Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-05 / 3. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. január 5., csütörtök S. Taskent — Kukeldas medresze A Farhend szökőkút Nagojban (Fotók: S2P—APN—KSj SZOVJETUNIÓ Őrzik Közép-Ázsia kincseit A közép-ázsiai Kizil-kum sivatag egyetlen vízimalma a restaurálásra váró mű­emlékek listáján van. Csak a homok és a szél a meg­mondhatói, hány és hány századon át őrölte a messzi­ről hozott gabonát az öreg szerkezet. Eljárt fölötte az idő, megrokkant, elhagyottá vált. Az Üzbég Köztársaság műemlékvédő egyesületének területi aktivistái találtak rá. Saját erőből láttak hozzá a régi malom helyreállításá­hoz, s az nemsokára ismét munkaképes lesz. A hírt a közelmúltban közölte a Pravda Vosztoka című napilap, s ehhez ha­sonló híradások gyakran sze­repelnek az újságokban. Az ősi Taskent az Üz­bég Köztársaság fővárosa. A XVI. századi Kukeldas med­resze mellett áll a 23 eme­letes Moszkva Szálló, vele szemben zsibong a keleti bazár. A város műemlék: 2000 évet számlál és az UNESCO döntése alapján alapításának évfordulóját 1983 őszén ünnepelték. De emlékműve ez a város a barátságnak, a testvériség­nek és a kölcsönös segítség- nyújtásnak is. Az 1966-os pusztító erejű földrengés után lényegében újjá kellett építeni Taskentet. A Szov­jetunió 15 köztársaságából sereglettek ide az emberek segíteni. Helyreállították a régi épü­leteket és újakat építettek. És a város hagyományaihoz híven ismét remekművek születtek. A Népek Barátsá­ga Palota, a Lenin Múzeum, az Üzbegisztán Szálloda ko­runk keleti építészetének legszebb gyöngyszemei. Űj emlékművek is gazdagítják a várost: Avicenna és Na- voji szobra, a taskentí ko­vács, Saamher Samahmudov és felesége, Bahra emlék­műve, akik a háború alatt 14, szüleit elvesztett gyere­ket fogadtak magukhoz és neveltek fel. 1981 szeptemberében Tas- kentben az üzbég építészek szövetségének plénumán! a város fejlesztésének és re­konstrukciójának távlatairól döntöttek. Eszerint a város- központban az építészeti együttesek rövidesen elké­szülnek és védett területe­ket hoznak létre a régi épí­tészet műemlékeinek kör­nyékén. Idézhetünk példát másik közép-ázsiai országból, Tád­zsikisztánból is. Hogy ho­gyan őrzik a múlt történel­mi, kulturális hagyatékát, milyen hatalmas munkát vé­geznek a köztársaság restau­rátorai, arról tanúskodik az a kiállítás, amelyet 1983 nyarának végén a tadzsik fővárosban, Dusanbeban nyi­tottak meg. A helytörténeti kiállítás ruhák, használati és munkaeszközök, ékszerek so­kaságát mutatta be, ame­lyeket a régészek a régi vá­rosok helyén találtak, s szá­zadokkal ezelőtt, ügyes ke­zű fazekasok, ötvösök mű­helyeiben készültek. A kiállításon nagy érdek­lődés kísérte azokat a fény­képeket, amelyek a leleteket eredeti állapotukban, res­tauráció közben, s felújít­va mutatták be. A ma em­bere őrzi, védi őket, hogy utódai is láthassák. Csak Tádzsikisztánban több mint ezer kultúrtörténeti műemléket tartanak számon. 