Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-10 / 291. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1983. december 10., szombat Tonkin kísértete Nehéz félidő 1981 győzelmi eufóriájában bizony kevesen gondolták volna a francia szocialisták és kommunisták soraiban, hogy a nemzetgyűlés mandátumának félidejében a maihoz hasonló nehéz helyzetben kell majd megtárgyalniuk: hogyan folytassák az együttműködést. Pedig a két és fél évvel ezelőtti lelkesedésnek volt bizonyos alapja: századunk francia történetében először jutott úgy kormányra a baloldal, hogy legalábbis az intézmények frontján helyzete szilárd. Mitterrand köztársasági elnöki mandátuma 1988- ig, a májusi választási győzelme nyomán megválasztott nemzetgyűlésé 1986-ig szól. Igaz, a „baloldal” meghatározást is minősíteni kell: a végrehajtó hatalommal rendelkező államfő a Szocialista Párt jelöltje volt, a nemzetgyűlésben az abszolút többség a szocialistáké. Hogy a kommunisták mégis bekerültek a kormányba, az kifejezte azt a tényt, hogy a kommunista szavazók hozzájárulása nélkülözhetetlen volt mind Mitterrand, mind a Szocialista Párt választási sikeréhek — ilyen a francia választási rendszer. A kommunisták további részvétele viszont a kormánypolitika heves támadások tárgya az 1981-ben vereséget szenvedett jobboldal részéről. Ha balról Georges Marchais pártja nyitna ellene teljes frontot, az megpecsételhetné a kísérlet sorsát: nem a parlamentben, hanem a politikában. Csakhogy a politikailag igen kedvező helyzetben — igaz: mérsékelt szocialista reformprogram alapján — kezdődő kísérlet gazdasági feltételei már korántsem voltak ilyen kedvezőek. A baloldal a termelés és a fogyasztás fellendítésének programjával, a munkanélküliség csökkentésének ambíciójával kezdett kormányozni, e célkitűzéseket támogatta a kommunista párt is. A nemzetközi gazdasági válság csapásait azonban még csak súlyosbította, hogy a francia nagyipar verseny- képessége csökkent, egész ágazatai — kohóipar, textilipar, szénbányászat — kényszerültek leépítésekre. Ezért tavaly a szocialista kormány kénytelen volt „behúzni a féket”: a frank másodszori leértékelése után bevezette a „gazdasági szigor” politikáját. Mivel azonban az 1981-eswá- Lasztási győzelem nem utolsósorban azoknak a türelmetlenségét fejezte ki. akik sorsuk azonnali javítását remélték, továbbá jelentős szerepet játszott benne a középrétegek áthangolódása az addigi kormánypártoktól a szocialisták felé, az első, sikeres reformokat követő „szigor" a kormányzat választási bázisának összeszűkülésére vezetett. A politikai barométer szerepét betöltő részleges, helyi választások egy-egy szavazókörzetben, városban sorra-rendre a jobboldali ellenzék sikereit hozzák. A múlt héten lezajlott „Csúcstalálkozó” a két párt küldöttségei között — a szocialista delegációt Lionel Jospin első titkár, a kommunistát Georges Marchais főtitkár vezette — a nehézségek, a problémák ellenére megerősítette a kormányzati együttműködést. A közös értékelés azt hangsúlyozta, hogy a baloldal mérlege már most pozitívabb, mint akár az 1936-os népfronté, akár a felszabadulás utáni egységkormányé. Kemény vita folyt a foglalkoztatottság és a vásárlóerő kérdésében: a kommunisták síkraszálltak a munka- nélküliség elleni további intézkedések és a vásárlóerő megőrzésé mellett, míg a szocialisták a gazdasági kényszerek figyelembevételt szorgalmazták. Míg a belpolitikában újra egység kovácsolódott ki — amely többek között a jobboldal támadásának