Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-30 / 306. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1983. december 30., péntek Befejeződött a Legfelső Tanács ülésszaka Határozat a Szovjetunió külpolitikájáról KAIRO: Saíei Abdel Hamid külügyminiszter-helyettes vezetésével csütörtökön a legmagasabb rangú egyiptomi küldöttség tanácskozott Izraelben azóta, hogy 1982 szeptemberében Egyiptom visz- szahívta nagykövetét Tel Avivból. MADRID: A Spanyol Kommunista Párt legutóbbi kongresszusán megválasztott új központi bizottsága szerdai ülésén a vezető testületek összetételéről tárgyalt és döntött. A 11 tagú titkárságba nem választották be Santiago Carrillo korábbi főtitkárt, valamint Jaime Ballesteros eddigi főtitkárhelyettest. BEJRŰT: A megszállt Dél-Libanon lakossága csütörtökön általános sztrájkkal, tömegtüntetésekkel tiltakozott az izraeli terror, a tömeges letartóztatások ellen. Figyelemre méltó, hogy a tiltakozó megmozdulást ezúttal a síita és szunnita mohamedán vallási vezetők kezdeményezték, miután a megszállók két mecset imámját is elhurcolták. MOSZKVA: A Szovjetunióban csütörtökön egyetlen hordozórakétával Föld körüli pályára juttatták a Kozmosz—1519, Kozmosz—1520 és Kozmosz 1521 jelzésű mesterséges holdat. A három szputnyik feladata az, hogy tökéletesítse annak a komzmikus navigációs rendszernek az elemeit és berendezéseit, amely arra szolgál, hogy segítségével meghatározhassák a Szovjetunió polgári légiflottája repülőgépeinek, valamint tengeri és halászati flottája hajóinak tartózkodási helyét. A nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpolitikájáról szóló határozat egyhangúlag történt elfogadásával csütörtökön Moszkvában véget ért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának kétnapos ülésszaka. A küldöttek ugyancsak elfogadták a jövő évi népgazdaság-fejlesztési tervet és költségvetést. A határozatban, amelyet Borisz Ponomarjov képviselő, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára terjesztett elő, a Legfelsőbb Tanács kifejezi súlyos aggodalmát amiatt, hogy az imperialista erők, mindenekelőtt az Egyesült Államok imperialistái fokozódó militari zmusának és agresszivitásának következtében nagymértékben kiéleződött a nemzetközi helyzet. A japán miniszterelnök és az amerikai elnök egyetért a két ország közötti együttműködés fokozásában. Naka- szo>ne Jaszuhiro és Ronald Reagan csütörtökön telefonbeszélgetést folytatott, s ennek során jött létre a kétoldalú kapcsolatok további elmélyítésére vonatkozó megállapodás. Reagan — mint Tokióban hivatalosan közölték — graVarsóban csütörtökön megnyílt a szejm ülése. A lengyel parlament az 1984. évi állami költségvetésről folytat vitát. A szejm délelőtti ülésén ünnepélyes keretek között Ezért — állapítja meg a határozat — a testület teljes egészében jóváhagyta Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének szeptember 28-i és november 24-i nyilatkozatát. Ezekben a nyilatkozatokban Jurij Andropov mélyenszántón és sokoldalúan elemezte a nemzetközi helyzet jelenlegi kiéleződésének okait, és megerősíti a Szovjetuniónak a béke megőrzésére és megszilárdítására, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, az államok közötti együttműködés kiszélesítésére és elmélyítésére irányuló változatlan politikáját. A Legfelsőbb Tanács teljes mértékben támogatja és jóváhagyja azokat a gyakorlati lépéseket és intézkedétulált Nakaszonénak abból az alkalomból, hogy ismételten ő alakított kormányt. A szigetország kormányfője biztosította Ronald Reagant arról, hogy nem lesz változás az eddigi japán külpolitikában, s maximális erőfeszítéseit ígérte a két ország között fennálló — elsősorban kereskedelmi — problémák rendezésére. emlékezett meg az Országos Nemzeti Tanácsnak, a népi Lengyelország első parlamentjének 40 évvel ezelőtt, 1944. január 1-én történt megalakulásáról. sekef, amelyeket az SZKP és a szovjet kormány tett a Szovjetunió védelmi képességének erősítésére, a szovjet nép és szövetségesei biztonságának szavatolására. Felhívják az emberiség figyelmét arra, hogy hogy az imperializmus értelmetlen kardcsörtető politikája veszélyezteti a békét. Ez a politika mindenekelőtt az Egyesült Államoknak és NATO-szveteségeseinek abban a törekvéseiben nyilvánul meg, hogy mindenáron megbontsák a kialakult és a nemzetközi biztonság alapjául szolgáló katonai egyensúlyt, s Nyugat-Euró- pában — lehetetlenné téve ezzel a genfi tárgyalások folytatását — új amerikai atomrakétákat állítsanak hadrendbe. Nyugat-Berlin Megállapodás az S-Bahn-ról Több mint kéthónapos tárgyalássorozat után az NDK közlekedésügyi minisztériuma és a nyugatberlini szenátus képviselői csütörtökön Nyugat-Berlin- ben parafálták a városi gyorsvasát (S-Bahn) üzemeltetéséről szóló megállapodást. A megegyezés értelmében az S-Bahn nyugat-berlini szakaszán a forgalom fenntartása a nyugat-berlini közlekedési vállalat hatáskörébe kerül. A vállalat átveszi az S-Bahn nyugat-berlini alkalmazottait és berendezéseit. A megállapodás — amelyet pénteken írnak alá az NDK fővárosában — 1984. január 9-én lép hatályba. Reagan gratulált... Nakaszone ígérete A szejm előtt a jövő évi költségvetés-( Kül^oiitika] kommentárunk )Bűnbakvadászat, amerikai módra NEM KELTETT KÜLÖNÖSEBB MEGLEPETÉST az amerikai hadügyminisztérium jelentése a tengerészgyalogosok elleni, október 23-i merényletről. A 241 amerikai katona halálált okozó robbanás, amely azótta is élénken foglalkoztatja a világ közvéleményét. a jelek szerint nem befolyásolta a washingtoni politikát. Bűnbakot találni mindig könnyebb, mint megállapítani az igazi felelősök kilétét. A tengerészgyalogosok közvetlen parancsnoka, Howard Gerlach őrnagy tehet róla — így szól a jelentés —. hogy 350 katona zsúfolódott össze egyetlen épületben, hogy az őrök töltetlen puskával látták el a szolgálatot, hogy nyitva volt a kapu. hogy nem szervezték meg a védelmet. Csak az nem derül ki a gondosan szerkesztett dokumentumból, hogy miért vannak amerikai katonák Libanonban. Amikor annak idején a tengerészgyalogosok Bej- rútba érkeztek, Reagan elnök gyors sikert ígért. A tervek szerint a négyhatalmi (amerikai—francia— olasz—brit) békefenntartó erők szétválasztották volna a polgárháború harcoló feleit, higy kisvártatva átadják a területet és a hatalom gyakorlásának lehetőségét Amin Dzsemajel elnök kormányzatának. Az idő múlásával kiderült, hogy ez az eleve nem túl szilárd elképzelés megbukott. A központi kormány nem hogy nem erősödött meg, de gyengébb pozícióba ‘került, ellenfelei pedig nem haboztak kihasználni a lehetőséget. Ma már alig hiszi valaki is, hegy Dzsemajel Bej- rúton túlra is ki tudná terjeszteni hatalmát. Kiderült az is. hogy a libanoniak többsége ellenzi a külföldi csapatok jelenlétét Az amerikai kormányzat pedig ahelyett, hogy az!t fontolgatná, miképpen távozhatna tisztesen a süllyedő hajóról', újabb kötelezettségeket vállal. Reagan amerikai elnök, megelőzve a jelentés közzétételét gyorsan nyilatkozott. Mint mondta, magára vállalja a felelősséget a tengerészgyalogosok halálért. senkit sem enged megbüntetni. A Fehér Ház ezt a jelentest ismertetése napján azzal toldotta meg: Washington továbbra sem mond le a libanoni jelenlétről. pedig a dokumentum szervezői javasolták, hogy más, nem fegyveres eszközöket keressenek az amerikai érdekek érvényre juttatására. A Pentagon azzal vádolta a kormányt, hogy nem vette figyelembe az egyre feszültebbé váló helyzetet' és nem gondoskodott megfelelő módon a katonák biztonságáról. ARRÓL NEM SZÓ A TÉMA, hogy mikor vonják ki a fölöslegesen veszélynek kitett amerikai katonákat. Az olaszok és a britek a hírek szerint már fontolgatják ezt a lépést, bár túl sok illúziót nem fűzhetünk ehhez sem. Az amerikaiak maradnak, a Fehér Házat és urát a jelek szerint nem túlságosan izgatja katonádnak sorsa. A játszma tétje nagyobb, mint néhány emberélet. Horváth Gábor Az ENSZ elnöki székében Beszélgetés egy diplomata életútjáról A magyar „Ki kicsoda?” nem ismeri Hollai Imrét. Ezzel szemben magam tapasztaltam, hogy az ENSZ székházában nagykövetek és teremőrök egyaránt mesz- sziről köszöntik és elnök úrnak szólítják. O az egyik legismertebb magyar diplomata, amióta a közgyűlés 37. ülésszakának elnöke volt. Milyen mérföldkövei vannak annak az útnak, amelyik idáig vezetett? Erről az útról, állomásairól New Yorkban beszélgettem Holla! Imre külügyminiszter-helyettessel. — Az első állomás talán az einstand volt... — Ezt a szót csak a Pál utcai fiúkból ismerem ... — Az én időmben viszont az einstand azt jelentette, hogy valaki inasból segéddé vált. Tehát ha az ember kitanult egy szakmát, megszerezte a segédlevelet, akkor einstandot tartott és mindazok, akik addig tanították, koccintottak vele, szaktárs. sá fogadták, felnőttként kezelték ... Persze, amikor én műszerészsegéd lettem, ez a koccintás szerényre sikerült, mert sem pénz, sem hangulat nem volt hozzá. — Mikor történt? — 1943 februárjában. Részletezzem? — Munkásként meddig dolgozott? — A fizikai munkát tulajdonképpen már hatéves korban elkezdtem, mert anyánk egyedül nevelt minket, de mint műszerész, 1949. január 16-ig dolgoztam. Akkor irányítottak más pályára. — A külügyminisztériumba? — Az első jelentősebb elbeszélgetés során katonai pálya került szoba. Lehet, hogy ezért restellnem kell magamat, de azt mondtam: elv. társak, én annyi szomorú dolgot láttam a háborúban, hogy nem érzek kedvet ehhez a hivatáshoz... Meg aztán arra gondoltam, hogy továbbtanulok és talán mérnök lesz belőlem. Megjegyzem, a tanulási vágy erősen megvolt bennem, mindenféle brosúrát elolvastam, tanfolyamokra jártam, beiratkoztam a középiskolába... Az első elbeszélgetést azonban újabbak követték, és végül a külügybe kerültem. Először futárszolgálatra osztottak be. Mi tagadás, nem nagyon tudtam akkor, mi a külügyi munka; tréfásan úgy szoktam mondani, hogy valójában nem értettem azt sem, mi a különbség az útlevél és a vízum között. — Es a külügyi „einstand”? Mikor volt? — Ilyenre nem került sor. A külügyi pályát hamarosan a minisztériumon kívül folytattam, 1949 nyarán ugyanis átkerültem a pártközpontba, 1951-ben pedig a pártfőiskolán folytattam tanulmányaimat. — Közben nyelvet is tanult? — A középiskolában kezdtem el az angolt. — S hol tanulta meg? i— Én nem hiszem, hogy egy idegen nyelvet felnőtt fejjel tökéletesen meg lehet tanulni. Az mondják, jól beszélek angolul és az elmúlt években sokszor többet érintkeztem ezen a nyelven, mint magyarul, de szerintem perfektül egy másik nyelvet nem lehet elsajátítani. — E nyelvterületre, ha Jól tudom, 1956-ban került. Egyben ez volt első külszolgálata. — 1955-ben, amikor felvettek minket az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, ismét a Külügyminisztériumba helyeztek, hogy 1956 tavaszán diplomataként kijöhessek New Yorkba. — Milyen érzés-élmény volt minden külföldi gyakorlat nélkül, 1956-ban. ellenséges környezetben rögtön egy országot képviselni? — Roppant nehéz dolog volt, ezt röviden el sem lehet mondani. — Hány éves volt akkor? — Harminc. S a misszió- vezető-helyettesként az első tennivaló az volt, hogy egyáltalán felállítsuk a képviseletet. A fiatalságon, tapasztalatlanságon kívül azonban .más is volt, ami különösen bonyolulttá tette a helyzetet. Csak jelzésszerűen mondom: otthon, a pártban akkor már megkezdődött a „cikk-cakk”; Moszkvában épp hogy véget ért a személyi kultusz- szál leszámoló XX. kongresz- szus, és mi a New York Times-ban olvastuk az úgynevezett titkos előadói beszédet. Az ország, ahová kerültem — akkor így mondtuk — az imperializmus fellegvára volt és tény, hogy aktívan ügyködött a szocialista Magyarország társadalmi rendjének aláásásán. A legelső munka talán jól jellemzi a légkört, számomra mindenképpen nagyon emlékezetes marad: 1956 áprilisában az ENSZ gazdasági és szociális tanácsa a következő napirendi pontot tárgyalta: kényszermunka a szocialista országokban ... így kezdődött, de ennél sokkal rosz- szabb volt, ami azután következett, hiszen néhány hónap múlva Budapesten kitört az ellenforradalom.' Ma talán kevesen emlékeznek rá: az úgynevezett magyar kérdés vitája 1962-ig tartott és nekem sikerült a javát kifognom. Főleg azután, hogy nem álltam be a sorba, nem szajkóztam, amit az ellen, forradalmárok mondtak, meg azért, mert — most már nem titok — nem hajtottam végre azt, amit Nagy Imre idetáviratozott, hagy Magyar- ország semleges, kilép a Varsói Szerződésből és ehhez kéri az ENSZ támogatását. — Az utóbbival nem keveset kockáztatott, hiszen számolnia kellett azzal, hogy ha a dolog kitudódik, ottmarad, saját kormánya támogatása nélkül ... — Én ezt a konfliktust úgy oldottam fel magamban, hogy mint diplomata, a Magyar Népköztársaság Alkotmányára esküdtem fel, nem pedig egy miniszterelnökre, akinek egyébként nincs is joga, hogy egymaga döntsön ilyen fontos kérdésekben. — A politikai harc azonban folytatódott. .. — Valóban. Olyannyira, hogy kétségbe vonták mandátumunkat, naponta szidtak, gyaláztak, provokációkat szerveztek ellenünk, reggelig . tartó ülések folytak ügyünkben a Biztonsági Tanácsban .. . — Talán ez Jelentette az iskolát a későbbi, magasabb szintű diplomáciai tevékenységhez ... — Nem állítom, hogy ilyen iskola nélkül valaki nem lehet jó diplomata, de számomra ez az időszak az életem részévé vált és olyan tanulságokat segített levonni, hogy nehéz helyzetekben is helyt lehet állni és vállalni kell a rizikót... — Hogyan tudott — egyáltalán: hogyan tud egy diplomata — a folyosón azokra ránézni, akik az ütésteremben a legdurvább szitkokat szórták rá? — Előfordult, hogy az, aki valóban szinte a felmenőági rokonokat szidta, utána meghívott egy italra és azt mondta, ne haragudj, nem tehettem mást. Az egyik banánköztársaság diplomatája például egyszer kerek-perec bevallotta: ha nem szavazna Magyarország ellen, az USA nem venné meg az ország fő exportcikkét. Egyébként még ideológiai, politikai ellenfeleinknek is gyakorta mondogatom, hogy van egy közös célunk: ha azt akarjuk, hogy .megmaradjon ez az embernek nevezett faj, módot kell találnunk arra, hogy ne lőjünk egymásra ... Ha nem beszélünk, még messzebb távolodunk egymástól. — Ezt a jelenre Is érti? — Feltétlenül. S én ezért is tartom különösen fontosnak az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Ismeretes, hogy sokszor bírálják az ENSZ- et alacsony hatékonyságáért, a határozatok végre nem hajtásáért... Ez valóban gond, de nem szabad elfelejteni, hogy bármenynyire is válságos a helyzet, ez olyan fórum, ahol a legnagyobb ellenfelek is beszélhetnek, beszélnek egymással. Olyan szervezet, amelyben valamennyi. állam ki tudja fejteni véleményét, álláspontját a felmerülő problémákról. S ez nem kevés. — ön az ENSZ-közgyűlés előző ülésszakának az elnöke volt. Hogyan sikerült a rengeteg érdeket tiszteletben tartania úgy, hogy közben saját országát is képviselje? — Valójában nemcsak hazám érdekeit, hanem a szocialista országokat is képviseltem, s úgy kellett dolgoznom, hogy erre a szélesebb értelemben vett közösségre se hozzak szégyent. Meg persze, magamra se. Az alapállásom azt volt, hogy igyekeztem megérteni az egyes államok problémáit — még akkor is, ha nem tudtam azokat elfogadni. S arra törekedtem, hogy a vita legalábbis ne nehezítse a tárgyalások kibontakozását. — Külföldön mennyi Időt töltött összesen? — Harmincnégy év külügyi szolgálatnak mintegy a felét éltem más országban. — Ez alatt, gondolom, egészen sajátos életformát alakított ki. — Hát igen, ilyenkor az ember a kiskertjét elhanyagolja. . . — Van? — Igen. S előfordult, hogy repülőgépre szálltam, amikor pedig éppen ásni kellett. volna. A decemberi ásás meg — úgy mondják — nem használ se a földnek, se a deréknak. •. No, de ami a lényeget illeti: a külföldi élet nem könnyű. Odahaza, ha az ember mérges, a meccsen kikiabálja magát, vagy rosszabb esetben a családjával, munkatársaival morgolódik itt azonban egyiket sem tudja csinálni. — Mégis, mit lehet tenni a fe- szültség levezetésére. Ezt úgy is kérdezem, mint külszolgálatos. .. — Semmit, önfegyelemre van szükség és szilárd, belső meggyőződésre. Ezt 1956- ban ^tanultam meg. amikor először jöttem rá: az ellenfél fő célja az, hogy kiborítsa az embert. Egyébként pedig az alapállás, azt hiszem, az kell hogy legyen: ha az ember vállalt valamit, azt tisztességgel csinálnia kell. Csák Elemér
