Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-18 / 14. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. január 18., szerda Újabb felfedezés Gyöngyösön: Kossuth után Petőfi A Kossuth Lajosról készült festmény után egyedülálló rézkarcportré került a gyöngyösi Mátra Múzeum tulajdo­nába. Szekeres Pálné gyöngyösi lakos — akinek egykori családtagjai részesei voltak a 48-as magyar szabadságharc­nak —, eddig féltve őrzött „kincsét” ajándékozta az intéz­ménynek. A 34X25 centiméteres rézkarc a Petőfi Irodalmi Múzeum szakemberei szerint nagy költőnk hiteles ábrázo­lása — egyedüli a maga nemében. A múzeum vezetősége úgy döntött, hogy a különösen értékes anyagból, amelynek száma egyre szaporodik, Gyöngyös várossá válásának közelgő 650. évfordulója tiszteletére kiállításon mutatják be a nagy- közönségnek ritkaságaikat. (Fotó: Szabó Sándor) Észak-Amerikába utaznak Minőségi előrelépés A megyei pályaválasztási és nevelési tanácsadónál Szerdán háromhónapos észak-amerikai turnéra in­dul az Állami Népi együttes. Az amerikai Columbia Artist meghívására 60 város­ban 75 alkalommal lép fel a magyar folklór legjelesebb társulata. Az együttes úgy állította össze „Lakodal­mas” című műsorát, hogy méltó módon reprezentál­ják a magyar népművészet hagyományait, értékeit, s hozzájáruljanak népünk éle­tének, kultúrájának nép­művészetének megismer­tetéséhez, jobb megértésé­hez. Tavaly január 1-től ösz- szevonták a megyei nevelési és pályaválasztási tanács­adó intézeteket. Az integrá­ció egyéves tapasztalatairól készítettünk mérleget Je­néi Artúrnéval, a közös in­tézmény igazgatójával. ígéretes elképzelések A határozat már 1982 de­rekán megszületett, így mód adódott a . gondos előkészí­tésre, a megvalósítás zök­kenőmentessé formálására. — Kollégáimmal együtt az intézkedéssel, annál is inkább, mert korábban is egymás mellett tevékeny­kedtünk. A helybeli közel­ség előnyeit érdemes volt kiaknázni. Ráadásul a munkatársak jól ismerték egymást, s egyikőj ükből sem hiányzott a segítőkészség. Ennek tudatában joggal hi­hettem, hogy közös lendü­lettel még többre jutunk. Az igenre hangolt bennün­ket az is, hogy valamennyi­en problematikus gyerekek­kel, támogatásra szoruló if- jakkal, szülőkkel és peda­gógusokkal foglalkoztunk, így aztán fantáziát láttunk az együttes munkálkodás­ban. Jobb feltételek A rajt nehézségein hamar túljutottak, mindent meg­tettek azért, hogy javítsák a tárgyi adottságokat. — Megvizsgáltam az ala­pító okiratot, s rádöbben­tem arra, hogy a nevelési részleget alaposan megkur­tították, méghozzá 57 négy­zetméternyi területtel. Ezt követően azért ügyködtem, hogy visszaszerezzük ezt a teret. Jó érzés arról szólni, hogy az illetékesek nem hagytak magamra,. így az­tán megvalósult a régi óhaj: hat helyiséggel gyarapod­tunk, azaz kialakíthattunk három egyéni, egy csoportos vizsgálót, s -meglett az or­vosi szoba. Emellett bő­víthettük a várót. Ügy is mondhatnám, hogy megte­remtettük az eredménye­sebb szorgoskodás nélkülöz­hetetlen feltételeit. Négy- százezer forintot kaptunk arra, hogy fedezzük az át­alakítással járó kiadásokat, s megvásároljuk a szüksé­ges berendezéseket. Mind­annyian részt vettünk a renoválásban, s szeptember 1-re el is készültünk. Tartalmi megújulás Az összevonás — s ez kü­lönösképp elismerésre mél­tó — számos tartalmi előny­nyel is járt. — Esetenként valaha is együttműködtünk, az integ­ráció után viszont rendsze­resen összefogtunk a közös cél érdekében. Így lehető­vé vált az is, hogy egy-egy gyerek esetében nemcsak