visszaverésére szolgáló közös vagy párhuzamos kampányok meghirdetésében is kifejezésre jut —, a külpolitikában a szocialista irányvonal iránt meglevő kommunista fenntartások időszerűségét bizonyos fokig csökkentette az eurorakétákról folyt genfi szovjet—amerikai tárgyalás megszakadása. Mitterrand kormánya, mint ismeretes, elutasítja a francia atomerők beszámítását az európai mérlegbe, míg a kommunisták szerint számbavételük logikus lenne. Mivel azonban a genfi tárgyalások abbamaradtak, ez a vitapont lekerült a napirendről. Egyébként a közös közlemény egyetértést fejezett ki a francia politika közel-keleti és csádi céljait illetően, bár korábban e téren is kifejezésre jutottak az FKP fenntartásai. Vagyis a viták és a gondok ellenére folytatódik a francia szocialisták és kommunisták együttműködése. Egyik párt sem lát más utat: ezen a kereten belül próbálja erősíteni saját pozícióit és elérni a közvélemény jelenlegi irányzatának megfordítását 1986-ig, amikor újra az úrnák elé szólítják az ország népét. Baracs Dénes Az International Herald Tribune című amerikai napilap karikatúrája a minap ágyúgolyóeső elől a lövészárokban menedéket kereső amerikai katonát ábrázolt, aki éppen Washingtonba telefonál. „Elnök úr, biztosíthatom, ha bárhol találunk valamiféle békét, azt fenn fogjuk tartani” A karikatúra — az általános libanoni helyzet fonákságain túl — talán akaratlanul is rávilágít az amerikai tengerészgyalogosok libanoni jelenlétében rejlő nagy csalásra is. „Békefenntartó” jelszóval érkeztek, s ma a háborús libanoni vajúdás újabb, ha nem éppen a legveszélyesebb tényezői. S a régi recept szerint az egész úgy kezdődött, hogy az amerikaiak „visszalőttek”. Így vasárnap Is, amikor — válaszul az amerikai felderítő repülőgépek elleni Szíriái védelmi akciókra —, két tucat amerikai repülőgép bombázott libanoni Szíriái állásokat. Az amerikai érvelés szerint a tengerészgyalogosok a törvényes — igaz, szinte csak papíron létező — libanoni kormány kérésére szálltak partra tavaly szeptemberben. Ugyanez a libanoni kormány viszont nem kérte a Szíriái csapatok libanoni megbízatásának meghosszabbítását az Arab Ligától. Következésképp — mondhatják Washingtonban — Szíriának nincs „joga” védekezni, „jogos” viszont az amerikai megtorlás. Csakhogy a mai amerikai jelenlét még a jog betűjének sem felel meg, nemhogy a nemzetközi jog szellemének. Az amerikaiak — és NATO- szövetségeseik — névleg a palesztin menekülttáborok lakóit az izraeliektől és a libanoni jobboldali milíciáktól védelmezendő érkeztek Bejrútba. A palesztinokkal azóta sem törődtek, viszont légi tevékenységüket kiterjesztették immár a fél országra: nyíltan meg akarják változtatni a belső erőviszonyokat. Céljuk, tovább haladva a Libanon elleni tavalyi izraeli agresszió vágta ösvényen, a Szíriái erők kiszorítása, Szíria elszigetelése, az arab népek — és főként a palesztin nép — valódi érdekeivel ellentétes amerikai közel-keleti rendezési tervek kikényszerítése. Csakhogy Libanon nem Vietnam. A világ, s a nemzetközi erőviszonyok is mások jelenleg, mint a hatvanas évek elején, az „eredeti” tonkini incidens idején, amely a masszív amerikai beavatkozás ürügyéül szolgált. Érdemes emlékeztetni: Tonkin végül ugyancsak balul ütött ki az USA számára. M. Gy. Egy kényelmetlen vendég A kormány katonapolitikája ellen tiltakozók felvonulása Tokióban JAPÁN VÁLASZTÁSOK Erőpróba — idő előtt December 18-án, általános választásokat tartanak Japánban. Nyolcvannégymillió szavazópolgár járulhat az urnákhoz, hogy döntsön a parlament alsóházának összetételéről. Nakaszone Ronald Reagan társaságában az amerikai elnök novemberi látogatása során A Tanaka-ügy a mostani választásra is mész. szemenően kihathat. Képünkön: a volt miniszterelnök távozóban az ítélethirdetés után (Fotó — AP — MTI — KSj Kényelmetlen vendég érkezett Franciaországba Bokassa volt közép-afrikai császár személyében. Bokassa neve a 70-es években kíméletlen terrorjáról vált ismeretessé, nemcsak ellenzéki politikusokat vetett börtönbe és végeztetett ki, hanem még iskolás gyermekeket is meggyilkoltatott, s könyörtelenül elnémított mindenkit, aki szót mert emelni korrupt és véres uralma ellen. Bokassát 1979 szeptemberében elkergették trónjáról, s a volt császár — Giscard d’Esta- ing személyes közbenjárására — az Elefántcsontparton kapott menedéket. De továbbra is terveket szőtt uralma visszaszerzésére. A volt császár több földbirtokkal és kastéllyal rendelkezik Franciaországban, s most Yvelines megyében fekvő hadrincourti kastélyában rendezkedett be. Bejelentette, hogy véglegesen Franciaországban kíván maradni, mert az „második hazájának” tekinti, hiszen a háborúban, századosi rangban, a francia hadseregben szolgált. „De azt is tudtára adom Közép-Afrika népének, hogy kész vagyok visszatérni országomba, hogy ott népemet szolgáljam” tette hozzá nyilatkozatában. A francia kormány azonban nem örül a rosszhírű vendégnek. Claude Cheysson külügyminiszter máris kijelentette, hogy a kormány nem tartja kívánatosnak Bokassa Franciaországban maradását. Közölte: a francia doplomácia mindent megtesz annak érdekében, hogy olyan országot találjon, amely hajlandó lesz befogadni Bokassát. A francia diplomaták azonban tudják, hogy ez nem lesz könnyű feladat számukra. A távol-keleti szigetország milliós nagyvárosaiban megszokott nyüzsgő forgalom karácsony előtt tovább duzzad. Idén pedig még a megszokottnál is él^nkebb volt a hangulat: az üzleti negyedek villogó fényreklámjaihoz, az ajándékvásárlásra csábító harsogó hangszórókhoz az elmúlt hetekben választási szónokok fellépései, kisebb-nagyobb pártgyűlések járultak. Parlamenti patthelyzet A tokiói törvényhozás megújítására eredetileg a négy éves ciklusoknak megfelelően csak jövő júniusban kellett volna sort keríteni. Az utóbbi időszak belpolitikai fejleményei, azonban arra kényszerítették Nakaszone Jaszuhiro miniszter- elnököt, hogy — több mint fél évvel hivatali idejének lejárta előtt — feloszlassa az alsóházat és előrehozza a voksolás időpontját. A kormányfő döntésének oka az volt, hogy kizárólag így tudta feloldani a patthelyzetet, amely a japán közéletben a Tanaka-perben hozott októberi ítélet óta kialakult. Emlékeztetőül: Tanaka Ka- kueit, aki 1972 és 1974 között volt az ország miniszterelnöke, a Lockheed-féle megvesztegetési ügyben játszott szerepe miatt többéves börtönre és 500 millió jenes pénzbüntetésre ítélték. Az ex-kormányfő, aki ma névleg független képviselő, ám valójában változatlanul a kormányzó Liberális Demokrata Párt egyik legbefolyásosabb politikusa, azonnal fellebbezett, s kijelentette: semmiképp nem hajlandó lemondani parlamenti mandátumáról. Márpedig ezt az egyébként meglehetősen megosztott ellenzéki pártok ritka egyöntetűséggel követelték. Hosszas viták, határozati javaslatok következösszeóllította: Pilisy Elemér tek — mindhiába. Az ellenzék így — egyéb lehetőség híján — a törvényhozás bojkottjához folyamodott, s több mint egy hónapig nem vett részt a parlament munkájában. Végül nem maradt más kiút, mint a választások kiírása. Egy esztendős mérleg Tokiói megfigyelők a voksolás kimenetelének latolgatását általában összekapcsolják Nakaszone egy esztendős tevékenységének elemzésével — a jelenlegi kormányfő ugyanis jó egy éve, 1982 y novemberének utolsó napjaiban lépett hivatalába. Nos, e bizonyítvány vegyes összképet mutat. Az LDP a mostani karácsonyi kampány középpontjába külpolitikai témákat igyekezett állítani. A kereskedelmi súrlódások persze megmaradtak, de tény, hogy Nakaszone valóban harmónikus viszonyt alakított ki az ország fő szövetségesével, az Egyesült Államokkal. Ám azon az áron, hogy elődeinél fokozottabb mértékben alkalmazkodott a washingtoni adminisztráció elvárásaihoz. Áll ez a katonapolitika területére is: gondoljunk csak a megszaporodott közös hadgyakorlatokra, a haditechnológiai kivitel engedélyezésére. a katonai kiadások gyorsított növelésére. Ez utóbbi kérdés különösen sok vihart kavart. Japán a többi fejlett tőkés államaihoz képest viszonylag jól birkózik meg a világgazdasági nehézségekkel, de ez nem jelent teljes probléma- mentességet. A nyersanyag- szegénység és az export gondjai mellett egyre többen figyelmeztetnek a munkaerő elöregedésére, s a költségvetés hiányának emelkedésére. Nakaszone, aki a gazdaság fellendítését elsősorban az állami kiadások megnyirbálásával akarja elérni, rendkívül takarékos költségvetést dolgozott ki 1984-re. A nadrágszíjmeghúzás azonban a hadügyi tárcát nem érinti: a katonai kiadások jövőre ismét rekordütemben, csaknem hét százalékkal nőnek. Esélyek és következmények A gazdasági helyzet alakulása, a külpolitikai lépések hatása, a korrupció közmegítélése; számos tényező esik tehát latba a Nakaszone-ka- binet ténykedésének elbírálásánál. Az általános várakozás szerint a majdnem három évtizede egyfolytában hatalmon levő LDP pozícióit nem fenyegeti jelentősebb veszély. A Tanaka- ügy hozhat ugyan szavazatvisszaesést, de a parlamenti erőviszonyok felborulása nem várható. Az LDP dolgát ráadásul megkönnyíti, hogy az ellenzéki pártok a jelek szerint képtelenek túllépni ellentéteiken, s nem tudnak reális, tömegméretekben ható alternatívát nyújtani sem gazdasági, sem külpolitikai téren. Így a legtöbb szakértő az LDP újabb — igaz, némileg megcsappant többséget biztosító — győzelmét jósolja. Az arányok persze korántsem mellékesek. A kormányfő helyzetét különösen kényessé teszi, hogy személyesen is Tanaka lekötelezettjének tartják. Ha az ebből fakadó szavazatveszteség túl nagynak bizonyul, akkor Nakaszone trónja meginoghat, s kiéleződhet az LDP soraiban dúló hagyományos frakcióharc. Márpedig a Felkelő Nap országában a választók voksai mellett legtöbbször épp ezek a kulisz- szák mögötti küzdelmek szoktak dönteni. Szagő Gábor Értesítjük kedves vevőinket, hogy egri lerakatunk folyó év december hó 22—1984. január hó 2-ig valamennyi osztályon LELTÁRFELVÉTELT TART. Kérjük kedves vevőinket, hogy megrendeléseiket december hó 15-ig küldjék meg lerakatunknak, hogy a megrendelt árukat mielőbb kiszállíthassuk. Észak-magyarországi RÖV1KÖT Kereskedelmi Vállalat 1984. év elején, a Széchenyi utca 13-ban megnyíló reprezentatív ékszerboltunkba keresünk BOLTVEZETŐT, illetőleg BOLTI DOLGOZÓT. Megfelelő végzettség esetén a munkakör ellátásához szükséges szakmai ismeretek elsajátításához lehetőséget biztosítunk. Jelentkezést írásban kénjük BUDAPEST XIII., Hegedűs Gyula utca 97/c. Bolthálózat részére megküldeni.
