Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-30 / 282. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 30., szerda---- - ;■ ugyanis nincs módunk arra, hogy otthon megreggelizzünk. Itt viszont divatossá vált a tej-, a kávé-, a kakaófogyasztás. Számottevő a könyvforgalom is, a tanulók elsősorban a kötelező olvasmányokat keresik, így aztán ezekből bővítjük a választékot. A Hatvan és vidéke Áfész tagcsoportjaként működnek, s a szövetkezet nem feledkezik meg róluk, olyan mecénás, akire bármikor számíthatnak. — Megtanultuk azt, hogy a helytállásért tisztes fizetség jár. A nyereség a miénk. Ennek fele a már említett III/A-sokért, a maradék ösz- szeget viszont a lelkiismeretesebbek jutalmazására fordítjuk. Ezen felül hasonló célra kapunk évente ötezer forintot, s esztendőnként könyvajándékokkal is méltatják igyekezetünket. Hálásak vagyunk ezért, gondolunk a viszonzásra, ha kell műsort adunk a különböző ünnepségeken, indulunk a kulturális és sportversenyeken. Azt hiszem ennyi jár a törődésért, a felkarolásért. Most sem maradt el az elismerés, hiszen igazgatónk az áfész Kiváló dolgozója lett, s mi pénzes borítékot vehettünk át. így van az, ha egy oktatási intézményben a fiatalok nemcsak tevékeny diákok, hanem talpraesett kereskedők is. P. I. A kereskedők - diákok fi,: - * . - • . ■ 1 Egy kitüntetett iskolaszövetkezet hétköznapjai Az iskolaszövetkezetek számára pályázatot hirdetett a SZÖVOSZ. Az országos versengés második helyezettje a hatvani Közgazdasági és Vasútforgalmi Szakközép- iskola lett. Ottjártunkkor a nem mindennapi siker műhelytitkairól beszélgettünk, az eredmények összetevőit idéztük. Máté József igazgató nem véletlenül elégedett: — Az írásos anyag összeállításakor csak a tényeket állítottuk hadrendbe. A pedagógus kollektíva vezetőjeként bízvást mondhatom: ez a vállalkozás a nevelés, oktatásügy számára kamatozik, méghozzá busásan. A gyerekek kiaknázták az öntevékenységben rejlő lehetőségeket, s közben számos értékes tulajdonságra, adottságra tettek szert, olyanokra, amelyeket később az életben sokrétűen hasznosíthatnak. Bevált menetrend Arra is utal, hogy a tanulók ötletes, szorgalmas, , ügyes, talpraesett kereskedőkké váltak. — Két részleg működik, az egyikben hagyományos módon árusítanak, a másik önkiszolgáló jellegű. A fiúk, lányok maguk szerzik be a különböző cikkeket, ők adják el reggelenként a tejet, a kávét, a kakaót, a szünetekben a csokoládét. Emellett — s ez sem akármilyen érdem — könyveket is kínálnak megvételre. Érdeklődőkben nincs hiány, ennek igazolására elég, ha csak azt említem, hogy az éves forgalom megközelítette a 150 ezer forintot. Kialakult a törzsgárda, azok csoportja, akik a legagilisabbak, akik elmennek az egyes cikkekért. A III/A feladata a bolti teendők maradéktalan ellátása. A kívánalmaknak valamennyien magas szinten megfelelnek, kedveLukács Beáta (Fotó: Szabó Sándor) ük azt, amit csinálnak, átgondoltan, szervezetten dolgoznak, s közben gyakorlati tapasztalatok sorával gazdagodnak. A nevelés haszna Eddig a beszédes adalékok. Ezeknél is fontosabb azonban, a pedagógiai nyereség, amelyről örömmel és készségesen szól a direktor. — Jó, hogy az ifjak — egy részük közgazdasági szakközépiskolás — megismerik a gazdálkodás lényegét, fortélyait. Más szóval: elméleti tájékozottságukat a valóságból nyert információkkal hitelesíthetik. Ügy érzem felesleges hangsúlyoznom, hogy ez milyen sokat jelent számukra. Az sem mellékes, hogy kialakul bennük a felelősségérzet tudata, hiszen minden munka rájuk hárul. Ök intézik a pénzügyeket, ellenőrzik a számlákat, megoldják a leltározást, azaz jövőbeni elfoglaltságukból kapnak leckét. Ezzel még korántsem zárult az előnyök köre. Csak Máté József dicsérhetem azt az alapos, elemző munkát, amelyet a közgyűléseken bizonyítanak. Itt egyébként a közéleti szereplés terén is jeleskedhetnek. A szót kérők logikusan érvelnek, vitáznak, okosan csoportosítják gondolataikat. Nyilvánvaló, hogy később ez is a javukra válik, hiszen az életben bátran, félszegség, zavartság nélkül tolmácsolják majd véleményüket a különböző fórumokon. Csoda-e, ha az egész tantestület figyelemmel kíséri, segíti értelmes szorgoskodásukat? Elégedett lehet velük Molnár Károlyné ügyvezető tanárelnök, aki könyvvitelstatisztika szakosként különösen értékeli azt a pluszt, amit a hétköznapok során szereznek. Mecénás — az áfész A II/A-s Lukács Beáta látja el a diákelnök tisztét, ö egészen más oldalról közelíti meg a témát, mégis az előbbi motívumokat nyo- matékolja, természetesen ifjonti hangoltsággal. — Az •effajta megbízatást körünkből senki sem tekinti nyűgnek, tehertételnek, hiszen színesnek, változatosnak, érdekesnek találjuk. Megnyugvással tölt el bennünket annak tudata, hogy sikeresen munkálkodunk. Én túrái vagyok, azaz naponta utazom. Ebben az iskolában jó néhányan akadnak hasonló helyzetben lévők. Számunkra örvendetes szolgáltatást biztosít szövetkezetünk, Egy vidám nap a körcsarnokban Szuper Hű Hó, pol. kaszinó, foci „farsang" Több, mint kétszáz fiatal vett részt a egri Kemény Ferenc Körcsarnokban szombaton a KISZ Eger Járási Bizottsága által szervezett ifjúsági napon. Az immár hagyományos rendezvény — a járási és mezőgazdasági ifjúsági napok záróeseménye — ezúttal is olyan programot kínált, melyben mindenki találhatott kedvére valót. A megnyitón részt vett Sós Tamás, a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkára *is. A jó hangulatot a Mátra- vidéki Fémművek fiataljai által vezetett Szuper Hű Hó alapozta meg. Itt aztán szükség volt mindenféle ismeretre, egyéni és csapatszellemre a győztesnek felajánlott sült liba megszerzéséhez. Csak ízelítőül néhány ezek közül: Cipőfűző-kötözés, csapatinduló szerkesztés, villámkérdések, labdarúgás... Az esemény miatt pórul járt „ludat” — az eredmény- hirdetés után — az andor- naktályai és bélapátfalvi fiatalokból verbuvált csapat fogyasztotta el. Ezt követően a csarnok küzdőterét négy női és nyolc férfi kispályás labdarúgó csapat foglalta el. Aki éppen nem focizott és a csapatokat sem búzdította, betérhetett a társalgóban berendezett „politikai kaszinóba”, vagy benevezhetett az aulában zajló asztalitenisz versenybe, illetve kipróbálhatta rajzkészségét a galérián rendezett plakátkészítésben. Még délután öt órakor is „hangos” volt a csarnok. A résztvevők egy kellemesen eltöltött nap emlékeivel térhettek haza. (Fotó: Molnár András) < ■ ? í.*« , . ■ * . V « * ■■ •* ^ Az egri főiskolások Szakonyi-bemutatója Egy kis színház (Fotó: Szántó György) Fiatalok pályájuk elején Aszcenikus Az „ítélet” előtti pillanat KIS színház, mert csak két embert látunk a színpadon, de SZÍNHÁZ, mert profi előadás élményét nyújtja. Reméljük, nemcsak egyszeri alkalom élvezői lehettünk hétfőn. Az egri tanárképző főiskola színpadosai Szakonyi Károly Ítéletnapig című darabját mutatták be tapssal telt ház előtt. A történet végtelenül egyszerű. Két kitaszított ember összezártságának, kényszerszülte megható barátságának eseményeit mutatja be. A rab, rabsága, az őr családja áldozata. Éveket töltenek együtt. A kezdeti alá-felé- rendeltségi viszony lassan felbomlik, egymás lelki támaszává válnak, de egy nehéz pillanatban visszatér az őr kötelességtudata, lelövi az őt cellájából kitörve megmenteni készülő barátját. Amit láttunk, végig hihető volt, s a feldolgozás (mely a rendező, Pataki Péter érdeme) formájában is lényeg- retörő. Ez az erény manapság kevés műkedvelő előadás sajátja, hiszen az amatőr mozgalomban egyre terjed divatja a „csakazértis modemkedjünk” törekvésnek. Szinte már hagyományos a formabontás. Az ítéletnapig adaptációja csak annyiban tért el a szokványostól, amennyire az elkerülhetetlen volt. A két szereplő játéktudása megfelelő. Mozgásuk (néhány bizonytalan sutaságot leszámítva) kellemes. Beszédkultúrájukról ez sajnos nem mondható el. A feladattal a rab szerepét játszó Kürti Péter birkózott meg jól már a kezdetektől fogva. Barczi Zsolt játéka akkor teljesedett ki, amikor már „csak” szívének melegét, s nem az őrszerep keménységét kellett megjelenítenie. A lelkes csapat a tegnapinál nagyobb szabású bemutatóra is készül. Amíg annak műhelymunkái folynak, reméljük, sok pódiumra jut el az ítéletnap Szakonyi módra. Érdemes rájuk figyelni, hiszen a megyeszékhely amúgy sem bővelkedik színházi eseményekben, s ő/c úgy csinálnak amatőrül jó színházat, hogy nemcsak maguk kiteljesedéséért dolgoznak, hanem a nézőket is beleviszik játékuk világában. Világukba. Szabó Péter A filmgyártás világában is ma még kevésszer hallott szó: szcenika. A színpadra vitel, a színpadtechnika ösz- szefoglaló neve — legalábbis a szótárak fogalmazása szerint. A valóságban korántsem egyszerű dolog ilyen röviden, tömören meghatározni, mit takar e foglalkozásmegjelölés. Még annak sem, aki pedig életpályájául választotta a szebbnél szebb és főleg találó hátterek, helyszínek, díszletek megalkotását, tökéletesítését. A Parádóhután született fiatalember, Stork Csaba köznapi ember számára különleges munkájának jelenleg a Magyar Filmgyártó Vállalat stúdiói adnak helyet, az elkészült „termékeket” pedig már eddig is jó néhány filmben láthatta a közönség. — Hogy a MAFILM-nál dolgozom, az persze még egyáltalán nem jelenti, hogy befutottam — szögezi le beszélgetésünk legelején Csaba. — Egyelőre nem is ismerhet a moziszerető közönség, hiszen idáig igen változó feladatokat kaptam a filmgyárban, s ennek megfelelően a nevem is csak néhány alkotás stáblistáján szerepelt ... — Mielőtt mindennek részleteiről esnék szó, érdekelne, hogyan vezet egy hevesi kisközség szülöttjének útja a filmkészítés világába? — A parádi általános iskolában — szerencsémre — Összeállította: Németi Zsuzsa volt pár olyan tanárom, akik mindenekelőtt az összefüggések meglátására, megértésére próbálták irányítani a figyelmünket. Részben ennek, illetve a matematika iránti érdeklődésemnek köszönhettem, hogy nyolcadik után a fővárosban, a Fazekas Mihály Gimnáziumban tanulhattam tovább. — Tehát a gimnázium lett a meghatározó ... — Nem is az, inkább a kollégium. Ebben az időszakban fordult az érdeklődésem a művészetek, elsősorban a képzőművészet, a zene és a színház felé. — Miként illeszkedik ebbe a folyamatba a műszaki egyetem, az építészmérne ki végzettség? — A középiskola végén úgy éreztem, az lesz az én világom, mivel számomra az építészet a reál-, illetve humántudományok és a művé1 szetek ötvöződését jelentette. De a műszaki egyetem sem önmagával hatott rám, hanem az volt a döntő, ami ezzel a diákéletformával együtt járt. A Bercsényi utcai kollégium klubjában kezdetben dzsessz- és kortárs zenei koncerteket szerveztünk. Később a klub a modem képzőművészet egyik központja, otthona lett. — Diplomaosztás után egy újabb világ következett: a filmé. Előttem ez a szcenikus foglalkozás is kissé furcsa váltásnak tűnik... — Az egyetemi kollégiumi klub jó alkalom volt arra, hogy alaposabban megismerkedjek a színházi és filmvilággal is. Megtudtam, hogy a filmgyárba szcenikusokat keresnek. Ez akkor még eléggé kialakulatlan dolog volt, a meghirdetett pályázatban pedig építészmérnökökre számítottak. Már csak azért is, mert a gyakorlatban a szcenikus a díszlet- építész és a díszlettervező közötti munkatárs, ezen belül igen széles skálán mozog a tulajdonképpeni munkája. — Ha pontosabban behatárolnád .,. — A Kalabaliken című, nálunk forgatott svéd film készítésénél például főleg a díszlettervező mellett rajzoltam. A Wagnerről készült televíziós sorozatban végig a stábbal dolgoztam együtt. A forgatási helyszíneken a képbe kerülő díszletek kivitelezésének esztétikai irányítása és az utolsó szemrevételezés volt a feladatom. De élmény volt közvetlen közelről látni Richard Burton és Lawrence Olivier játékát is. A nemzetközi szuperprodukció mellett Moliére Nők iskolájának televíziós változatában Bachmann Gábor díszlettervező asszisztense lehettem, ö nagyvonalakban vázolta az elképzeléseit, én pedig kidolgoztam a részleteket.- — Mennyire tudjátok ti, akik benne éltek, dolgoztok, forgatás közben megítélni, milyen lesz a film, hogyan fogadja majd a közönség? — Amikor egy filmet készítünk, általában már az elején tudjuk, hogy jó lesz-e vagy sem. Az első alkotás, amelynek a munkáiban részt vettem, a Fogadó az Örök világossághoz című magyar produkció volt. Nem volt nehéz a forgatókönyv alapján megjósolni: nem lesz nagy sikere. Ez persze, nem jelenti azt, hogy kisebb lelkesedéssel dolgozunk. — Alapvetően halk szavú ember vagy, nem jellemző rád a lehengerlő stílus. Nem jelent ez hátrányt a pályádon? — Kétségkívül, a filmgyárnak elég zajos a világa. Szerencsémre nem a magaméból, hanem a mások példájából tudom, hogy ott a legtehetségesebb ember is elvész, ha nem tudja megfelelően tálalni, reldámozni magát... — Sok fiatal álma, vágya, hogy hozzád hasonlóan részese lehessen valamilyen közismertté váló produkciónak. Legtöbbjük a romantikát keresi benne ... — Romantika? Olykor valóban az. Egyszer például már meg is bilincseltek. Egy filmhez kerestem helyszínül szolgáló lakást. Számos helyre bekopogtam, általában kedvesen fogadtak. Az egyik pesti háztömbben azonban valaki gyanúsnak vélte, hogy a szobák alaprajzáról készítek vázlatokat — és feljelentett. Azt hitte, egy betörőbanda felderítője vagyok. Persze, a valóság inkább az, hogy sokszor nagyon keményen kell dolgoznunk. — Fölösnek tűnő óráidat mi tölti ki? — Halványan az építészet is jelen maradt az életemben. Űj megoldásokon töröm a fejem. Most például egy luxuskivitelű bár tervén, amely Kiskunfélegyházán készül majd. Nagyon érdekel a fotózás is. Képeimmel részt vettem a Fiatal Fotó ’80 című pályázat miskolci kiállításán. — Gondolom, munkád kissé túlzott sokrétűsége, változatossága reményed szerint sem tart a végtelenségig ... — Elégedett vagyok azokkal a feladatokkal, amelyeket eddig kaptam a filmgyárban. Természetes, hogy szeretnék továbblépni, de tisztában vagyok vele: az önálló alkotómunkáig csak a mainál nagyobb felkészültséggel juthatok el. Szalay Zoltán
