Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-12 / 267. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1983. november 12., szombat — Nemcsak itt, a művelődés más formájában sem tudunk jobb eredményeket elérni. Itt vannak például a nagy rendezvények: két éve nem került sor ilyenre. Olyan sokba kerül lehozni egy színházi előadást, vagy egy szórakoztató műsort, hogy egyszerűen nem futja anyagi erőnkből. Nemegyszer ráfizetéses is volt — a próbálkozás. — Hozzájárult az érdektelenség is? — Sajnos. No, meg az is erősen visszavet minket, hogy- a jóléti alapból évente 20 ezer forint kulturális rendezvényekre jut. Magára a ház fenntartására 120 ezer forintot fordíthatunk, novemberben készül el a központi fűtés szerelése. Beszélgetésünkön részt vett a gyári kulturális bizottság két tagja is. Bordás Józsejné: — Minden hónapban ösz- szejövünk, értékeljük a művelődési életet, s újabb ötleteket keresünk. A gyermekműsorok például nagyon népszerűek, meseszín. házat rendezünk a kicsiknek. Rendszeresen megtartjuk a nyugdíjastalálkozókat, a 300 volt dolgozónk fele mindig eljön. Ezeket az esteket műsorral kötjük egybe. Két évvel ezelőtt szerződést kötöttünk a mozival, de mivel csak keskenyfilm- vetítés van, a program nem vonzotta az embereket. — A gyár vezetősége ad segítséget? — Hogyne. Nemegyszer szerveztünk már színházlátogatást a dolgozóknak, a saját buszunkkal. Vagy legutóbb például külpolitikai fórumot tartottunk, Sugár András járt nálunk. — Keressük a megoldást, hogyan lehetne jobban csinálni, — veszi át a szót Urbán Etelka. — Mert azért sokszor érdektelenségbe ütközünk, errefelé elszigeteltebben élnek az emberek. Jobbára a nóta-, meg az operaestek vonzzák őket. Itt van például az ifjúsági klub. Mai napig megoldatlan kérdés. Nincs olyan klubvezető, aki tartalmas, érdekes programot találna. Ha összejön 30—40 fiatal, többnyire zenét hallgatnak, diszkót rendeznek. Pedig a művelődési házban — amint tapasztaltuk — rexasztal, pingpong, sakk, más játékok állnak rendelkezésre, van rádió, tv, lemezjátszó. Megalakították a fotószakkört, de csak nagyon kevesen érdeklődnek iránta. — A felnőttek közül még a bélyeggyűjtők és a kertbarátok találkoznak gyakrabban és a szabás-varrás tanfolyam, ami népszerű. De az ismeretterjesztő TIT-elő- adásokat csak néhányan látogatják — mondja a szak. szervezeti bizottság titkára. Beszélgetésünk során világosan kiderült: a gyár vezetősége és a kulturális életet szervezők azt szeretnék, ha valóban élet költözne a művelődési házba. Abban mindannyian egyetértenek, hogy hiányzik a volt igazgató munkája. Ám talán azon is érdemes lenne elgondolkodni : egy hivatásos népművelő segíthetne a gondokon. Mikes Márta ZÁRVA AZ EGYETLEN...?! A selypi művelődési ház kérdőjelei Srej József: Többször ráfizetéses volt egy-egy rendezvény Bordás József né: Keressük az újabb ötleteket Urbán Etelka: Sokszor érdektelenségbe ütközünk A park közepén egy régi kastélyépületben kapott helyet a művelődési ház A park közepén régi kastélyépület ; - a művelődési ház. Nem sokkal az ebédidő után zárva találtuk, mint megtudtuk, a kulcsot a gyári portán lehet megkapni. A tény, hogy egy szerdai napon, a kora délutáni órákban egy községben elhagyatott a kultúra otthona, önmagában még nem „égbekiáltó”. Ám Selypen, mint kiderült — gyakorta így van ez. A cukorgyár szakszervezeti bizottságának titkára, Srej József mindjárt beszélgetésünk elején nyomós okot említ: Szeptember elejétől nincs igazgatója a művelődési házunknak. Addig is tiszteletdíjas volt e poszton. November közepétől új igazgató látja majd el a feladatot, s szintén mellékállásban. Ez már önmagában is megnehezíti helyzetünket. S ha figyelembe vesszük azt, hogy a társközségeknek is ez az egyetlen otthona, egyértelműen elmondhatjuk: sokkalta jobb feltételekre volna szükség. — A tárgyi adottságok sem megfelelőek? — Van egy kétszáz személyes nagytermünk, két klubhelyiségünk és egy szakszervezeti letéti könyv, tárunk, ami heti két alkalommal tart nyitva. A könyvtáros szakképzetlen, mellékfoglalkozásban végzi munkáját. Több mint háromezer a kötetek száma, s a gyár hatszáz dolgozójából 157 a beiratkozott olvasó. — Nem túl kicsi az arány? A hat között - Eger a harmadik fordulóban Jókai-vetélkedő a televízióban Jókai-vetélkedőt rendez a televízió a Hazafias Népfronttal közös vállalkozásban, decemberben négy alkalommal, pénteki napokon, főműsoridőben. Jókai Mór a magyar irodalomnak az • a közös nevezője, akinek műveit minden korosztály magáénak vallja. Az az író, akinek népszerűsége ma is páratlan. S Jókai és kora napjainkban is az eleven érdeklődés középpontjában áll. Ez a páratlan népszerűség és máig tartó érdeklődés adta az ötletet a tv szórakoztató főosztályának, hogy • olyan játékos vetélkedő műsort szervezzen, amelyben nemcsak kvízelemek vannak, de hozzájárul múltunk, történelmünk, nemzeti önismeretünk kiteljesedéséhez, felvállalásához is. E misszióban méltó partnere a televíziónak a Hazafias Népfront. Nyár óta készül a műsor. A helyszínek Jókai Mór életével, munkásságával összefüggően Pápa, Balatonfüred, Kecskemét, Szeged, Sárospatak, Eger, valamint Budapest I., V. és XII. kerülete. A vetélkedő csapatok kiválasztása is jó előre megtörtént. Olyan 8—10 fős csapatok álltak össze, amelyek tagjai mindent tudnak Jókairól és korának szellemi, forradalmi mozgalmáról. A főszereplők mellett mindenütt 30—40 fős háttércsapat áll, a lakosság sokféle rétegéből, s a játékban mód lesz bevonni a vetélkedő színhelyek lakosságát, könyvtárait, iskoláit. De az ország bármely részéből is segíthetnek a csapatoknak. A feladatok szerteágazók. Filmek, képzőművészeti alkotások, művek felismerése, a család, a pályafutás, az életmű elemeinek, a kornak a felidézése — mindez játé* kos formában. A játék színvonalát a rangos zsűri is garantálja, melynek elnöke Sőtér István akadémikus, s tagjai: Hegedűs Géza és Nagy Miklós. A játékvezető Vágó István, a rendező Born Ádám és Biliesi Erzsébet. A vetélkedő december 2-án indul. Az első alkalommal három helyszín: Pápa, Kecskemét és az I. kerület áll szorítóba. Egy héttel később Sárospatak, Balatonfüred és az V. kerület vetélkedik. A harmadik fordulóban Eger, Szeged és a XII. kerület csapata áll rajthoz. December negyedik péntekjén — a döntőben — a három előző forduló győz- > tese vív meg egymással. Az első szereplés alkalmával minden helyszín két percben bemutatkozik — Jókaival és a korral kapcsolatos élményeikkel, relikviáikkal, környezetük jellemző emlékeivel. Azután 90 percben folyik a vetélkedő. S bár a győztes csapatok és a legszínesebben szereplő versenyzők díjakat, jutalmakat is «elnyerhetnek — a műsor szervezői, rendezői abban bíznak, a nyertes a közönség lesz. K. M. Fizikatanárok tanácskozása Pénteken — az egri Technika Házában — rendezték meg a megye általános és középiskolái fikiza szakos tanárainak tanácskozását, amelyen mintegy kétszázan vettek részt. A pedagógusok arról hallottak sokrétű tájékoztatót, hogy a 6—18 éves korú diákság körében miként lehet legeredményesebben kialakítani e tudomány fogalmait. Előadást tartott: dr. Ká- rotyházy Frigyes, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára, dr. Halász Tibor docens, szegedi főiskolai főigazgató-helyettes és Bálint József adjunktus, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola nevelője. Nem „hétpróbás” történetek A bliccelés — mint tudjuk — súlyos bűn! A tömegközlekedési válalatok alkalmazottai méltó komolysággal kezelik is ezt a vétket, s — kétségkívül igazuk van. Erélyűk, határozottságuk folytán a félelem mindig ott rejtőzik a potyázás- ra hajlamosak lelkében, s tény, hogy sokan nem is vállalják az ingyenutazással járó izgalmakat. (Július óta Egerben például, oly precízek az emberek, hogy ha jegyük nincs is, a kétforintost — a fizetési vágyat bizonyítandó — azért beledobálják a lyukasztóba. A vo- lánosOk bosszúságára, a vétkezni szándékozók örömére...). Mindazonáltal az Ellenőr és a Potyautas — mégha percekre is — jó néhányszor keveredik kibékíthatet- lennek látszó ellentétbe egymással. Viselkedésük a lehető legszélsőségesebb: mindkét fél táborában találhatunk szolídakat. halkszavúakat, vagy rafináltakat,. vagy konok keményfe- jűeket, sőt agresszíveket, akik öklük használatától se riadnak vissza. Alábbi eseteink viszont szolgáljanak bizonyítékul arra, hogy — legyenek az egyik vagy másik csoportba tartozók — az ő kapcsolataik sem mentesek a