Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-04 / 2. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. január 4., tmda Csáka Pál: „.. .emlékszem, nagy sikerrel játszottuk a színielőadásokat." Polgár József: Sokat gyarapodtunk az idén. Maczkó Jánosné: Azon vitatkoztak, kell-e ma népszínmű falun Szórakozás régen és ma — Megújult a művelődési ház — Kell-e a népszínmű? — Óvodások a könyvtárban Hét közben Verpeléten Csáka Pál az ezerkilenc- százhúszas években került Verpelétre, adóügyi jegyzőként. Amikor a közelmúltban megkerestük, arra voltunk kíváncsiak,, milyen volt az élet annak idején a faluban, mivel töltötték szabad idejüket az emberek. — A gazdaköri összejövetelekre emlékszem vissza. Már akkor is volt kultúrház a faluban, csakhogy oda inkább a módosabbak járhattak. Bálokat rendeztek, délutánonként tudományos előadásokat. Kis hangversenyeket is tartottak, jómagam csellóztam. — Voltak-e klubok a húszas-harmincas években? — Itt, Verpeléten legföljebb kártyázni ültünk ösz- sze. Volt aztán szinielőadás is, emlékszem, nagy sikerrel játszottuk A Noszty fiú esete Tóth Marival című Mikszáth-darabot. Házen- feld Gyurka, az akkori szőlőbirtokos rendezte. A tanítók, Arany Géza, Katona Feri, Vasas Ferenc játszottak benne. Többnyire vasárnap találkoztunk a kultúrházban, mert szombaton is dolgozni kellett. ★ És milyen ma az élet Verpeléten? Beszélgettünk Polgár József tanácselnökkel: mit nyújt ma a község az itt élőknek? Milyen lehetőségeket kínálnak szórakozásra, művelődésre? — A községi tanács végrehajtó bizottsága minden évben értékeli az elért eredményeket és meghatározza a feladatokat. Ügy ítéljük meg, hogy ebben az évben sokat fejlődött a közművelődés helyzete Verpeléten. Közel egymillió forintért felújítottuk a művelődési házat. A nagyterem ma már alkalmas a nagyobb rendezvények megtartására, korszerűbb lett a színpad is. Az általános iskola felújítására 800 ezer forintot fordítottunk; korszerűsítettük a fűtést. — Verpelét közművelődési életében milyen részt vállalnak a pedagógusok? — A tantestületben sokan vannak, akik kijárnak ide tanítani. Ez már önmagában meghatározza a lehetőségüket. A könyvtár munkájába szívesen besegítenek, nem egy órát ott tartanak meg. Lehet, hogy ez a mai kor szelleme: a tanítók, tanárok legfőbb feladata ma már nem az, hogy „lámpásként” dolgozzanak a faluban. Munkájukat az iskolában becsülettel ellátják, de a 32 pedagógus közül csupán öthat, aki részt vállal munkaidő után is a művelődésben. — Véleménye szerint pezsgő életet a művelődési otthon igazgatója, a népművelő teremtheti meg? — Olyan népművelő kell, akit elfogad a falu. Ismerje el és tisztelje. Régebben volt egy művelődésiház- igazgatónk, aki máshonnan jött, és nem találta meg a hangot az itteni emberekóvodások a könyvtárban (Perl Márton felvételei) kel. Aki most áll a ház élén, annak teljes mértékben sikerült. ★ Maczkó Jártosné, a művelődési ház igazgatója: — Három éve vezetem a házat. Azóta szereztem meg a hivatásos népművelői képesítést. Ügy érzem, a legnépszerűbbek nálunk a kiscsoportos foglalkozások. A fotószakkörünkben közel húszán dolgoznak; teljes fölszerelést biztosítunk nekik. A népitánc-csoportunkban főlek középiskolásokat láthatunk. Februárban újra indul a társastánc-tanfolyam, és jól működik a citeraze- nekarunk is. — Mit jelent Eger közelsége? — Sokan járnak innen színházba, moziba. Az itteni filmszínház hetente háromszor vetít és a helyőrségi alakulatnál is van mozi. Az ifjúsági klubunk előadásokat, vetélkedőket, baráti találkozókat nyújt a fiataloknak. — A fiatalok megtalálják hát a helyüket Verpeléten? — Van egy mag: 15—20 ember, aki bármilyen segítségre kapható. Segítettek például a művelődési ház felújításán. A színjátszó csoportba szívesen járnak. Évente hét-nyolc előadást tartunk. Igaz, a legutóbb megtartott területi versenyen nem arattak sikert. A Piros bugyelláris című népszínművet adták elő, és a zsűri megkérdőjelezte: kell-e ma a népszínmű falun. A kudarc nem törte le őket. Már készülnek arra, hogy jövőre bemutassák Móricz Madárkáját. — Nyílik-e lehetőség a házban nagyobb rendezvények megtartására? — Százötven személyes a nagytermünk, így hát az itteni helyőrségi művelődési otthonnal kooperálunk, ahol 400 személyes a nagyterei: Az idén a Népszínház négy előadást tartott és több ORI- rendezvényre is sor került. # Ellátogattunk a községi könyvtárba. Nemcsak az általános iskolások, hanem az óvodások is gyakorta megfordulnak itt. Számos foglalkozást tartanak az olvasóteremben. Esténként pedig író-olvasó találkozókat rendeznek. Amikor az olvasók iránt érdeklődtünk, megtudtuk: főképp a fiatalok és a nyugdíjasok látogatják a könyvtárat. A „középkorosztály” csak elvétve kölcsönöz könyvet, legalábbis a könyvtár- napló tanúsága szerint. Izgalmas feladat lenne megnyerni őket is... Mikes Márta Fekete Gyulának „vannak állandóan visszatérő témái: példáuf a haza, történelmi tudatunk, magyarságtudatunk, a fiatalok helyzete a társadalomban, az anyaság megbecsülése, a népszaporulat, az erkölcsi normák új meghatározása, köznapi életünk legkirívóbb hibái, ellentmondásai. Sokan ezért mániákus vitázónak tartják”. (Rádióújság.) Ez az 1963-ban megjelent kisregénye — Az orvos halála —, melynek középpontjában egy észrevétlenül, szinte névtelenül élő kisembert állít, az értelmes élet kérdőjeleit, az értelmetlen és erőszakos tettek következményeit vizsgálja. Egy beteggé vált fiatalembert gyógyítva mondja az élet tiszteletéről és megbecsüléséről: „Régen csalódott szerelmesek ittak mérget, meg állástalan péksegédek, meg hólapátoló történelemtanárok, ma ez is csak póz, meguntam az életet, merő affektá- lás ... A fiatalok azt hiszik — tisztelet a kivételnek —, hogy a nagykorúsággal együtt megkapják az önrendelkezési jogot is, azaz, t)ogy szabadon rendelkezhetnek magukkal.” A regény bonyodalma a szívritmuszavarokkal küszködő falusi körorvos nyugdíjazása körül mozog. Az utódot azonban, mielőtt elfoglalná állását, az utolsó pillanatban felrendelik a minisztériumba. El is terjedt a faluban a hír, hogy az öreg nem adja át helyét a fiatalnak. Pedig dehogynem. A megyei főorvos kéri tőle, hogy amíg nem találnak új orvost, akár úgyis, hogy lekapcsolják a körzet külterületeit 1—2 hétig, hónapig vállalja a munkát. így szól az egyezség, amiből azonban kimaradt a hivatás. Amikor az egyik tanyán világra segít egy újszülöttet, még hallja sírását, de itt éri utói a halál. Élete után nem maradt semmi elintézetlen ügye, és jó, hogy ez most és így történt. Egy közbeékelt epizód, az érettségi találkozó módot nyújt arra is, hogy megvizsgálják, visszatekintve az elmúlt évtizedek^ tapasztalatait. A Nyugatra szakadt hídépítő mérnök nem boldog. A háború előtt is hidakat tervezett, de a gázkamrákat is mérnökök építették és „a hidak türelmesen hátukra vették a tankokat, meg a kiürítő szerelvényeket.” „Anyagi biztonságban él, csakhogy az anyagi biztonság még nem jó közérzet.” „Az ember jobban tiszteli magát annál, hogy könnyen éljen. Egy bizonyos határon túl, sosem a kereset számít, hanem az ember jó közérzete.” A rádióra történt alkalmazás Simon Lászlónak az érdeme, mert bár az élet. Dr. Weisz Dezső élete sem mentes a drámai feszültségektől, nem akart rádiódrámát írni. A regény nem túlságosan nagy hullámokat verő eseményei (az érettségi találkozó, a sakkparti, a feleség zsörtölődése) noha hordoznak drámai elemeket, nem ébresztenek villámló szenvedélyeket, hacsak azt a tanulságot nem: Engedjétek őket békével a szívükben elmenni! Hiszen még nem látták a tengert, hadd műveljék kiskertjeiket, vagy vegyenek részt véget nem érő kártya- csatákban. Benkő Gyula és Szabó Ottó ta patikus) olyan öregeket hoztaik közelségünkbe, akik becsülettel törlesztették a hazától kapott adósságot és akik végigélvén a munkás éveket, megérdemlik a boldog öregséget, az aranykor ormait, ha erre a sors még lehetőséget ad. De ezt nem szabad tőlük elvenni. Ebergényi Tiber I. országos agrárfilm- és videoszemle Gödöllőn Az I. országos agrárfilm- és videoszemlét február 22— 24. között rendezi meg a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a Gödöllői Művelődési Központban. A szemle célja, hogy megismertesse a szakemberekkel az 1983-ban készült, az ágazat termelési és tudományos eredményeit reprezentáló színvonalas szakfilmeket. A rendezvényre eddig beérkezett filmek közül igen sok foglalkozik környezetvédelmi, energiatakarékossági, munkaszervezési kérdésekkel, valamint a falu életének átalakulásával. Az agrárfilmszemlén 16 és 35 milliméteres, színes és fekete-fehér filmekkel és vi- deoalkotásokkal lehetett részt venni. A legjobb filmek készítői értékes díjakat kapnak. A videofilmeket versenyen kívül bemutató jelleggel vetítik a filmszemlén. Vothf Zsuzsa: Rendkívüli és meghatalmaisfl* n/i/ Angolul saját elhatározásomból akartam megtanulni, nem kényszerített rá senki, semmi. Egész egyszerűen irigykedtem mindenkire, aki tud angolul, míg én nem. Engem, ha megszólít egy angol az utcán, mit mondok neki? Semmit, csak azt a nya- fogós plizt. „Pliz, pliz." Mennyivel másképpen hangzana, ha el tudnám neki magyarázni, merre találja a Hiltont, a Margitszigetet, nem beszélve annak előnyéről, ha majd én megyek Angliába. Kiválasztottam hát egy tanfolyamot, úgy hirdették KRASZNAI-FÉLE NYELVSTÚDIÓ, és beiratkoztam. Az iskola a szomszéd utcában volt, és talán ez a jótékony közelség tette, hogy ősztől tavaszig nem sok órát mulasztottam. Ha gyakrabban hiányzóm, talán már az első hónapban kimaradok. •Vathy Zsuzsa Írása a KOspontt •aJtószalRáUt 1983. évi novella- és tárcapályázatán III. dijat nyert novellakategóriában. Az órákat egy iskolává átalakított alagsori lakásban tartották, tantermünk ablaka egy sötét, belső udvarra nézett. Szeptemberben ebbe a kertbe — néhány percre — a nap is besütött, de mikor jött a tél, a teremben csak a mennyezetről lógó, csupasz körték világítottak. a A tankönyveket a KRASZNAI-féle nyelviskola tanárai írták, egy harminc évvel korábbi politika várakozásainak megfelelően, így szerepelt benne mezőgazdasági kombinát, ahol eredményesen kísérleteznek a gyapot és cukornád hazai meghonosításával, és új civilizáció, mely holnapra megváltoztatja a világot. Szerepeltek még hevenyészve fogalmazott, hosszú, unalmas olvasmányok, és ezeket ellensúlyozó anekdoták. „Haldoklik a skót felesége, és utoljára azt kéri férjétől, ígérje meg, hogy temetésére sógornőjével, Jannel fog elmenni. A skót hosszú gondolkodás után azt válaszolja, nem bánom, Margaret, megteszem, de az egész napom el lesz rontva.” Fiatal tanárnőnket Alice-nek hívták, Alice-nek dérékig érő, lenszőké haja volt, hátul, a divatnak megfelelően, durva, nagy csattal volt összefogva. Ezek a színes csatok úgy lógtak hátul a hajában, mint egy-egy eldobott borotva. Alice az órákra sportos nadrágban és pulóverekben járt, de szolid öltözékéhez ragyogó gyűrűket, karpereceket, súlyos aranyláncokat hordott. Talányos ember volt Alice, igazi öröm csak akkor volt az arcán, ha megszakítás nélkül, hosszan beszélhetett angolul. Hamarosan rájöttünk, tanárnőnk úgy szenved itt, ebben a nyelviskolában, mint egy kalitkába zárt madár. Egy büdös, sötét kalitkába zárt madár, akinek fiatal élete örömtelenül, föld alatti robotban telik el. „Miattatok van” — vádolt bennünket tekintete —, „ti vagytok az okai, hogy ilyen nyomorult az életem.” A legelső órán történt: tantermünk ajtaján hórihorgas, idős férfi rontott be, végigcsörtetett a termen, és mikor Alice-hez ért, ordítani kezdett: „Miért nem fejezi be? Nem látja, hogy véget ért az óra? Azonnal fejezze be!" A tanárnő mozdulatlan arccal nézett, mi, tanítványok pedig megszégye- nülten hallgattunk. „Mit akar itt ez a fiatal nő?" — találgattuk. — ,ßii kényszeríti rá. hogy ebben a föld alatti iskolában, a pálya szélére sodródott embereit között keresse kenyerét?" De hiába törtük a fejünket, a rejtélyt nem tudtuk megoldani. Délelőtti kurzus lévén, társaságunk nagyrészt nyugdíjasokból, családdal és háztartással foglalkozó asszonyokból állt. Néha fiatalok is föltűntek, fiúk könnyelmű, vékony ingekben, melyek sehogy sem illettek az alagsori terem zordságához; ás jöttek fiatal lányok, fülükben függőkkel, hajukban színes gyöngyökkel. Ezek a fiatalok két- három hétnél tovább sohase maradtak. Mire megszoktuk volna nevüket, eltűntek, elrepültek, mint a véletlenül idetévedt, színes madarak. Végül is csak mi maradtunk, öten-hatan, mindenre eltökélt, elszánt emberek. A tél valahogy eltelt, tűrhetően megtanultam a feltételes módot, és szókincsem is gyarapodott. Megismertem néhány diplomáciai kifejezést is, mint ahogy extraordinary and plenipotentiary=rendkivüli és meghatalmazott, az állatkert összes állatát, a teljes zöldségeskertet, rebarbarától a feketeretekig, és a fizikára áttérve, hogy „a föld, mint tudjuk, lebeg a világűrben”. Időközben áttanulmányoztam néhány angol nyelvkönyvet is, és egy kicsit javult a véleményem a miénkről. A többi sem volt fenomenális. Csupa szófogadó gyerekről szólt, akik nagyapjukat születésnapjukon virággal köszöntik, lunohe-re mindig pontosan hazaérnek, este a kertben segítenek szüleiknek, és ezután — de csak ezután — televíziót néznek. A gyerekek szigorú, de jóságos családban éltek, a családok pedig tapintatos, mindenki javát szolgáló társadalomban. Így, mikor, vasárnap este házi feladatomat ' körmöltem, már semmi kivetnivalót nem találtam az ilyen példamondatokban: „Ha azonnal ném hagyja abba az tvást, tönkreteszi egészségét és jövőjét." (Folytatjuk)