1983-ban a restaurációs mun­kákra félmillió rubelt for­dított a köztársasági költ­ségvetés. Irina Mgerjan LAOSZ A népgazdaság tervei MONGÓLIA Mongolit-, foszforitmedence, ritka földfémek A mongol—szovjet geoló­giai expedíciók története egyidős a Mongol Népköz- társaság megalakulásával. A két ország tudományos aka­démiáinak munkatársai 1921 óta folytatnak értékes kuta­tómunkát Mongólia terüle­tén. A jelenlegi expedícióról N. Zajcev Állami-díjas aka­démikus, a szovjet geológus csoport vezetője nyilatkozott. Elmondotta, hogy a legújabb expedíció 1982-ben látott munkához a Mongol—Altaj és a Góbi-Altaj északi és déli körzetében, valamint a Hövszögöl-tó vidékén, ahol a sziklás hegyi táj minden va­lószínűség szerint sok ásvá­nyi kincset rejt. Zajcev akadémikus meg­említette, hogy az utóbbi évek kutatómunkája fontos elméleti és gyakorlati sike­rekkel járt. A geológiai szer­kezet mélyebb rétegeinek vizsgálata lehetővé tette, hogy elkészíthessék az első modelleket a földkéreg itte­ni szerkezetéről mintegy 120—140 kilométeres mély­ségig. így rövidesen meg­szerkeszthetik a geológiai formációk első térképét. A tudós hangsúlyozta a kutatások gyakorlati hasz­nát is. A feltárt bauxit- és korundit-telepek, az új ne­mesfém. és érclelőhelyek kiaknázása a népgazdaságot gyarapítja a jövőben. Ha­sonló reményekre jogosíta­nak az ország déli részén felfedezett magas alkálitar­talmú földfém-lelőhelyek. Emellett több új ércféleséget is felfedeztek és leírtak. Egyiküket előfordulási he­lyéről mongolitnak nevezték el. Mind a mongol, mind a szovjet expedícióvezető ki­emelte a Hövszögöl-tó fosz- forit-medencéjének jelentő­ségét. A foszfor it jelenlétét még a hatvanas években ott járt expedíció fedezte fel. A Laoszi Forradalmi Nép­párt III. kongresszusa jelen­tős feladatokat tűzött az or­szág népgazdasága elé. Az elmúlt évek eredményei ar­ra utalnak, hogy e célok, ha nagy erőfeszítések árán is, de elérhetők. A célkitűzések valóra váltásában a baráti indokínai ország lakói szá­mítanak a szocialista álla­mok támogatására is. Ha­zánk közúti híd, baromfi­farm és gyermekkórház épí­téséhez nyújt segítséget. A nemrégiben aláírt 1984. évi árucsere-forgalmi jegyző­könyv szerint a többi között szövetet, akusztikai beren­dezéseket és elektromos cik­keket szállítunk, cserébe a kávéért és a könnyűipari cikkekért. Szakembereink hozzájárulnak az iparszer­vezés terén szerzett tapasz­talatok hasznosításához és a magyar kukoricatermesztési rendszer bevezetéséhez. A laoszi mezőgazdaság feladata, hogy véglegesen megoldja a lakosság élelme­zési problémáit, s legalább hathónapos élelmiszer-tar­talékot képezzen. 1985-ig a fő táplálékul szolgáló rizsből annyit akarnak termelni, hogy évente minden főre 350 kilogramm jusson. To­vábbfejlesztik az állatte­nyésztést és a rizs mellett fokozottabban kívánnak ga­bonát, zöldséget, cukornádat és más növényeket is ter­meszteni. Az ország egyik legnagyobb természeti kin­cse, a faállomány védelme érdekében meg akarják szüntetni a hegyi lakók ha­gyományos művelési mód­szerét, az erdőégetést. A rizstermelés növelését rész­ben a szárazrizs-termelés el­terjesztésével oldanák meg, az arra alkalmas elárasztható területeken pedig szövetke­zetek és állami gazdaságok szervezésével a nagyüzemi gazdálkodás kifejlesztésére törekszenek. A viszonylag keskeny, hosszan elnyúló országban megkülönböztetett jelentő­sége van az úthálózat fej­lesztésének. A 9. számú főút építésében több szocialista ország is részt vállalt. A 247 kilométer hosszú út a viet­nami Da Nang tengeri ki­kötővel köti össze az orszá­got. Kevesen tudják, hogy Laoszban a világon a leg­nagyobb a folyók egy la­kosra számított vízhozama, ami nagy lehetőséget ad az ország elektromos hálózatá­nak kiépítéséhez. Az iparo­sítás jelenlegi foka ugyan még nem igényel túl nagy energiamennyiséget, amire az is utal, hogy rendszeresen exportálnak a szomszédos Thaiföldnek elektromos ára­mot — valutáért. (G. I.) Híd a 9. számú főútvonalon, amely a vietnami Da Nang kikötővel köti össze az országot. A hidat magyar szakem­berek és laoszi munkások építették. (Fotó — APN/ZB — KSj VIETNAM A kiváló iskola Óra az elektronikai laboratóriumban KNDK Vönszan — egy kikötőváros múltja és Jelene Vönszan a KNDK keleti partvidékének középső ré­szén elterülő Kangvon tarto­mány közigazgatási, kultu­rális és gazdasági központ­ja. A valaha csendes kikötő­városkát nem kerülték el a háború pusztításai. Az 1950 és 1953 közötti amerikai bombázások romba döntöt­ték Vönszant. Szerencsére ma mindez történelem. A korszerű kikötő állja a ver­senyt az összehasonlításban, s a városban már nyomát sem látni a háborús pusztí­tásoknak. Vönszan ma modern vá­ros. Sugárútjait 20 emeletes toronyházak, üzletsorok sze­gélyezik. Mindenütt sok a zöld, s a lakótelepeken ké­nyelmes otthonok épültek. KUBA Plenáris ülés — évente kétszer Kuba 9 millió állampolgá­rát 479 nemzetgyűlési tag képviseli a parlamentben. A Népi Hatalom Nemzetgyűlé­se évente kétszer tart plená­ris ülést. Az ülésszakok kö­zötti időt élénk közéleti te­vékenység jellemzi, amely megnyilvánul a szakbizott­ságok munkájában és a fo­gadóórákon is. A nemzetgyűlés első ünne­pélyes plenáris ülésére 1976 végén került sor: a képvise­lők megvitatták és jóvá­hagyták Kuba új alkotmá­nyát, kijelölték az Államta­nácsot, és döntöttek az or­szág új politikai-adminiszt- ratív struktúrájáról. Kuba régebben 6 megyéből állt, de 1976-ban a szigetországot 14 megyei közigazgatási egység­re osztották, s ekkor kapott különleges önkormányzatot az Ifjúság Szigete. A magyar KlSZ-fiatalok támogatásával épült szak­munkásképző intézetet hat esztendeje avatták fel a Hanoi körzetéhez tartozó Son Tayban. Az iskola gé­pekkel jól felszerelt műhe­lyeiben jelenleg 700 diák tanulja a lakatos, az eszter­gályos, a marós, a gépköszö­rűs, a kovács, a hegesztő, a villanyszerelő és az autó­szerelő szakmát. Az intézet tanműhelyeiben készült al­katrészek, kisgépek a kör­nyék 50 üzemének munkáját segítik. A jól képzett ifjú szakmunkások keresettek egész Vietnam üzemeiben, gyáraiban. Az intézmény a múlt évben elnyerte a „Ki­váló iskola” címet. KAMBODZSA A város újra él Minden külföldi tudósító­nak vannak olyan munka­élményei, amelyek örökre az emlékezetébe vésődnek. In- dokínából tudósítván az 1970- es évek második felében a sors a politika fordulatai döbbenetes élmények sorá­val gazdagítottak. Közülük is kiemelkedik 1979 január­jában Phnom Penh, őszin­tén szólva sokáig azt hit­tem, pusztán a szenvedések ragadják el a kambodzsai menekültek fantáziáját, ami­kor arról számolnak be, hogy a két és félmilliós nagy­város valósággal holttá me­revedett. 1979 janurjának Phon Penh-e, napokkal Pol Pót gyilkos rendszerének össze­omlása után maga volt a felfoghatatlan, az elképzel­hetetlen, az a különös eset, amikor az ember nem hisz tulajdon szemének. Délkelet- Ázsia egykori gyöngyszeme egy teremtett lélek nélkül, ép házak, megvetett ágyak gazdáik nélkül, mintha az élet megállt volna. Másokat Phon Penh neutronbomba sújtott városra emlékeztetett, ahol a tárgyak a túlélők, s az ember a pusztulásra ítél­tetett. Ettől, az újkori történe­lemben példátlannak mond­ható értelmetlen és kegyet­len, öncélú és eszelős rend­szer végső kiteljesedésétől mentette meg Kambodzsa fogyatkozó népét 1979. ja­nuár 7-e. A nap, amikor a vietnami néphadsereg egy­ségei által támogatott kam­bodzsai hazafias erők meg­döntötték Pol Pót és hívei rémuralmát. Nem tagadom, akkor én is, s kivétel nélkül vala­mennyi tudósítótársam úgy vélte, évtizedekbe telik még, amíg Kambodzsa a pusztí­tást kiheveri, s talpra áll. Tévedésünk a szemtanúk bo­csánatos tévedése: kiürített városok, szétrombolt kórhá­zak és iskolák, megsemmi­sített infrastruktúra, tömeg­nyomor és gyermekhalál lát­tán ki vállalkozott volna op­timista jövendölésre? Kam­bodzsa népe azonban hihe­tetlen élni akarásról tett ta­núbizonyságot. Néhány év le­forgása alatt poraiból újjá­született egy ország. Phnom Penh ma ismét több száz­ezres színpompás nagyváros, a földek ismét benépesül­tek, a gyárak újból működ­nek, az iskolák megteltek az ifjabb nemzedék nagyszá­mú képviselőivel. Az élet újjászerveződésé­nek ebben a csodálatos fo­lyamatában Kambodzsa az első perctől fogva élvezte Vietnam, s a vele szövetsé­ges szocialista országok er­kölcsi és tevőleges anyagi támogatását. Nekik köszön­hető az is, hogy a rémura­lom alóli felszabadulás első hónapjait nem követte tö­meges éhhalál, miként az is, hogy a szocialista útra lé­pett délkelet-ázsiai - állam függetlenségével szemben szervezkedő erők minden erőfeszítése hiábavalónak bi­zonyult. Kambodzsai kérdés nincs többé a szónak embe­ri, kulturális és gazdasági értelmében. Keletiek és nyu­gatiak, szocialisták és anti- kommunisták egybehangzó véleménye: Kambodzsa leg­jobb úton van afelé, hogy ugyanolyan mércével méret­tessék, mint a világ bármely más nemzete. De kambodzsai kérdés mégiscsak létezik. Mindenek­előtt amiatt az amerikai, kínai és ASEAN-politika miatt, amely mindmáig nem hajlandó tudomásul venni a kambodzsai realitásokat, pusztán azért, mert Phnom Penh vezetői országuk jö­vőjét Vietnammal és La­osszal, tágabb értelemben a szocialista közösséggel össze­fogva képzelik el. Ennek a politikának tudható be, hog Thaiföld és Kambodzsa ha­tártérsége továbbra is hi­degháborús feszültségzóna, hogy a népi Kambodzsa nem foglalhatja el az őt megil­lető helyet az ENSZ-ben. hogy ez a kérdés Délkelet- Ázsia regionális együttmű­ködését gátolja. Nem titok, a kambodzsai realitásokkal szembehelyez­kedő külső' erők legfőbb ér­ve a vietnami csapatok je­lenléte. Márpedig, miként ezt Indokína szocialista államai több ízben kinyilvánították: csakis a kambodzsai átala­kulás a megfordíthatatlan, nem a vietnami csapatok jelenléte. A tavalyi vien- tianei csúcsértekezleten In­dokína államai konkrét és építő megoldást kínáltak fel mind a Kambodzsa körüli ellentétek rendezésére, mind a két eltérő társadalmi rend­szerű regionális tömb közöt­ti híd felépítésére. Pol Pót rendszere össze­omlásának 5. évfordulója a legidőszerűbb alkalom a fel­kínált párbeszéd lehetőségé­nek újragondolására. Győri Sándor összeállította: Gyurkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents