Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-15 / 12. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I XXXV. évfolyam, 12. szám ÁRA: 1984. január 15., vasárnap 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Aktív nyugdíjé) Ne tagadjuk: többségüket erre' ösztönözzük. Sok-sok i nyugdíjas-búcsúztatón, két koccintás között, az ünne­pire terített fehér asztalnál elhangzik: „...és nem vég­leg búcsúzunk. Egész kol­lektívánk kívánsága, hogy kedves kollégánk, aki éveit tekintve most elérte a kor­határt, jogosult lett a pi­henésre — ne feledkezzen el rólunk. Tudására, ta­pasztalataira. kedves, de­rűs egyéniségére nekünk még nagyon sokáig szüksé­günk lesz. őszinte kíván­ságunk, hogy ez a mos­tani búcsúztató inkább csak amolyan elkerülhetet­len ünnepi-kedélyes-szo- morkás összekötőkapocs le­gyen a tegnap és a hol­nap között, és továbbra is ilyen fiatalosan, fiatalon itt, miközöttünk...” Könnyek szöknek a sze­mekbe, a nők szipognak, a férfiak férfiasán krákog- nak. A búcsúztatott pe­dig. .. nos igen: rákerül a sor, de alig bír néhány szót, elcsuklik' a hangja. Hiába, húsz-harminc, negyven évet töltött itt, emlékszik az igazgatóra, aki szinte gyerekként ke­rült ide, amikor ő már ré­gen törzsgárda-tag volt, a gépíró-kislányra, aki sze­relmi bánatait neki sut­togta el, szegény Dani bá­csira, akitől éppen nyug­díja előtt, olyan váratla­nul kellett bánatos búcsút venni. Igen, az esetek többsé­gében így történik ez. A szavak, az érzések őszin­teségét kár lenne titkolni. Sajnos, hogy az ünnepes búcsú órái után, a „szür­ke”, de kérlelhetetlenül következő hétköznapokon olyan sok minden másként alakul. A másnap fejfájás­sal kijózanodó, immár nyugdíjas szaki dörmög, dühöng, káromkodik: „... és még ezek beszélnek, ezek jönnek a szent szöveggel nekem, de az órabérem, azon egy vasat sem emel­tek. ..” És hősünk „beint”: ezt megyek én tovább kulizni tinektek... ! És ott a másik, ám sem­mivel sem jobb eset, ami­kor a búcsú szavai való­ban csak kötelességszerű- en formálisak, amikor alig titkoltan mindenki örül, hogy holnaptól végre nyug­díjba megy ez a rosszin­dulatú, mindenben, min­denkiben hibát kereső, mindenkit megbántó, okos­kodó, kioktató vén alak, aki annyi éven át játszot­ta itt a nagyot, de sem­mihez sem értett, akinek hasznosabb lett volna azért fizetni — nem is keveset! —, hogy nagy ívben kerül­je el ezt a munkahelyet. S az élet milyen: akit szerettek, aki kellene, — gyakran távol marad; akit akkor lássunk, amikor a hátunk közepét, az nap mint nap jön, jópofásko- dik, beleszól, fecseg, int­rikál; aki főnökként meg­közelíthetetlen volt, most „nép-párti” lesz, meghall­gat, ígér, felhárodik olyan dolgok felett, melyeket őmaga annyi éven át szem­rebbenés nélkül elkövetett. Hadd plagizáljak, hadd ferdítsek: Ne ily nyugdí­jat adj, istenem, ne ily nyugdíjt adj énnekem... ! B. Kun Tibor Férficipő Jordániába — Tizenkétszer több termék külföldre — Kon­fekciórészleg Gyöngyösön Új partnerek a takes piacén Exportmérleg az ipari szövetkezeteknél Eredményes évet hagyott magia mögött a megye leg­utóbb ipari szövetkezete. Amíg például 1982-ben több helyütt alig találtak külföl­di vevőt cikkeikre, tavaly egyebek között a piacku­tató tevékenység jóvoltából sikerült külföldi partnere­ket is szerelni termékeik­re. Jelentős előrelépés ta­pasztalható az Egri Cipő­ipari Szövetkezetnél. Amíg 1979 és 1982 között egyál­talán nem tudták nyugaton értékesíteni készítményéi- ket, 1983-ban egyszierre több országinak sikerült el­adni a bőrtalpas férfi láb­beliket. Legjelentősebb tő­kés üzletfelüknek Belgium és Jordánia bizonyult. Ré­szükre hétezemégyszáz jár cipőit szállítottak három­millió ötszázezer forint ér­tékben. Az NDK-nak és Csehszlovákiának is eladtak 16 millió hétszázezer farín t- myi árut. Amint Hurták La­jos elnök elmondta, az idén újabb belga és jordán szer­ződésekre számítanak. Tár­gyalták húszezer pár diva­tos modell amerikai piacon való eladásáról. Tervezik cipőfelsőrész gyártását egy norvég cég megbízásából. Tavalyi árbevételük 84 mil­lió forint lett, s ebből mint­egy tízmillió a nyereség. Hasonlóan jó évet zárt a Mátravidéki Építő- és Szak­ipari Szövetkezet. A gyön­gyösi üzem tavalyelőtt csak egymilliós exportot bonyo­lított le, amelyet 1983-ban tizenkétszeresen túlszár­nyalt. Legjelentősebb kap­csolatot NSZK-beli vállala­tokkal alakítottak ki, ame­lyeknek bútorokat és vil­láscsapokat készítettek, de svéd megrendelők is akad­tak. Bodócs János elnöktől megtudtuk, hogy az idei exporttenvük 18—20 millió forint. A szövetkezet tavaly 343 millió forintnyi termé­ket állított elő, amely az 1982-es évihez hasonló. A Mátra alji város másik ipari szövetkezete a Kékes is helytállt tavaly a tőkés piacon. Az angol, a svéd, a francia és az osztrák part­nerek hét és ■ fél millió fo­rintnyi műkorcsolya-cipőin­ket vették meg. Az idén minden bizonnyal növelik kivitelüket, hiszen a finnek is érdeklődnek e készítmé­nyünk iránt. Jelenleg újabb külföldi partnerrel is tár­gyalnak, akinek bérmunká­ban állítanak elő cipőfelső­részekéit. A lakossági szol­gáltatás mellett nagy gondot fordítanak még az újonnan beindított textilkonfekció részlegükre, amelyben strand- és munkaruhákat varrnak. Amiint Galgóczi Ottóné elnök elmondta, bíz­nak abban, hogy az idén az tavalyi 45 millió forint fölé emelkedik az árbevételük. Belgiumban és az NSZiK- ban keresettek az Észak- Heves megyei Építő- és Karbantartó Ipari Szövet­kezet hobbikért asztalai és úgynevezett szállító ládái. Juhász Imre elnöktől azt is megtudtuk, hogy ez évben a tapétázáshoz használható asztalokból is kerül kül­földre az egercsehi üzemből. Már eddig 3,6 milliárd fo­rintnyira van szerződésük csupán ebből az áruból. S továbbra is keresettek ker­ti asztalaik. Mindez azt Ígé­ri, hogy jóval túllépik majd a tavalyi hárommilliós ex­portbevételüket s elérik az elmúlt esztendei 58 millió forintos termelési értékeket Bármely gazdálkodó szervezet megvásárolhatja Kötvény a gabonatermesztés fejlesztésére Közös gabonakötvényt bo­csátott ki a Magyar Kül­kereskedelmi Bank Rt. és a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet kon­vertibilis gabonaexportot növelő programjának meg­valósítására. A fejlesztéssel a nádud­vari Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet Kukorica és Iparimövény Termelési Együttműködésének (KITE) körébe tartozó taggazdasá- gokban, az egységre eső ho­zamok növelésével összesen 24 ezer hektár szántóterü­leten fokozzák a búzaterme­lést, valamint 13 ezer hek­tár szántóterületen a kuko- iricatarmelé&t. Az előirány­zott program szelént várha­tóan évente 12 ezer tonna búzával, és több mint 10 ezer tonna kukoricával ter­melnék többet, amelynek eredményeként a konverti­bilis export mintegy 2,8 millió dollárral bővül. A fejlesztéshez szükséges gépek vásárlásához a forrá­sokat a 180 millió forint közösen kibocsátandó gabo­nakötvény révén kívánják biztosítani. A gabonakötvényt bár­mely gazdálkodó szervezet fejlesztési alapjából megvá­sárolhatja. A kötvényeket százezer, ötszázezer és egy­millió forintos címletekben bocsátják ki, hogy azokat tőkebefektetési céllal a vál­lalatok minél szélesebb köre megvásárolhass a. A kötvények kamata évi 12 százalék, törlesztése 1987- től kezdődően öt éven át egyenlő részletekben törté­nik. A kibocsátott kötvé­nyek a gazdálkodó szer­vezetek körében forgalmaz­hatók. (MTI) „Az eredmények fokozhatok’* Munkásör-egységgyülés Hatvanban Tegnap délelőtt a cukor­gyári művelődési házban Tóthpál Jánosné, a városi pártbizottság titkára elnök­letével tartotta meg ünnepi gyűlését a hatvani Zalka Máté munkásőregység. Az 1983-as esztendő eredményei­ről, az év feladatairól Bur- zuk György, parancsnok tá­jékoztatta az egység szemé­lyi állományát, valamint az elnökségben helyet foglaló meghívottakat, akik között jelen volt Kiss Sándor, az MSZMP Heves megyei Bi­zottságának titkára, Papp Dezső vezérőrnagy, a Ma­gyar Néphadsereg pártbi­zottságának első titkára és Fehér Béla, Pest megyei munkásőr-parancsnok. Burzuk György beszámo­lójából megtudtuk, hogy az elmúlt esztendőben igen eredményes kiképző és po­litikai nevelőmunka folyt a különböző alegységekben. Ennek következtében tovább nőtt a munkásőrök harc­készsége, a munkában való helytállása, általános fegyel­me. Az eredmények eléré­sében, ahogyan hallottuk, jó ösztönző eszköznek bizonyult a szocialista versenymozga­lom. A jövőt illetően viszont fontos feladatot kell meg­oldani a közigazgatási terü­letrendezésből eredően, mi­vel az egység újabb alegy­ségekkel egészül ki. Az egységparancsnok be­szédét követően került sor a szocialista munkaverseny eredményeinek ismertetésére, illetve a kitüntetések átadá­sára. A versenymozgalom­ban a megyei parancsnokság Elismerő oklevelét Hatvan város önálló százada kapta. „Kiváló raj" címet és ver­senyzászlót a második lö­vész szakasz első raja, az ötödik lövész szakasz első raja, „Kiváló szakasz" cí­met és vándorzászlót pedig az első lövész szakasz ka­pott. „Kiváló munkásőr” ki­tüntetésben Lékó József, Tó- bi József, Nagy József, Gyu- revics György, Gulyás Ká- rolyné, Márkus János része­sült, a „Kiváló parancsnok” kitüntetést pedig Szécsényi László, Szakán László és Banyik Pál kapta az orszá­gos parancsnokságtól. Húsz­éves szolgálati éremmel dr. Zeke Gábort tüntették ki, további 21 munkásőr pedig 15, 10, 5 éves szolgálatért járó kitüntetésben részesült. Az ünnepi egységgyűlésen felszólalt Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első tit­kára is. Elismeréssel szólt a munkásőrök 1983-ban vég­zett munkájáról, majd azon reményének adott hangot, hogy az eddigi eredmények a nehezebb körülmények el­lenére fokozhatok az idei esztendőben. Ezután került sor a tartalékállományba helyezettek elbocsátására, majd az esküt tett fiatal munkásőrök nevében Ador­ján Tibor átvette a fegyvert Földi Ferenctől. Az ünnepi ülés az Intemacionálé hang­jaival fejeződött be. Tavaszra készül a ruházati ipar Bemutatkoznak Heves termékei Még javában tart — sőt az időjárást tekintve mint­ha csak most kezdődne iga­zából — a tél, a ruházati és cipőipar vezetői azonban már javában a tavaszra gondolnak. Készülnek a ta­vaszi-nyári szezonra, és az üzemek, gyárak többsége már meg is kezdte a mele­gebb időszakra szánt ter­mékek szállítását a nagyke­reskedelem raktáraiba. Az exporttervek teljesítése ezek­ben az ágazatokban is elő­térben álló feladat, ám a belföldi fogyasztás színvona­lának megőrzése, a megfe­lelő áruválaszték kínálata ugyanakkor továbbra is alap­vető cél maradt. A kötő- és a textilruházati iparban a tavalyi évhez képest idén 1,5—2 százalékos termelés- növekedést terveznek, míg a cipőiparban az 1983. évi mennyiség, 44 millió pár ci­pő gyártását tűzték célul. A tavaszra szánt ruházati cikkek kínálatában számot­tevően bővül majd a sza­badidő-ruhák mennyisége és választéka. A hódmezővásárhelyi Di­vat Kötöttárugyár például e termékcsoportban több új­HfViJ Él VIDÉKI donságot is szállít. Ilyen a BNV-díjas „ÁMORÉ” fan­tázianevű termékcsalád, amelyet főként a fiatalok­nak szánnak. A Debreceni Ruhagyár — amely eddig is a hazánkban gyártott bakfis és női ru­hák mintegy egyötödét ké­szítette — az idén csaknem 40 százalékkal növeli a bel­földi forgalmazásra szánt kínálatát Bár az igazi idény még megjelennek az üzletekben a Váci Kötöttárugj#r jdei szezonra szánt új fürdőru­hái, úszódresszei. Számos újdonságot kínál a cipőipar is, miközben nö­velni kívánják a tavaly hi­ánycikknek bizonyult termé­kek mennyiségét is. A bu­dapesti Minőségi Cipőgyár és szombathelyi Sabaria Ci­pőgyár például a korábbinál többet gyárt gyermek láb­belikből. A Sabaria több újdonsá­got is forgalmaz majd; ilyen a Sieste-család két új típu­sa: a sportos karakterű gyermekcipő, és a gumital­pú félcipő, melyet elsősor­ban a serdülő korosztálynak szánnak. ■Ilii Ízléses termékkiállítás fo­gadja az érdeklődőket Heves régi tanácsházának épületé­ben: a helybeli üzemek, az áfész, a Finomszerelvény-' gyár, az állami gazdaság, a háziipari szövetkezet mutat­ja be többek között készít­ményeit. Az e hónapban nyitva tartó kiállításon már eddig is sokan megfordultak, és elismeréssel állapították meg, hogy a bemutatott ter­mékek méltán reprezentál­ják a városi címet méltán megkapó települést. (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Thumbnails
Contents