Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-08 / 289. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIV. évfolyam, 289. szám ARA: 1983. december 8., csütörtök 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Sajtónapi megemlékezés, % kitüntetések Egerben Vasas Joachim, a megyei pártbizottság osztályvezetője, ünnepi beszédben köszöntötte a sajtó munkásait (Fotó: Kőhidi Imre) Köszöntein Egy pillanatig sem gon­dolom, hogy legfeszítőbb kérdéseink egyike lenne az, vajon fogadják-e a köszö­nésem a boltban? A vá­laszt nem kell hosszas ku­tatással keresni. Mindenki tudja, hogy általában nem fogadják. Én azonban makacs ter­mészetű vagyok, és to­vábbra is éppen úgy köszö­nök, mintha minden eladó azt lesné, vajon megfelelő hangerővel, érthetően • és udvariasan üdvözlöm-e őket. Hiszek abban, hogy egy­szer elérkezik ennek a cso­dának is az ideje, és meg- | tanulunk mindannyian ud- ' variasan viselkedni egy­mással. Mert erről van szó. Ne tessék legyinteni. Én azt a bizonyos etikettet j nem vagyok hajlandó egyetlen kézlegyintéssel el­intézni. Nem is akarom mindenhatónak felmagasz­talni. Ismerem elég jól a szabályait, mert annak ide­jén, serdülő kamasz ko­romban nagyon kellett tudnom. Különben kinéz­tek volna a társaságból. No, nem, az úgynevezett „ma- ; gas körökben” nem forgo­lódtam. De a mi szeré- ; nyebb életkörülményeink között is tudni illett „jól viselkedni” még az egri hóstyákon is. Meggyőződésem, hogy ma is illik jól viselkedni, ] éspedig nem csupán az is- ( kola igazgatói irodájában, nem csupán a tanács vala­melyik előadójának a szo­bájában, hanem az utc^n is, a presszóban is, a mozi­ban is, otthon is, a barátok körében ugyanúgy, mint az üdülőben vagy a buszon. Aki udvarias, figyelmes a társaihoz, az nemcsak őket tiszteli meg ezzel, hanem saját emberségét is kifeje- i zi. Azt hiszem, ezt nagyon sokan nem tudják manap­ság, felnőttek és fiatalok egyaránt. Nem várom, hogy bárki „haptákoljon” előt­tem. A kézcsók is kiment a divatból, mégha a köz­napi köszönésünkben fel­ismerhető is a „csókolom” maradék formájában. Nem kell már hajlongania sen­ki emberfia előtt annak, aki a tiszteletét kívánja ki­fejezni az arra érdemes személy előtt. A túlzások valóban a le­tűnt világ vadhajtásai vol­tak. De azokkal együtt ki­dobni a jót is? Mert vala­hogy ezt tettük. Hivatkoz­tunk a demokráciára, az emberi öntudatra, a ki­zsákmányolásmentes társa­dalomra, a jog előtti egyenlőségre, és azt hittük, akkor már a kispolgári ka­tegóriákba kell sorolnunk a jó modort is. Pedig amióta ember él a földön, mindig tudott durva is lenni, de figyelmes is, előzékeny is — másokhoz. Vallom, az a demokrácia igazából, ha mindenkit megtisztelünk, legyen az éjjeliőr vagy miniszter. Ha nem teszünk kivételt a tit­kárnő és a ruhatásos kö­zött: sem megszólításban, sem köszönésben, sem vi­selkedési módban. Azt is vallom, hogy gye­rekkortól kell nevelni min­denkit arra, hogy „köszön­jön”, tisztelje minden em­bertársát. G. Molnár Ferenc Újságírókat, rádiósokat, nyomdászokat, kiadóhivatali dolgozókat, postai terjesztő­ket köszöntöttek, ünnepi megemlékezést tartottak a magyar sajtó napja alkal­mából szerdán délután Eger­ben, a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottsága Oktatási Igazgató­ságának székházában. Dr. Vasas Joachim, a me­gyei pántbizottság propa­ganda- és művelődési osz­tályának vezetője méltatta az esemény jelentőségét. Visszapillantást tett a hazai kommunista sajtóban törté­nelmi értékű Vörös Újság 65 esztendővel ezelőtti szüle­tésére, későbbi harcos mun­kájára, s követőinek tiszte­letre méltó tevékenységére. Ünnepi beszédében kitért megyei napilapunk, az im­már csaknem 40 ezres pél­dányszámban megjelenő Népújság, valamint a sző­kébb hazánkban még kiadott tizennégy üzemi, mozgalmi híradó szerepére, eredmé­nyeire, s törekvéseire. Utalt napjaink sajtómunkájának legfontosabb feladataira, s Az ÉMÁSZ gyöngyösi üzemigazgatóságán a diszpé­cser-szolgálat jelzőberendezé­sén az első pillanatban érzé­kelni lehetett