Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI XXXIV. évfolyam, 297. szám ARA: 1983. december 17., szombat 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Az ó- és az új év testületi gazdálkodásáról Ülést tartott Heves megye Tanácsa Napirenden továbbá: a törvényesség, valamint a lakásépítés helyzete — Interpelláció Boldog vízművesítése ügyében M&rkovics Ferenc megnyitja a tanácsülést (Fotó: Szántó György) Kiválasztás Egyre többször hallom a megjegyzést, hogyha valamilyen vezetői szék­be megfelelő személyt ke­resnek, aki arra alkalmas volna, nem akar kötélnek állni, aki pedig elvállal­ná, az nem kell. Fura helyzet ez, aranyi szent. Gondolkoztak már azon, mi lehet az oka? Talán valamiféle félelem a ve­zetői munka mindennapi erőfeszítéseitől ? Talán az a felelősségtudat, amely egy pillanatra sem hagy­ja békén azt, akinek joga és kötelessége emberekről és anyagi értékekről dön­teni? Talán az önbizalom hiánya? Előfordulhat esetleg olykor-olykor, hogy az előbbi kérdések valame­lyike esik súlyosan a lat­ba a döntéskor. Előfordul­hat, de szerintem olyan csekély mértékben, hogy teljességet elhanyagol­ható az ilyen esetek szá­ma. Nem jellemző, ahogy szokás ezt mondatni. Kérdés: egyáltalán meg­nevezhető-e a húzódás oka a vezetői beosztástól ? Lehet az is, hogy csak vaktában mondunk egy­két feltételezést, aminek igazáról nem vagyunk meggyőződve. Akinek azonban van füle a hallásra, annak fel­tűnhetett mostanában va­lami. Szinte útón-útfélen hallhatta a megjegyzést, hogy csak az vállal ma­napság közép- vagy felső­szintű vezetői megbízatást, akinek nem számít, ha attól kezdve jóval alacso­nyabb lesz a fizetése, mint amennyi volt beosztott korában. Ugyan, válaszolhatnak ingerülten, a pénz nem minden. A vezetői tisztség mégiscsak fontos elisme­rése a kiválasztott felké­szültségének, tudásának, erkölcsi, értékeinek. Ez talán mind mellékes len­ne? Nem, egyáltalán nem az. De a pénz...! Anélkül nem lehet sem a piacra kimenni, se az üzletbe be­lépni. Itt van a kutya elásva, ahogy a régi szólás tartja. Már a miniszter ki­mondta, de még a közvé­lemény nem erősítette fel a hangját: bérrendszerünk kissé alkalmatlan a mai követelmények teljesíté­sének alátámasztására. Félünk talán attól, hogy élesen elkülönüljenek a különböző szinten dolgo­zók, különböző mértékű forintjait abban a bizo­nyos borítékban. Sokszor mondjuk, még­sem tesszük, hogy aki jó­val az átlag felett telje­sít vagy a beosztása olyan, az kapjon jóval az átlag feletti fizetést. Legyen már végre értelme a na­pi normál munkaidőben jól dolgozni és nem a mellékesre összpontosí­tani. Meggyőződésem, a mér­nök nem azért vállal mellékest, mert unja ott­hon magát a szabad ide­jében, hanem azért, mert különben nem tudna lé­pést tartani igényeivel és az árcédulák számaival. Az pedig, hogy üzemve­zető legyen...? Ugyan már. G. Molnár Ferenc Mielőtt Markovics Ferenc, a megyei tanács elnöke kel­lemes ünnepeket boldog új esztendőt és eredményes munkát kívánt szűkebb ha­zánk parlamentje valameny- nyi tagjának — a lakosság testületi képviselői több olyan kérdésről folytattak eszme­cserét, amely közvetve, vagy közvetlenül valamennyiünket érint a Mátrától a Tisza partjáig. Pénteken délelőtt ülésezett Egerben Heves me­gye Tanácsa, amelynek mun­kájában részt vett Havas Aladár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának képvi­selője, valamint dr. Lévay Tibor, a legfőbb ügyész he­lyettese. A résztvevőket elsőként Molnár Miklósné, a tervosz­tály vezetője tájékoztatta a tanácsi gazdaságfejlesztési tervekről, majd Kántor Im­re, a pénzügyi osztály ve­zetője tett javaslatot a me­gye tanácsainak jövő évi költségvetési és fejlesztési alapjára. Ez utóbbihoz fű­zött kiegészítést a testület költségvetési bizottságának nevében dr. Szalmás Lajos tanácstag, aki az elkövetke­zendő évre szóló közös el­képzeléseket . reálisnak és megvalósíthatónak értékelte. A megyei tanács tagjai mind­két előterjesztést egyhangú­lag jóváhagyták. Az ülés további részében dr. Patkó Benjamin megyei főügyész tájékoztatta a la­kosság képviselőit a törvé­nyesség helyzetéről. Mint kiemelte: fontosnak tartják a törvényességgel összefüg­gésben annak a szemlélet­nek a térhódítását és az eh­hez — bár lassan — iga­zodó gyakorlatnak a kiala­kulását, miszerint minden állami, gazdálkodó és egyéb szerv elsődlegesen maga fe­lel működési területén a jogszabályok megtartásáért, a rendért, a fegyelemért. Az ügyészség megítélése szerint — hangsúlyozta — megyénk tanácsi testületéi és a szak- igazgatási szervek alapvető­en a jogszabályoknak meg­felelően végzik munkájukat. Erre bizonyíték, hogy az el­múlt öt évben nem volt szük­ség törvénysértő testületi határozat vizsgálatára és hatálytalanítására. A ható­sági munka tehát döntően törvényes és jól segíti a népképviseleti és önkormány­zati vonások erősítését. Meg­jegyzendő azonban, hogy az ügyek mind nagyobb részét helyben intézik — s mivel az eljárások szakszerűsége időnként még kívánni valót hagy maga után —, az épí­tésügyi, valamint a szabály­sértési tevékenység eseten­ként ügyészi intézkedést tett szükségessé. A tájékoztató kitért a csa­ládok, a munkahelyek, a ki- sebb-nagyobb közösségek és egyes emberek életében gon­dot, komoly problémát oko­zó alkoholizmusra is. Ezzel kapcsolatban hangzott el: az alkoholisták felderítése, nyil­vántartása, gyógyítása, szük­ség esetén munkaterápiás in­tézeti gyógykezelése ma még sem egészségügyi szervezé­si, sem hatósági szempont­ból nem éri el a kívánt szin­tet. A téma tárgyalásakor, elemzésekor elhangzott a megyei főügyész tájékoztató­jában, hogy szűkebb hazánk­A törvényeség helyzetét dr. Patkó Benjamin elemezte ban, alapjában véve törvé­nyes rend uralkodik. A bű­nözés visszaszorítása a mi területünkön is csak társa­dalmi összefogással valósít­ható meg: ha a bűnüldöző szervek törekvései párosul­nak a lakosság támogatásá­val, az állampolgári fegye­lem szilárdításával, olyan közvéleménnyel és közhan­gulattal, amely elítéli a bűncselekményeket, a jog­sértéseket, a törvények ellen vétőket. Dr. Patkó Benjamin végül bejelentette, hogy a füzes­abonyi járási ügyészség de­cember 31-én befejezi tevé­kenységét, a munkáját az eg­ri városi veszi át, s igyek­szik zökkenőmentesen ellát­ni a megnövekedett felada­tát. Ehhez a témához, vala­mint a tájékoztató más kér­déseihez szóltak hozzá a ta­nácstagok. Berecz István azt hangsúlyozta, hogy az önál­lóság megteremtése nagy je­lentőségű a helyi tanácsi szerveknél, s ezzel a lehető­séggel élniük is kell majd. Dr. Hóka József arra hívta fel a figyelmet, hogy a ta­nácstagok a kapocs szerepét tölthetik be a lakosság és a hatóságok között a törvé­nyesség szilárdítása érdeké­ben. Egyben kitért arra, hogy gond van a kereske­delemben, mert a hiánycik­kek listájának bővülése egyes kereskedőket visszaélésre, a „tisztakezűség” elvesztésére csábít. Albert Tibor egyebek között az alkoholizmus visz- szaszorítását szorgalmazta, ugyanakkor felvetette: az alapos környezettanulmány, a betegség ismerete, a két ta­nú írásos véleménye ellené­re is nehéz a nagyfai be­utalás. Mi több — tette hoz­zá — még abban az esetben is jócskán elhúzódik az ügy, amikor a gyógyulni akaró alkoholista önként kéri a gyógyintézeti kezelést... ! A vitában felszólalt dr. Lévay Tibor is, aki valamennyi vé­leménnyel egyetértve, ki­emelte: a törvényesség szi­lárdítása érdekében közös a felelősségünk. Sok múlik a környezeten, a társadalom különböző rétegein. Fontos ez azért is, mert napjaink­ban mintha fellazulóban lenne a társadalmi tulajdon védelme, illetve az állampol­gári fegyelem. Az előző vita összefoglalá­sa után más témáról, a la­kásépítés megyei helyzetéről — korábbi lapszámainkban erről már beszámoltunk — adott tájékoztatást Zámbori Ferenc, az építési és vízügyi osztály vezetője. Előterjesz­téséhez tett fel kérdést dr. Kádár János, akinek vála­szul elmondták: az új la­kásrendelet és a kérelmek megújítása után a korábbi igénylők mindössze 45 szá­zaléka kérte lakásgondjainak tanácsi megoldását. Arról is informálták az illetékesek a felszólaló tanácstagot, hogy azok a garzonházban élő fiatalok, akik nem tesznek eleget a fizetési, illetve elő- takarékossági kötelezettsége­iknek, a megfelelő vizsgála­tok után számíthatnak a ta­nács szigorú intézkedéseire. Az év utolsó megyei ta­nácsülésén a továbbiakban elfogadták Kisgergely István — eddigi tervosztályi cso­portvezető — munkaügyi osz­tályvezetői kinevezését, majd odaítélték a lakóhelyszépí- tési és virágosítási verseny díjait. A városi kategóriában Eger (200 ezer forint), a nagyközségiben Recsk (150 ezer forint), a kisközségi ka­tegóriában pedig Ostoros (125 ezer forint) lett az első. A tanácskozás Hegedűs Er- nöné tanácstag Boldog víz­művesítése ügyében tett in­terpellációjával ért véget. Szilvás István A » ■ ■ rr # jovo ev gazdálkodása Az országgyűlés Terv- és Költségvetési Bizottságának ülése Pénteken a Parlamentben — törvényhozásunk legkö­zelebbi ülésszakára készül­ve — tanácskozott az or­szággyűlés Terv- és Költ­ségvetési Bizottsága. Az ülésein részt vett Cservenka Ferencné, az országgyűlés alelnöke. Hoós János tervhi­vatali államtitkár és Feke­te János, a Magyar Nemze­ti Bank' elnökhelyettese. A tanácskozáson először azok­nak az országgyűlési bizott­ságoknak vezetői, illetve tagjai ismertették testüle- teiknek az ország 1984. évi költségvetéséről kialakított véleményét, amelyek a hét során már megtárgyalták e javaslatokat. Ezt követően a Terv- és Költségvetési Bizottság megvitatta az Országos Tervhivatal tájékoztatóját a jövő esztendei népgazdásági tervről, valamint a Magyar Népköztársaság 1984. évi költségvetését. A tájékoztató, illetve a költségvetési törvényja­vaslat feletti vitában Szurdi István (Budapest) hangsú­lyozta a gazdasági munka folyamatosságának fontos­ságát, különös tekintette] az immár jó ideje sajnálatos gyakorlattá vált év eleji lemaradásokra, melyeket — mutatott rá a képviselő — az év során mind nehezebb behozni. Alapos felkészülést és ellenőrzést tartott indo­koltnak a 40 órás munka­hét bevezetésekor, nehogy az átállás céljaink megva­lósításának gátjává váljék. Szabó Kálmán (Budapest) szorgalmazta: vizsgálják felül a vállalati nyilvántar­tási és kalkulációs rend­szert, hogy a különböző szabályozók esetleges módo­sítása biztos alapokra épül­jön. A pénzügyminiszter nem tartotta indokoltnak az elképzeléseit, egyebek között azért, mert a válla­latok egy része amúgyis túl­zott ellenőrzésre, önállósá­guk csorbítására panaszko­dik. A képviselő másik ja­vaslata: a költségvetési tör­vényhez függesszenek külön paragrafust, amely a pénz­ügyi tárca vezetőjének köte­lességévé tenné, hogy az esetleges, lényeges, utólagos évközi elvonások szükséges­ségét az országgyűlés plé­numa előtt indokolja meg. Hetényi István vitába szállt az elgondolással. Nehezen eldönthető — mondotta —, mi tekinthető lényeges el­vonásnak. Számos egyéb törvény módosításával járna egy ilyen paragrafus-bőví­tés, arról nem szólva, hogy az éves „zárszámadáskor” amúgyis, külön jogszabály nélkül kötelességének érzi a tárca beszámolni ilyen ügyekről a Parlamentnek. Horváth Lajos (Baranya) a bizottság titkára, kifej­tette: a társadalombiztosí­tási kiadások között — amelyek a nemzeti jövede­lem tetemes részét, 15 szá­zalékát kötik le — igen nagy a táppénzre fordított összeg aránya. Évente 60— 70 millió a táppénzes napok száma, és talán érdemes megvizsgálni — mondotta a képviselő —, hogy a bá­nyászat után miért éppen egyes könnyűipari ágaza­tokban a legtöbb a beteg- állományban töltött idő. Horváth Lajos megemlítet­te: a Pénzügyminisztérium időnként túl sok úgyneve­zett kötelező mutatót ad ki a tanácsoknak, nem kis­mértékben növelve így a bürokráciát, Hetényi Ist­ván ígéretet tett az emlí­tett téma kivizsgálására. A tanácskozás Bognár Jó­zsefnek (Budapest, a Terv- és Költségvetési Bizottság elnökének vitaösszefogla­lásával fejeződött be. Szakszervezeti feladatokról Tanácskozott a Szakszervezetek Országos Tanácsa is A Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken ülést tar­tott, és megvitatta az 1984. évi népgazdasági tervvel kapcsolatos szakszervezeti feladatokat) A tanácskozá­son részt vett Faluvégi La­jos, a Minisztertanács elnök- helyettese, az Országos Terv­hivatal elnöke. A napirendi pont előadó­ja, Gál László, a SZOT fő­titkárhelyettese rámutatott, hogy a szakszervezetek a jövő évi népgazdasági terv kidolgozásának valamennyi fázisában részt vettek. Ész­revételeik többségét figye­lembe vették a tervező mun­kában, jóllehet a romló nem­zetközi gazdasági feltételek miatt egyes elképzeléseik megvalósítása halasztást szenved. Ezután arról szólt, hogy a teljes foglalkoztatottság to­vábbra is fenntartható, sőt több ágazatban inkább a munkaerőhiány okoz gondot. A vállalatok munkaerő- megtartó képességét elsősor­ban a gazdálkodás eredmé­nyessége szabja meg. Ezzel összhangban a szakszerveze­tek támogatják az alacsony hatékonyságú vállalatok, szö­vetkezetek helyzetének érde­mi rendezését szolgáló intéz­kedéseket, azzal a feltétellel, hogy az érintett dolgozókat indokolatlan hátrány ne ér­je. A vállalati gazdasági mun­kaközösségekről szólva ki­fejtette, hogy azok tevékeny­ségét a szakszervezetek hasz­nosnak tartják. A GMK-k tevékenysége ugyanakkor több problémát is felvet. Fontos feladat például, hogy mindenütt egyértelműen ha­tárolják el azt a munkát, amit az adott dolgozók alap- tevékenységükben, illetve a gazdasági munkaközösségek­ben végeznek, a vállalkozá­si díjak pedig legyenek össz­hangban a magasabb telje­sítmény-követelményekkel. Részletesen szólt az élet- színvonal megőrzéséről, amelyben — mint mondot­ta — kulcsszerepe van a jó áruellátásnak. A kormány a jövő évre a jó élelmiszer- ellátás mellett az iparcikk­kínálat javítását is tervezi. Ez különösen egyes ruházati cikkek, tartós fogyasztási ter­mékek és nem utolsósorban az építőanyagok esetében nagyon fontos. M agyar—szovjet közlekedési tárgyalások A magyar—szovjet közle­kedési Együttműködési Ál­landó Munkacsoport decem­ber 15—16-án Budapesten tartotta 29. ülését. Urbán La­jos közlekedési államtitkár, illetve Vlagyimir Ginyko vasútügyi első miniszter- helyettes vezette tárgyaláson megvitatták és értékelték az országok közötti áruszállítás helyzetét. Az 1984. évi áru- szállítások zavartalan lebo­nyolítására — valamennyi közlekedési alágazatra vonat­kozóan — intézkedéseket ha­tároztak el és ezen belül megállapodtak a korszerű szállítási módok — konté­neres és rakodólapos szállí­tás, valamint az átrakás nél­küli forgalom — bővítésé­ben. Egyetértettek abban, hogy az 1947-ben megkötött magyar—szovjet vasúti ha­tárforgalmi egyezményt a je­lenlegi viszonyokhoz igazít­va 1984 végéig korszerűsí­tik. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents