Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-15 / 295. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. december 15., csütörtök S. KUBA Kapu Keletre Kis emelőgépekkel rakják a silókba a terményeket Moa nevét viszonylag kevesen ismerik a külföldiek, pedig ez a kelet-kubai Holquin tartomány egyik legnagyobb kikötője, s mint ilyen egyben kapu Kelet felé is. A moai kikötőben hajózzák be egy, jelentős részét azoknak az áruknak, amelyeket a különböző szerződések értelmében a szocialista országokból érkeznek Kubába. A kikötő nemcsak óriás daruiról „híres”, de arról is, hogy az óriások mellett „parányok” is szorgosan segítik az emberi munkát. KAMBODZSA Mi az igazság? A nyugati sajtóban ma is sokat cikkeznek Kambodzsáról, általában hamis információkat közölnek erről az indokínai országról. A kambodzsai gazdaság, a mező- gazdaság valamiféle összeomlásáról írnak, arról, hogy az ország még sokáig képtelen lesz önmagát ellátni a szükséges árucikkekkel, élelmiszerekkel. Hogyan néz ki valójában a helyzet? Az APN munkatársa erről kérdezte a Kambodzsa című lap főszerkesztőjét, Khien Kanjarit. — Mindenekelőtt arra szeretnék emlékeztetni, hogy 1979 elején, tehát közvetlenül a Pol Pot-féle népíró rezsim megbuktatása után egy teljesen lerombolt gazdaságot örököltünk. A városi lakosságot, köztük az ipari munkásságot erőszakkal vidékre telepítették. Siralmas állapotban volt az ország mezőgazdasága is. A polpotisták szétzúzták a mezőgazdasági gépparkot, és azt követelték, hogy a parasztok a régi módon műveljék földjeiket. Számos termőterület megsemmisült annak következtében, hogy vegyi fegyvereket, napalmbombát vetettek be... Ilyen körülmények között kezdtük meg a népgazdaság alapjainak lelarakását. A nem egészen öt év alatt óriási utat tettünk meg. Az idén például már túlteljesítettük a mezőgazdasági terv célkitűzéseit. Hazánk ma már úgyszólván önellátó élelmiszerekből. Továbbra is súlyos gondunk a szakemberek hiánya. A polpotisták fizikailag szinte az egész értelmiséget megsemmisítették. Jelenleg kétmillió em- ben tanul az országban. Ennyi tanuló még soha nem volt Kambodzsában. Sokat tettünk az egészségügy terén is. A Kambodzsai Népköztársaság tömegtájékoztatási eszközei hatékonyan segítik ezt a munkát, annak érdekében, hogy a tömegeket a békés építő munkára mozgósítsák. Ez most az egyik legfontosabb feladatunk. A második: felhívás az ország védelmére. A kormány — egyes nyugati lapok állításaival szemben — Kambodzsa egész területét ellenőrzi. A kívülről történő beavatkozás azonban folytatódik. A szomszédos Thaiföld területéről továbbra is betörnek a pol- potista fegyveres banditák. Ezek visszaverésében vietnami barátaink aktív segítséget nyújtanak nekünk. — Mi az igazság abban a nyugati állításban, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság fegyveres alakulatai erőszakkal beavatkoznak Kambodzsa belügyeibe? — Ezek az állítások már akkor szárnyra keltek, amikor a Kambodzsa Megmentésének Egységes Nemzeti Frontja győzelmet aratott. Ellenségeink megpróbálták úgy beállítani, mintha ez a győzelem Vietnam Kambodzsa elleni .agressziójának” az eredménye lenne. Az igazság azonban az, hogy a nép nem támogatta polpotékat és így meg is buktak. Az egész khmer nép felkelt e klikk ellen, nem volt hajlandó to- tább tűrni annak könyörtelenségét, véres uralmát. A vietnami hadsereg katonái akkor is, ma is abban segítenek nekünk, hogy békés életet éljünk, s megvédjük határainkat a polpotisa bandák támadásaitól. „ ANDREJ PRAVOV MONGOLIA Az újítómozgalom eredményei Az újítómozgalom jelentős erő a mongol gazdasági élet fejlesztésében, hiszen a gyéren lakott országban a munkáskezek hiányát sokszor alkotó kezdeményezésekkel, a munka ésszerűsítését célzó javaslatok megvalósításával lehet ellensúlyozni. Azoknak a száma, akik újításokkal foglalkoznak, az elmúlt tervidőszakban — a korábbihoz képest — megnégyszereződött. a technika korszerűsítésére tett és megvalósított javaslatok száma pedig a három és félszeresére nőtt. A legbuzgóbb újítókat az Ulánbátort vasútállomás brigádjai, a dar- hani, erdeneti üzemi dolgozók körében találjuk. Az eredmény: sok százmillió tugrik megtakarítás. Az újító komplex brigádok száma ma már több mint ötszáz. Jelszavuk: „Munkás kezdeményezéssel, a mérnökök támogatásával!” Az emberiség nagy vállalkozásai között tartjuk számon immár majdnem egy évtizede azt a Szovjetunióban épülő vasútvonalat, amely Dél-Szibérlában húzódik nyugatról keletre. így tartjuk számon, pedig még el sem készült. Egyedülálló méretei, az építkezés nehézségei miatt azonban már az első pillanatoktól jogosan érdemelte ki „az évszázad építkezése” címet. (Nevének rövidítése — a BAM — nálunk is közismert, hiszen évről évre képes riportok számoltak be arról, hogyan hatoltak előre az építők az örökös fagy hazájában, Szibériában. Az újságok arról is beszámoltak, hogy magyar fiatalok is dolgoztak rajta — a BAM jogosan vált régi ismerősünkké. A Bajkál—Amúr fővasútvonal története hosszú évtizedekre nyúlik vissza. Az S2KP 1934-ben tartott XVII. kongresszusa vetette fel először, hogy a már meglevő transzszibériai vasút mellé egy második vonalat is kell építeni. Három év múlva, 1937-ben láttak hozzá a A tindai pályaudvar egyelőre dízelmozdony végzik, a későbbiekben külön erre a vonalra tervezett villamos mozdonyok húzzák a mutatja be szeptember 30-tól december végéig a budapesti Közlekedési Múzeum kiállítása, amelyet a moszkvai Politechnikai Múzeum rendezett. Győri László A BAM építése a Burját ASZSZSZK területén terv megvalósításához: lefektették a jövendő BAM első szakaszát, a munkálatokat azonban a világháború félbeszakította. 1974-ben a szovjet kormány elrendelte, hogy módosítsák, korszerűsítsék a korábbi terveket, s építsék meg egy véglegesen kijelölt új nyomvonalon. 1975-ben fektették le az első kilométereket. , Tervezett hosszúsága 3144 km. Mintegy 3200 műtárgyon — hídon, viadukton, alagúton — halad át: a vasútvonal minden kilométerén legalább egy műtárgy található. Építése rendkívül nehéz körülmények között folyik: összesen 140 folyón kell átvezetni, amely mindjárt 140 híd építését teszi szükségessé. Szibéria az örök fagy zónája, s ami kevésbé ismert: gyakori a földrengés is. A vasútvonalat olyan technológiával építik, amely ellenáll a fagynak és a földrengésnek. összesen 200 állomás és kitérőhely épül. Tindánál a BAM-ot az úgynevezett Kis- BAM (más néven Jakutszk- BAM) keresztezi, amely a Jakut-földdel, valamint a transzszibériai vasúttal teremt összeköttetést. (A transzszibériai vasútvonal az első ötéves tervben épült, a BAM-tól 300—600 km-rel északabbra húzódik.) A vontatást vagonsorokat. A pályaudvarokat a legkorszerűbb kiszolgáló berendezésekkel látják el; a közlekedést automatikus biztosítófelszerelések, rádió- és televízióvezérlés, -ellenőrzés segítségével irányítják. Az építkezés befejezését 1985-re tervezik. Népgazdasági kihasználása a meglevő vonalon azonban már meg is kezdődött. A BAM jelentősége rendkívüli: a vasútvonal 1,1 millió négyzetkilométer szibériai terület gazdasági kiaknázását teszi lehetővé. A BAM európai és kelet-ázsiai tranzitszállításokat végez majd, jelentősége tehát túlnő a Szovjetunió határain: az évszázad építkezése az egész emberiséget szolgálja. E grandiózus vállalkozás KNDK Higgadtság és Határozottság Október 9-ét írtak, délelőtt fél tizenegy volt. A ranguni Áung San mauzóleum kertjében az őrt álló katonák egyike rendellenes zajt hallott URH-s adóvevő készülékén. Csőn Tu Hvan dél-koreai elnök érkezését várták. Néhány másodperccel később iszonyatos robbanás rázta meg a mauzóleum épületét. Nyomában több tucat halott, köztük a szöuli kormány négy minisztere. Csőn Tu Hvan valamivel később érkezett, így sértetlenül vészelte át a merényletet. A kampány azonban, amelyet ennek kapcsán a Koreai NDK ellen indítottak délről, hosszú idő óta nem tapasztalt hevességű és méretű. Néhány hét múltán Burma megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a népi Koreával. Mondván, ők a felelősek a véres ranguni merényletért. A KNDK külügyminisztériumának nyilatkozata azonban rávilágított a bur- mai érvelés gyenge -pontjaira. Miként a dokumentum írja, október végén nagykövetek egy csöportja a bunrnai had. sereg kórházában meglátogatta a sérült merénylőt. Ekkor a tettes azt állította, Dél-Koreából érkezett. „A kérdés most az, hogyan változhatott a merénylő néhány nap leforgása alatt köztársaságunk állampolgárává” — vetette fel a phenjani nyilatkozat. A diplomáciai kapcsolatok Burma által történt megszakítása jeladás volt Szöulnak is az antikommunista kampányra. Dél-Korea veszélyeztetettségének hangoztatásával, az állítólagos „északi fenyegetésre” hivatkozva tömeges hisztériakeltésbe fogtak. Ennek azonban már alapos bel- és külpolitikai okai voltak, amelyeknek ráadásul vajmi kevés közük van a ranguni merénylethez. Ami a belső összefüggést illeti, a párizsi Le Monde írta Dél-Koreáról: „Kapóra jön a dramatizálás ahhoz, hogy háttérbe szorítson bizonyos belpolitikai problémákat, amelyek zavarnak a rendszer számára”. A másik alapvető mozgatórugót a KNDK külügyminisztériumának újabb, november 15-i nyilatkozata fogalmazta meg. Lényege: az újabb szöuli kampány Reagan dél-koreai látogatásának lélektani előkészítését szolgálta. Annyi biztos, rég nem volt ilyen meghitt és szoros a kapcsolat amerikai elnök és dél-koreai államfő között. A hidegháború rekvizi túrnának számító koreai demarkációs vonalon Reagan — az első amerikai elnök, aki idelátogat —, megnyugtatta Szöult: az „Egyesült Államok teljesíti Dél-Korea biztonságára vonatkozó kötelezettségvállalását”, azaz kész növelni a félszigeten állomásozó csapatai létszámát éppúgy, mint a dél-koreai hadsereg harcképességét. Ismét felmerült a burmai incidens, ezútal arra szolgálva alkalomként, hogy közös megtorlást, ellenintézkedéseket helyezzenek kilátásba. Phenjant Reagan látogatása Dulles amerikai külügyminiszter 33 évvel ezelőtti dél-koreai útjára emlékeztette. Azt a látogatást a második világháború utáni korszak legnagyobb háborús összecsapása követte. A KNDK arra figyelmeztet, mindent el kell követni, hogy a múlt ne ismétlődjék meg. „Többször kijelentettük, nincs szándékunkban támadást intézni Dél ellen, erőnket az ország építésére fordítva arra törekszünk, hogy Korea egyesítését ne háborús, hanem békés úton oldjuk meg” — hangoztatta a KNDK állásfoglalása. Ez az egyedüli út, amely az újraéleződő koreai feszültségből kivezet. Győri László Vietnam Gyermeksportiskola Hanoiban Hanoi Ba Dimh nevű elővárosában nyolc évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit »az Október 10. gyermek- sportiskola. Az intézmény Észak-Vietnam felszabadulásának napjáról 1954. október 10. — kapta nevét. Az iskola fennállása óta 7 ezer gyermek fordult meg az intézmény falai között. A legtehetségesebek — mintegy 300 volt diák — ma élenjáró ifjúsági sportolók, vagy pedig edzők az anyai ntézetben. Jelenleg 13 sportágban 1 200 gyermeket oktat 36 edző, akik közül tizen „A sport mestere” cím tulajdonosai. A sportiskola, amely a munkájukhoz a Neveléstudományi Intézettől, az Oktatási Minisztériumtól, továbbá a testkultúra és sportosztálytól rendszere« segítséget kap, mintaszerűen működik. Diákjai az általános iskolákból kerülnék a sportintézmény előkészítő osztályába. Akik itt megfelelnek, további két- három évet töltenek kemény edzésekkel, majd az ifjúsági sportolók soraiba kerülnek. összeállította: Gyurkó Géza