kedden dél­után négy óra körül, hogy baj történt a város ellátá­sának alapjául szolgáló al- állomáson. Az elsők között ült gépkocsiba Hajdú György igazgató és ment a helyszín­re a munkatársaival. A tűzoltóság is kivonult, hogy megakadályozza a na­gyobb kár keletkezését. további tisztes helytállást, újabb sikereket kívánt az újságíróknak, nyomdászok­nak, kiadóknak, terjesztők­nek egyaránt. Az ünnepi beszédet köve­tően — mint az ilyenkor már hagyomány — kitünte­tések, jutalmak átadására került sor. A KISZ Heves megyei Bizottságának „Sajtó az ifjúságért” díját Sós Ta­más első titkártól Németi Zsuzsa vette át; Lévai Fe­renc titkár az SZMT nívó­díját adta Gyóni Gyulának; dr. Végh Miklós, a HNF Heves megyei Bizottságának elnöke a Hazafias Népfront nívódíjával tisztelte meg Perl Mártont; Pusztai László, a megyei tanács osztályve­zetője pedig a sporthivatal kitüntető plakettjét nyúj­totta át Fazekas Istvánnak és Szántó Györgynek a test­nevelés és sport népszerűsí­téséért. A Népújság Kolacs- kovszky-nívódíját B. Kun Tibornak adományozták; dr. Balogh Dezsőné gépírónőt kiváló dolgozóvá avatta, Radványi Györgyöt „Kiváló terjesztő” elismerésben ré­— Egy jó órával később már látszott, hogy a hiba el­hárítása nem megy könnyen — mondta az üzemigazgató. — Azonnal értesítettem a város vezetőit. Innen már szinte „menet­rendszerűen” folytak az ese­mények. Az ellátásért felelős tanácsi szakosztály vezető­je, Zsámba Gézáné, a sütő­ipar, a tejipar és a vágó­híd lehetőségeit mérte fel. — Kértük a honvédséget, .segítsenek — emlékezett szesítette a Heves megyei Lapkiadó részéről Hekeli Sándor igazgató. A vállalat dolgozói közül többen ez al­kalommal vették át 25, 20 és 10 éves szolgálatukért a törzsgárdajelvényeket a ve­lük járó pénzösszegekkel. Az ünnepeltek tiszteletére Kiss Sándor, a megyei párt- bizottság titkára mondott pohárköszöntőt. A baráti hangulatú megemlékezésért, az elismerésekért — az ün­nepeltek nevében — Gyurkó Géza, a Népújság főszerkesz­tője fejezte kd köszönetét. •ir A sajtónapról megyénk más helyein és országosan is megemlékeztek még. En­nek során üzemi lapjaink közül a tamaménai „Lenin” Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet híradóját, a Tarna- mentét a TOT nívódíjban részesítette. A megtisztelő elismerést Lehoczky Mihály, a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának főtitkár- helyettese tolmácsolta Buda­pesten a lap kollektívájának. vissza az osztály vezetője. — Két aggregátort kaptunk a vágóhídra és kettőt a tej­üzembe. A sütőipar igazga­tóját is riasztották. Egerben a megyei tanács kereskedel­mi osztályának a vezetője, Miskolczi László irányította a tennivalókat. Harmos Fereyc, a húsipari vállalat igazgató-helyettese arról intézkedett, hogy a túrajáratok a raktárakban levő termékekkel, a tőke­hússal elinduljanak. Kenye­ret Egerből küldtek. Az es­ti sütésből származó pókárut Gyöngyösről is útnak indí­tották a boltokba. Egyedül a rétesek és más finomsá­gok hiányoztak az üzletek­ből reggel. Az Országos Villamos Távvezeték Vállalat vezér- igazgatójának a helyettese is sietett a helyszínre, aho­gyan csak tudott. Nemcsak Gyöngyös ipari üzemei, de a környező mintegy húsz Tűz a trafóban Hajnalig nem volt áram Gyöngyösön Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága 1983. december 7-én, Kádár Jánosnak, a Központi Bizottság első titkárának elnökletével ülést tartott. A Központi Bizottság a Politikai Bizottság ja­vaslatára megvitatta és elfogadta az időszerű nem­zetközi kérdésekről, valamint az 1984. évi nép- gazdasági terv és állami költségvetés irányelveiről szóló előterjesztést. Az ülésről közlemény jelenik meg. IB-ülés a Tisza-partról Poroszló jövője — tervrajzokon A Közép-Tisza vidéki In­téző Bizottság szerdán Po­roszlón tartotta ülését dr. Papp Ferenc elnökletével. Dr. Kővári László főtit­kár ez alkalommal számot adott a résztvevőknek az idei támogatások felhaszná­lásáról, majd Rente Ferenc és Fábián Gábor nagyközsé­gi tanácselnökök beszámoltak a „tiszafüredi halas napok”, illetve az „abádszalóki nyár” rendezvénysorozatokról. Kovách László megbízott Heves megyei főépítész, illet­ve Kurucz Tamás poroszlói tanácselnök Tisza-parti nagyközségünk leendő üdülő- területének részletes rende­zési tervét ismertette. A pi­henőközpontot — mint ki­derült — a helységtől dél­nyugati irányban, a Sóhát mintegy 140 hektárján sze­retnék kialakítani. A leggaz­daságosabb megoldást keres­vén —, hogy a víz, a táj él­vezetéhez a lehető legtöb­ben hozzájussanak — úgy­nevezett tömbtelkes megol­dásra gondoltak: csoporthá­zas üdülőkkel, nagy közös­ségi létesítményekkel, de a teljesebb nyugalmat is biztosító, 50 négyzetméteres, elszeparált kis udvarkákkal, kertecskékkel is. A prog­ram megvalósítását négy ütemben akarják. Az első „lépcsőben” 1000, a második­ban 500, a harmadikban mintegy 1200, a negyedikben pedig 1300 állandó vendég ellátását kívánják megolda­ni a hétvégek legalább ösz- szesan 1500 víkendezőjén kívül. A tervekben (az 500— 600 méteres mélységben ■ ta­lált 30—32 fokos termálvíz hasznosítására) többi között 2000 személyes fürdő kapott helyet az ehhez kapcsolódó község is áram nélkül ma­radi A kapcsolóberendezés mondta fel a szolgálatot az alállomáson. Ezt kellett mű­ködőképessé tenni. Most még csak áthidaló megol­dással üzemel újból a kap­csoló. Még egy hét, mire a normál állapot visszaáll. De addig a fogyasztók eb­ből nem érezhetnek már semmit. — A kékesi tv-hez Recsk- ről adtunk áramot. A vá­rostól délre eső települések­re Hevesről és Jászbe­rényből. Salgótarjánból is csatlakoztattunk le áramfor­rást. — Hányán dolgoztak a hi­ba elhárításán? — Miután az alállomás a távvezeték vállalat tulajdo­na, mi csak segítettünk ne­kik. összesen lehettünk hú­szon felül. Ennek a fele az ÉMÁSZ dolgozója -volt. Csapatmunka folyt. Min­denki tette, amit tehetett, tiszai szabadstranddal, az üdülőcsoport közelében pe­dig kereskedelmi és ven­déglátóipari egységek, sport­pályák lesznek.. Az építkezők számára több variáció is ké­szült, hogy az érdeklődők — a leendő üdülőszövetkezetek tagjai — a legalkalmasabbat válaszhassák majd. Gond azonban, hogy mindez sajnos, nemcsak most terv, hanem valószínűleg még jó ideig pusztán szép és nemes elkép­zelés marad, mivel a kisze­melt terület gazdasági műve­lés alatt áll, tehát földvé­delmet élvez, A kisajátítás­ra nincs pénz, ha csak az idevágyakozók meg nem elő­legezik a szükséges össze­get, hogy az építkezés mi­előbb elkezdődhessék. A poroszlói örömök és gondok mellett az intéző bi­zottság ülésén másik két Heves megyei településünk idegenforgalmi fejleszté­se is szóba került. Elhang­zott, hogy Sarud határában, a Szárazgát és a belvízelve­zető csatorna között kiala­kítandó kemping munkáihoz az eddiginél nagyobb IFA- támogatással és a megyei tanács 1,8 millió forintos segítségével a jövő tavasz- szal már feltétlenül hozzá­fognak. Megkezdik a köz­művesítést, kerítést építe­nek, rendezik a terepet, hogy — sikeres pályázat esetén — az Idegenforgalmi Fejlesz­tési Alap 6,6 milliós hitelé­ből be is fejezhessék a prog­ram legalább első ütemét. A Kiskörére tervezett 2000 személyes szabadstrand te­rületét is kiválasztották már, s azon vannak az intéző bi­zottságnál, hogy a kivitele­zés sem húzódjon túlságo­san sokáig. Amíg a város belső része­in nem volt áram, az üzle­tek ajtajában a boltosok gyertyafény mellett árulták például a kenyeret. A teljes sötétségbe borult városban semmi rendelle­nesség nem történt. Az em­berek fegyelmezetten visel­ték el a kellemetlenséget, bár híre ment elég gyorsan, hogy a hiba elhárítása nem megy majd könnyen. — Hajnalban, két óra után értük el azt az állapotot, hogy az áramszolgáltatást mindenütt biztosítani tudtuk újból — mondta Hajdú György igazgató. Természetesen vízszol­gáltatás sem volt addig a városban, amíg a villany­áram meg nem érkezett a szivattyúkhoz. A „szükség-állapot” meg­mutatta, hogy mindenki tud a helyzethez illően viselked­ni és cselekedni a Mátra al­ján. G. Molnár Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents