Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-26 / 21. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. január 26., csütörtök S. Szovjetunió Vízerőművek Közép-Ázsiában Kirgizia: a toktoguli vízerőmű Szibéria után Közép- Ázsia áll a második, helyen a Szovjetunióban, mint olyan terület, ahol óriási lehetőségek vannak vízerőművek építésére. A négy köztársaságban — Üzbegisztánban, Kirgíziában, Tádzsikisztánban és Türkméniában — gyakorlatilag 28 millió kilowatt kapacitású vízerőműhálózatot lehetne építeni, amely az egész országban termelt energia 14 százalékát adná. Jelenleg 6 millió kilowatt a közép-ázsiai vízerőművek kapacitása, s az épülő új létesítmények teljesítményét 5 millió kilowattra tervezik. Közép-Azsiában 53 vízerőmű működik. A kirgíziai Narim folyón felépült az 1 millió 200 ezer kilowatt kapacitású toktoguli vízerőmű. A világon először itt készült 215 méter magas gravitációs duzzasztógát földrengésveszélyes területen. 1979-ben lépett teljes kapacitással a termelésbe Kö- zép-Ázsia legnagyobb vízerőműve, a tadzsikisztáni Vahs folyón épült nureki erőmű. A 2,7 millió kilowatt együttes kapacitású erőműhöz 300 méter magas duzzasztógátat emeltek. Jelenleg ez a legmagasabb duzzasztógát a világon. Nurek városa fölött, a Vahs folyón megkezdődött a roguni vízerőmű építése. A tervek szerint ez pontosan egymillió kilowattal múlja felül a nureki kapacitását. A duzzasztógát tervezett magassága eléri a 335 métert. Az építés igen bonyolult műszaki-geológiai körülmények között folyik. A roguni vízerőmű kapuja a duzzasztógátnál igen szűk, így a gépegységeket a föld alatt helyezik el. Ehhez 5,1 millió köbméter sziklás kőzetet kell kiemelni. Nincs lehetőség arra sem, hogy utakat építsenek, ahol a tehergépjárművek közlekedhetnek. 14 kilométer hosszú és két méter széles szállítószalagokon továbbíthatják majd a szükséges anyagokat az építkezéshez. Vietnam Vietnami—-szovjet kapcsolatok Vietnam az elmúlt években igen sok segítséget kapott a Szovjetuniótól. Elsőként a gazdasági élet megindításához nélkülözhetetlen nyersanyagok — például kőolaj, földgáz, vasérc — érkeztek az országba. Ezzel egyidőben megkezdődött a rendszeres élelmiszer-szállítás is. A sokoldalú segítségnyújtásnak szép példái a szovjet támogatással épült vietnami erőművek és ipari üzemek. Az elpusztult hőerőművek helyébe újak épültek. Közülük a legnagyobb, a Pha Lai erőmű, már részlegesen üzemel. Elkészültével innen látják el villamos energiával az egész északi országrészt. összeállította: Gyurkő Géza Szovjet tanácsra kiaknázzák a vízenergiát is. Ma Délke- let-Ázsia legkorszerűbb vízerőműve az 1,9 millió kilowatt teljesítményű Hoa Binh erőmű. Az idén újabb vízerőművek építését kezdik meg szovjet szakemberek részvételével a déli országrészben. A vízerőműveknek az áramtermelésen felül a jobb vízi közlekedés megteremtésében is jelentős szerepük van. A Hoa Binh erőmű mindemellett igen fontos a Vörös folyó deltájának ár- ví zvédelmében. Ugyancsak szovjet közreműködéssel létesül a Bim Son cementgyár, a Lám Tao műtrágyagyár, több traktorgyár és gépjavító üzem. Űj szénbányákat nyitnak, amelyekben évente 5 millió tonna szenet termelnek. Szovjet segítséggel honosodnak meg olyan iparágak, mint a vegyipar, a gépgyártás és az olajfinomítás. Dél-Jemen Pontosan, megbízhatóan A napon égetett agyagból több száz éve emelt felhőkarcolók hibátlanul állnak A legtöbb ember fantáziáját azonnal megmozgatja, ha messzi tájakról hall; sokunknak életcél eljutni oda, ahonnan hírt csak írott betű hoz. És szerencséseknek tartjuk azokat, akiket munkájuk szólít e vágyott tájakra. Herbst Rudolf klímatechnikus a szerencsefiai közül való: tizenhárom hónapot, az ezeregyéjszaka jó harmadát töltötte így a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban. Húsz éve még a világ tíz legszegényebb országa közé sorolták az első valóban szocialista arab országot; ezért jogos a kérdés — most hol tartanak jemeni barátaink? t — A szegénységet, a gazdagságot nem lehet csak anyagi javakon mérni! Mert az egyik oldalon igaz, hogy vasút ma sincs, az ország egyetlen európai színvonalú útja Adent, a félmilliós fővárost köti össze a második legnagyobb, körülbelül hu- szadakkora várossal, Mu- kallával. De fejlett légiközlekedés van, és a képmagnó olyan elterjedt, hogy az oktatásban például felhasználható. Ugyanakkor nincs szék: a fa olyan ritka: kincs — csak a tenger hozhat fatörzseket Afrikából, Jemenben elvétve van egy-egy. Az egyik faluban szaladnak a fényképezőgép elől, a másik faluban fényképező arabot látunk. Az ország túlnyomó része sivatag, de az öntözéses gazdálkodásnak évezredes hagyományai vannak, épített duzzasztóművek sora állítja meg a hegyekből évente egyszer-kétszer lezúduló vizet. Van, ahol évekig nem esik csapadék: de én magam is láttam emberéleteket követelő árvizet — ugyanott! Fű nincs: a kecskék rhegeszik a csikket, a filjeim papírdobozát röptiben kapják el, sőt fa tetején sem ritka látvány a legelésző kecske. Ezzel egyidőben a búza, a köles, a kukorica, a gyapot, a zöldség, a banán, a datolya megterem itt, ellátják vele még az India felé itt megálló hajók utasait is. Tehát inkább a szélsőségek országa Dél-Jemen, rendkívül rokonszenves vonásokkal. — Például? — Az életmód, amelyeket a roppant barátságos, szelíd nép él! Nem kapkodnak: pontosan, megbízhatóan dolgoznak reggel 7-től 14_ig. Utána megáll az élet: a nemritkán 50—55 fokos melegben csak pihenni lehet, az ott születettek sem képesek többre. A normális víz- veszteség napi 4—5 liter, ezt kemény fizikai munka 9— 10 literre növelné. Ezt a sóveszteséget a legfelkészültebb szervezet sem képes követni. Marad tehát a lassúbb munkatempó, és a stresszmentes élet. A több mint egy év alatt egyetlen verekedést nem láttam, láttam viszont egy balesetet, ahol a 9—10 éves sérült kislányt apja egyetlen szó nélkül vette karjaiba. A futballmeccseken csak buzdítást hallani, gyalázkodást soha. A lopás fogalma ismeretlen. Fegyelmezett, dolgos néppel hozott össze jó sorsom, és ez még akkor is így van, ha egy népre soha nem lehet általánosítani. Főleg Jemenben, amely szinte két külön világ. — Azt tudjuk, hogy két Jemen is van; de még ezen belül is lehetnek eltérések? — Dél-Jemen a partmenti sávra és a Mahramaut beszakadt völgyére tagolható, a többi terület 1500 méter magas fennsík, lakatlan kősivatag. A Mahramut völgyébe folyik össze a ritka esők vize, itt kialakultak az emberi lét egészen minimális feltételei. És mégis, e táj az emberi civilizáció egyik bölcsője. Shibanról például már az i. sz. III. századából vannak feljegyzések, ugyanitt napon égetett agyagból 10—12 emeletes felhőkarcolókat emeltek, az 1600-as években, amikor Anglia még földszintes volt, New York pedig holland telepesek fakunyhóiból állt. És ezek az agyagházak mind a mai napig dacolnak az idővel, pedig egy deka vas nincs bennük, csak agyag, esetleg némi fa! A tengerparti sáv pedig tulajdonképpen Adent jelenti, és az ellátásra szükséges közvetlen környezetet. Itt a monszunéghajlat az uralkodó, ilyenkor a nyáron 33 fokos tenger 25 fokra is lehűl... A viharosabb idő miatt a cápák elleni védő acélhálót is felhúzzák a strandokon, mert ugyan ki fürdik ilyen hidegben? ... Egyáltalán: a tenger, mint lehetőség, a turizmus még kihasználatlan, csak bolgár barátaink építettek egy szállodát Aden környékén. Paradicsomi állapotok vannak éppen ezért: a vízben nyugodtan megálló ember lábán a szőrszálakat másodperceken belül huzigálni kezdik a halak. A korallzátonyok szín_ és formagazdagsága pedig egyszerűen leírhatatlan. Oda már fényképezőgép kell, mert az már valóban az ezeregyéjszaka leírhatatlan világa. Kőhidi Imre KNDK A „fekete arany” A KNDK-ban ma a tíz legfontosabb népgazdasági feladat egyike a szénbányászat fejlesztése. A Koreai Munkapárt legutóbbi, VI. kongresszusán célul tűzték ki az évi 120 millió tonnás széntermelést. A terv végrehajtásában jelentős szerepet játszik az Anzsu szénbányászati kombinát, amelynek, dolgozói részt vesznek „A nyolcvanas évek lendülete” elnevezésű rounkaverseny-mozgalomban. Az Anzsu szénbányában 70 évvel ezelőtt kezdték meg a munkát. A bánya japán ■tulajdonban volt. A gazda, a Maizi bányászati szövetkezés, korlátolt felelősségű társaság volt. A negyvenes években három tárna működött négyszáz munkással. Gépeknek akkoriban még hírét sem hallották a bányászok. Ami szenet kivették a földből, a két kezükkel szedték ki. A munkaidő napi 18 óra volt. A bért a munkaidő és a teljesítmény alapján számfejtették, de az analfabéta bányászokat ott csapták be, ahol csak tudták. S mivel az üzletek is a társaság tulajdonában voltak, a bányászok kifizetett bére is. hozzájuk jutott vissza. Emellett bányabiztonságról szó sem volt, a társaság a különböző balesetekért a bányászokat okolta. A társaság messzi vidékekről toborozta a munkásokat, s aki — megelégelve az embertelen körülményeket — szökni próbált, az bilincsre verve került vissza. A felszabadulás után a bánya tulajdonosa az állam lett A munkaidőt nyolc órára csökkentették, a fizetéseket felemelték. A japán tisztségviselők helyébe a munkások közül választottak vezetőket. A bányászok évi 28 nap fizetett szabadságot kaptak, s beutalókat szanatóriumokba. A bányászok már 1948-ban iskolát is alapítottak, hogy megtanuljanak írni-olvasni. Az Anzsu rövidesen a nyugati országrész bányászati központja lett, s az egyik legnagyobb ipari körzetté nőtte ki magát. A szénbányászati 'kombinát üzemei ■tavaly kétszer annyi szenet termeltek, mint a felszabadulás előtti 30 évben együttvéve. Ez 3,7-szer annyi, mint az 1961. évi termelés. A munkát mindenütt korszerű gépek segítik: vágathajtó gépek, szénkombájnok, hidraulikus berendezések, a óriás szállítószalagok könnyítik a bányászok életét. Az irányításit ipari televíziólánc beiktatásával oldották meg. Sokat változtak az életkörülmények is. A bányászok részére korszerű központi fűtéses lakásokkal új város épült. Egészségügyi központok, gyógyintézmények állnak a rendelkezésükre, s a bányaváros környékén ellátóövezet is létesült. Ádeni napfölkelte (Fotók: Herbst Rudolf) A Mahramauat völgyének egyik gyöngyszeme. Salun
