Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-18 / 298. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIV- évfolyam, 298. szám ÁRA: 1983. december 18., vasárnap 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Kétkedők Hadd említsem — nem önmutogatástól vezérelve, hanem mert kifejező — saját példámat. Lassan két esztendeje annak, hogy végrehajtottam eddi­gi életem talán legnagyobb „fegyvertényét”, azaz öt hónap alatt megszabadul­tam ötvennégy betegségek sorát szülő, felesleges ki­lómtól. Ezután arra töre­kedtem, hogy közkinccsé tegyem módszeremet, hogy mindazok hasznosíthassák, akik szeretnék leadni idő­vel mindenképp végzetes­sé váló súlytöbbletüket. Lapom megértette szán­dékomat, s teret biztosí­tott az egyértelműen jó­szándékú, segítőkész cikk­sorozatnak. Ezzel azonban zárult a kör, mert bárhol jeleztem törekvésemet, hosszas ha­logatás, majd kínos ma­gyarázkodás volt a válasz, végül kiugrattam a nyulat a bokorból, s kissé zavar­tan, de határozottan azt mondták, hogy ilyesmi nincs, nem létezik, csak arról lehet szó, hogy va­lamiféle gyógyíthatatlan kór kínoz. Esetem sajnos, nem egyedi. Napjainkban ugyanis divattá vált az, hogy kételkedni illik, sőt kötelező mindenfelé eredményben, sikerekben, újító jellegű, ötletes vál­lalkozásban. Arra a köny- nyen véleményt alkotók, a sanda gyanakvás meg­szól lot a i nem gondolnak, hogy ezzel a magatartás­sal, ezzel a csakazértis tamáskodással végül is kedvét szegik a vállalkozó kedvű, a szellemi kincsek­ben bővelkedő emberek­nek. Közülük igen sokan — láthattuk ezt az ilyen jellegű tévéműsorokban — elkeserednek, elfásulnak, meghasonlanak, úgy ér­zik semmi értelme továb­bi próbálkozásaiknak, s visszavonulnak gondo­san kialakított „csigahá­zukba”. ök vannak a legtöbben. Képzeljük el mekkora ér­ték vész így el, általában végérvényesen. Kifullad­nak azok, akik ígéretes javaslataikkal nemcsak hétköznapjainkat formál­nák tartalmasabbá, alkotó hangosságúvá, hanem — s ez a fontosabb — az egész társadalmat gazda­gítanák. A keményebbje, a daco- sabbja — sajnos, közülük toborzódik a kisebb lét­számú tábor — nem adja fel, s lankadatlan buzga­lommal, irigylendő kitar­tással akarja bevenni a jól kiépített hadállásokat. Néhányuk célba jut, s ennek valamennyien örü­lünk, kivéve a fanyalgó- kat, akik ezután is csak hümmögnek. Az viszont elszomorító, hogy a nehezen megszer­zett pálmának mekkora ára van. Évek telnek el, amíg valamennyiünk ja­vára kamatoznak a lele­ményes elképzelések. Nincs jól ez így, mert] a mindent megkérdőjele- zők mindannyiunkat káro­sítanak. Nemcsak forin­tokká] — manapság ez is nagyon lényeges — hanem megtépázott, zöldbe már aligha boruló remények­kel is. Pécsi István A több is kevesebb lett - Heves megyét kevésbé A téeszek idei gazdálkodása erejüket igazolta Jászonyi Ferenc, az MTI munkatársa írja: A termelő- szövetkezetek készülnek a zárszámadásra. Az adatok még nem véglegesek, az elő­zetes összesítések azonban azt mutatják: az évközi ki­látások túlságosan borúlátó­ak voltak, az eredmények végül is a vártnál valamivel kedvezőbben alakultak. A nagyüzemi mezőgazdaság vé­gül is képes volt arra, hogy a súlyos természeti csapás, az aszály okozta kiesés nagy részét ellensúlyozza. A kö­zös gazdaságok termelési ér­téke — folyóáron számolva — 1—2 százalékkal haladja meg az elmúlt évit. Az ered­mény azonban 20—25 száza­lékkal elmarad a tavalyitól, miután a ráfordítás a hoza­moknál lényegesen nagyobb arányban nőtt. A termelők évközben eddig soha nem ta­pasztalt mértékben támogat­ták egymást, és az állami vállalatok is hozzájárultak ahhoz, hogy a téeszek gaz­dálkodásához szükséges anya­gok — például a takarmány — a rosszabbul ellátott terü­leteken is rendelkezésre áll­jon. A gabonatermelő üzemeket hátrányosan érintette a szá­razság, a hozamok elmarad­tak a tervezettől. Az állat- tenyésztés magas színvonala az idén örvendetesen sta­bilizálódott, ami nagy ered­mény, hiszen a takarmány­pozíció romlott. Az, hogy a szűkösebb készletek miatt a termelésben nem következett be visszaesés, az előrelátó és gondos takarmányfelhasz­nálásnak, -elosztásának kö­szönhető. Várható volt, hogy megtorpan a mezőgazdaságon kívüli termelés fejlődése, a felvevő piac ugyanis egy idő óta telítődőben van. Ez be is következett mindenekelőtt az építés éd a szolgáltatás területén. , Az aszály a megyéket nem egyforma mértékben érintette, összesen mintegy ötmilliárd forint feletti ösz- szeget vesztettek a közös gazdaságok. A szárazság fő­leg Szolnok megyében oko­zott gondokat, de nem köny- nyű a helyzet Csongrád, Bács-Kiskun, Pest és Békés megyékben sem, ezt bizonyít­ják az előzetes mérlegadatok. Heves megyét néhány, bár jelentős alföldi területeit „megkínozta” a szárazság, kevésbé érintette az aszály. Az aszály után a téeszek csak úgy tudtak törésmente­sen gazdálkodni, hogy min­den eddiginél nagyobb mér­tékben mozgósították pénz­ügyi, anyagi tartalékaikat. Forgóvagyonuk egy része szolgálta ez a célt. A forgóvagyon egy része zárolt bankszámlákon volt, és nem vett részt a gazdálko­dásban, másik része azon­ban a folyamatos pénzellá­tást szolgálta; ennek elvesz­tése érzékeny veszteség, pót­lására ugyanis jövőre magas kamatozású hiteleket kell felvenniük a termelőknek. Az elveszett vagyon vissza­pótlása nem látszik könnyű feladatnak, sok helyen több év is eltelhet, amíg helyre­áll a belső egyensúly. Az állami intézkedések évköz­ben a gondokkal küzdő téeszekben, elsősorban a fo­lyamatos pénzellátást tették lehetővé, ezek a hitelek az év végén lejárnak. A fe­dezet híján maradt szövet­kezetek állami segítségre is szorulnak. Saját belső lehe­tőségeik maximális mozgósí­tásával és külső támogatás­sal hidalhatják át a nehéz­ségeket. Az idén bebizonyo­sodott az is, hogy eseten­ként a termelés szerkezete is sebezhető, és ha ez rosz- szabb értékesítési lehetősé­gekkel párosul — mint ahogy ez főleg a kertészeti ágaza­tokban megesett — szintén megbomolhat a gazdálkodás egyensúlya. Szabolcs-Szat- •már megyében például mint­egy 350 millió forint vesz­tesége lesz a téeszeknek, fő­ként az almaértékesítési -termelési problémák miatt. A jövőben arra lesz szük­ség, hogy ezekben az üze­mekben a kiscsoportos ér­dekeltségeket méginkább ér­vényre juttassák, csökkentve ily módon a gazdálkodás ál­talános költségeit. Lehetősé­get kell adni az egyes nagy­üzemi kultúrák szakcsopor­tok keretében való művelé­sére, a családi és a részes művelés kiterjesztésére. Sor kerülhet a termelési szer­kezet folyamatos korrekció­jára is. Az idei esztendőt a teészek- ben élénk beruházási tevékenység jellemezte. Főleg saját pénz­eszközeiket módosították. A beruházás állománya két- három százalékkal nagyobb a tavalyinál. Csökkent a be­fejezetlen létesítmények ará­nya. Mindez azonban csakis a folyó áron való egybeve­tésre áll, a reálérték — a növekvő anyagárak miatt — fokozatosan és évek óta csökken, — így volt ez az idén is. r A veszteséges téeszek szá­ma az idén nőtt. Előzetes jelzések szerint 165—180 kö­zös gazdaságban lesz majd veszteség vagy alaphiány. A rakétatelepítés kezdete után Sarkadi Nagy Barna nyilatkozata Most, hogy az Amerikai Egyesült Államok megkezd­te a közép-hatótávolságú ra­kéták nyugat-európai tele­pítését, megsokasodtak a nemzetközi békemozga 1 om jövője körüli kérdőjelek. Egyes körökben visszhang­ra találtak a további küz­delem ki látásta Lanságát hir­dető eszmék, nézetek, ve­szélyeztetve a közelmúltban kialakulni látszó egységet. Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtit­kára e kérdések kapcsán Se­regi Lászlónak, az MTI munkatársának a követke­zőket mondotta: — A nemzetközi béke­mozgalom egy csatája két­ségkívül elveszett, de úgy gondolom, hogy a harc vég­ső kimenetele még koránt­sem dőlt el. A feladat to­vábbra is: akadályozzuk meg egy nukleáris konflik­tus kirobbanását. Az utób­bi hetek eseményei ugyan valamelyest visszavetették a békemozgalmakat, ám nap nap után látjuk és halljuk, hogy megújult erővel ismét százezrek tiltakoznak az emberiséget fenyegető „utol­só járvány”, az atomháború elkerüléséért. Nyugat-Euró- pában mindennaposak a tüntetések, ezreket tartóz­tatnak le amiatt, mert vál­lalni merik legjobb meg­győződésüket, azt, hogy ezt a világot, a civilizáció vív­mányait meg kell menteni. — A telepítések megkez­dődtek, s ez olyan objektív tény, amellyel szembe kell néznünk. Igaz, korábban sem voltak, nem lehették illúzióink. Tudtuk, hogy az imperialista körök a kiala­kult tényleges erőegyensúly megbontására törekednek. Ahogy fokozták erőfeszíté­seiket céljuk elérésére és soraink megosztására, ta­pasztalniuk kellett, hogy az emberek merőben másként vélekednek a világról, a gondok megoldási lehetősé­geiről. A józanul gondolko­dó politikusok számtalan­szor leszögezték, hogy a tárgyalásoknak nincs éssze­rű alternatívája, a nézet­eltéréseket nyílt, őszinte, a kölcsönös érdekeket egyez­tető vitákban kell rendez­ni. Az USA azonban sosem vette komolyan a genfi pár­beszédet : világuralmi szere­pe tört és tör. Emiatt avat­kozik be egy sor, országától földrajzilag is távol eső ál­lam belügyeibe, sérti meg azok szuverenitását. — Mi, a magyar békemoz­galom aktivistái a magunk erejéhez, lehetőségeihez mérten eddig is támogat­tuk a imperializmus ellen, a társadalmi haladásért küzdő mozgalmakat, s szor­galmaztuk az együttműkö­dést velük. Szándékaink jó­részt valóra váltak: olyan szervezetekkel találtuk meg a közeledés platformját, amelyekkel azelőtt — ilyen- olyan okok miatt — nem sikerült. Itthon is téma, mit tehet az egyén, most, eb­ben az új helyzetben? A válasz; ugyanazt mint ed­dig. Tiltakozni kell, min­den alkalmat megragadva, s tudatosítani, hogy nem akarunk háborút, készek vagyunk eredményeink meg­védésére. — Az elmúlt napokban országszerte megrendezett gyűléseinken, fórumainkon fiatalok és idősebbek, férfi­ak és nők, munkások és ér­telmiségiek sokasága tett hitet a béke ügye mellett. Ugyanakkor szükségesnek és elkerülhetetlennek tartották a Varsói Szerződés tagálla­mainak ellenlépéseit, egyet­értettek a tervezett intézke­désekkel. A KISZ-szel közö­sen kibocsájtott felhívásun­kat már eddig százezrek ír­ták alá, ily módon is bizo­nyítva, hogy a magyar bé­kepolitika, békemozgalom milliók bizalmát élvezi. Ép­pen! ezért a közeljövőben is számos alkalmat terem­tünk arra, hogy népünk kifejezhesse töretlen béke- akaratát, tiltakozzék a fe­nyegető veszélyek ellen, s szót emeljen a vitás kérdé­sek tárgyalások útján tör­ténő rendezéséért — fejez­te be nyilatkozatát Sarkadi Nagy Barna. Földgázmezőkre bukkantak SzabolGS-Szatmár megyében Földgázmezőre bukkantak a Szabolcs-Szatmár megyei Penészlek község határában, a Nagyalföldi Kőolajkutató Vállalat szakemberei. A ku­tatófúrások tanúsága szerint jó minőségű, gazdaságosan felhasználható földgázt rejt a föld mélye. A földgázme­ző kiterjedéséről, a felszínre hozható földgáz mennyiségé­ről még nincsenek pontos adatok. Ennek tisztázása a jövő évi kutatómunka egyik feladata. Ennek elvégzése után dől majd el, hogy he­lyileg hasznosítják-e a pe- nészelki földgázt, vagy be­kapcsolják az országos há­lózatba. BHSm wraraw—————B—— Vállalták az éjszakai műszakot is Disznótoros csomag az ünnepekre A Heves megyei Állat forgalmi és Húsipari Vállalatnál ilyenkor, karácsony táján akad a legtöbb munka. Az ünnepekre folyamatosan szállítanak az üzletekbe füstölt árut, kocsonyának való húst, kolbászt és hurkát. Az idén — minden eddiginél több, 100 mázsa virslit készítenek az igényeknek megfelelően. Az asszonyok vállalták az éjszakai műszakot is, hogy folyamatosan mindig friss áru kerüljön a boltokba. Kolbászt és hurkái készítenek a töltőüzemben (Fotó; Szántó György) Az idén alakult vállalati gaz dasági munkaközösséggel megoldották a disznótoros ízléses csomagolását is- Ebből is lesz elegendő

Next

/
Thumbnails
Contents