feltérképeztük a bajok ösz- szetevőit, hanem hozzáfog­hattunk a folyamatos keze­léshez is. Másképp fogal­mazva, szakembereink ar­ra törekszenek, hogy az ott­honról hozott hátrányokat felszámolják, s okos kor­rekcióval helyes irányba te­reljék a sorsokat. Örülünk annak, hogy a Művelődési Minisztérium megértette, felkarolta elképzeléseinket, s igazi mecénásként fél­millió forintot adott a kö­rülmények jobbá tételére. Elsősorban azért, mert a nevelési reszorttal foglalko­zó kollégák hátrányos hely­zetben voltak. Ebből a summából munkába állítha­tunk egy főhivatású peda­gógust, s arra is mód adó­dik, hogy tevékenységi kö­rünket vidékre is kiterjesz- szük. Terveink szerint . — ebből hamarosan valóság lesz — Hatvanban nevelési tanácsadót nyitunk. Itt két függetlenített, valamint négy tiszteletdíjas munkatárs törődik majd a problema­tikus fiúkkal és lányokkal. Az intézmény rajtjához mi biztosítjuk a bérfedezetet, az irányítás szerepkörét viszont a helyi városi ta­nács művelődésügyi osztálya látja majd el, mi viszont továbbra is gondoskodunk a szakmai felügyeletről. A minőségi többlet két­ségtelen tény, ezt az előb­biek mellett még jó néhány adalék igazolja: — Az átfogó jellegű. a közös vizsgálat mindenna­pos gyakorlattá vált, s ennek mindenekelőtt az if­jak látják hasznát. HáSd jegyezzem még meg azt, hogy az új felállás fellen­dítette a publikációs kedvet is, hiszen sűrűn jelentke­zünk írásainkkal a szakmai orgánumokban, összegezve a mindennapi munkálkodás során szerzett gazdag ta­pasztalatokat. A mérleg te­hát egyértelműen pozitív, s valamennyien örülünk an­nak, hogy már az összevo­nás első esztendejében mind a pályaválasztási, mind a nevelési tanácsadás terén előbbre léphettünk, annál is inkább, mert en­nek igazi nyertese az ifjú­ság. Pécsi István Akár egy képzelt hang- játéktörténet fejezetei is ösz_ szeállhatnának a Szerkesz- szünk együtt! szemelvényei, bői, még akkor is, ha ezek csak igen töredékesen idéz­hetik a különböző korokban, évtizedekben megvalósuló írói és rendezői felfogáso­kat. A Veszély — teljes címén a Játék a veszéllyel — Ri­chard Hughes 1924-ben su­gárzott, immár klasszikussá vált Tádiódrámájától hosszú út vezet Brecht és Dürren­matt hangjátékáig, az alap- gondolat azonban ugyanaz maradt: a rádió mint eszköz új lehetőséget nyitott éjidig feltárhatatlan és kifejézhe- tetlen helyzetek, lelkiállapo­tok kifejezésére. A Veszély háromszáz méterrel a föld alatt, egy elhagyott és csak látványosságként fenntartott tárnában játszódik tökéle­tes feketeségben, mert is­meretlen okból az első pil­lanatokban kialszik a vil­lany. A szerelmespár ugyan megtalálja egymást, de meg­döbbenve veszik tudomásul, hogy egy hatvanéves férfi (Bax) is a közelükben van. Ekkor még mód nyílik a játékra, „csináljunk úgy' mintha beszakadt volna a tető a tárna fölött”, de a helyzet tovább romlik, mert víz tör be a folyosóba és szintje állandóan emelkedik. A szerzőnek így lehetősége nyílik arra, hogy veszély- helyzetben ábrázolja a fiata­lok és a koros férfi lelkiál­lapotát. A dráma tehát a fennmaradás, az élet-halál problémájává válik. „Az öreg embernek könnyebb meghalni, mint a fiatalnak? „Nem.” Az élet olyan, mint a kipróbált jó barát, amint mennek az évek, egyre töb­bet tudunk ... Az öregeknek mindig a szemére vetik, hogy nem akarnak meghalni, a fiatalok pedig. akiknek fogalmuk sincs arról, mi­lyen az élet, könnyedén el­dobják azt bármilyen jelen­téktelen okból.” Ez a kérdés akkor válik valóságossá, ami­kor a mentőosztag emberei áttörik a tetőt és