújt segítséget. A nemrégiben aláírt 1984. évi árucsere-forgalmi jegyzőkönyv szerint a többi között szövetet, akusztikai berendezéseket és elektromos cikkeket szállítunk, cserébe a kávéért és a könnyűipari cikkekért. Szakembereink hozzájárulnak az iparszervezés terén szerzett tapasztalatok hasznosításához és a magyar kukoricatermesztési rendszer bevezetéséhez. A laoszi mezőgazdaság feladata, hogy véglegesen megoldja a lakosság élelmezési problémáit, s legalább hathónapos élelmiszer-tartalékot képezzen. 1985-ig a fő táplálékul szolgáló rizsből annyit akarnak termelni, hogy évente minden főre 350 kilogramm jusson. Továbbfejlesztik az állattenyésztést és a rizs mellett fokozottabban kívánnak gabonát, zöldséget, cukornádat és más növényeket is termeszteni. Az ország egyik legnagyobb természeti kincse, a faállomány védelme érdekében meg akarják szüntetni a hegyi lakók hagyományos művelési módszerét, az erdőégetést. A rizstermelés növelését részben a szárazrizs-termelés elterjesztésével oldanák meg, az arra alkalmas elárasztható területeken pedig szövetkezetek és állami gazdaságok szervezésével a nagyüzemi gazdálkodás kifejlesztésére törekszenek. A viszonylag keskeny, hosszan elnyúló országban megkülönböztetett jelentősége van az úthálózat fejlesztésének. A 9. számú főút építésében több szocialista ország is részt vállalt. A 247 kilométer hosszú út a vietnami Da Nang tengeri kikötővel köti össze az országot. Kevesen tudják, hogy Laoszban a világon a legnagyobb a folyók egy lakosra számított vízhozama, ami nagy lehetőséget ad az ország elektromos hálózatának kiépítéséhez. Az iparosítás jelenlegi foka ugyan még nem igényel túl nagy energiamennyiséget, amire az is utal, hogy rendszeresen exportálnak a szomszédos Thaiföldnek elektromos áramot — valutáért. (G. I.) Híd a 9. számú főútvonalon, amely a vietnami Da Nang kikötővel köti össze az országot. A hidat magyar szakemberek és laoszi munkások építették. (Fotó — APN/ZB — KSj VIETNAM A kiváló iskola Óra az elektronikai laboratóriumban KNDK Vönszan — egy kikötőváros múltja és Jelene Vönszan a KNDK keleti partvidékének középső részén elterülő Kangvon tartomány közigazgatási, kulturális és gazdasági központja. A valaha csendes kikötővároskát nem kerülték el a háború pusztításai. Az 1950 és 1953 közötti amerikai bombázások romba döntötték Vönszant. Szerencsére ma mindez történelem. A korszerű kikötő állja a versenyt az összehasonlításban, s a városban már nyomát sem látni a háborús pusztításoknak. Vönszan ma modern város. Sugárútjait 20 emeletes toronyházak, üzletsorok szegélyezik. Mindenütt sok a zöld, s a lakótelepeken kényelmes otthonok épültek. KUBA Plenáris ülés — évente kétszer Kuba 9 millió állampolgárát 479 nemzetgyűlési tag képviseli a parlamentben. A Népi Hatalom Nemzetgyűlése évente kétszer tart plenáris ülést. Az ülésszakok közötti időt élénk közéleti tevékenység jellemzi, amely megnyilvánul a szakbizottságok munkájában és a fogadóórákon is. A nemzetgyűlés első ünnepélyes plenáris ülésére 1976 végén került sor: a képviselők megvitatták és jóváhagyták Kuba új alkotmányát, kijelölték az Államtanácsot, és döntöttek az ország új politikai-adminiszt- ratív struktúrájáról. Kuba régebben 6 megyéből állt, de 1976-ban a szigetországot 14 megyei közigazgatási egységre osztották, s ekkor kapott különleges önkormányzatot az Ifjúság Szigete. A magyar KlSZ-fiatalok támogatásával épült szakmunkásképző intézetet hat esztendeje avatták fel a Hanoi körzetéhez tartozó Son Tayban. Az iskola gépekkel jól felszerelt műhelyeiben jelenleg 700 diák tanulja a lakatos, az esztergályos, a marós, a gépköszörűs, a kovács, a hegesztő, a villanyszerelő és az autószerelő szakmát. Az intézet tanműhelyeiben készült alkatrészek, kisgépek a környék 50 üzemének munkáját segítik. A jól képzett ifjú szakmunkások keresettek egész Vietnam üzemeiben, gyáraiban. Az intézmény a múlt évben elnyerte a „Kiváló iskola” címet. KAMBODZSA A város újra él Minden külföldi tudósítónak vannak olyan munkaélményei, amelyek örökre az emlékezetébe vésődnek. In- dokínából tudósítván az 1970- es évek második felében a sors a politika fordulatai döbbenetes élmények sorával gazdagítottak. Közülük is kiemelkedik 1979 januárjában Phnom Penh, őszintén szólva sokáig azt hittem, pusztán a szenvedések ragadják el a kambodzsai menekültek fantáziáját, amikor arról számolnak be, hogy a két és félmilliós nagyváros valósággal holttá merevedett. 1979 janurjának Phon Penh-e, napokkal Pol Pót gyilkos rendszerének összeomlása után maga volt a felfoghatatlan, az elképzelhetetlen, az a különös eset, amikor az ember nem hisz tulajdon szemének. Délkelet- Ázsia egykori gyöngyszeme egy teremtett lélek nélkül, ép házak, megvetett ágyak gazdáik nélkül, mintha az élet megállt volna. Másokat Phon Penh neutronbomba sújtott városra emlékeztetett, ahol a tárgyak a túlélők, s az ember a pusztulásra ítéltetett. Ettől, az újkori történelemben példátlannak mondható értelmetlen és kegyetlen, öncélú és eszelős rendszer végső kiteljesedésétől mentette meg Kambodzsa fogyatkozó népét 1979. január 7-e. A nap, amikor a vietnami néphadsereg egységei által támogatott kambodzsai hazafias erők megdöntötték Pol Pót és hívei rémuralmát. Nem tagadom, akkor én is, s kivétel nélkül valamennyi tudósítótársam úgy vélte, évtizedekbe telik még, amíg Kambodzsa a pusztítást kiheveri, s talpra áll. Tévedésünk a szemtanúk bocsánatos tévedése: kiürített városok, szétrombolt kórházak és iskolák, megsemmisített infrastruktúra, tömegnyomor és gyermekhalál láttán ki vállalkozott volna optimista jövendölésre? Kambodzsa népe azonban hihetetlen élni akarásról tett tanúbizonyságot. Néhány év leforgása alatt poraiból újjászületett egy ország. Phnom Penh ma ismét több százezres színpompás nagyváros, a földek ismét benépesültek, a gyárak újból működnek, az iskolák megteltek az ifjabb nemzedék nagyszámú képviselőivel. Az élet újjászerveződésének ebben a csodálatos folyamatában Kambodzsa az első perctől fogva élvezte Vietnam, s a vele szövetséges szocialista országok erkölcsi és tevőleges anyagi támogatását. Nekik köszönhető az is, hogy a rémuralom alóli felszabadulás első hónapjait nem követte tömeges éhhalál, miként az is, hogy a szocialista útra lépett délkelet-ázsiai - állam függetlenségével szemben szervezkedő erők minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult. Kambodzsai kérdés nincs többé a szónak emberi, kulturális és gazdasági értelmében. Keletiek és nyugatiak, szocialisták és anti- kommunisták egybehangzó véleménye: Kambodzsa legjobb úton van afelé, hogy ugyanolyan mércével mérettessék, mint a világ bármely más nemzete. De kambodzsai kérdés mégiscsak létezik. Mindenekelőtt amiatt az amerikai, kínai és ASEAN-politika miatt, amely mindmáig nem hajlandó tudomásul venni a kambodzsai realitásokat, pusztán azért, mert Phnom Penh vezetői országuk jövőjét Vietnammal és Laosszal, tágabb értelemben a szocialista közösséggel összefogva képzelik el. Ennek a politikának tudható be, hog Thaiföld és Kambodzsa határtérsége továbbra is hidegháborús feszültségzóna, hogy a népi Kambodzsa nem foglalhatja el az őt megillető helyet az ENSZ-ben. hogy ez a kérdés Délkelet- Ázsia regionális együttműködését gátolja. Nem titok, a kambodzsai realitásokkal szembehelyezkedő külső' erők legfőbb érve a vietnami csapatok jelenléte. Márpedig, miként ezt Indokína szocialista államai több ízben kinyilvánították: csakis a kambodzsai átalakulás a megfordíthatatlan, nem a vietnami csapatok jelenléte. A tavalyi vien- tianei csúcsértekezleten Indokína államai konkrét és építő megoldást kínáltak fel mind a Kambodzsa körüli ellentétek rendezésére, mind a két eltérő társadalmi rendszerű regionális tömb közötti híd felépítésére. Pol Pót rendszere összeomlásának 5. évfordulója a legidőszerűbb alkalom a felkínált párbeszéd lehetőségének újragondolására. Győri Sándor összeállította: Gyurkó Géza