megértéstől, megbocsátástól, a finom humortól — egyszóval emberi dolgoktól. A „szövegláda” Egyszerre lépnek fel az autóbusz hátsó ajtaján: a testes középkorú hölgy és a jól öltözött, kisportolt fiatalember. Nekilódul az öreg csuklós, az asszony a táskájában kotorászik. Néhányan már sejtik, mi következik. Előkerül a karszalag, s a sorban mindjárt első gyanútlan ifjú barátunk. Akinek persze, se jegye, se bérlete. Az ellenőrnő emeli a hangját, miközben az igazolványt kéri, a fiúnak azonban a szeme sem rebben. A kioktást viszont már nem várja meg, kellemes baritonján beszélni kezd, hogy szóhoz sem jut a nő: — Kézcsókolom, csak nem gondolja, hogy én bliccelek?! Megmondom úgy, ahogy van, nekem három bérletem is van, de véletlenül most az egyszer otthon maradt mind a három, de esküszöm, hogy amikor legközelebb találkozunk, mindegyik nálam lesz ... tudja, rettenetesen sietek, mert a gyermekeimet kirakják az óvodából... higgye el. nem hazudok... ha akarja, még ma este elviszem a bérleteket a lakására, csak mondja meg a címét. Erről jut eszembe, maga egész csinos asszony, pont a zsánerem! Ha tudnám, hogy nem várja otthon a férje meg a gyerekei, isten bizony megkérném a kezét.... va<fy ha legalább öt évvel fiatalabb lenne ... A vállalat képviselője elbizonytalanodik. Aggódva tekint körbe, ám az arcokról legfeljebb kíváncsiságot olvashat le, esetleg némi részvétet. Nincs, aki melléje állná ebben a kényes helyzetben. Gondol egyet. s a legközelebbi ajtó felé húzódik. Jóindulatú mosoly kíséri az útját A fiatalember — kétes győzelmének tudatában — fuvolázza: — Csak nem akar itthagyni?! Hiszen még meg sem beszéltük, mi lesz a későbbiekben!... Egy este kétszer A tinifiú szeme elkereke- dik, hirtelen falfehér lesz az arca. „Mekkora pech!” — gondolja, s ezúttal teljes joggal. Alig másfél órája, hogy elkapta az ellenőrnő. Nem, lévén se jegye, se bérlete, se pénze, se igazolványa, a hölgy bemondásra jegyezte fel az adatait. S ő becsületesen elmondta mindet. Igaz. rémült arcát lát- ■ va a karszalagos nő bizalmatlansága is gyorsan elmúlt. Most pedig újra ugyanazon az autóbuszon utaznak^ Messze a következő megálló, így este az utas is kevés. A srác kénytelen megadni magát a sorsának. Mosolyogva közeledik az asszony, láthatóan felismerte korábbi kliensét. Köszön és már sorolja is a nevét, a lakcímét, a munkahelyét stb. Az ifjú tehetetlenül tárja szét a karjait minden egyes adatnál, arca kínos vigyorba torzul. Elönti a meleg, izzadságcsep- pek, gyöngyöznek a homlokán. — Tudja, hogy maga az első, akivel egy este kétszer találkozom úgy. hogy nem fizet? — szólal meg végre ismét az ellenőrnő simogató hangon. — Legyen ez egyszer szerencséje! Itt van, adok magának egy jegyet. De aztán lyukasszon ám, mert többé nincs kegyelem ! A'potya király A hatalmas erejű, jól megtermett, szőke fiatalember a szegedi villamosvezetők réme volt három évig. De az ellenőröké is. Jegyet sohasem váltott, bérletről hallani sem akart. Egyszóval a déli nagyvárosban őt tartották a bliccelők királyának. A több mint ezer nap alatt egyszer sem tudták felelősségre vonni. Félelmetes érzéke volt abban, hogy tévedhetetlenül kiválasztotta a legnagyobb tömegből is az utasok közt rejtőző ellenőrt. Ilyenkor természetesen megvárta a következő szerelvényt. Ügyesen helyezkedve, taktikázva még arra is képes volt, hogy kihúzza az újabb megállóig amíg a hatósági közeg odaér. Ha pedig a „csapda” elkerülhetetlennek látszott, egyszerűen felrántotta az ajtót, s leugrott a mozgó járműről. A vezetők már hiába rázták felé az öklüket. Am, elérkezett a búcsú napja, a szőke óriásnak máshová kellett költöznie. Utoljára várakozott kedvenc megállójában, kedvenc villamosára. Kifigyelte, amikor az ellenőr is felszáll, s ő is ment vele. Megvárta, amíg előveszi a karszalagját, majd odalépett hozzá. — Jó napot kívánok! — köszönt udvariasan, s a zsebéből előhúzott egy százast. — Ezt a pénz most magának adom, igazán megérdemlik. Három éven át potyáztam, ennyi büntetés már rám fér .. Különben is, ha jól emlékszem, most sincs nálam semmi... Azzal tisztelettudóan meghajolt, és az elképedt utasok szeme láttára — az ajtót egyetlen hatalmas rántással feltárva — leugrott a villamosról... Szalay Zoltán
