Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-18 / 298. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. december 18., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Ami tetszik s ami nem...! A szorgalmas és figyelmes újságolvasó jogán szólok arról a nyelvhasználati jelenségről és gyakorlatról, hogy napilapjaink hasábjain egyre gyakrabban jutnak nyelvi szerephez olyan, a köznyelvtől eltérő szók és kifejezések, amelyek a nyelvhasználat úgynevezett igénytelenebb rétegébe sorolhatók Természetesen, ha a beszéd - helyzet úgy kívánja, hogy jellemzésül kerül egy-egy, az argóból származó szó az újságíró tollára, akkor nem jogos a nyelvhasználati jelenségnek és gyakorlatnak a rostára tevése. Ügy tűnik, hogy mindennapi életünk folyamán szembekerülünk olyan esetekkel, viselkedésformákkal és történésekkel, amelyek minősítésére éppen a zsargonszerű nyelvi formák a legalkalmasabbak, Alábbá példatárunk is mintha ezt tanúsítaná: „Mi még az épület biztosítását is leperkáljuk (megfizetjük), mert az nincs benne az átalánydíjban” (Élet és Irodalom, 1983. júL 1.). — „És nem lett tőle semmi baja. Nem lett belőle fcripli (nyomorék) (Élet és Irodalom, 1983. okt. 14.). — „Szükségesnek tartotta kinyilvánítani ama gyanúját, hogy én igenis hilózni (csalni) akartam” (Népszabadság 1983. nov. 6.). — „Mit számít a nemzet érdeke, léte, sorsa, csak ő kedvére lébo- colhasson (élje világát) (Kortárs, 1983. 10. sz.). — „Soha nem készítek kamu-riportot (álcázott, előre megrendezett) (Magyar Hírlap Képes Melléklet, 1983. nov. 19.). — „A lakás hideg bekrepált (bedöglött, elromlott) a konvektor” (Magyar Nemzet, 1983. nov. 19.). A példatár alapján tetszik, hogy változatosabbá színesedik napilapjaink szóhasználata. Az azonban nem tetszik, hogy éppen az idézett szavak révép is megemelkedik az idegen szavak használatának gyakorisági szintje. Az Is tetszik, hogy a be- szédkömyezethez jól simuló nyelvi formák egyre gyakrabban jutnak nyelvi szerephez, mint pl. ebben szövegrészletben: „Mécs Károly annyit selmáskodott (hun- eutkodott) már a képernyőn” (Magyar Nemzet, 1983. nov. 16.). De az nincs kedvünkre, ha egy komoly előadásban a figyelem megtartásának, felkeltésének céljából inkább csak a bizalmas beszédhelyzetekben használni szokott nyelvi formák, szólásszerű nyelvi fordulatok jelentkeznek. Az úgy szakadt ránk, mint derüli égből a gumibot szóláshasonlat helyett szívesebben vettük volna ezeket a szólásalakulatokat: Mint derült égből villanycsapás. Száraz égbül mennykő. A környezethez illő szó- és nyelvhasználat érdekében tehát válogatnunk kell a megfelelő nyelvi formákból. Sütő András intelme is erre vonatkozik: Anyanyelvűnk csillagrajnyi szavai közül egyetlen mondathoz is a legmegfelelőbbet, a mással be nem helyettesithetőt kell kiválasztanunk. Dr. Bakos József Uj tv- átjátszók Szombaton újabb tv-átját- szó adóberendezések kezdik meg a sugárzást: a gerecsei tv-átjásztó az eddiginél nagyobb teljesítménnyel, 80 wattal sugároz, változatlanul a 029-es csatornán. Ezzel a tv 1-es programjának gerecsei vételkörzete jelentősen bővült. Özdon ugyancsak 80 wattal sugározza- a tv 2-es programját a 039-es csatornán az új átjátszóadó. (MTI) Hosszú vágta, avagy ARANKA AZ ELLENÁL Szórakoztatásnak szánta William W. Lewis forgatókönyvíró és Gábor Pál rendező a Hosszú vágta című színes, magyar—amerikai ifjúsági kalandfilmet. Ameny- nyiben ezt elfogadjuk — és miért ne tennénk —, semmi okunk elmarasztalni az alkotókat, filmjükön lehet szórakozni, sőt mi több, derülni is. Először akkor mosolyod- tam el, amikor John Savage, azaz Brady farmer, mint nagyapa megjelenik. Ezért a rövid bevezető képsorért kár lett volna agyonmaszkírozni. Elég egy deresedé bajusz a