Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-10 / 291. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1983. december 10., szombat Tonkin kísértete Nehéz félidő 1981 győzelmi eufóriájá­ban bizony kevesen gondol­ták volna a francia szocia­listák és kommunisták so­raiban, hogy a nemzetgyű­lés mandátumának félidejé­ben a maihoz hasonló nehéz helyzetben kell majd meg­tárgyalniuk: hogyan folytas­sák az együttműködést. Pedig a két és fél évvel ezelőtti lelkesedésnek volt bizonyos alapja: századunk francia történetében először jutott úgy kormányra a bal­oldal, hogy legalábbis az in­tézmények frontján helyzete szilárd. Mitterrand köztársa­sági elnöki mandátuma 1988- ig, a májusi választási győ­zelme nyomán megválasz­tott nemzetgyűlésé 1986-ig szól. Igaz, a „baloldal” meghatározást is minősíteni kell: a végrehajtó hatalom­mal rendelkező államfő a Szocialista Párt jelöltje volt, a nemzetgyűlésben az abszo­lút többség a szocialistáké. Hogy a kommunisták mégis bekerültek a kormányba, az kifejezte azt a tényt, hogy a kommunista szavazók hoz­zájárulása nélkülözhetetlen volt mind Mitterrand, mind a Szocialista Párt választá­si sikeréhek — ilyen a francia választási rendszer. A kommunisták további részvétele viszont a kor­mánypolitika heves támadá­sok tárgya az 1981-ben ve­reséget szenvedett jobboldal részéről. Ha balról Georges Marchais pártja nyitna el­lene teljes frontot, az meg­pecsételhetné a kísérlet sor­sát: nem a parlamentben, hanem a politikában. Csakhogy a politikailag igen kedvező helyzetben — igaz: mérsékelt szocialista reformprogram alapján — kezdődő kísérlet gazdasági feltételei már korántsem voltak ilyen kedvezőek. A baloldal a termelés és a fogyasztás fellendítésének programjával, a munkanél­küliség csökkentésének am­bíciójával kezdett kormá­nyozni, e célkitűzéseket tá­mogatta a kommunista párt is. A nemzetközi gazdasági válság csapásait azonban még csak súlyosbította, hogy a francia nagyipar verseny- képessége csökkent, egész ágazatai — kohóipar, textil­ipar, szénbányászat — kény­szerültek leépítésekre. Ezért tavaly a szocialista kormány kénytelen volt „behúzni a féket”: a frank másodszori leértékelése után bevezette a „gazdasá­gi szigor” politikáját. Mivel azonban az 1981-eswá- Lasztási győzelem nem utolsó­sorban azoknak a türelmet­lenségét fejezte ki. akik sor­suk azonnali javítását re­mélték, továbbá jelentős szerepet játszott benne a kö­zéprétegek áthangolódása az addigi kormánypártoktól a szocialisták felé, az első, sikeres reformokat követő „szigor" a kormányzat vá­lasztási bázisának összeszű­külésére vezetett. A politikai barométer szerepét betöltő részleges, helyi választások egy-egy szavazókörzetben, városban sorra-rendre a jobboldali ellenzék sikereit hozzák. A múlt héten lezajlott „Csúcstalálkozó” a két párt küldöttségei között — a szo­cialista delegációt Lionel Jospin első titkár, a kom­munistát Georges Marchais főtitkár vezette — a nehéz­ségek, a problémák ellené­re megerősítette a kormány­zati együttműködést. A kö­zös értékelés azt hangsúlyoz­ta, hogy a baloldal mérle­ge már most pozitívabb, mint akár az 1936-os nép­fronté, akár a felszabadu­lás utáni egységkormányé. Kemény vita folyt a foglal­koztatottság és a vásárlóerő kérdésében: a kommunis­ták síkraszálltak a munka- nélküliség elleni további in­tézkedések és a vásárlóerő megőrzésé mellett, míg a szo­cialisták a gazdasági kény­szerek figyelembevételt szorgalmazták. Míg a belpolitikában újra egység kovácsolódott ki — amely többek között a jobb­oldal támadásának