Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-05 / 262. szám

És jött a RÁSSANT fűkasza... A TISZA II. mentén — az egész körzetért Ahol tud, ott segít • a Hanyi-Sajfoki Vízgazdálkodási Társulat Azoknak, akik az első kapavágásnál is ott voltak és ■mind a mai napig a Hanyi—Sajfoki Vízgazdálkodási Tár­sulat dolgozói, bizonyába szinte hihetetlen, hogy a kez­det kezdete — a megalakulás óta — 23 esztendő telt el. Az, hogy a kubikosok, „gyalogmunkások” kis csapata, ■mikén egész korunk: fejlődött, méghozzá rengeteget. És ez a fejlődés a legkevésbé sem volt öncélú! Itt minden az e vidéken, elsősorban a Heves megye déli részein élők kedvéért az ő érdekükben történt. Azért, hogy e vidék lakói könnyebben, jobban bírjanak az errefelé bi­zony nem egy helyen mostoha földdel. De — természetesen — nemcsak ezért. A társulat ön­maga számára megjelölt feladatköre az idők során egyre bővült és bonyolultabb lett Ez számunkra nem gond, nem kellemetlenség. Ellenkezőleg, olyan érzés, amely elégedettséggel tölti el őket. A föld termővé tétele mel­lett ugyanis egyre nagyobb részt vállalnak a települések, a környék lakosságának felemelkedése érdekében. Csatornák, műtárgyak, kutak — ahogyan azt valaha a költő, a proletár is elképzelte, verebe írta. Saját maguk­ról természetesen ezeket nem szívesen emlegetik — ne­tán szerénytelenségnek tűnhetne. A környező községek azonban, különösen pedig Heves, a járásszékhely nagyon sok szempontból a társulatnak köszönheti, hogy lakosai egyre jóbban részesülnek mindazokban az „előnyökben”, amelyek ma már nemcsak feltételei, de követelményei is a modern ember életének. Minderről a hétköznapi munkák során csak ritkán esik szó. De ha e tájra vetődik a tömegkommunikáció valamely dolgozója — újságíró, rádióriporter, tévés, vagy filmes —, akkor előbb-uitóbb találkoznia kell a Hanyi— sajfoki Vízgazdálkodási Társulat produktumaival és az ott dolgozókkal. Először úgy, hogy a termőbbé vált föl­dek megmunkálóival, a felemelkedés útját eredményesen járó települések vezetiővel beszélget — az eredmények­ről, majd — végül, ezek kapcsán — óhatatlanul eljut ehhez -a társulathoz, a társulat dolgozóihoz és a munká­latok irányítóihoz. Az eredmény az olvasók szempontjából szinte napra­készen ismeretes. A téma iránt érdeklődők pedig bizony- nyál tudják: ez az — immár nemcsak évei számát, de leginkább produktumait tekintve is — nagykorúvá vált társulat igen jelentős szerepet tölt be a szűkebb és tá- gabib értelemben vett környezet korszerűsödésében, fel- emelkedésében. Tanácsi vezetők dicsérik és emlegetik ezért gyakorta a társulat nevét, ha nem is éppen hálával, de nagyon sok elismeréssel. Mert abban például, hogy Heves nagyközség a víz- és csatornaháló­zat szempontjából ma már több, magasabb minősítésű települést is megelőz, abban a hanyi—sajfoki vízgazdál­kodóknak óriási szerepük van. De ne vágjunk a dolgok elébe! Az időrendi sorrendiség azt kívánja, vessünk pillantást a közelebbi múltra is, mi­előtt a jelen eredményeivel foglalkoznánk. Tudott dolog: minden jelentősebb feladat anyagi-technikai felkészült­séget követel. Ehhez pedig olyan szakembereket, akik hivatásukat magas szinten, kiváló felkészültséggel gya­korolják. E lap hasábjain is szó volt már többször arról, hogy mindenekelőtt nem a spontaneitás, hanem a jól szerve­zett munka eredményeként a Hanyi—sajfoki vízgazdál­kodási Társulat a — mondhatni — mindenkori eredmé­nyes, korszerű munkavégzés feltételeinek legtöbbjével rendelkezik. Ennek kapcsán az olvasók tudomást szerez­hetitek már arról, hogy amennyire anyagi lehetőségeik engedik, lépést tartanak a kor követelményeivel. Az új és az anyagi lehetőségek függvényében