Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIV. évfolyam, 307. szám 1983. december 31., szombat ARA: 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Jyőídúq itf lúúámutk mindéit kidnes űlotuénknak ! Képeslap malaccal és pezsgővel Aihogy ilyenkor illik, minden jó ismerősömnek képes­lapot küldök. Beszereztem azt is, amit önnek adnék pos­tára, akivel ebben az esztendőben megosztottunk örömöt és gondot ezeken a hasábokon, s aki mosolygott elírása­inkon vagy meghatódott történeteinken. A lapot malac és pezsgőspohár díszíti, hátoldalán há­rom nyelven áll: Boldog új évet!; Ein glückliches Neues Jahr!; Happy New Year! Mivel is egészíthetném ezt ki, írjam talán rá: őszintén, megkülönböztetett tisztelet­tel...!? De hát egyébként nem így kívánom az új évet? Mintha elkoptak volna ezek a szavak... Szeretnék valami személyeset hozzátenni, de nem tu­dom, hogy ön, aki ezeket a sorokat olvassa, nő vagy férfi, kiesd vagy nagy, sovány vagy kövér. Lehet, hogy érdekei sem vágnak össze a szomszédéval, aki éppen ebben a pillanatban vette kezébe a lapot, s szeretné ti­zenöt centivel arrébb vinni a kerítést, s akkor lenne iga­zán boldog, ha elhódítaná az ön kedvesét, vagy őt lép­tetnék elő Maga helyett a közös munkahelyükön. De hát, lássa be, hogy a képeslap neki is jár, s jó lenne — leg­alább ezen a békülékeny napon — örömet szerezni min­denkinek. Nem kívánhatom tehát, hogy minden vágy teljesüljön: az egér boldog új éve nem azonos a macskáéval, két sakkozó nem nyerhet meg egy találkozót, a döntetlen pedig nem elég a továbbjutáshoz ... Látja, hogy milyen nehéz? Meg aztán a lapot szilveszterre szánom, de nem tu­dom, hogy önnek a vidám évtemetés nem válik-e más­napos, fejfájós évköszöntéssé holnapra. Vagyis nem is sejtem, hogy ön milyen reményekkel vagy keserűségek­kel indul a nyolcvanas évek közepe felé. Tudom, nem sok jót hozott az elmúlt néhány esztendő, s azért a kis örömért is nagyon meg kellett dolgozni. De ebben nemcsak az 1983-as év a ludas. Kár lenne rá­fogni az egészet. Tudjuk mind a ketten: mennyi szép dolog is történt az elmúlt tizenkét hónapban. Kár lenne letagadni. Amivel nehezebb volt a megelőzőeknél: gya­korlatban sajátítottuk el a már unalomig ismerős köz- gazdasági fogalmakat: cserearányromlás, kereslet-kínálat viszonya, vásárlóerő, reálbér stb. Nem könnyű iskolába iratkoztunk be, amikor elhatároztuk, hogy lépést tartunk a világ élvonalával, de vigasztaljon bennünket az a tu­dat, hogyha erőfeszítések árán is, de magasabb osztály­ba léphetünk. Hogyan is néznénk ki évismétlőként az utolsó padban? Kinőtt rövidnadrágban, kagylópénzért vagy jegyért kereskedhetnénk és üres polcokkal játsz­hatnánk boltost, mint gyermekkorunkban, amikor tégla­por volt a paprika, a tea meg planta . .. Az ilyen évismétlés persze csak elméletileg az, a má­sik neve: bukás. A naptár lapjai azonban kíméletlenül hullanak, múltunkban nem maradhatunk. Előrelépni kö­telező, nemcsak ajánlatos. Ha véletlenül el is tévesztjük majd néha a dátumot, a nyolcvanhármas év után min­denképpen a nyolcvannégyes következik. Üj követelmé­nyekkel, új feszültségekkel. Rá kell jönnünk arra, hogy mindenért keményen meg kell dolgozni, az elmúlt év legnagyobb tanulsága ez. Jó ez vagy rossz? Az biztos, hogy nem kényelmes. Mindenesetre gazdaságunknak és társadalmunknak a ki­hívásokra adott válaszai eddig rugalmasságot jeleznek. Azt, hogy van erőnk úszni is, nemcsak a langyos vízben ácsorogni feltúrt nadrágszárral. De a tenger mély és hi­deg — hogy az előbbi képnél maradjunk —, s cápákat rejt magában. Európában egyre több félelmetes hátuszony villog körülöttünk a vízen. Rakéták és robotrepülőgépek fenyegetik a békét, miközben nyugalomra volna szük­ség, hogy a kicsiny haza és az emberiség gondjain eny­híthessünk. S hogy mit tehetünk? Nem is a fegyver, de a tehetetlenség, a félelem győzheti le igazán az embert. Ezért van értelme minden tiltakozásnak, minden szó­nak, ami a rakéták ellen elhangzik. Látja, itt már következhetne egy olyan kívánság amely mindegyikünk számára hozhatna jót: ki kell egyensú­lyozni mindazt a veszélyt, amely kétségbe vonhatja küsz­ködéseink, munkánk értelmét. Lám csak, hogy elkomomdtunk. Pedig képeslapon egyik fele csupa vigasság. Nem is hagyhatom, hogy a pezsgő­ből elszánjanak a buborékok, a kismalac pedig ijedté­ben elszaladjon. Hogy nézne ki az, ha üres képeslapot küldenék önnek? Mit írhatnék hát üdvözletnek, amely derűt és meg­nyugvást hozhatna? Azt kívánjam, hogy ki-ki érjen el minden célt, amit maga elé csak tűzhet? Érvényesüljenek a legszigorúbb természeti és társadalmi törvényszerűségek; a macska, ha elég ügyes, tömje teli magát egérpecsenyével, a szom­széd, ha elég rámenős és erős, akár fél méterrel is ar­rébb tolja a kerítést? Boldoguljon, ki hogy tud, induljon meg a tülekedés? (Nem, Kedves Olvasóm, ez nem szolgálná a közjót. Hisz az erősebbnél mindig akad egy még erősebb, s lá­nyunkat tipornának el a tolongásban? Az jobb lenne, ha kinyilatkoztatnánk: vágyja mindenki azt, amit elérhet, úgy eléri azt, amire vágyik? Kíván- tassuk meg a kecskével a spenótot, így megmarad a ká­poszta ... ? Ez sem szolgálná az előbbrejutást, azt könnyen belát­hatjuk, hiszen mi bírná rá az embereket arra, hogy töb­bet és jobbat tegyenek a közös és a saját asztalra? A malac már mintha rajtam vigyorogna ezen a ké­peslapon. Hát minden olyan bonyolult volna? Megfor­dítom hát a lapot, s elkezdem: Lehetőséget az igazságos, emberséges küzdelemre, erőt, egészséget, szerencsét az új esztendőhöz. Közhelyek volnának? Talán nem, ha mi ketten tudjuk, mire gondolunk kimondásukkor, Kedves Olvasóm! * Gábor László MUNKASGYÜLÉS VISONTAN fl Gagarin erifműnek is köszönhető... * Hagyományaikhoz híven munkósgyülésen vettek bú­csút az óévtől és cseréltek véleményt a következő esz­tendő feliadatairól a vison- tai Gagarin Hőerőmű Válla­lat dolgozói. A tegnapi esemény részt­vevőit — a vállalát dolgo­zóinak több mint 260 kül­döttét —, valamint a meg­hívott vendégeket. Rajki Sándorné, a vállalati párt- bizottság titkára köszöntöt­te. Ezt követően Bódi Béla vezérigazgató tájékoztatta a munkásgyűlés résztvevőit a vállalat 1983-ban végzett munkájáról, majd részlete­sen elemezte a jövő évi fel­adatokat. — őszintén be kell valla­ni — mondatta a vezérigaz­gató —, hogy 1983Jban cél­jainkat nem tudtuk mara­déktalanul teljesíteni. Az okok között említette a sok üzemzavart, a fűtő­anyag nem mindig jó mi­nőségét, és az egyébként szükséges felújítási, re­konstrukciós munkálatok is nehezítették a vállalat ter­melését Az eredmények között hangzott el, hogy a több, mint 200 millió forintos fej­lesztés összességében ered­ményesen valósult meg, több mint ötmillió forinttal tá­mogatta a vállalat dolgozói­nak lakásépítését, lakásvá­sárlását. 15 millió forintos megtakarítást értek el az újításokkal, az anyag-, az energiamegtakarítás ősz- szege meghaladja a 20 millió forintot. A vállalatnál folyó új kárbantartási rendszer nemzetközi -érdeklődést vál­tott ki. és a szociális fej­lesztésekre is jelentős ösz- szegeket költöttek Vison­Több mint félmillió forint a legjobbaknak A munkásgyűlés résztvevői (Fotó: Szántó György; tán. Lőrinciben és Salgótar­jániban is. — Többet dolgoztunk, mint tavaly, eredményeink mégis szerényebbek a ter­vezettnél. Ez valamennyiün­ket arra kell, hogy ösztö­nözzön — folytatta a vezér- igazgató —, hogy szellemi, szakmai tartalékaink még hatékonyabb kamatoztatá­sával 1984-ben maradékta­lanul eleget tegyünk a nép­gazdaság igényeinek. A tájékoztató fölötti vitá­ban részt vett Laposa Lajos főosztályvezető. Válás ka Jó­zsef megbízott műhelyveze­tő, Törjék László, a salgó­tarjáni üzem szb-tiitkára. Fehér András, Hliva Mi­hály főgépész. Sós Tamás, a KISZ Heves megyei Bi­zottsága első titkára a vál­lalat ifjúkommunistáitól kért még szervezettebb politikai és szakmai munkát, dr. Győry Sándor, a Máltnaalji Szénbányák Vállalat vezér- igazgatója pedig a hatezer­fős bányászkollektíva ne­vében elemezte a két válla­lat együttműködésének to­vábbi lehetőségeit és köve­telményeit. Kovács József, a Magyar Villlamosipari Tröszt szakszervezeti bizottságá­nak titkára arról szólt, hogy a Gagarin Hőerőmű ugyan elmaradt céljaitól de en­nek a vállalatnak is nagy­mértékben köszönhető, hogy hazánk energiaellátásában nem voltak gondok az idén. Ismerve a vállalati kollek­tívát — hangsúlyozta a to­vábbiakban — biztosra ve­hető. hogy a nagy család, mármint a tröszt egyik édes gyermeke, 1984-ben ismét bizonyít majd. A kérdésekre Bódi Béla válaszolt, majd a legjobb dolgozók között több. mint félmillió forint jutalmat osztott ki. Az Angola elleni agresszióról A Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata Súlyos harcokról érkeznek hírek Angola déli tartomá­nyából. A dél-afrikai fajgyű­lölő rezsim hadserege ismét behatolt a szomszédos füg­getlen ország területére, megszállás alatt tart több körzetet, városokat, s a na- míbiai menekültek táborait bombázza. A Magyar Szolidaritási Bi­zottság a cselekményeket el­ítélő — pénteken közzétett — nyilatkozata rámutat: Dél-Afrika agresszív akciója mögött az a törekvés áll, hogy sszembefordulva az ENSZ határozataival és a világközvélemény követelésé­vel, megakadályozza, vagy legalábbis elodázza Namíbia függetlenségének elnyerését. Angola az Afrikai Egység­szervezet állásfoglalásainak értelmében támogatja a na- mibiai nép harcát, és annak törvényes képviselőjét, a Dél­nyugat-afrikai Népi Szerve­zetet, a SWAPO-t. A Magyar Szolidaritási Bi­zottság aggodalommal kiséri figyelemmel ezeket a lépé- a társadalmi haladást, a bé­két és Afrika népeinek füg­getlenségét. Jelentős társadalmi munkával Kibővített ABC-áruház Kerecsenden Átalakítással kis ABC- áruház épült Kerecsenden. A korábbi 120 négyzetméter alapterületű helyiséget bőví­tették ki 400 négyzetméter alapterületűre. A létesít­ményt — amely körülbelül négymillió forintba került — a község lakói jelentős társadalmi munkával készí­tették el. A december 29-én megnyílt árusító helyiség egymillió forint értékű áru­készlettel várja vásárlóit. A boltot az egri áfész a leg­korszerűbb áruházi beren­dezésekkel látta el, ami elő- segiti a vevők jobb kiszol­gálását. EGERBEN Automatizált kifli- és zsemlegyártás Minimálisra csökkenti a pékek fizikai munkáját az az új zsemlegyártó gépsor, ame­lyet a Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat egri kenyérgyárában szereltek fel. Az NDK-beli Slö-cég beren­dezésének segítségével a tész- tadagasztástól a sütésig, alig lesz szükség az emberi kéz­re. Az automata eszközöket már karácsony előtt beállítot­ták a baráti ország szakem­berei és sor került a próba- üzemelésre is. A péksüte­ménygyártás mégsem kezdő­dik el a terv szerint január 1-től, mert azok az adapte­rek, amelyek a kifli készíté­sét is lehetővé teszik ugyan­ezen a gépen, nem érkertek meg időben egy bajai üzem­ből. Amint megtudtuk, a hátralevő feladatokat január­ban elvégzik, s azt követően már ezen sütik a kiflit és a zsemlét is. A felszabaduló munkaerőt azokra a helyekre csoporto­sítják majd át, ahol lét­számgondokkal küzdenek. Ködös, síkos utak A Dunántúl néhány me­gyéjének kivételével pénte­ken reggelre köd borította be az országot, s az utakon általában 100 méter, de az északi megyék és az Alföld sok területén csak 20—30 méter volt a látótávolság. A Ferihegyi repülőtéren jóval ritkább volt a köd, ezért reggel valamennyi já­ratot a menetrend szerint elindíthatták, annál is in­kább, mert az európai re­pülőterek, tehát a célállo­mások ugyancsak köd nél­kül fogadhatták a gépeket. A MÁV-tól kapott felvi­lágosítás szerint a vonat- forgalomban nem okozott fennakadást a köd. A köz­úti közlekedés azonban le­lassult vidéken és Budapes­ten egyaránt, nemcsak a köd miatt, hanem azért is, mert a páralecsapódás és a fagy sok helyen síkossá, jegessé tette az utakat. A KPM közúti igazgatóságai az országban mintegy 100 munkagépet irányítottak a síkos útszakaszokra.

Next

/
Thumbnails
Contents