kérdéssé válik, ki hagyja el először a vízzel elöntött tárnát. A drámában nemcsak a holt színhely, az idegenfor­galmi attrakció vált élővé, hanem az emberek maga­tartása a veszély órájában. A félelem és az életösztön játéka inkább kifejezhető egy rádiódrámában, mint a színpadi műben. Bax végül belátja, hogy a fiataloké az élet és a jövő, és ha fel is háborodik a tőlük távolabb elzárt társaság zsolozsmáin, vállalja sorsát. A rádió erőt ad a képze­letnek, mely széles pályát futhat be, elzárt asszociá­ciós pályákat szabadít fel: „a színpad ehhez képest cee- nevész.” Nálunk a rádiójátékok kezdetét a harmincas évek első felében 3—4 perces tör­ténetek jelentették. Molnár Ferenc, Herczeg Ferenc egy- egy jelenete már drámának számított. Érdektelen törté­netkék voltak ezek. de al­kalmasak annak igazolására, hogy gondolatok, történetek kifejezésére egy új eszköz született. Ez volt a felfede­zés első öröme. Az ötvenes évek első felében írt rádió­drámák a háború pusztítá­sait, az emberek életében, lelkében végbement törése­ket ábrázolták. A tüzesnyíl (1958) inkább novella két, magára maradt ember egy­másra találásáról, a korról, amikor „minden német egy­féleképp gondolkodott.” Hasonló , témakörben mo­zog Günter Eich drámája, A viterbói lányok (1952), amelynek lénye nem az, hogy egy tanulmányi kirán­dulás alkalmával a lányok tanárukkal együtt eltéved­nek a Róma alatti katakom­bákban, hanem lehetőség annak kifejezésére, hogy megmenekülhet a három éve rejtekhelyen élő Gold­schmidt és unokája a nácik elől. Cserés Miklós írta: „a Hughes-féle első (kissé ön­célú) kísérlet Eichnél a hu­mánum szolgálatába szegő­dött.” A berlini tragédiában a nagyapa igyekszik elterel­ni unokája figyelmét a sza­badságról, mert tudja, hogy a nácik elől nem menekül­hetnek. A műsorban megszólalt a rádiószínész és a rendező. A színész nem emlékszik sze­repére. Nem is emlékezhet, hiszen csak 1—2 napig fog­lalkoztatta. Más a helyzet a rendezővel. A rendező átéli az író szándékait és Török Tamás, a Krúdy-fantázia (1974) rendezője elmondta, hogy Krúdyt nem lehet csak hanggal ábrázolni, mert álomvilágának képeit * kell valóra váltani, ami egy­úttal kirándulás és kaland a végtelenbe és örökkévaló­ságba. Korányi Tamás összeállí­tása viszatekintésként is szép ajándék volt, mert Hug­hes drámáját 1924. január 15-én mutatta be a BBC, de azért is, mert rávilágított az útra, amit a műfaj napjain­kig megtett, hogy képes le­tűnt korokat, Krúdy világát is közel hozni a modern emberhez. Ebergényi Tibor Levelesládám y Végtelen nagy kíváncsi­sággal böngészem végig napi- és hetilapjainkban a Szer­kesztő üzeni, Az illetékesé a szó, az Olvasóink írják és egyéb címmel közzétett csacskaságokat, amelyekben az érdeklődők szakszerű fe­leleteket, tanácsokat kapnak a szerkesztőséghez írt leve­leikre, kérdéseikre. Az éjjel azt álmodtam, hogy egy elegáns szerkesztő­ségben ülök, és olvasók le­veleire válaszolok. Mondjuk, így! Panasz: Szülői beleegyezés nélkül házasodtunk össze, ezért mindkettőnket kitagad­tak, elzavartak. Napok óta az utcán sétálunk, nincs ho­vá húzódjunk. Adjanak ta­nácsot, hol töltsük el az éj­szakát! Válasz: A TRUDIMPEX Külkereskedelmi Vállalat Lapaí utcai raktára 2 éjjeli­őrt keres. Jelentkezés a munkaügyi osztályon. Panasz: Háromgyerekes családapa vagyok. Földszintes lakásunkban sokat szenve­dünk a talajvíztől, mert az épület szigetelése rossz. Az egész fal csupa víz, veszé­lyes ilyen körülmények közt élni. A gyerekek gyakran betegek, félő, hogy a vizes lakásban előbb-utóbb tüdő­bajt kapnak. Válasz: Az illetékesek ol­vasóink panaszát kivizsgál­ták. Lakást egyelőre nem tudnak biztosítani, de meg­nyugtatásul közük, hogy a tudomány mai állása szerint a tbc napjainkban már gyó­gyítható, ha idejében orvos­hoz fordul a beteg. Panasz: A Kelepce utca, ahol lakunk, évek óta nincs kivilágítva. Szuroksötétben botorkálunk haza este tíz órakor a déálutános műszak után a közeli Csavarkiszerelő Vállalattól. A hepehupás ta­lajú, sötét, világítás nélküli utca rendkívül balesetveszé­lyes. A Kelepce utcában bo­torkálok nevében kérjük, oldják meg gondunkat. Válasz: A Csavarkiszerelő Vállalat igazgatójának nyi­latkozata alapján közöljük, hogy a cég március 1-től megszünteti a délutános mű­szakot. Panasz: Ha az ember kilép az utcára, nem győzi oszto­gatni a borravalót a fodrász­nak, a taxisnak, a pincér­nek, a postásnak, a hiány­cikket pult alól árusító ke­reskedőnek. Jó lenne már egy-két napot megérni úgy, hogy ne kelljen jattot, csú­szópénzt osztogatni. Jó lenne egy kis szünetet tartani eb­ben a nagy borravalózásban! Válasz: Az illetékesektől kapott tájékoztatás alapján lesz szünet. 1984 karácsonyán az üzletek és a szolgáltató cégek két napig- zárva tar­tanak. Panasz: Építőipari szocia­lista brigád tagjai írják: „Importból származó, drága valutáért vásárolt csempéket rakunk fel a fürdőszobákban. A művezető segítségével so­kan lopkodják a készletein­ket. Művezetőnk is az innét származó anyagból csempéz- tette ki lakásában a fürdő­szobát és a konyhát. Kérjük, sürgősen intézkedjenek!” Válasz: A megnövekedett igényeknek megfelelően a csempét importáló külkeres­kedelmi vállalat az elkövet­kező félévben 200 ezer da­rab burkolólapot hoz be ter_ ven felül külföldről. Panas.z: A magasabb árak ellenére a környék üzleteiben árusított kenyér minősége gyakran kifogásolható: sület- len, ragacsos, ehetetlen. Az ilyen kenyér — írja Lancsák Gedeon nyugdíjas a Kabócza utcából —, még a fiatal, egészséges szervezetnek is ártalmas, mert komoly meg­betegedéseket okozhat a gyomron keresztül. A rossz kenyértől nekem is vannak gyomorpanaszaim. Válasz: A Központi Egész­ségügyi Intézetben dr. Ha- buda Jenő érdemes orvos vezetésével újfajta gyomor- mosási eljárást dolgoztak ki időskorú betegeknek. Panasz: Esténként a Tég- lássy téren fiatalokból álló huligánbandák azzal szóra­koznak, hogy -a sétányról felvett kövekkel, kavicsokkal dobálják a járókelőket. Kér­jük, intézkedjenek! Válasz: A tanács építési osztálya a beérkezett pa­naszra válaszolva közli, hogy a következő félévben megol­dódik a probléma, mert a sétányt nagyméretű termés­kövekkel fogják kirakni. Panasz: összkomfortos, szép családi házamból a gyerekeim kiüldöztek, és egy vidéki szociális otthonban helyeztek el. Nem törődnek velem, nem látogatnak, pe­dig az egyik fiam orvos, a másik meg főmérnök. Itt, a szociális otthonban elég kez­detleges körülmények között élünk. Például még a fő­zéshez is messzi kútról hord­ják a vizet. Az igazgatónak elmondtam a gyerekeimmel, a jelenlegi helyzetemmel kapcsolatos problémákat, de ő sem tud segíteni. Válasz: Kérésünkre az igazgató megígérte, hogy a második félévben bevezetik a vizet a szociális otthon helyiségeibe. Panasz: Vállalatunk igaz­gatója azzal kecsegtet, hogy ha még jobban beszűkülnek a piaci lehetőségek, ha rosz- szabbodnak a gazdasági kö­rülmények, akkor rövidesen elmehetünk koldulni. Válasz: Köszönjük a tá­jékoztatást, de azt is érdek­lődje meg feltétlenül, hogy kihez! Kiss György Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents