Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-01 / 283. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. december 1., csütörtök

„Szép élményekkel térek haza”

Lengyel professzor Egerben

Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolának több külföldi felsőoktatási intézménnyel, köztük a Zielona- Górai Tanárképző Főiskolával van partnerkapcsolata.

A tudományos és oktatási szinpozionokra több éve meghívják egymást, az intézmények tudományos közleményeiben kölcsönösen közölnek cikkeket az oktatónevelő és tudományos munkával elért eredményekről.^

A két intézmény kapcsolatának keretében az elmúlt napokban volt az egri főiskola fizika tanszékének vendége dr. Witold Rdzanek, az zielona-górai felsőoktatási intézmény fizika tanszékének vezetője.

Elutazásának napján váltottunk vele szót itteni benyomásairól:

— Először járok Egerben, és sajnos csak néhány napot tölthettem itt, mivel a Lengyel Tudományos Akadémián van hivatalos elfoglaltságom. Az ultrahangok akusztikai elméleti vizsgálatával foglalkozom, a kísérleti és elméleti fizika kérdéseit matematikai módszerekkel vizsgálom.

— Szóljon néhány szót ok- ■ tatási rendszerükről...

— Sok a közös vonás a két forma között. Évekkel ezelőtt az akkori reform szerint, a tízosztályos iskolát vezették be nálunk. Két- három éve azonban újra visszatértek a nyolcosztáDr. Witold Rdzanek: A tudományos munka eredményei mellett barátokra is leltem

(Fotó: Perl Márton)

lyos általános iskola és a négyosztályos középiskola rendszerére. Felsőoktatási intézményünkön megoldották az ötéves egységes képzést: jelenleg egyszakos tanárképzés folyik, egyetemi szinten. így a tudományoktatás mélyebb, de hátránya az, hogy a végzett tanárok nehezebben tudnak elhelyezkedni az iskolákban.

— Hogyan töltötte napjait Egerben?

— Több órát látogattam. Jártam a 4-es számú Gyakorló Iskolában, a Gárdonyi Géza Gimnáziumban. A főiskola fizika tanszékének egész felépítését, -oktatási rendszerét tanulmányoztam, így sikerült keresztmetszetet kapnom az itteni képzésről.

— Milyen tapasztalatokat szerzett?

— Jónak tartom a szakpárosításokat, különösen a fizika és a technika oktatásának összekapcsolását.

Egyébként a krakkói főiskolán kísérletképpen már bevezették a kétszakos képzést. Feladatom volt többek között, hogy tovább építsem a kapcsdlatot a két tanszék között és úgy érzem, jó eredményeket értünk el a tudományos kapcsolatok terén is.

— Hogy tetszett városunk?

— Alkalmam volt megismerni a történelmi nevezetességeket, a műemlékeket, megkóstoltam az Egri bikavért is. Egyébként Zielona- Górában is nagy hagyománya ván a szőlőtermesztésnek. Annak idején sokat hallottam a magyar és a lengyel nép történelmi alapokon nyugvó barátságáról, most személyesen is meggyőződhettem erről. Őszinte vendégszeretetben volt részem, s meghatott az a családias légkör, amit a fizika tanszéken tapasztalhattam. Szép élményekkel térek haza.

Mikes Márta

Határidő: december 31.

Felvétel az alkotó körbe

A legkülönbözőbb irodalmi művekkel lehet jelentkezni

Mint. ismeretes az egri Ifjúsági Ház ad otthont a Heves megyei Irodalmi Alkotó Kör számára. Itt a tagok kéthetenként találkoznak, elemzik egymás műveit, vitatkoznak, beszélgetnek közéleti emberekkel, jeles irodalmárokkal, A társaság célja, hogy segítséget adjon a

pályakezdéshez, ki-ki eszmecserében edződve folytassa aa írást.

Természetesen a kör nem zárt, tagja lehet bárki, aki tehetségéről tanúbizonyságot tesz. Ezért ez évben újabb felvételt hirdet az intézmény: aki be akar lépni a csoportba két példányban küldje be

alkotásait az egri Ifjúsági Ház címére. Semmiféle megkötés nincs: formailag és tartalmilag a legkülönbözőbb irodalmi művekkel lehet jelentkezni. A felvételről az érdeklődők, a pályázók felvilágosítást kapnak. A borítékra írják rá: irodalmi alkotó kör.

Hatvani Galéria-naptár

Arcok és sorsok — Mexikóból jöttem — Kerényi Jenő szobrászata - Karácsonyi ajándékkosár — Galériabusz-előzetes

Nagy sikere van a Hatvani Galériában a nemrég megnyílt Arcok és sorsok című negyedik országos portrébiennálénak, amely egészen január közepéig nyitva tart. Sokan gyönyörködnek a kiállító 130 festő, szobrász munkáiban, de sokan állnak meg a galéria- épületbe vivő úton is, hogy a bokrok hátteréből kibontakozó, most felállított Pe- tőfi-mellszobrot, Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrász- művész művét nézegessék.

A galéria egyéb decemberi műsorát böngészve elsőként a Világtükör-sorozat következő útibeszámolóján akad meg a szemünk. 6-án, hétfőn este 6 órai kezdettel a Népújság olvasószerkesztője, Cziráki Péter lesz a vendég, és Mexikóból jöttem címmel számol be amerikai élményeiről. Előadását természetesen gazdagon illusztrálja diaképekkel, továbbá

válaszol a különböző érdeklődő kérdésekre.

A képzőművészeti szabad- egyetem „Magyar mesterek” sorozatában legközelebb a pár esztendeje elhunyt Kossuth-díjas szobrászművész, Kerényi Jenő munkásságát ismerhetik meg a műbarátok, Az alkotó életművét Mucsi András, a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum tudományos munkatársa méltatja, filmvetítéssel kiegészítve

Igen nagy érdeklődés kísérte az elmúlt esztendőben a galéria „Karácsonyi ajándékkosár” című gálaestjét, amelyen túlnyomórészt azok a művészek szerepeltek, akiket a galériapódiumon láthatott a közönség. A gálaműsort most is megrendezi a Hatvani Galéria, éspedig december 19-én, hétfőn este 7 órakor, a városi sport- csarnokban. Ha lehet, most még tartalmasabb, színesebb lesz a program, amire a szereplők listája önmagában garancia. Fellép az esten Sinkovits Imre, Gombos Katalin, Bessenyei Ferenc, Psota Irén, Lukács Sándor, Gyurkovics Zsuzsa, Kováts Kolos, Rohonyi Anikó, Faragó Laura, Zsoldos Imre, Sárosi Katalin, Szergej Dávidon, Vitai Ildikó, Prokó- pius Imre. Közreműködik a Tomkins Énekegyüttes Dobra János vezényletével, továbbá a Magyar Rádió „Stúdió 11” tánczenekara, amelyet Dobsa Sándor vezet. Konferál: Antal Imre.

Itt jegyezzük meg, hogy december 15-ig lehet jelentkezni a galéria 1984. évi három külföldi útjára, amelyek előbb a Szovjetunióba, azt követően Nyugat-Európába, augusztus folyamán pedig Romániába visznek, és az úti feltételekről a galériában kapnak felvilágosítást az érdeklődők.

A sorozat vége

Keddi muzsika

December 12-től, Egerben:

Indul

a presszópódium

A Megyei Művelődési Központ december 12-től — az egri Dobos cukrászdában — folytatja közkedveltté vált presszópódium sorozatát. Ekkor este 7 órától Tímár Éva és Körtvélyesi Zsolt, a miskolci—egri színház művészei mutatják be Szerelmes levelek című összeállításukat, amelynek anyagát az irodalom és a história kiemelkedő személyiségeinek magánjellegű írásaiból válogattak össze.

Az elképzelések szerint márciussal bezárólag havonta egy előadásra kerül sor. A közönség előtt ízelítőt adnak felkészültségükből a debreceni Csokonai Színház társulatának tagjai, ők — többek között — a Befalazott szószék című produkcióval jelentkeznek januárban.

A jól ismert tv-műsor, a Vasárnapi muzsika most átköltözött a gyöngyösi Művelődési Központ színpadára egy estére, s így lett belőle hétköznapi esemény, de egyáltalán nem hétköznapi színvonalon.

Az eredmény: délután is, este is jól szórakozott a közönség. Mind a két előadás jó hangulatban, a kirobbanó siker jegyében zajlott le. A műsorvezető Hortobágyi Judit most is kedvesen és kellemes modorban tájékoztatta a nézőket és a hallgatókat. Vörös Sári vonzó egyénisége, szép hangja, szelíd humora, őszinte színészi képessége érzékelhetően emelte az előadás addigi hangulatának a hőfokát.

Amikor a szerkesztői szándék szerint a finálé következett, megjelent Gaál Gabriella és Madarász Katalin, külön-külön, majd együtt. Cigánydalaikat olyan jó kedvvel énekelték, ahogyan szokták.

A zenét Oláh Kálmán és együttese szolgáltatta ezen a hétköznapon felhangzó Vasárnapi muzsikán. A két hónapon keresztül vándorló ORI- rendezvény Gyöngyösön érkezett el a záróakkordjához. Sikeres est volt, bár a közönség csupán úgy múlatta az idejét, hogy azokra figyelt, akik a színpadon mulattak.

(g. mól—)

IX/2.

„Békesség a földön az embernek”

Néhány napja csupán, hogy a Hungária Szállóban lakom. A 205-ös szobában, amelyet Romhányi ' barátom útján szereztem. Szép a szoba — egy kis közre nyílik — szemben a Neg- resco kávéház. Ez jó, mert a Duna-partra néző szobák

— és ez hamarosan kiderül

— enyhén szólva nyugtalanítóak. Kifogástalan modorú és eleganciájú emberek közt élek. A lift halkan zümmög. Ha akarom, a szobába hozzák föl a reggelit. Délben és este lejárok az étterembe, ahol az ezüsttálcán szervírozott jénai üvegtálban konzerv spárgafőzelék kelleti magát, na meg konzervhús. Igazolványa tulajdonképpen mindenkinek van, a legtöbb azonban hamis. Naponta kapom egyik kollégámtól a XIV/2 Kiska- alakulattól a nyílt parancsokat, de érzem, hogy ez csak ideiglenesen jelent biztonságot. Ismerősöm nincs itt, csupán idegen arc.

Közeledik a karácsony, persze nem tudom értékelni a hangulatát ebben a vészterhes világban.

A közeledő ünnephez egyelőre csak a repülők zöld, kék és vörös irányjelző fényei világítanak. E belvárosi sziget, a Hotel Hungária négyszáz lakója

azonban karácsonyra készül. Pontosabban, már aki.

Egy napon kissé csata- kosan, borostásan, megviselt eleganciával belép a szobámba Tamás, ledobja magát az egyik fotelba, kinyújtja lábait és nagyot fúj.

— Elnézést, komám, hogy napokig egyedül hagytalak, de egy kis üzleti ügyem volt.

Nézem a gyíkbőr bilge- ris, magabiztos embert, bil- gerije csupa sár. De a szemei vidáman csillognak.

— Dolgom volt — mondja. Valakiket ki kellett emelnem a menetből. Hogy milyen menetből? Na, ne légy gyerek, ott hajtják az embereket az országutakon Németország felé. Közülük. Persze nem szerelemből zavartam el a fenébe azt a néhány nyilas suhancot. A Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen.

Ennyi cinizmus láttán csak nézek rá, -mint egy hülye. Természetesen méltányolom, hogy megmentett néhány embert. De pénzért?!

— Komám, én most megyek. Nekem is van itt egy fenntartott szobám. És Bessy vár. A barátnőm. Majd megismered. Természetesen együtt karácsó- nyozunk nálam, a 120-as- ba. Gyere majd át. Szervusz! v

Ezzel eltűnik, mint egy fantom. Ismét egyedül maradok, nézek magam elé,

csak kuszaság van bennem. Nehéz ezt felfogni, ami körülöttem történik.

Aztán itt a karácsony este. Ahogyan végigmegyek a vörös szőnyegekkel borított folyosókon, néhány szobából muzsikát hallani. A rádió Stile Nacht, heiliget Nacht-of’ zümmögi. Valakinek lemezjátszója is lehet. Egy éppen kinyíló ajtó mögött a fényes, feldíszített karácsonyfa előtt két kislány áll. A távolból erősödő, harsogó morgással a tüzérség ágyúi adják a kíséretet, amelybe olykor suhogó, vijjogó hang orgo- názik a távolból. Bekopogod a 120-as szoba ajtaján. Ez aztán lakosztály! A kettős ágyon végigvetve világoskék teveszőr takarók. A csillár ragyog, mint békeidőben, a sarakban hangulatlámpa. Tamás, a házigazda selyem pizsamában és köpenyben, most már megborotválkozva, kölnivizesen.

A fürdőszobából előjön Bessy. A Nagymező utcai

mulató volt dizőze. Törve beszél magyarul, angolosan nyújtja a szavakat, hiszen a bárban angolul adta elő songjait.

— Angol vagy amerikai? — kérdem.

— Nem, csak sokáig éltem külföldön — feleli kedvesen mosolyogva. Tamás elneveti magát.

— Csillagom, most nyugodtan beszélhetsz — mondja. — Ez itt a régi barátom. Megmondhatod nyugodtan, hogy lengyel vagy és a németek által alsóbbrendűnek tartott fajhoz tartozol. Elvégre van lengyel—magyar barátság!

Bessy elmosolyodik. A szomszédból áthallatszik a rádió hangja, valami gyermekkórus: „Békesség a földön az embernek ..A szerény vacsora után harminc év körüli, sovány, elegánsan öltözött férfi érkezik, meghajlik Bessy előtt, bemutatkozik, aztán bedobja magát az egyik fotelba.

— Mi újság, Jenő? — kérdezi tőle Tamás.

— Semmi különös — feleli. Aztán hozzáteszi, hogy Budapestet körülzárták a szovjet csapatok.

— Nem vagy te kicsit hazudós, Jenő? — kérdi Tamás. Radocsai Schwartz Jenő, a mindenütt bennfentes Radocsai mosolyog.

— öregem, most jöttem Winckelmantól. Egy tétel árut vittem neki, a rádiósai úgy szaladgáltak, mint a patkányok. Az orosz tankok elvágták az összes utat nyugat felé. Hát ez van...

De Radocsai Schwartz- nak nehéz hinni. Nevéből is csak a Schwartz az igazi, de ez sem német név. Radocsai némi irathamisítással szerezte. Mindenkit ismert, már aki neki fontos. Mindent szállít. Konyakot, Napóleon-aranyat, dollárt, így mindig tele van pénzzel.

Kint ismét szólnak az ágyúk. A váratlan híren Tamás elgondolkodik. Még nem biztos benne, hogy igaz. De néhány perccel később az értesülést megerősíti az újabb vendég. Katonaruhában, hadnagyi rangjelzéssel és halálsá- padtan robban be a jóképű, hullámos hajú, láthatóan részeg férfi.

— Vége gyerekek, vége — lihegi. — Már nem tudtam átjutni. Adjatok valami italt, de gyorsan.

Bessy konyakos üveget vesz elő, veszködik a dugójával, de a jövevény kikapja a kezéből, és a mosdó szélén leüti a nyakát. Aztán pohárba töltve, nagy kortyokban issza.

— Itt döglünk meg mindnyájan! Értitek?!

Aztán szó nélkül kimegy a szobából.

— Ki ez? — kérdezem Tamást.

— Báró Petneházy Lexi. Ha ez mondja, hogy bezárult a gyűrű, elhiszem. Ez nem beszél a levegőbe. Az élete kész regény. Elég ronda regény.

— Most mi lesz, Tomi? — kérdezi riadtan Bessy.

— Ugyan szívem, hát mi lenne? Talán egyebet vártál? Pont te? Ez előre látható volt. És ez így van jól.

És Tamás cigarettára gyújt, de előbb megkínál engem is, ki tudja, honnan, egy Camellel. Kívülről egyre erősebb az ágyúdörgés, Bessy a sarokban áll a papírokkal elfüggönyözött ablak előtt. Vállai megrándulnak. Még az üldözöttek is félnek az ágyúdörgéstől.

— Köszönöm a vendéglátást — búcsúzom, és megyek vissza a szobámba. Nem tartóztatnak. Csak raég kellemes ünnepeket kívánnak. Bizarr kívánság ez. 1944. december 24-e van. Az utolsó felvonás következik, amit minden józanul gondolkodó ember előre látott.

(Folytatjuk)

I