Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. december 3., szombat S. És eljön a hét vége, el az ünnepek ... Mégis, kinek a gyereke? „Jaj, a szelek drótsövénye 1 szét ne szedje már, földet érjen, megpihenjen ez a zöld madár.” Olyan, szép, hogy nem is lehet igaz. Két kis karját feje fölött tartja. Nagyokat szusszan álmában. Igen, ez ő: a te véred, te tested, a gyereked. Aztán felébred, percek alatt felfordítja a lakást, ha rákiáltasz, menekül és kajánul vigyorog: úgyse éred utói. És este a kislámpa fényénél, szappan- szagúan, pizsamába bújva elmondja neked legféltettebb titkait. Este, a kislámpa fényénél... Tamás, Pisti, Ildi kinek mondja el... ? Harmincöt kisgyerek. Fenyves park közepén, régi kastélyépület: a lőrinci gyermekotthon. HároméveEs otthonra kell sek, hatévesek otthona. Igaz, nem a szó valódi értelmében, hiszen itt reggelente nem apu, vagy anyu készíti a kakaót. És mégis: ezek a gyerekek itt vannak biztonságban. Mester Jánosné igazgatónő: — Amikor megáll a mikrobusz az épület előtt, és kikászálódnak a gyerekek, az első érzés bennem a sajnálat mellett a düh. Belegondolni is rossz, milyen körülmények közül kell — a szó szoros értelmében — Ide menteni őket. Mindenki tudja, miért kell állami gondozásba venni a szülőktől a kicsiket, mégis minden egyes alkalommal elszomorodik az ember, amikor újabb és újabb gyerek kerül az intézetbe. Hozzászokni a gondolathoz nem könnyű, de tény, hogy nekünk kell tenni értük. Az állami gondozásba vett gyerekek száma az elmúlt években országszerte növekedett. Tavaly ugyan — a legfrissebb adatok szerint — kevesebb ükét kellett elvinni szüleiktől, mégis jelenleg megyénkben több mint ezren vannak. — Nem véletlen, hogy régóta törik a fejüket a gyermekvédelemmel foglalkozók, mi lehetne a legideálisabb megoldás. Ha már a találniok... kicsi nem nevelkedhet a saját családjában, meg kell, hogy próbáljuk az igazi otthoni légkört pótolni. Intézetünkben egyértelműen törekszünk erre. s azért is vagyunk jó helyzetben, mert aránylag kevés gyerekünk van. Kisebb csoportokat alakítottunk ki, több nevelő is foglalkozik nyolc-tíz gyerekkel. Mindenütt az lenne a cél, <■ hogy valamiképp „utánozzák” a családmodellt az otthonokban. — Mivel kis létszámúak vagyunk, nálunk ez jobban „Ö, ne vidd el két szemeddel a napsugarat! Ne menj, várj még: mert e tájék sötétben marad” sikerül. Itt a gyerekek szabadabban élhetnek, a konyhába is bemennek, kinyalhatják a csokoládékrém maradékát a tálból, segítenek a palacsintasütésnél, s még az sem baj, ha inkább „hátra- mozdítók”. A lőrinci intézetbe az egri gyermekotthonból kerülnek a háromévesek. Hatéves korukig nevelkednek itt. Körbe-guggolunk -a középső csoportban, belekapaszkodnak kezünkbe, énekelünk: Sehallselát Dömötör ... Fél órán belül barátaink is lesznek. Tamás hatéves, a napokban ünnepelték születésnapját. Nagy tortát sütöttek köszöntésére, alig bírta megenni a csoport. Jancsiról megtudtuk, egyszerűen nem szereti a piros inget, minden áldott reggel mást akar felvenni, mint amit kikészítenek neki. — Tudjuk, hogy itt jó helyük van, de az apát, az anyát nem pótolhatjuk. A rend szerint a gyermekvárosba kerülnek innen, de addig töröm magam, amíg a legtöbbjüket nevelőszülők fogadják magukhoz. Heves megyében az állami gondozott gyerekek 20—25 százaléka él nevelőszülőknél. — Intézetünkben nem fordult elő, hogy valakit örökbe fogadtak volna. In„Szunnyadj kisbaba, őriz halk szoba, Zsongó éjszaka, csillagfény.” „Szemem piros, szám fekete. nem láttalak három hete...” kább hároméves korukig, a csecsemőotthonokból veszik végérvényesen magukhoz a kicsiket azok, akik így döntöttek. Ahhoz viszont, hogy nevelőszülőkhöz kerüljenek, nem kell a vérszerinti szülő beleegyezése. Senki és semmi nem pótolhatja a családi otthon melegét? — Tamás az egyik legkedvesebb gyerekünk. Eszes, ügyes és igazi „móka-matyi”. Az édesanyja nagyon szereti, nemcsak látogatáskor, sokkal gyakrabban eljön. A kisfiát ő akarja felnevelni, de: tizenketten laknak egy szobában. 1900 forint a fizetése. „Takaród hadd igazítsam, puha párnád kisimítsam, legyen álmod kerek erdő, madaras rét, bokor-ernyő.” Hogyan, hová vigye haza? K. M-re, a kisfiú édesanyjára oda kellene figyelni ... — Havonta egyszer van látogatási nap. Talán nem is hihető: a kicsiket nem rázza meg annyira, ha elbúcsúznak szüleiktől. Természetes, hogy mindig olyan foglalatosságot találunk ki számukra, ami eltereli a figyelmüket. És eljön a hét vége, és eljönnek az ünnepek... — Ahányan csak itt dolgozunk, mindannyian elvisz- szük magunkhoz a gyerekeket. Karácsonykor, húsvét- kor, de egy-egy szombat, vasárnapra is. Mindegyiknél észrevesszük, kihez ragaszkodik, azt sem tartom rossznak, be is vallom, nekünk is megvan a magunk kedvence. Harmincöt kisgyerek Lőrinciben. És több mint ezer a megyében. Mikor. hol, kinél találnak otthonra? (Idézetek Zelk Zoltán és Weöres Sándor verseiből) Mikes Márta Perl Márton Mindenkiben rejlik valami tehetség Cigánytanulók — Tarnazsadányban Ebben az oktatási intézményben igen sok a hátrányos és veszélyeztetett helyzetű tanuló. Czakó Lászláné igazgató nemcsak a statisztikai mutatókat sorolja, hanem az elgondolkodtató helyzetkép összetevőit is idézi. Sokrétű törődés — Százötvenkét diákunk közül 68 cigány, azaz az összlétszám 46,7 százaléka. Különösképp sokan vannak az első osztályban, itt a gárda felét alkotják. Az elmúlt évtizedek során az összeko. vácsolódott nevelőtestület lehetőségeihez képest mindent megtett az otthonról hozott hátrányok felszámolásáért, ám ez korántsem jelenti azt, hogy nincs még tennivaló. Arra törekszünk, hogy minél többen iratkozzanak be a napközibe, az itteni gyerekek hetvenöt százalékát ők teszik ki. Differenciáltan foglalkozunk velük, korrepetáljuk őket, ám azt mégsem állíthatjuk, hogy tanulmányi téren kiemelkedő képességűek és szorgalmúak. Ugyanakkor tény, — s erre büszkék vagyunk —, hogy a megszerzett érdemjegyek mögött komoly munka rejlik, aktkor is, ha ezek nem a legjobbak. Azzal is tisztában vagyunk, azt is hisszük, hogy mindenkiben fellelhető a tehetség valamilyen formája, csak fel kell fedezni, ki kell aknázni. Mi ezt akarjuk, nekünk ez a célunk. Sport és művelődés Zavarkó Ferencné történelem—testnevelés szakos nevelő, úttörőcsapat-vezető e témakör „gazdája”, épp ezért érdekes, figyelemre méltó részletekkel rukkol ki. — Ezeknek a fiataloknak is köszönhető,' hogy rendszeresek az őrsi, a rajfoglalkozások, működik az úttörő- tanács, s a fiúk, lányok a pajtások demokratikus fórumain hallatják hangjukat. Tisztelettudóan bírálnak, kérnek, de köszönnek is. Mindez azzal is magyarázható, hogy lépésről lépésre haladtunk előre, s feltérképeztük a valós igényeket, azaz olyan programokat, eseménynaptárt állítottunk ösz- sze számukra, amelyet örömmel fogadtak. Aktivitásra is sarkalljuk valamennyinket, bevonjuk a gárdát a különböző versenyek szervezésébe, rendezésébe, méltányolunk minden olyan sikert, amely mögött becsületes tevékenység húzódik meg, s nem fukarkodunk az elismeréssel sem. Az ilyesmi mindenkit többre ösztönöz. így érthető, hogy ezek a piros nyakken- dősök nem húzódoztak az iskolászépítéstől, a tisztán tartással járó teendőktől. Meg is szereztük a járási második helyet. Ott voltak a közterületek csinosításánál, az öregek napközi otthonának építésénél. Emellett lelkesen készülnek a sport- rendezvényekre, a kulturális bemutatókra. Mindennapos vendégek a klubkönyvtárban, játszanak, olvasnak, újságot forgatnak, lemezeket hallgatnak. Remekelnek az énekkarban, kamaitoztatva ritka adottságaikat. Lelkesedés több tételben Ezek az alsó és felső tagozatosak megküzdenek a szellemi előbbrelépésért, ám a sportban olykor bravúrosan szerepelnek. — Ilyenkor szinte kivirulnak. Kedvelik az úttörőolimpiát, nem hiányoznak az atlétika-, a futballcsapatból, a házi és a körzeti versenyekről, sőt a járásiakon is ügyeskednek. A lány öttusázók a tavalyi évet kivéve a megyei erőpróbákra is eljutottak, ahol kétszer harmadik, majd negyedik és ötödik helyet szereztek. Köztük mindig volt cigány- tanuló, s ők bizonyultak a legrátermettebbeknek. Egyébként az effajta szereplés- is bizonyos összpontosítást, koncentrációt igényel, s ennek kedvező hatása más téren, így a tanulásban is megmutatkozik, igaz, hogy csak hosszú távon. Egyéb fronton is Természetesen gondolnak a nevelés hatékonyságának fokozására is. — 1979-ben megtartott értekezletünkön úgy határoztunk, hogy a világnézeti tájékozottság növelése érdekében a meggyőzés értelmi oldalát erősítjük, azt remélve, hogy így a fiatalok magabiztosabban ítélik meg majd a természeti, a társadalmi, a gazdasági jelenségeket, eseményekét, s jobban ellensúlyozhatok a káros hatások, a családi otthon olykor visszahúzó ereje is gyengülhet. Ez a tennivaló több esztendőre szóló, végrehajtásához a rendkívüli szívósságra, nem lankadó türelemre van szükség, mert menet közben — ez egyébként természetes — adódnak megtorpanások, alkalmi hullámvölgyek. Mindez nem tragikus, ha hiszünk abban, hogy minden alsós és felsős értékes adottságokkal rendelkezik, s' ezek a kincsek felszínre hozhatók. Nemcsak az ő javukra, hanem a katedrán állók erőmére is. Pécsi István