vissza­verésére szolgáló közös vagy párhuzamos kampányok meghirdetésében is kifeje­zésre jut —, a külpolitiká­ban a szocialista irányvo­nal iránt meglevő kommu­nista fenntartások időszerű­ségét bizonyos fokig csök­kentette az eurorakétákról folyt genfi szovjet—ameri­kai tárgyalás megszakadása. Mitterrand kormánya, mint ismeretes, elutasítja a fran­cia atomerők beszámítá­sát az európai mérlegbe, míg a kommunisták szerint számbavételük logikus len­ne. Mivel azonban a genfi tárgyalások abbamaradtak, ez a vitapont lekerült a napirendről. Egyébként a közös közlemény egyetértést fejezett ki a francia politi­ka közel-keleti és csádi cél­jait illetően, bár korábban e téren is kifejezésre jutot­tak az FKP fenntartásai. Vagyis a viták és a gon­dok ellenére folytatódik a francia szocialisták és kom­munisták együttműködése. Egyik párt sem lát más utat: ezen a kereten belül próbálja erősíteni saját po­zícióit és elérni a közvéle­mény jelenlegi irányzatának megfordítását 1986-ig, amikor újra az úrnák elé szólítják az ország népét. Baracs Dénes Az International Herald Tribune című amerikai na­pilap karikatúrája a minap ágyúgolyóeső elől a lövész­árokban menedéket kereső amerikai katonát ábrázolt, aki éppen Washingtonba te­lefonál. „Elnök úr, biztosít­hatom, ha bárhol találunk valamiféle békét, azt fenn fogjuk tartani” A karikatúra — az általá­nos libanoni helyzet fonák­ságain túl — talán akarat­lanul is rávilágít az ameri­kai tengerészgyalogosok li­banoni jelenlétében rejlő nagy csalásra is. „Békefenn­tartó” jelszóval érkeztek, s ma a háborús libanoni vajú­dás újabb, ha nem éppen a legveszélyesebb tényezői. S a régi recept szerint az egész úgy kezdődött, hogy az amerikaiak „visszalőttek”. Így vasárnap Is, amikor — válaszul az amerikai felde­rítő repülőgépek elleni Szí­riái védelmi akciókra —, két tucat amerikai repülőgép bombázott libanoni Szíriái ál­lásokat. Az amerikai érvelés szerint a tengerészgyalogosok a tör­vényes — igaz, szinte csak papíron létező — libanoni kormány kérésére szálltak partra tavaly szeptemberben. Ugyanez a libanoni kormány viszont nem kérte a Szíriái csapatok libanoni megbízatá­sának meghosszabbítását az Arab Ligától. Következés­képp — mondhatják Wa­shingtonban — Szíriának nincs „joga” védekezni, „jo­gos” viszont az amerikai megtorlás. Csakhogy a mai amerikai jelenlét még a jog betűjének sem felel meg, nemhogy a nemzetközi jog szellemének. Az amerikaiak — és NATO- szövetségeseik — névleg a palesztin menekülttáborok lakóit az izraeliektől és a libanoni jobboldali milíciák­tól védelmezendő érkeztek Bejrútba. A palesztinokkal azóta sem törődtek, viszont légi tevékenységüket kiter­jesztették immár a fél or­szágra: nyíltan meg akarják változtatni a belső erőviszo­nyokat. Céljuk, tovább ha­ladva a Libanon elleni tava­lyi izraeli agresszió vágta ös­vényen, a Szíriái erők kiszo­rítása, Szíria elszigetelése, az arab népek — és főként a palesztin nép — valódi ér­dekeivel ellentétes amerikai közel-keleti rendezési tervek kikényszerítése. Csakhogy Libanon nem Vietnam. A világ, s a nem­zetközi erőviszonyok is má­sok jelenleg, mint a hatva­nas évek elején, az „eredeti” tonkini incidens idején, amely a masszív amerikai beavatkozás ürügyéül szol­gált. Érdemes emlékeztetni: Tonkin végül ugyancsak balul ütött ki az USA szá­mára. M. Gy. Egy kényelmetlen vendég A kormány katonapolitikája ellen tiltakozók felvonulása Tokióban JAPÁN VÁLASZTÁSOK Erőpróba — idő előtt December 18-án, általános választásokat tartanak Japánban. Nyolcvannégymillió szavazópolgár járulhat az urnákhoz, hogy döntsön a parlament alsóházának összeté­teléről. Nakaszone Ronald Reagan társaságában az amerikai elnök novemberi látogatása során A Tanaka-ügy a mostani választásra is mész. szemenően kihathat. Képünkön: a volt mi­niszterelnök távozóban az ítélethirdetés után (Fotó — AP — MTI — KSj Kényelmetlen vendég érkezett Franciaor­szágba Bokassa volt közép-afrikai császár személyében. Bokassa neve a 70-es években kíméletlen terrorjáról vált ismeretessé, nem­csak ellenzéki politikusokat vetett börtönbe és végeztetett ki, hanem még iskolás gyerme­keket is meggyilkoltatott, s könyörtelenül el­némított mindenkit, aki szót mert emelni korrupt és véres uralma ellen. Bokassát 1979 szeptemberében elkergették trónjáról, s a volt császár — Giscard d’Esta- ing személyes közbenjárására — az Elefánt­csontparton kapott menedéket. De továbbra is terveket szőtt uralma visszaszerzésére. A volt császár több földbirtokkal és kas­téllyal rendelkezik Franciaországban, s most Yvelines megyében fekvő hadrincourti kas­télyában rendezkedett be. Bejelentette, hogy véglegesen Franciaországban kíván maradni, mert az „második hazájának” tekinti, hiszen a háborúban, századosi rangban, a francia hadseregben szolgált. „De azt is tudtára adom Közép-Afrika népének, hogy kész va­gyok visszatérni országomba, hogy ott né­pemet szolgáljam” tette hozzá nyilatkozatá­ban. A francia kormány azonban nem örül a rosszhírű vendégnek. Claude Cheysson kül­ügyminiszter máris kijelentette, hogy a kor­mány nem tartja kívánatosnak Bokassa Franciaországban maradását. Közölte: a francia doplomácia mindent megtesz an­nak érdekében, hogy olyan országot találjon, amely hajlandó lesz befogadni Bokassát. A francia diplomaták azonban tudják, hogy ez nem lesz könnyű feladat számukra. A távol-keleti szigetor­szág milliós nagyvárosaiban megszokott nyüzsgő forga­lom karácsony előtt tovább duzzad. Idén pedig még a megszokottnál is él^nkebb volt a hangulat: az üzleti negyedek villogó fényrek­lámjaihoz, az ajándékvásár­lásra csábító harsogó hang­szórókhoz az elmúlt hetek­ben választási szónokok fel­lépései, kisebb-nagyobb pártgyűlések járultak. Parlamenti patthelyzet A tokiói törvényhozás megújítására eredetileg a négy éves ciklusoknak meg­felelően csak jövő június­ban kellett volna sort kerí­teni. Az utóbbi időszak bel­politikai fejleményei, azon­ban arra kényszerítették Na­kaszone Jaszuhiro miniszter- elnököt, hogy — több mint fél évvel hivatali idejének lejárta előtt — feloszlassa az alsóházat és előrehozza a voksolás időpontját. A kor­mányfő döntésének oka az volt, hogy kizárólag így tud­ta feloldani a patthelyzetet, amely a japán közéletben a Tanaka-perben hozott ok­tóberi ítélet óta kialakult. Emlékeztetőül: Tanaka Ka- kueit, aki 1972 és 1974 kö­zött volt az ország minisz­terelnöke, a Lockheed-féle megvesztegetési ügyben ját­szott szerepe miatt többéves börtönre és 500 millió jenes pénzbüntetésre ítélték. Az ex-kormányfő, aki ma névleg független képviselő, ám valójában változatlanul a kormányzó Liberális Demok­rata Párt egyik legbefolyá­sosabb politikusa, azonnal fellebbezett, s kijelentette: semmiképp nem hajlandó lemondani parlamenti man­dátumáról. Márpedig ezt az egyébként meglehetősen megosztott ellenzéki pártok ritka egyöntetűséggel köve­telték. Hosszas viták, hatá­rozati javaslatok következ­összeóllította: Pilisy Elemér tek — mindhiába. Az ellen­zék így — egyéb lehetőség híján — a törvényhozás boj­kottjához folyamodott, s több mint egy hónapig nem vett részt a parlament mun­kájában. Végül nem maradt más kiút, mint a választá­sok kiírása. Egy esztendős mérleg Tokiói megfigyelők a vok­solás kimenetelének latolga­tását általában összekapcsol­ják Nakaszone egy eszten­dős tevékenységének elem­zésével — a jelenlegi kor­mányfő ugyanis jó egy éve, 1982 y novemberének utolsó napjaiban lépett hivatalába. Nos, e bizonyítvány vegyes összképet mutat. Az LDP a mostani karácsonyi kampány középpontjába külpolitikai témákat igyekezett állítani. A kereskedelmi súrlódások persze megmaradtak, de tény, hogy Nakaszone való­ban harmónikus viszonyt alakított ki az ország fő szö­vetségesével, az Egyesült Államokkal. Ám azon az áron, hogy elődeinél foko­zottabb mértékben alkal­mazkodott a washingtoni adminisztráció elvárásaihoz. Áll ez a katonapolitika terü­letére is: gondoljunk csak a megszaporodott közös had­gyakorlatokra, a haditechno­lógiai kivitel engedélyezésé­re. a katonai kiadások gyor­sított növelésére. Ez utóbbi kérdés különö­sen sok vihart kavart. Ja­pán a többi fejlett tőkés ál­lamaihoz képest viszonylag jól birkózik meg a világgaz­dasági nehézségekkel, de ez nem jelent teljes probléma- mentességet. A nyersanyag- szegénység és az export gondjai mellett egyre töb­ben figyelmeztetnek a mun­kaerő elöregedésére, s a költségvetés hiányának emelkedésére. Nakaszone, aki a gazdaság fellendítését elsősorban az állami kiadá­sok megnyirbálásával akar­ja elérni, rendkívül takaré­kos költségvetést dolgozott ki 1984-re. A nadrágszíj­meghúzás azonban a had­ügyi tárcát nem érinti: a ka­tonai kiadások jövőre ismét rekordütemben, csaknem hét százalékkal nőnek. Esélyek és következmények A gazdasági helyzet alaku­lása, a külpolitikai lépések hatása, a korrupció közmeg­ítélése; számos tényező esik tehát latba a Nakaszone-ka- binet ténykedésének elbí­rálásánál. Az általános vá­rakozás szerint a majdnem három évtizede egyfolytá­ban hatalmon levő LDP po­zícióit nem fenyegeti jelen­tősebb veszély. A Tanaka- ügy hozhat ugyan szavazat­visszaesést, de a parlamenti erőviszonyok felborulása nem várható. Az LDP dol­gát ráadásul megkönnyíti, hogy az ellenzéki pártok a jelek szerint képtelenek túl­lépni ellentéteiken, s nem tudnak reális, tömegmére­tekben ható alternatívát nyújtani sem gazdasági, sem külpolitikai téren. Így a legtöbb szakértő az LDP újabb — igaz, némileg meg­csappant többséget biztosító — győzelmét jósolja. Az ará­nyok persze korántsem mel­lékesek. A kormányfő hely­zetét különösen kényessé te­szi, hogy személyesen is Ta­naka lekötelezettjének tart­ják. Ha az ebből fakadó szavazatveszteség túl nagy­nak bizonyul, akkor Naka­szone trónja meginoghat, s kiéleződhet az LDP sorai­ban dúló hagyományos frakcióharc. Márpedig a Fel­kelő Nap országában a vá­lasztók voksai mellett leg­többször épp ezek a kulisz- szák mögötti küzdelmek szoktak dönteni. Szagő Gábor Értesítjük kedves vevőinket, hogy egri lerakatunk folyó év december hó 22—1984. január hó 2-ig valamennyi osztályon LELTÁRFELVÉTELT TART. Kérjük kedves vevőinket, hogy megrendeléseiket december hó 15-ig küldjék meg lerakatunknak, hogy a megrendelt árukat mielőbb kiszállíthassuk. Észak-magyarországi RÖV1KÖT Kereskedelmi Vállalat 1984. év elején, a Széchenyi utca 13-ban megnyíló reprezentatív ékszerboltunkba keresünk BOLTVEZETŐT, illetőleg BOLTI DOLGOZÓT. Megfelelő végzettség esetén a munkakör ellátásához szükséges szakmai ismeretek elsajátításához lehetőséget biztosítunk. Jelentkezést írásban kénjük BUDAPEST XIII., Hegedűs Gyula utca 97/c. Bolthálózat részére megküldeni.

Next

/
Thumbnails
Contents