Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-03 / 1. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. január 3., kedd 2. Harriman: A Reagan-kormányzat megnövelte az atomháború veszélyét Losonczi Pál fogadta a diplomáciai képviseletek vezetőit. A képen Losonczi Pál és Bazovszkij, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete a fogadáson. (MTI-fotó, Soós Lajos felvétele — Népújság-telefotó — KS) Anglia: Startra kész 16 robotrepülőgép A január 1-ére virradó éjjel indítható állapotba hozták a Nagy-Britanniába telepített 16 amerikai manő­verező robotrepülőgépet. Hivatalos megfogalmazás szerint ez annyit jelent, hogy „nukleáris támadás ese­tén” az amerikai légierő a London melletti Greenham Gommon-ból útnak indíthat­ja ezeket a nukleáris esz­közöket. A tizenhat robotrepülő­gép az első, brit földre te­lepített hányada annak a 160, hasonló típusú fegyvernek, amelyet a tervezett 572-ből ebben az országban fognak elhelyezni — feltéve, hogy nem születik időközben ide­vágó fegyverzetkorlátozási megállapodás. A Greenham Common-i rakétabázisnál szilveszter es­téjétől kezdve gyülekeztek a tüntető asszonyok és lányok, hogy éjszaka virrasztással, Újév napjának délelőttjén pe­dig naggyűléssel fejezték ki tiltakozásukat az amerikai fegyverek telepítésével szem­ben. A Reagan-kormányzat az­zal, hogy nem volt hajlan­dó komoly tárgyalásokra a Szovjetunióval, jelentősen megnövelte az atomháború veszélyét — mutatott rá a The New York Times ha­sábjain William Averall Harriman veterán amerikai diplomata, öt korábbi elnök főtanácsadója. A reagani politika oda ve­zethet, hogy nem az atom­háború veszélye, hanem rea­litása fenyeget — legalábbis, ha tovább érvényesülnek a fegyverkezés és a szovjet— amerikai kapcsolatok eddigi tendenciái — szögezte le Harriman. A szovjet—amerikai vi­szony ennek a nemzedéknek az életében még sohasem volt olyan rossz, mint most — írta az idős amerikai dip­lomata, egyértelműen az amerikai kormányzatot hi­báztatva ezért a helyzetért. A veterán amerikai diplo­mata kifejezte azt a meg­győződését, hogy a szovjet vezetők komoly tárgyaláso­kat akarnak és fölszólította a Reagan-koamányzatot: mu­tasson ennek megfelelő tár­gyalókészséget. Egyiptomi kezdeményezés Ammanban tárgyalásokat kezdett Husszein királlyal hétfőn dr. Oszama el-Baz, az egyiptomi államfő külpoliti­kai főtanácsadója, első kül­ügyi államtitkár. Kairóban a külügyminisztérium szóvi­vője közölte, hogy a diplo­mata Hoszni Mubarak üze­netét vitte Husszeinnek. Ha­sonló kapcsolatokat vesz fel Egyiptom a közeljövőben az iraki vezetéssel. Az egyipto­miak tájékoztatják mind Jordániát és Irakot, mind pedig — feltehetően — más alkalmas partnereiket azok­ról a megbeszélésekről, ame­lyeket december 22-én, Kai­róban Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke folytatott Mind Jordánia, mind pe­dig Irak szünetelteti diplo­máciai viszonyát Egyiptom­mal azóta, hogy a bagdadi arab csúcsértekezlet 1978- ban hozott határozata értel­mében az arab világ jórésze bojkottálja a nílusi országot a Camp David-i paktum miatt. A két állam azonban fenntartotta és az utóbbi időben meg is javította munkakapcsolatait Egyip­tommal. Kairó diplomáciája abban reménykedik, hogy Jasszer Arafat — akit súlyos bírálatok értek a kairói vi­zit miatt — az elkövetkező hetekben szilárd támaszra lel a palesztin mozgalomban. Rendőrgyilkosság Madridban Hétfőn délelőtt a spanyol fővárosban két rendőrt meg­gyilkoltak. Jósé Requena 25 éves őrmester, valamint 28 éves társa, Marcelino Cle- mento gépkocsizó járőr szol­gálatot teljesített Madrid külvárosában. Amikor egy piros jelzésnél megálltak, — eddig ismeretlen tettesek — egy gépkocsiból géppisztoly­sorozatot adtak le rájuk. Mindketten meghaltak. A tá­madók elmenekültek. Rendőrségi feltételezések szerint, az ETA baszk ter­rorszervezet megkezdte azon fenyegetések valóra vál­tását, hogy a Miguel Goicoetchea ETA-vezér el­leni múlt heti merényletért tíz rendőrrel végez. A „Txa- pela” fedőnevet viselő ETA- vezért —, aki jelenleg a kli­nikai halál állapotában van — a spanyol rendőrség 25 gyilkosságért körözte. Nyeremény­betétkönyv­sorsolás Az Országos Takarékpénz­tár hétfőn, Budapesten ren­dezte meg a nyereménybe- tétkanyvek 1983. negyedévi sorsolását. Mindazok az 1983. decemberi 29-ig váltott és a sorsolás napján forgalomban volt nyereménybetétköny­vek, amelyek sorszámának utolsó három számjegye (számvégződése) megegyezik az alább felsorolt számokkal, az 1983. negyedik negyedévi átlagbetétjüknek a számok mellett feltüntetett százalé­kát nyerték. Szám­• Nyere­Szám­■ Nyere­végző- mény­végző- mény­dés százalék dés százalék 023 25 599 100 185 25 616 25 194 50 661 50 199 25 672 250 232 25 699 50 244 25 786 25 344 25 868 25 373 50 943 100 504 50 957 25 536 25 976 25 A nyereményösszeget a be­tétkönyvet kiállító takarék- pénztári fiók, takarékszövet­kezet, vagy postahivatal 1984. január 18-tól fizeti ki. Fidel Castro beszéde a forradalom évfordulóján Az Egyesült Államok a több mint két évtizedes blo­káddal sem volt képes meg­akadályozni, hogy a nyugati félteke egy országában kon­szolidálódjék a szocialista forradalom — -jelentette ki vasárnap Fidel Castro, a Ku­bai Kommunista Párt KB fő­titkára, az Államtanács el­nöke a forradalom győzel­mének 25. évfordulója al­kalmából Santiago de Cu- bában megrendezett ünnep­ségen. Castro Reagan elnököt tet­te felelőssé a világban ki­alakult feszült helyzetért, el­ítélte Washingtonnak azt a törekvését, hogy az európai rakétatelepítések révén meg­bontsa a katonai erőegyen­súlyt. Fidel Castro részletesen beszélt az elmúlt negyed­században Kubában végbe­ment fejlődésről is. Megál­lapította: annak ellenére, hogy jelentős anyagi eszkö­zöket kell fordítani az or­szág védelmére, évről évre egyre többet szánnak az ok­tatás, az egészségügy, a sport, a kultúra és a technika fej­lesztésére. Washingtonnak bele kel! törődnie, hogy más társadal­mi-gazdasági rendszerű or­szágokkal is együtt kell él­nie a nyugati féltekén. Ku­ba soha nem fog elzárkóz­ni attól, hogy a békéért munkálkodjék, és hogy a né­zeteltéréseket tárgyalások út­ján rendezzék — hangsú­lyozta a kubai vezető. —( Külpolitikai kommentárunk )— Nigéria: új esztendő —katonákkal ALIGHA KÉSZÜLTÉK JÓKEDVŰEN az új esztendő köszöntésére a nigériaiak, az ország súlyos gazdasági válsága eleve kedvüket szegte. A kérdésre, hogy a szil- vész ieri katonai hatalomátvétel hírére jobb kedvre de­rültek-e, csak talányos válasz adható: igen is meg nem is. HiSzer, tudják, attól, hogy a katonák átvették a kor­mányaidat Alhaji Shehu Shagari polgári elnöktől, egy csapásra nem lesz jobb a gazdasági helyzet. Másrészt még jól emlékeznek az 1966 és 1979 közötti időszakra, amikor öt katonai hatalomátvétel zajlott le a nyugat­afrikai államban, s a tisztek, 13 évi országlása — a gaz­dasági felvirágzás ellenére — gondokat is okozott. S még valami felmerülhet a* mintegy 100 milliós Nigéria lakói­nak többségében, legalábbis azokban, akik a nyáron Sha- garinak és pártjának, Nigéria Nemzeti Pártjának (NPN) szavaztak bizalmat: mi lesz a polgári demokratizálódási folyamat sorsa? A katonák 1983 utolsó napján azzal vették át a hatal­mat, hogy Shagari kormányzata a gazdasági összeomlás szélére sodorta az országot, hozzá nem értéssel intézte az ügyeket és elburjánzott a korrupció. Mindjárt hatályon kívül helyezték az alkotmányt, feloszlattak minden pár­tot, s éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el. A Nigéria élén álló legfelsőbb katonai tanács vezetője, Mohamed Buhari dandártábornok Nagy-Britanniában szerezte ka­tonai képesítését, s a kőolajipar szakértőjének számít. Az első megnyilatkozások arra utalnak, hogy az ország társadalmi-gazdasági rendszerében, nemzetközi kapcsola­taiban nem várható alapvető változás. PARADOX MÖDON ANNAK IDEJÉN, 1979-ben a katonák éppen a most eltávolított Shagarinak adták át a hatalmat, mert érettnek ítélték a helyzetet a polgári kor­mányzáshoz való visszatéréshez. Shagari akkor is és most is az egységes Nigéria jelszavával nyerte meg a vá­lasztásokat, s ennek a több mint 250 etnikai csoportból felépülő országban aligha lebecsülhető a jelentősége. Igaz persze, hogy az 1960. október 16-tól független Nigéria történetében eddig a polgári politikusok nem szerepeltek valami fényesen, önös érdekeiket részesítették előnyben, s 1966-ra a polgárháború szélére sodorták az országot. Ekkor lépett színre a hadsereg, amely maga sem volt egységes a Nigéria jövőjét formáló elképzelésekben. 'Shagari elnök működése kezdetén — ez is az igazság­hoz tartozik —, az olajboom már a végét járta, s ő egy kőolajra alapozott gazdaságot örökölt. A tovatűnt esz­tendő, 1983 már igencsak a megpróbáltatások éve volt: a tőkés világgazdasági válság, az olajpiaci pangás való­ban- alapjaiban rendítette meg az ország gazdaságát. Az emberek ezt saját bőrükön tapasztalták: a magas munka- nélküliséget, a csillagászati élelmiszerárakat, az import­megszorító intézkedések következtében beszűkült áru- választékot, az akadozó alapvető szolgáltatásokat. Ebben a közegben újból virágzásnak indult a feketepiac, új erőre kapott a korrupció. A gazdasági gondok fő oka, hogy Nigériában, akárcsak sok más olajtermelő ország­ban, a fejlesztési terveket az 1974-től bőven áramló petrodollárokra alapozták. Az olaj nemzetközi kereslete azonban időközben visszaesett: Nigéria ilyen jövedelme a felére csökkent, s már nem tudja tartani a 30 dolláros hordónkénti árat sem. Mindeközben nem figyeltek oda a mezőgazdaságra: Nigéria egykor a földrész legnagyobb élelmiszer-exportőre volt, ma ugyancsak éllovas, de a behozatalban. A KATONÁK TEHÁT IGEN NEHÉZ társadalmi-gazda­sági időszakban tértek vissza a hatalom porondjára Ni­gériában. Vállalkozásuk sikeréhez aligha lesz elég pusz­tán a rendcsinálás. Kocsi Mairgit A jóindulat, a realitásérzék legyőzi a nehézségeket Tyihonov válaszai egy japán lap kérdéseire Moszkvában nyilvánosság­ra hozták azokat a válaszo­kat, amelyeket Nyikolaj Tyi­honov, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke adott a Jo- miuri Simbun című japán lap szerkesztőségének kérdé­seire. Az új közepes hatótávol­ságú amerikai rakáték eu­rópai telepítésének megkez­dése utáni nemzetközi hely­zetről szólva Nyikolaj Tyi­honov kifejtette: — Gondolom, újságuk sok olvasója egyetért azzal, hogy mindenkinek jobb volna, ha az új évet e rakéták nélkül kezdhetnénk. Visszataszító „ajándék” ez az európaiak­nak, de nemcsak nekik. Az Egyesült Államok lépései kö­vetkeztében a világhelyzet sokkal bonyolultabb lett, a feszültség számottevően megnőtt. — Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb' Ta­nácsa Elnöksége elnökének 1983. november 24-i nyilat­kozata meggyőzően feltárja, milyen hibás és veszélyes a jelenlegi amerikai kormány­zat irányvonala, amelynek célja a Szovjetunió bizton­ságának aláásása. A nyilat­kozat megmutatja, hogy va­lójában kit terhel a felelős­ség a genfi tárgyalások meg­szakadásáért. Csupán hang­súlyozni tudom, hogy a Szov­jetunió a genfi tárgyalásokon olyan messzire elment, amennyire csak mehetett, hogy valóban igazságosan és radikálisan meg lehessen ol­dani a közepes hatótávolsá­gú nukleáris fegyverek kér­dését. — Emlékeztetnék rá, hogy éppen a Szovjetunió java­solta minden közpes ható- távolságú és harcászati nuk­leáris eszköz megsemmisíté­sét Európában. Az Egyesült Államok azonban még tár­gyalni sem kívánt erről. — Ezt figyelembevéve mi olyan megoldásra töreked­tünk, amely lehetővé tette volna, hogy mind Európá­ban, mind pedig Ázsiában a lehető legalacsonyabb szin­ten megőrizzük a közepes hatótávolságú nukleáris esz­közök egyensúlyát. A Szov­jetunió beleegyezett például abba, hogy európai térségé­ben mind közepes hatótá­volságú rakétából, mind a hozzájuk tartozó robbanó­töltetekből sokkal keveseb­bel rendelkezzék, mint 1976- ban, amikor még egyálta­lán nem voltak meg az SS— 20 rakéták, — állítólag ezek miatt hozta meg a NATO az új amerikai rakéták nyu­gat-európai telepítésére vo­natkozó határozatot. — Késznek mutatkozunk arra is, hogy az Egyesült Államokkal kötendő megfe­lelő megállapodás aláírásá­nak pillanatában megszün­tessük az SS—20 rakéták te­lepítését a Szovjetunió ke­leti területein, természetesen azzal a feltétellel, hogy az ázsiai térségben nem vál­tozik meg lényegesen a ha­dászati helyzet. — Sajnos, a másik fél egészen más, nyíltan önző megfontolásokból indult ki. Számára az a legfontosabb, hogy az első csapás megté­telére alkalmas nukleáris fegyver Európába telepítésé­vel katonai fölényre tegyen szert. Ezért hiúsította meg a genfi tárgyalásokat is. — Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok szólni ar­ról a negatív szerepről is, amelyet néhány más ország vezetése játszott. Azok, akik saját népük akaratával el­lentétben beleegyeztek abba, hogy befogadják az amerikai rakétákat, közvetlenül fele­lősek a nemzetközi helyzet jelenlegi kiéleződéséért. — A helyzet ma valóban nem egyszerű, de a szovjet vezetés, mint ezt Jurij And­ropov világosan kifejtette, nem kívánja megváltoztat­hatatlannak tartani ezt a helyzetet. — Szeretnénk remélni, hogy a józan ész mégis dia­dalmaskodik, visszaáll az amerikai rakéták telepítésé­nek megkezdése előtti hely­zet, s ez lehetővé teszi a köl­csönösen elfogadható megol­dás megtalálását. Ez meg­felelne minden nép vágyai­nak, a békés, nyugodt életbe vetett reményének. — Az új év küszöbén a szovjet parlament, országunk Legfelsőbb Tanácsa ünnepé­lyesen kinyilvánította, hogy a Szovjetunió nem tör egyet­len ország biztonságára sem, legyen az nyugaton vagy keleten. Békében kíván élni minden országgal és a gya­korlatban akarja érvényesí­teni a különböző társadalmi­politikai rendszerű országok békés egymás mellett élésé­nek elvét. A szovjet—japán kapcso­latok helyzetét a Jomiuri Simbun kérdésére Nyikolaj Tyihonov a következőképp értékelte: — Azt mondanám, hogy a szovjet—japán kapcsolatok jelenleg nem a legjobb idő­szakot élik át. Fejlődésük az utóbbi években lefékeződött és ezért a Szovjetunió nem tekintheti felelősnek magát. Nem változott a Szovjet­uniónak az az elvi irány­vonala, hogy igazi jószom- szédi kapcsolatokat hoz létre Japánnal. Más dolog azon­ban, hogy Japánban miként kezdték kezelni az orszá­gunkhoz fűződő kapcsolato­kat. A japán kormány a Csendes-óceán túlsó oldalára kacsingatva tudatosan vál­lalta, hogy szétrombolja a szovjet—japán kapcsolatok egész rendszerét, amelyet a két ország erőfeszítései te­remtettek meg a háború utáni időszakban. Korlátozta a politikai kapcsolatokat, az új, kölcsönösen előnyös ke­reskedelmi-gazdasági szer­ződések megkötését, félbe­szakította a tudományos­műszaki együttműködésről kötött szerződés végrehajtását és így tovább. Ráadásul eze­ket az intézkedéseket külön­böző, országunkkal szemben barátságtalan kampányok kísérik, amelyek célja az, hogy bizalmatlanságot kelt­senek a japán népben a Szovjetunióval és annak politikájával szemben. Más­részt erőfeszítések történnek a japán—amerikai katonai szövetség erősítése, és Japán erőltetett ütemű fegyverke­zése érdekében. Naivitás lenne feltételezni, hogy a Szovjetunióban ezt figyelmen kívül hagyják és nem ve­szik tekintetbe. — Nem hiszem, hogy ez a politika megfelel Japán nem­zeti érdekeinek. Annál is in. kább, mivel a Szovjetunió változatlanul konstruktívan közelít a távol-keleti szom­szédjához fűződő kapcsola­tok fejlesztéséhez. A Szov­jetunió és Japán között hosszú időn át szélesedtek a kölcsönösen előnyös kapcso­latok, és ez nem kevés ked­vező eredménnyel járt. Vol­tak természetesen nehézsé­gek is, de eközben a kap­csolatok fejlesztését nem tették függővé különböző, gyakran erőszakoltan ki­agyalt problémától. Jelenleg nehéz szabadulni attól a be­nyomástól, hogy a japán fél szándékosan zsákutcába akarja vezetni a szovjet— japán kapcsolatokat — je­lentette hí Nyikolaj Tyiho­nov.

Next

/
Thumbnails
Contents