fiatalságtól majd kicsattanó arcra, s már el is dördülhet az első lövés — békeidőben, 30 évvel a háború után. Wyoming egyik farmján —, hogy megrövidítse Aranka kanca agóniáját. Mit keres Aranka Amerikában, hogyan lesz belőle igazi ellenáll-ló? Ez derül ki a derültséget keltő, izgalmakat is adagoló kalandos történetből. A mese — fogjuk fel annak! — alapelemei, dramaturgiai szabályai határozzák meg azt, amit látunk. Brady kapitánynak szerencséje van, mert bombázója éppen a Hortobágy fölött kap találatot. Elképzelni is borzalmas, hogyan illeszkedne be az idegen, ellenséges világba a pilóta, ha farmer létére mondjuk egy vasgyárba ereszkedne le az ejtőernyőjével. Így azonban a nyelvi akadályok ellenére is egyből szót ért a keményszívű, de a bajba jutott ellenséggel is emberséges magyar csikósokkal. Még nagyobb szerencséje, hogy a németek az első házkutatás során csak a csikósok kutyáit lövik le. Ha módjuk már ekkor bosszút lihegve lekaszabolnák a csikósokat, akkor a magyar gúnyába öltöztetett Brady is áldozatul esne a megtorlásnak és Arankából sem lenne csodaparipa, Kiss Miklós, árva bojtárgyerek sem tanulna meg viharos gyorsasággal és anyanyelvi tökéletességgel angolul... De ne is folytassuk! Van itt izgulni való bőven. A mesében ugye három nap egy esztendő? Ennek a filmben is érvényesülni kell. Elvégre 1944-et Írunk, s ha ne adj isten nem igyekeznek a történet bonyolításával, még véget ér a háború, s oda a kaland. A hitelesség kedvéért Brady kapitány nem szélsőségesen mindenttudó. Mesteri lóidomár, úgy lő mint a vízfolyás, de a magyar nyelvbe beletörik a bicskája. Keserves lenné az élete, ha Kiss Miklós nem volna nyelvzseni, s nem vállalhatná mellette a tolmács és az idegenvezető szerepét. (Mellesleg úgy ismeri az Alföldet Tokajtól Szegedig, mint a tenyerét.) Aranka nélkül pedig végképp megpecsételődne a kapitány sorsa. Mert Aranka — bár nem egykönnyen adja be a derekát, eleinte habosra rúgja maga körül a levegőt, ellenáll a betörésnek —, rövidesen sokoldalúan képzett kezesbáránnyá, azaz lóvá szelídül. A legkilátásta- lanabb helyzetből is kimenti Bradyt, mint ahogy egy tökéletessé fejlődött ellenáll- lóhoz illik. Ennyi talán elegendő a következetes kalandfilm dramaturgia érzékeltetésére. Igaz, néha a gonosz németek kissé bárgyún viselkednek, de ennek ők isszák meg a levét. Az is igaz, hogy helyenként túladagolják a paradicsompürét a film készítői. De nem lehetünk ennyire telhetetlenek. A vágta hosszú, néhol igen hosz- szú, azonban ezt már a címben megfogalmazták. Ha igazán beleéljük magunkat a mesébe, akár tovább is képzelhetjük a történetet. Mond^ juk így: Aranka, miután megtalálja a gázlót és felismeri a madárkalitkáról a jugoszláv partizánokat, kér tőlük egy repülőgépet, s hazaszállítja wyomingi farmjára a sebesült Bradyt. Jótetteiért pedig legalább any- nyit elvárhat végelgyengülésében szerető barátjától, hogy egy jól irányzott lövéssel átsegítse az égi mezőkre. Virágh Tibor Egy mi születéséről Pannó és táblaképek a hatvani házasságkötő teremben Másfél esztendeje, jelentős tanácsi támogatás eredményeként, új épületbe költözött a hatvani társadalmi ünnepeket és szertartásokat szervező iroda. Ezzel együtt megkezdődött a tanácsháza udvarán álló házasságkötő terem teljes felújítása, aminek eredményeként ma már igen vonzó, esztétikus környezetben zajlanak itt az esküvők, névadó ünnepségek, kerüljenek ki bár a mátkapárok, a szülők a városból, vagy a környező községekből. Egy munka azonban — megfelelő pénzeszköz hiányában — egészen az utóbbi hónapokig váratott magára: a házasságkötő terem végét lezáró, nagyméretű pannó, illetve a tervezők által elképzelt kilenc kis táblakép megfestése. Akik viszont ezekben a hetekben erre járnak, örömmel láthatják, hogy az ide álmodott képzőművészeti alkotások születőben vannak. — A tanácsvezetéssel egytértésben Németh József háromszoros Munkácsy-dijas, érdemes ^művészt kértük fel a nagyméretű murális mű és a kilenc „stáció” elkészítésére. Szeptemberben fogott hozzá, előbb persze a Lektorátus flé kerülő karton, illetve a színvázlat kivitelezéséhez, a zsűri egyértelmű döntése nyomán pedig itt, a helyszínen, a képek megfestéséhez — mondja Kollár Ferenc, az iroda vezetője. — Tudjuk, komoly feladatról, jelentős művészi teljesítményről van szó, nem is számítunk rá, hogy áprilisnál hamarabb örülhessünk a most már végső pompáját, fölemelő szépségét elnyerő létesítménynek. Németh József a hódmezővásárhelyi művésztelep kiemelkedő egyénisége, és a hazai piktorát tekintve azon fiatalabb mesterek közé tartozik, akik alkatuk, képzettségük szerint — Szőnyi István növendékeként diplomázott a képzőművészeti főiskolán. — leginkább alkalmasak murális, köztérre kerülő munkák megfestésére. Két esztendeje például Csongrádon, a városi tanácsháza nagytermében készített egy freskót, amelyről „Közelképek” című, idén megjelent kötetében így ír Csapó György, a neves műkritikus: „Németh e falfelületen tiszteletet parancsoló világot teremtett. Hetven— hetvenöt figura dobban a realitásnak és a stilizáció- nak egyetlen erőteljes ütemére azzal az emelkedettséggel, ami kisebb műveit is jellemzi, és a többlettel, amit a nagy méretekben való kifejezés öröme jelent neki. Legújabb freskófestészetünkben páratlan ez a mű...!" Az ötvenen felüli, kör- szakállas, deresedő hajú művésszel munka közben beszélgettünk új feladatáról, a nagyobb vonalakban már falra, alábordázott falemezre vitt motívumvilágról, illetve a házasságkötő terem jobb oldali falára tervezett, kilenc kazettába kerülő táblaképekről, amelyek nagysága egyöntetűen 70X36 centiméter. — Itt most méretre kisebb, de nem kevésbé igényes megbízásról szólhatok, mint Csongrád esetében. A házasságkötő terem végső, szemközti falát szinte egész szélességében kitöltő munkát tehát sok studirozás, otthoni műhelymunka előzte meg, amíg aztán sikerült a zsűri elé kerülő kompozíciót megoldanom. Az előkészület során különben mindig azonos vezérelv lebegett előttem: olyan derűs, békés, emberi melegséget és tisztaságot árasztó. müvet szüljek, amely összecseng az életünket annyira meghatározó eseményekkel, mint a házasság, mint az önmagunk folytatását, továbblépését jelentő kisgyermek jötte. Éppen ezért kisebb-nagyobb, egy-egy családi közösségből kiemelt figuráimat tág természeti keretbe helyeztem, panteisztikus életörömet igyekezvén sugároztatni a szemlélőkre. A kilenc kazettába kerülő táblaképekről pedig csak annyit: az emberiét állomásait ábrázolják majd, ahogyan halad felettünk az idő, és mind a kilenc munkát ajándékként juttatom Hatvan városának, amely az utolsó évtizedekben úgy felkarolta a miénkkel rokon, realista szellemiségű, formanyelvű képző- művészeti kultúrát... A rövid beszélgetést követően a krónikás feladata még, hogy Németh József és Hatvan korábbi kapcsolatára is utaljon néhány mondat erejéig. A vásárhelyi művész már a Tornyai Múzeum első, 1970-ben rendezett vendégkiállításán bemutatkozhatott a hatvaniaknak Tornyai, Endre Béla, Kohán György, Szalay Ferenc, Fejér Csaba és a többi kortárs- művész társaságában. Munkáiból később önálló tárlatot is rendezett a galéria, 1977- ben pedig ott találjuk nevét az első országos portrébien- nálé aranydiplomásai között, és kiállított munkája — „Szántó Kovács János arcmása" — vásárlás útján a városban maradt, a Lenin termelőszövetkezet pártvezetőségi titkárának irodáját gazdagítja. Moldvay Győzd M. doktor bácsi íróasztala Most, hogy a rendről annyi szó esik, s a „racionalizálásról”, ami megmentheti ezt a rendetlen világot, M. doktor bácsi íróasztala bukkan föl a gyerekkor mélyéről, mert a dolgok összefüggenek. Ezen az asztalon minden vólt. Könyvek, teleírt papírkötegek, mikroszkóp, félrebillenve két mérőhenger és egy kitömött karvaly között, szetosz- kóp, beöntő gumipumpa. Mondták is mifelénk utcaszerte: ha M. doktor bácsi sört tölt munka közben, s két kortyimtás között a habja megülepszik, nem meri meginni a maradékot, mert nem tudja melyik pohárban van a sör, és melyikben az elemzésre váró vizeletminta. Mert M. doktor bácsi mindent maga csinált, nem küldözgette pácienseit szakvizsgálatra, kit hova. Volt otthon röntgengépe isi, igaz, nem olyan korszerű, sáikány- nyakú gégecsövekkel, kígyótestű fekete kábelekkel körülfont félelmetes masina, mint manapság az SZTK-ban van, de a kisgyerek tüdejét megmutatta,, meg azt a „kis oldalast”, ami éppen elég lenne egy fél tányér bablevesbe”. Emlékszem, egyszer súlyos gyomormérgezésre hívta át anyám. Görcsök, s ijesztő lázálmok között is meghallottam sietős lépteit, ahogy végigfutotta a hosszú verandát. Mit ettél össze már megint, ebadta? — kérdezte, s láttam gombja vesztett, ki- vénhedt pizsamáját, melyen csak úgy panyókára vetve lógott egy hirtelen felkanyarított kabát. Néhány nap múlva újra jött. Vernét olvastam éppen, az Észak Dél ellent. Jól van — szólt. — látom élsz. Kívánsz-e egy kis töl töttkáposztát, füstölt szalonnával jól megágyazva, s tejföllel nyakonöntve? Azt mondtam: legfőbb vágyam, a sok vízbefőtt krumpli, s .rántottleves után. Akkor már ép vagy — mondta. — Jói dolgoztunk mi ketten. Te mert élni akartál, én meg mert hagytalak. Hanem ezt a könyvet kölcsönadhatnád. Tudod, én ilyen kisgyerekkoromban minden Veme-ikönyvet elolvastam, de ez az egy valahogy nem kerüLt a kezembe. Fiai galambószkodtak, s ennélfogva idejük jó részét a házgerincen töltötték. Szóltak is többen miért engedi? Nem rendes fiúgyerek az, aki kezét-Lábát ei nem töri. amikor annak az ideje van — mondta, s fölnézett a két szőke kisebbikre, kik úgy ültek ott a kémény mellett maguk is, mint a galambok. Hű, micsoda felháborodás tört ki az utcánk beli ram asszonyok közölt- „M. doktor bácsi meggondolatlan. Felelőtlen. És rendetlen is. Meg kell nézni az asztalát, magáért beszél. Ki milyen rendet tart maga körül, olyan a felfogása is”. Ekkor már híre járt, hogy bombázni fognak. Kertszomszédunk, a szót- Lan tirpák Pampuch bácsi kirakta üres hordóit a ku- koricagóré mellé, hogy legyen hely a pincében. Felesége, a volt cirkuszi pereces és limonádé árus, akit nagyanyám csak úgy hívott hogy Cifrajuli, kiállt a ház elé, és felnézett az égre. Hadd bombázzanak, — mondta. — Elkapom, és visszahajítom nekik. (M. doktor bácsi hallotta és megmosolyogta. — Nem tudlak én téged összerakni, te Juli, ha az a bomba az öledbe esik. — Csak mi gyerekek hittük, hogy össze tudná. Azon az asztalon, a teniszlabda, meg a kitömött karvaly között biztos van egy olyan tű, amellyel életre varma minket darabjainkból Is. Aztán bombáztak, s aztán az is elmúlt. Elmúltak a gyerekkori gyomorrontások, a görcsök, a negyvenfokos lázak, amire M. doktor bácsi futva jött, papucsa máig itt csattog emlékeim hosz- szú folyosóján, belép ledobja hirtelen felkanyarított kabátját, s megkérdezi : mit ettél össze már megint, ebadta? S én ebben a racionálissá merevülő világban csak fekszem hanyatt, szigorú rendbe rakott, lelketlen tárgyak, riasztó gépek, szörnyű kábelek, gégecsövek között, s nem tudok mit mondani, mert nincs kinek, csak a műszerek villognak, tíz... kilenc... nyolc, amíg a ZÉRÓ be nem kattan, s robbantó áramot nem indít gyúlékony szerveim felé valami tólvilági jelfogó. Mester Attila
