Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-10 / 265. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. november 10., csütörtök 3. A Központi Bizottság Titkársága 198Z. január 25-i ál­lásfoglalásának szellemében mindenütt a pártélet ki­emelkedő eseményeként kezelik az év végi beszámoló taggyűléseket. A Heves megyei párt-végrehajtóbizott­ság az alapszervezetek gazdag tapasztalatait figyelem­be véve határozta meg a helyileg legfontosabbnak tar­tott tartalmi, szervezeti feladatokat. Egységesen vala­mennyi beszámoló és összevont taggyűlésre, valamint a küldöttértekezletre 1983. november 15. és december 15. között kerül sor. (Az oktatási intézményeknél 1984. május hónapban.) Az alapszervezeteket irányító párt­vezetőségek összevont taggyűléseken, illetve küldött- értekezleteken adnak számot munkájukról. HA CSOROG A TELEFON (11/2.) Okunk van a reménykedésre A testületi állásfoglalás a már jól bevált gyakorlatnak megfelelően igényli és ösz­tönzi a párttagokkal törté­nő beszélgetést az alapszer­vezet munkájáról és a párt­megbízatások teljesítéséről. Szorgalmazzák a pártvezető­ségek beszélgetésekre tör­ténő gondos felkészülését, az egyes párttagok helytál­lásának, politikánk képvise­letének minősítését. Ajánl­ják, hogy a tapasztalatokat pártcsoport-értekezleteken vitassák meg, és a pártcso­portok észrevételeit, javasla­tait a pártalapszervezeti ve­zetőségek a beszámolóikban hasznosítsák. A véleménye­ket, javaslatokat fogalmaz­zák meg a beszámolókban. A megyei pártbizottság ré­széről nagy figyelem irányul a helyszíni segítő, ellenőrző munkára és a tapasztalatok összesítésére. Az apparátu­sok mellett fokozottabban támaszkodnak a választott testületek és a társadalmi aktivisták munkájára. A helyszíni segí­tés és ellenőrzés során külö­nös figyelmet fordítsanak a pártcsportokban folyó előké­szítő munkára, a beszámoló­tervezetet tárgyaló vezetőségi ülésekre, a tanulságok levo­nására. Feladatává tették az irányító pártszerveknek, hogy a taggyűléseken a ve­zetőségek beszámolóját kö­vetően minősítsék a pártve­zetőség munkáját. Az idei küldöttértekezle­tek, összevont taggyűlések, beszámoló taggyűlések napi­rendjén a vezetőség beszá­molója szerepel az alapszer­vezet éves tevékenységéről és a feladatokról, és a so­ros személyi kérdések, tag- felvételi és a fegyelmi ügyek. A megyei párt-vb állás- foglalása alapján a pártalap- szervezetek a fő tartalmi kérdésekre összpontosítsák a figyelmüket. A gazdálkodó egységekben saját helyi vi­szonyaik alapján értékeljék, hogy a pártalapszervezet a politikai munka során ho­gyan segítette az 1983. évi gazdasági és munkahelyi fel­adatok megoldását, a gazdál­kodás hatékonyságának és szervezettségének javítását, az év során adódó termelési problémák megoldását, a fe­gyelmezett munkát. Vegyék számba. a gazdasági építőmunka helyi tartalékait, a külgaz­dasági egyensúly javítását segítő lehetőségeiket. Érté­keljék, hogy milyen rangja van a becsülettel végzett munkának, hogyan alakult a teljesítmények és a bérek összhangja, a differenciált bérezés. Mérlegeljék, hogyan alkalmazkodtak a változó körülményekhez, ezt miként segítette elő a gazdálkodó egységek belső szervezete, milyen az irányító appará­tusok munkájának hatékony­sága. Helyzetük értékelésénél támaszkodjanak a Központi Bizottság 1983. július 6-i, az ipar helyzetéről és feladatai­ról szóló határozatára. Vizsgálják meg azt is, hogy a munkaverseny-mozgalom hogyan segítette a gazdasági célkitűzések megvalósítását, mennyire sikerült a szocia­lista brigádvezetők VI. or­szágos tanácskozásának ál­lásfoglalásait, tanulságait felhasználni, a mai változó körülményekhez igazodni. Ahol szükségesnek ítélik, véleményezzék, hogyan sike­rült a gazdasági életben al­kalmazott új módszerek (kis­vállalkozások, gazdasági tár­sulások stb.) elfogadtatása, a közgazdasági összefüggések megértetése, a feladatok tu­datosítása. Elemezzék, hogy működési területükön milyen tényezők akadályozzák a szocialista demokrácia fej­lesztését, hogyan ösztönzik a munkahelyi demokrácia to­vábbfejlesztését, hogyan szervezik, irányítják az 1049/1982. MT—SZOT együt­tes határozat végrehajtását. A mezőgazdasági területen dolgozó pártalapszervezetek értékeljék az aszálykárok mérséklésére tett helyi in­tézkedéseket, és foglalkozza­nak a jövő gazdasági év megalapozottságának hely­zetével. A községi és a városi la­kóterületi körzeti pártszerve­zetek kiemelten értékeljék a lakóterületi politika eredményeit a Politikai Bi­zottság 1981. július 7-i, il­letve szeptember 1-i határo­zatai alapján. Mérlegeljék: a népességmegtartó képesség erősítésére, a lakásépítési feltételek, a fejlesztési forrá­sok helyi erőkkel történő bővítésére, a lakosság közér­zetének javítására tett in­tézkedések hatását. Értékel­jék a lakossági ügyintézést, a tanácstagok, a képviselők munkáját, az állampolgári fegyelmet, a társadalmi tu­lajdon védelmét, a közrend és közbiztonság helyzetét. Fontos annak megvitatása is, hogy milyen a kommu­nisták helytállása, példa- mutatása, hogyan segítik az új megoldásokat, az emberi képességek kibontakoztatá­sát, a jó kezdeményezések felkarolását. Képesek vol­tak-e erejüket és tevékeny­ségüket a helyileg legfonto­sabb feladatok elfogadtatá­sára, megvalósítására fordí­tani? De a beszámolók arról is adjanak számot, hogy mi­lyen az agitációs és propa­gandamunka helyzete, a po­litizálás gyakorlata. Javult-e a párttagok tájékoztatása? A pártfórumok légköre alkal­mas-e őszinte, nyílt viták­ra? Hogyan járultak hozzá a párttagság és a pártonkí- vüliek szemléletének formá­lásához, a fejlődés által fel­vetett új kérdések megvála­szolásához? Milyen a vita- szellem, milyen a párttagok kiállása, a politikánk nyílt vállalása? Minősítsék a ve­zető propagandisták tevé­kenységét. A konkrét jelen­ségek, fölvetések körülte­kintő megítélésével mutas­sanak rá, hogy működési te­rületükön — a párttagoknál és a pártonkívülieknél — milyen társadalmi kérdések körül tapasztalható politikai­ideológiai bizonytalanság, el­térő vélemény, kétely, hol szükséges egységre jutni. Ezek ismeretében határozzák meg a helyi politikai neve­lőmunka főbb teendőit, for­máit és módszereit. A vezetőségi beszámolók áttekintést adnak az alap­szervezet belső életéről. Ar­ról, hogy növekedett-e az alapszervezet önállósága, kezdeményezőkészsége, a pártvezetőség, a párttitkár felelőssége és igényessége a tartalmasabb pártalapszerve­zeti munka megteremtésé­ben? Éreznek-e nagyobb fe­lelősséget a pártfegyelem, a pártegység megteremtésében. Értékeljék a taggyűléseken, hogy a pártalapszervezet, személyesen a kommunisták, hogyan álltak helyt a párt­munka nehezebb feltételei között. Tárják fel az alap­szervezetnél, illetve az egyes párttagoknál észlelhető laza­ságokat. Mutassanak rá a szocialista erkölcs normáit sértő magatartásbeli hibák­ra. Igényeljék a határozot­tabb, aktívabb kiállást poli­tikánk képviselete mellett az élet valamennyi kérdésében. Foglalkozzanak azokkal a párttagokkal, akik nem, vagy hiányosan teljesítik a pártmegbízatásaikat. Értékeljék az alapszervezet munkastílusa, munkamódsze­re korszerűsítésére vonat­kozó elhatározások megvaló­sítását. Milyen erőfeszítése­ket tettek irányító, ellenőrző tevékenységük fejlesztésé­ért, a formális és bürokrati­kus elemek csökkentéséért, az elevenebb politikai, moz­galmi tevékenységéért. A ve­zetőségek jelezzék, miben várnak több segítséget az irányító pártszervek* tői a helyi, saját viszonyaiknak megfelelő politikai feladata­ik önállóbb kimunkálásához. Értékeljék a pártépítő mun­ka helyzetét, feladatait, a Politikai Bizottság 1983. jú­nius 21-i határozata alap­ján, különös tekintettel ar­ra, mit tettek az ifjúság körében, hogy a párt eszmei, politikai befolyása tovább növekedjék? Az ajánlott tartalmi fel­adatok közül azokkal a kér­désekkel foglalkozzanak ki­emelten, amelyek leginkább tükrözik az alapszervezet sajátosságait, amelyek az alapszervezet működése és fejlődése szempontjából a legdöntőbbek. Horváth Árpád, MSZMP KB politikai munkatársa Naponta bosszankodunk és örülünk annak a nagy­szerű technikai eszköznek, amelynek segítségével pilla­natok alatt tudunk kapcso­latot teremteni a két utcá­val arrébb, vagy a százki­lométerek messzességé­ben levő ismerősünkkel, tárgyaló partnerünkkel. Tudunk? Tudnánk, ha a telefon nem jelezne egyre gyakrabban „foglaltat”. Van­nak, akik azt mondják, in­kább elmennek gyalog vagy akár vonattal is, mintsem órákon át bosszankodjanak a foglalt-jelzés miatt. Ezért határoztuk el, hogy telefonügyben „körülné­zünk” házunk táján. Mint megírtuk, nem ment ez minden nehézség nélkül. A tény, az tény Nagyon készségesen foga­dott Gricser Péterné, a Miskolci Postaigazgatóság műszaki igazgatóhelyettese. — Két napig próbálkoz­tunk Egerből kapcsolatot teremteni Miskolccal tele­fonon. Nem sikerült. Mi a véleménye erről? Tehetetlenül tárta szét a karjait a szóbeli válasz he­lyett. — Mit várhatunk ezek után? — kérdeztem. — Egy örömteli megálla­pítással kezdhetem a vá­laszt: pénzügyi kereteinket meghagyták az országos fő­hatóságok, ami azért nagy jelentőségű elhatározás, mert a majdnem húsz nagyobb feladatkörből csak kettőnél nem csökkentették a fel­használható összegeket; ide­tartozik a telefon is. Mit mondjak? A mai kö­rülményeink között az a tény, hogy a forintok szá­mát nem vették vissza, már, — eredmény. Megtudtam, hogy a mos­tani ötéves tervben eddig megyénkben mintegy 86 millió forintot használtak fel a távbeszélőhálózat fej­lesztésére. A hátralevő években még további 35 milliót költenek erre a cél­ra. A számok is jelzik, hogy a telefonálási gondjainkon enyhíteni akarnak. Ehhez azonban nemcsak a postá­nak, hanem az érdekelt ta­nácsoknak is tenniük kell a maguk területén. A városok és a környékük Kezdjük Hatvannal. Már javában folyik az úgyneve­zett konténeres központ építése. Ha a még szüksé­ges és hiányzó szerelési anyagokat is megkapják, akkor az év végéig már működni is tud az új be­rendezés. A városban mód nyílik nyolcszáz új előfizető igényeinek kielégítésére. Ahhoz, hogy itt a távhí­vás is megvalósuljon, még további tennivalókat kell elvégezni. A crossbar ugyan automata-rendszer, de nem feltétlenül alkalmas a táv­hívásra is. Ahhoz távhívó­központ kell. Ezek pedig: Budaipest és az öt régió, köz­tük Miskolc. Következnek a megyeszékhelyek a sorban, mint Eger és a gócközpont, mint Gyöngyös. A távhívás tehát az erre a célra alkalmas központ­hoz kötött. Ha lehetséges, Hatvant egyelőre Pesthez csatolják, attól függően, hogy mennyire leterhelt a vonalszakasz. Azt is hozzá kell tenni, hogy esetleg lépcsőzetesen kapcsolják rá az előfizető­ket, kezdve a közületekkel. Lehetséges, hogy kezdetben csupán máshonnan lehet hívni a hatvani előfizetőket „közvetlen” tárcsázással. De a műszakilag kifogás­talan megoldás csak idő kérdése. A környékből csak Hort, Csány és Ecséd lesz a kivé­tel, ahová nem jut el az automatizálás. Akik már biztosak A fejlesztéshez Hatvan, Lőrinci és a megyei tanács öt-ötmillió forinttal járult hozzá. A távhívás lehetőségét te­remtik meg jövőre kilenc­ven előfizetőnek Makiáron, míg egy évvel később Bél­apátfalván jut ehhez hozzá 200 előfizető. A városhoz kapcsolják Gyöngyössolymost, ahol jö­vőre már nyolcvan—száz előfizető élhet a távhívás kényelmével. Domoszlón a következő évben ötven ál­lomásról lehet tárcsázni a távolabbi helyeket is. Eger és Gyöngyös? Miután a pénz és az idő együttesen nagyon jelentős tényező, a VII. ötéves terv­re marad a teljes rekonst­rukció, illetve a bővítés. Lehet, hogy erre a megjegy­zésre többen kedvetlenül reagálnak. Hol van még az? Kérdezik. Mi lesz még ad­dig? — tehetik hozzá az előbhi kérdéshez. Az aggodalom nem alap nélküli. De az a tény, hogy ma már gazdasági éle­tünknek majdhogynem meg- nehezítője a távbeszélő-há­lózat elégtelensége, megszab­ja a tennivalókat is. Akik kérdeznek Miért kell annyit várni egy-egy állomásra, sünikor a „szomszédban” már fel­szerelték a telefont? A kér­dés gyakorta elhangzik. Gricser Péterné elmondta, hogy sok függ attól, meny­nyire zsúfolt egy-egy vonal. Előfordul az is, mint Gyön­gyösön, hogy az új lakóte­lepekre azért nem tudnak telefont felszerelni, mert a tanács a kábelt nem épít­teti meg odáig. Megérdeklődtem dr. Tir Dezsőtől, a városi tanács el­nökétől, mi várható ebben az ügyben. Ügy válaszolt, hogy november közepén ta­lálkozik Koczka Antallal, a postaigazgatóság vezetőjé­vel, akivel egyeztetni akar­ják a tennivalókat. Teszik ezt a jó eredmény reményé­ben. Inkább csak sejtik a kér­vényezők, hogy beadványu­kat „rangsorolják”. Ebben a rendező elv, ahogy közölte a műszaki igazgatóhelyettes: a „társadalmi fontosság”. A csupán a család kényel­mét szolgáló telefon ebben a sorrendben nem találha­tó az élen. Hozzátette, ha valaki tíz évet várt a ma­ga kategóriájában, akkor azt eggyel előbbre sorolják. És ott is várakozhat, ha ... A jövő a mikroelektroni­káé a távbeszélő rendszer­ben is. A tárgyalások már elkezdődtek, és ha minden úgy megy, ahogy szeret­nénk, akkor Eger is a leg­korszerűbb technikát hasz­nálhatja. Végül: ki a megmondható­ja, miért kellett olyan ka­cifántos utat bejárnom ezért a néhány információért? G. Molnár Ferenc Víztornyok Közel-Keletre A Vízgépé­szeti Válla­lat III. sz. lajosmizsei gyárában készülnek a gömb for­májú 50— 100—200 köbméteres víztornyok. Évente mint­egy 100-at készítenek, többségüket a közel- keleti orszá­gokba exportálják (MTI fotó: Kerekes Tamás felv. — KS) AZ ALAPSZERVEZET SAJÁTOSSÁGA SZERINT A beszámoló párttaggyűlések előtt

Next

/
Thumbnails
Contents