beszerezhető és munkába állítható gépek náluk mindig szívesen látottak. Nemcsak az itt dolgozók, de az érré tévedők számára is, akik. ha egy kis szerencséjük van, üzem közben láthat­nak mindenféle, sokat tudó csodabogarat. Bizonyára sokan emlékeznek még rá: az első feltű­nést a „holdjáró” keltette, majd jött a RASSANT fű­kasza, 1981 végén pedig csatasorba állt a MULAG RM 40-es fű- és cserjeirtó. Éis a fejlődés ezzel nem ért vé­get: a néhány esztendővel ezelőtt ünnepélyes körülmé­nyek között felavatott új telephelyen immár beüzemel­tek egy nagyteljesítményű betonkeverő telepet. Ahhoz, hogy értékelni tudjuk, különösebb szakismeret sem szükségéltetik: 22 m3/óra a tetljesítménye! Az új beruházás további új utak keresését is lehetővé teszi a társulat vezetőd számára. Most azt tervezik, hogy 1984-től piaci igényekhez igazodva — betonelemek előregyártásához kezdenek. Ennek so­rán természetesen mindenek előtt a keresletet tekintik meghatározónak, ajánlkozásuk mégis főleg a belterületi vízrendezésekhez kapcsolódik, ami nem zárja ki, hogy kívánságra külterületi vízrendezéshez is szállítsanak megfelelő elemeket. Mindemellett kiemelt témaként kezelik a Tisza II. térségi melioráációlt. Úgy tűnik: a tározó térségében egy­szerűen nem érhet véget ez a munka, miközben — újat kezdeni mindig készek! Ehhez friss példáiként kínálko­zik az a dréncső lefektető munkájuk, amely 136 kilomé­ter hosszúságban tette lehetővé a belvíz elvezetését. Ezek után már aligha csodálkozhatunk azon, hogy a Hanyi—sajfoki Vízgazdálkodási Társulatnál az évek során dinamikusan fejlődött a termelési érték, és 1982. végére elérte az 52 millió forintot! Ezt elősegítendő: tovább fej­lődött a földmunkagép kapacitás. Elérkeztek oda. hogy évenként közel egymillió köbméter földet forgatnak meg, betonmunkavégzésük pedig háromezer köbméter. Most pedig legújabb művük átadására készülnek, ez pedig nem más, mint az Erdőtelek-tenki komplett vízmű. Akik ezen a vidéken járatosak, tudják, milyen régóta várják azt a percet az itt élő lakosok, melynek érkezé­sétől elmondhatják: végre van saját vizünk! Nos, ez a perc, most november hónapban érkezik el, és nem is akárhogyan. A két község komplett ivóvízellátása nyer ugyanis megnyugtató megoldást az összesen 40 km-t ki­tevő vezetékhálózat elkészültével. Erről talán még annyit: akik már régi, közeli kapcso­latbán Vannak a vízzel, azok számára már megszokott, természetes dolog... De akik időtlen idők óta várják, már szinte áldásként, ajándékként várják, fogadják. Per­sze. nem erről, hanem a lehetőségekről, a feltételekről van szó, amelyeknek bizony nem mindig kedvez az adott gazdasági helyzet. Ezzel együtt most már tényként fogadhatjuk él: a két, egymáshoz oly közel eső telepü­lés még most, novemberben lesz gazdagabb 140 közkút- tal. 220 tűzcsappal és 200 szabályozó-elzáró aknával. Nemcsak elvi, de gyakorlati kérdés is, hogy minden ut­ca, minden ház érintésközeibe kerül a vízzel, létünk nélkülözhetetlen elemével. Ott, a Tisza mentén Nos, igen, ott a Tisza mentén — és ez mindinkább el­mondható — ez ügyben szépen alakulnak a dolgok. Mindezért természetesen sokat tesznek a települések és a termelő egységek, de a kiteljesülés, a megvalósulás ma már nem képzelhető el a Hanyi—sajfoki Vízgazdálko­dási Társulat nagyon, aktív, nélkülözhetetlen közreműkö­dése nélkül. Ha pedig már itt tartunk, semmiképpen se feledkezzünk meg egyik legújabb, a szó jó értelmében vett látványos sikerükről: A Pély—Kisköre—'Tiszanána— Sarud-téreég szép rendezettségéről van szó, arról, hogy ebben a körzetben a társulat immár 32 speciális föld- munkagépének munkája nyomán olyan komplex fej­lesztés tanúi lehetünk, melynek eredménye egyértelmű: növekszik a terméshozam biztonsága, a többlethozam biztosítása érdekében nagyméretű, modem táblák ala­kulnak ki. E témával kapcsolatban ne feledkezzünk meg még egy fontos tényezőről: a Tisza térségében végzett, elismertén eredményes meliorációs tevékenység mellett, illetőleg ezzel párhuzamosan a társulat építi a saját kezelésű, közcélú belvízcsatornákat, amelyek nélkülözhetetlenek a térség káros (szenny-)vizeinek elvezetésére. Ennyi jó hallatán könnyen hihet nők: hosszú évek óta minden simán, zökkenőmentesen megy a Hanyi—sajfoki Vízgazdálkodási Társulatnál. Természetesen, erről nincs szó, és mi sem áll távolabb tőlük, semhogy valami effé­le hiedelmet keltsenek önmagukról. Az igazság az, hogy mint jelen korunk megannyi más munkaterületén, itt is igen keményen meg kell dolgozni az eredménye­kért. A feltételek megteremtése, a munka szervezése, a partnerekkel való kapcsolattartás — és még mi min­den, .. ! — úgyszólván édestesltvére a konkrétan elvég­zendő feladatoknak, tehát igen fontosak. Talán mondanunk sem kell, hogy ezeket az egyáltalán nem másodrendű kérdéseket szántén fontosságuknak megfelelően kezelik, miközben úgy gazdálkodnak az idővel és a lehetőségekkel, hogy az sohase menjen az adott gazdasági feladatok rovására. Ez pedig — ne féljünk kimondani — az életkorát tekintve még (mindig) fiatal, a feladatokhoz rugalmasan alkalmazkodó vezetői gárdá­nak igen sok szempontból köszönhető. Megmondhatói ennek mindenekelőtt azok a mezőgazdasági és műszaki tisztségviselők, szakemberek, akik munkakapcsolatban voltak, illetve vannak a hanyi—sajfokiakkal. Velük, akiknek fiatalságáról beszélünk, akik azonban mégis hovatovább másfél évtizede dolgoznak együtt, ha nem is viták nélkül, de végső soron mindig az adott cél érdekében... Akik úgy osztják be saját munkájukat, hogy ehhez .mindig minden igényt mérlegre tesznek, s ezeket állítják arányba saját lehetőségeikkel. S teszik ezt oly módon, hogy ez — a lehetőségek függvényében — összhangban legyen dolgozóik szellemi és fizikai ka­pacitásával, nem utolsó sorban pedig anyagi és erköl­csi megbecsülésével. A velük való törődésnek már meg­annyi nyoma van. Példaként kínálkoznak erre a korsze­rű gépek, amelyek nemcsak a jobb, gyorsabb, eredmé­nyesebb munkavégzést teszik lehetővé, de mind több fizikai erőkifejtést vesznek le a munkások válláról. Pél- dá rá a korszerű telephely, amely a maga nemében ki­emelkedő Heves nagyközségben a hasonló jellegű ipari létesítmények között. Ahol mind méreteiben, mind fel­szereltségében modem szerelőcsarnok, saját töltőállo­más, garázs, kitűnően felszerelt raktár segíti és könnyí­ti a munkát. A szociális intézkedések sora egészíti ki és teszi teljessé mindazt, amit a Hanyi—sajfoki Vízgazdálkodási Társulat munkakörülményeiről nemcsak el lehat, de el is kell mondanunk. Mi sem természete­sebb tehát, mint az, hogy mindez nagy vonzerőt jelent azok számára, akik fiatalon elhelyezkedési lehetőséget keresnek, avagy akik érettebb fejjel kívánnak pályáju­kon módosítani. Erről szólván viszont mondjuk meg őszintén: bár­mennyire jó helyre kerüljenek is — feladatuk koránt­sem könnyű. Hogy mást ne említsünk, aránylag rövid idő alatt fel kell venniük a már régebben ott dolgozók munkaritmusát, a szakismereteik szinten tartása, állandó növelése úgyszintén követelmény. Akik pedig erőt érez­nek magukban a magas követelmények teljesítéséhez — értve ezeken a fizikai és szellemi adottságok mellett a kitartani, az akarni tudás képességét —, azok előtt min­dig nyitvá a kapu. Rájuk szinte úgy számítanak, mint ahogyan — a mai, nehezebbé vált körülmények adta szűkefotb lehetőségek ezt lehetővé teszik — a régi dolgo­zókat megbecsülik. Röviden úgy összegezhetnénk ért, hogy az eddigi nagy eredmények fokozott feladatokat támasztanak a társu­lat munkáskollektívájával szemben. És ez a kollektíva mindeddig megfelelt a várakozásnak. Megfelelt, pedig nemcsak szűkebben vett, mondjuk úgy, provinciális tekin­tetben, de kiemelkedően megfelelt úgy is, mint egyike az országban működő és nagy eredményeket elért víz­gazdálkodási társulatoknak. Hogy mit jelent ezen a pályán élvonalban maradni azt igazán csak a szakmabeliek tudják. Márpedig tud­nivaló — éppenséggel akad. Mindenek előtt — és fe­lett! — az, hogy tudomásul véve és tisztelve a többiek eredményeit: itt még többet kell produkálni. Olyan versenyfutás ez, jó értelemben vett versenycéljaink megvalósításáért, ahol lazítani szinte nem is lehet. Ál­landó, magas fokú készültség kell, hogy jellemezze ihunkájukait. Eredményt, különösen pedig elismerésre méltó eredményt csakis így várhatnak. Vagy inkább: remélhetnek. Mert semmi sem biztos. Mert az utolsó pillanatban is közbejöhet valami. Mert... Mert soha nem lehet pontosan tudni, valami ■kis nem várt. nem kiszámítható gubanc — mindig köz­bejöhet. De természetesen nem föltótien. Ami a hevesi csapa­tot illeti, ott, a Tisza II. térségében, ők arra töreked­nek, hogy a bizonytalansági tényezőket a lehetőség sze­rint kizárják. Ez pedig — nem egyszer — sikerült. Ne vágjunk azonban a dolgok elébe. Ismertetőnk kez­detén szóltunk már arról, hogy — többek között — mennyi elismeréssel méltatták Heves nagyközség és a hevesi járás vezetői azt a fáradtságot szinte nem ismerő munkát, amelyet a társulat területükön végzett és vé­gez. Bizonyára sokan tudják már, de jól esik itt is le­írni: abban, hogy a járás székhelye sok elismerést ka­pott a környezetvédelemben és a belterületi vízrendezés­ben elért eredményeiért, nagyon sok szempontból a „ha- nyiékat” illeti köszönet. Mindez konkrétum nélkül természetesen vajmi keve­set ér. Hadd szóljunk hát arról, hogy a nagy munka kezdeteként — az első ütemben — 8 kilométer hálóza­tot építettek ki, komplett szennyvíztisztító telep bizto­sításával. Jelen időszakban viszont már ott tartanak, hogy 31 millió forintos költségvetéssel 11 utcát kötnek rá a szennyvízhálózatra, ami a már régen várt és re­mélt várossá nyilvánítás egyik igen fontos paramétere. Ha pedig ehhez hozzátesszük azt, hogy ez évben megol­dották a családi házak szennyvizének elszállítását és el­helyezését — ez utóbbit a kibővített, korszerű szenny­víztelepen —, akkor már képet alkothatunk arról is, miért jegyzik Hevest úgy, mint a környezetvédelemben feladatában szép eredményeket elérő települést... S miközben a jó gazda gondosságával törődnek a hozzájuk tartozó közcélú csatornákkal, fenn­tartásukkal. időt keresnek s találnak arra is, hogy üze­mek részére végezzenek csatoma-gaztalanítást, útkar­bantartást. Közeli példa erre Erdőtelek, Komló és a He­vesi Állami Gazdaság. S hogy ezen tevékenységük ellen sem lehet sok minőségi kifogás, arra garancia, hogy ki­tűnő gépeik mindegyikét gépkezelő vizsgát végzett, jó szakemberek kezelik. És nem is nagyon rossz bérért. És abban a biztos tudatban, hogy a Hanyi—sajfoki Víz­gazdálkodási Társulatnál a bérfejlesztés következetesen és rendszeresen megvalósul. Mindezek után, végezetül szinte már természetesnek tűnik — hadd utaljunk itt a korábban jelzettekre —. hogy nemcsak a társulat ismeri el dolgozóit, de maga a társulat is számos szép elismerést kapott. A — könnyű­nek egyáltalán nem nevezhető — „mezőnyében” először 1975-iben nyerték el a „Kiváló Társulat” kitüntetést. Ma már ötszörös birtokosai e címnek. (X) A nieiwj/aqhirdetési melléklete a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents