Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-29 / 281. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. november 29., kedd S. Irodalmi feldolgozások új filmeken Margarita Tyerehova, a Riki- Tild-Tévi egyik főszereplője A világirodalom kimerít­hetetlen kincsesházából gyak­ran merítenek a művészek, különösen a filmesek. Kü­lönböző országok, rendezői jelentkeznek irodaimi adap­tációkkal. és szinte vala­mennyi korosztályhoz szól­nak. Kezdjük magyar produk­cióval. Bódy Gábor készítette a Kutya éji dalát, Csapiár Vilmos novellája nyomán. Különös emberek különös története, különös helyze­tekben — röviden elmesél- hetetlen. A főszerepet a ren­dező, Bódy Gábor játssza. Mario Soldati kisregénye alapján forgatta Franco Gi- raldi A zöld kabát című fil­met. Egy zenekari próbán találkozik a karmester és az egyik muzsikus tekintete. Megelevenedik a múlt, amelynek kettőjük közti pár­viadala most elölről kezdő­dik. Főszereplők: Senta Ber­ger, Jean-Pierre Cassel és Renzo Montagnani. Hózuhatag a címe Hriszto Piszkov kétrészes bolgár filmjének, amelynek alapja Blaga Dimitrova regénye. A történet középpontjában egy tragikus kimenetelű hegyi túra áll. Jorge Amado regénye a Flor asszony és két férje, amelyből az azonos című brazil filmet forgatta Bruno Baretto. A regény és a be­lőle készült film egyaránt bizarr és indokoltan csak 18 éven felülieknek játsszák, akik bizonyára jól fognak szórakozni. Az elmúlt évi Karlovy Vary-i fesztivál díjnyertes filmje A hentessegéd. Zo- roslav Záhon rendezte La- dislav Ballek regénye nyo­mán. A cselekmény a má­sodik világháború befeje­zése után játszódik egy kis szlovák faluban. Érdekes a szereposztás: Elő Romancik, Pécsi Ildikó és Koncz Gáboh Kipling elbeszélése, a Riki- Tiki-Tévi az alapja az azo­nos című szovjet filmnek. Alekszandr Zgurigyi neves művészek közreműködésével eleveníti fel a kis monguz- nak és barátainak történe­tét: Margarita Tyerehovával és Alekszej Batalowal, akit az utóbbi években ritkán láthattunk. Valószínűleg csemege lesz a mozikedvelőknek az Ex­calibur című kétrészes ír film. Tomas Malory XIV. századi műve alapján John Boorman rendezte. „Film­fantázia az emberiség ősko­ráról” — írja a Film című Boorman rendező előjátszik egy jelenetet a csodálatos karddal, az Excaliburral (Fotó — KSj lap. Excalibur első része Uther Pendragon történetét mondja el — ugye, ismerős a név Szerb Antaltól? —, aztán találkozunk Arthur királlyal, a varázsló Merlin- nel, Lancelot lovaggal, Gue- never-rel, Percevallal és a többi, az Arthur-mondakör- ből ismert alakkal. A fősze­repeket Nigel Terry, Nicol Williamson, Helen Mirren, Nicholas Clay, Charie Lunghi Paul Geoffrey játssza. (erdős) Faust olaszul A százesztendős Metropolitan Az új Metropolitan homlokzata Homer, Emmy Destin, An­tonio Scotti, karmester Tos­canini. És ettől kezdve fo­kozatosan növekszik a Mel tekintélye, rangja, hírneve. Sorra bemutatják a sikerei csúcsán járó Giacomo Puc­cini műveit, és megszületik a korszakos jelentőségű el­határozás: meg kell nyerni a mestert, hogy komponáljon operát a Metropolitan szá­mára. Puccini szívesen vál­lalja a megbízatást, s némi alkotói vajúdás után meg­születik a Nyugat lánya cí­mű operája. A nagy ősbe­mutatóra 1910-ben kerül sor, természetesen Toscanini ve­zényletével. A siker min­den képzeletet felülmúló, de Puccini aggódik: „Eddig minden jól sikerült művem A lépcsöház (MTI Fotó Külföldi Képszolgálat! Észak-Amerika operakul­túrája aránylag későn, csak az 1800-as évek első harma­dában indult figyelemre méltó fejlődésnek. New York az első teljes operaszezont az 1825-ben odalátogató Garcia- féle társulatnak köszönhette, amely kilenc olasz operából álló repertoárját mutatta be harmincöt előadásban, őket a Montressor-társulat követte ugyancsak olasz operákkal, amelyeket immár a szá­mukra épített Italian Opera House-ban adtak elő. Az opera iránt egyre növekvő érdeklődés és igény hatására a negyvenes években New Yorkban már négy önálló operaház működött, de még sokáig csak alkalmi társu­latok szólaltatták meg a2 olasz és német darabokat. Az egységes zenei irányí­tással működő operaélet kezdete Észak-Amerika leg­nagyobb városában, a száz esztendővel ezelőtt, 1883. ok­tóber 22-én megnyíló Metro­politan Opera House nevéhez fűződik. A jórészt reneszánsz stílusú, kívülről szerény, de pazar belső berendezésű épületben a nevezetes októ­beri estén Gounod operája, a Faust szólalt meg — olasz nyelven. Az első igazgató, Henry E. Abbey nem is te­hetett egyebet, mint hogy főként olasz vendégművé­szektől várta az előadások sikerét: amerikai operakul- tÚFáról ebben az időben még nem beszélhetünk. Az első évad látványos sikerei ellenére igen nagy volt a társulat anyagi vesztesége Abbeynek távoznia kell. Az új igazgató, Leopold Dam- resch művészi és gazdasági elképzeléseiben rátermettebb vezetőnek tűnik elődjénél, ám törekvése a Metropolitan elnémetesítésére csak a rend­szabályok hatására bizonyul eredményesnek. Az anyagi gondok, a stabil, .önálló tár­sulat hiánya még mindig nagyon megnehezítik az opera életét. 1892-ben tűz­vész pusztít az épületben, a helyreállítás után a vezető­ség tagjai marakodnak egy­mással. A Metropolitan későbbi hírét csak az 1908-ban ki­nevezett új igazgató, Giulio Gatti-Casazza tudta megala­pozni, nem utolsósorban a fiatal olasz karmester, Ar­turo Toscanini szerződtetésé­vel. Gatti és Toscanini idejét nem véletlenül mondják ma is a „Met” aranykorszaká­nak. Az első jelentős ese­ménye ennek az időszaknak az Aida felújítása volt. Sze­replői: Enrico Caruso, Louise pályafutása bukással kezdő­dött.” Aggodalma nem volt alaptalan: Európa jóval mérsékeltebb lelkesedéssel fogadta az operát, amely végül is a Metropolitan egyetlen jelentős világbe­mutatója maradt. Mert New York világhírű operaháza elsősorban a sztárok diadalra segítésében vállalta — vállalhatta csak — a vezető szerepet. Az itt világhírnévre szert tett mű­vészek közül az első Caruso, aki 1903. november 23-án lépett fel először a Rigolettó- ban, s aki körül valóságos énekesmítosz alakult ki. És felsorolhatatlanul sokan kö­vették őt a világhírhez ve­zető úton a Metropolitan színpadán. A fától a feszített vasbetonig Hídjaink története A legősibb magyarországi hídemlékek a római korból valók. Az Aquincumi ásatá­sok ^orán például előkerül­tek a vízvezetékhíd elemei. A főváros első állóhídja a Széchenyi Lánchíd volt, amely Széchenyi István gróf kezdeményezésére 1839-ben kiírt pályázat alapján épült 1842—49 között. Clark Tier­ney William tervei alapján Clark Ádám angol mérnök építette. Eredeti hossza 375, a középső támaszköze 203 méter volt. A hidat 1914- ben megerősítették, fa pá­lyatartó szerkezetét acél merevítőtartóval váltották fel. 1945 januárjában — sok száz hidunkkal együtt — ezt is felrobbantották a németek, s 1948—49-ben építettük újjá. Az eredeti híd vasszerkeze­tének súlya 2139, az újjá­építené 5194 tonna. Ma már szinte csak a tartópillér az eredeti. Ugrásszerűen javult a hen­gerelt acélok minősége a múlt század végén. Ebből épült az első magyar tervezésű és kivitelezésű híd is, melyet akkor Ferenc József császár­ról neveztek el. Ma Buda­pest egyik legféltettebb mű­emléke a Szabadság-híd. Fe- keteházy János tervei alap­ján készítette a MÁVAG. A háborús pusztítás ellenére is a szerkezet hatvan százalé­ka eredeti. A századfordulón nálunk is betört a hídépítő anyagok közé a beton, majd az 1910-es években a vas­beton. Mód nyílt a gerenda- szerű, nagy teherbírású szer­kezetek építésére, melyek jól bírták a húzó-nyomó ter­helést egyaránt. Ilyen példá­ul az 1981-ben átadott csongrádi Tisza-híd, melynek 90 méter a pillérek közti fesztávolsága. A győri Du- na-híd már feszített beton­ból készült, 88 méter a fesz­távolsága. Ez az építőanyag csak a 100 méter alatti pil­lértávolságnál ad megfelelő biztonságot. Az acél rugal­masabb. Ebből készült az 1979-ben átadott szegedi- Ti­sza-híd is, melynek 144 mé­ter a pillérnyílása. Ugyan­csak acélszerkezetű a buda­pesti Arpád-híd, melynek 1984-ben fejeződik be a kor­szerűsítése. Ennek 103 mé­ter a legnagyobb pillértávol­sága. Magyarországon mindösz- sze két függőhíd van. A már említett Széchenyi Lánchíd és az Erzsébet-híd. Az utób­bi kábelhíd. Ma már sehol sem építenek láncszerkezetű hidat, sőt az utóbbi fél év­század alatt nagyon sokat lebontottak Európában. Át­vette helyét a sokkal moder­nebb, úgynevezett ferde ká­beles szerkezet. Ez akár 300 —500 méter nyílást is meg­enged. Ez azonban mit sem von le a mi Erzsébetünk egykori dicsőségéből, mely első átadásakor, 1903-ban a világ legnagyobb lánchídja volt, s ezt a helyét 23 éven át megőrizte. S ha már a hosszúságnál tartunk, említsünk meg egy igazán hosszú hidat. Az Egyesült Államokban 1956- ban épült a világ leghosz- szabb hídja New Orleans és Mandeville között, a Pontchartrain-tón, hossza 39 kilométer. De nem kisebb mérnöki teljesítmény az sem, hogy a San Francisco-i Gol­den Gate acélkábel függő­híd legnagyobb fesztávolsá­ga 1281 méter. Magyarországon a MÁVAG tevékenyséfével kezdődött meg az acél hídszerkezet gyártása 1879-ben. Jogutód­ja, a Ganz-MÁVAG ma is öregbíti a magyar hídgyár- tás jó hírnevét, hiszen nem­csak itthon, hanem külföl­dön is számos szép ered­ményt ért el. Mérnökei és munkásai helytállását dicsé­rik a Jugoszláviában, az NDK-ban, a Csehszlovákiá­ban emelt új hidak. Beton­szerkezeteket épít még a Hídépítő Vállalat és több kisebb cég is. Békés mellett például a Kettős-Körösön építenek egy 80 méter kö­zépnyílású, feszített vasbe- ton-hidat, amely speciális, úgynevezett szabadszerelésű technológiával készül, az elő­regyártóit elemeket a hely­színen csak a helyükre kell emelniük az építőknek. 1975 óta ez az ötödik szabadsze­relésű feszített vasbeton szer­kezet a Körösökön. Végül szólnunk kell mű­emlék hídjainkról, hisz oly kevés maradt belőlük. A Hortobágy egyik jelképévé vált a kilenclyukú boltozott kőhíd. A tervek szerint új, korszerű átkelőt építenek, majd néhány kilométernyire. Erre terelik a közúti forgal­mat, hogy ez a műemlék minél tovább megőrizhesse eredeti szépségét. Vác mel­lett található a prágai Ká- roly-híd kisöccsének becézett Barokk vagy Kőszentes-híd. Hat kis kőszobor díszíti. Nem mindennapi látvány, le­tűnt századok szép üzenete. Történelmi városaink leg­többje őriz még egy-két ki­sebb régi, boltozott hidat. Érdemesek arra, hogy meg­őrizzük őket. A főváros majdnem minden hídja műemlék. Óvják, karbantartják vala­mennyit, bár a háborús pusztítás kevés eredeti ele­met hagyott bennük. A Mar- git-híd is elpusztult, de ér­demes megemlíteni, hogy a szigeti elágazás még az első építők keze nyomát viseli. Akit bővebben érdekelnek műemlék hídjaink, Gáli Im­re Régi magyar hidak című könyvében minden kérdésre választ talál. T. L. éti umor ét elején — Te persze olyan fiata­losan öltözködhetsz, Helene, amennyire csak akarsz, de mégse feledd el, hogy kö­zötted és a lányod között legalább kilenc hónap kül- lönbségnek kell lennie! ★ A vasúti fülkében vágni lehet a cigarettafüstöt, a há­rom férfi szüntelenül do­hányzik. Ekkor belép még egy utas, és udvariasan megkérdi: — Nincs kifogásuk ellene, uraim, ha rágyújtok? ★ — Ügy vélem, a modern társadalmat fenyegetik az elektronikus gépek, amelyek mindinkább úgy gondolkod­nak, mint az emberek. — Attól tartok, Mr. Cripps, a dolog éppen for­dítva van. A veszély az, hogy az emberek mindin­kább úgy gondolkodnak, mint a gépek! ★ Az állatvédő liga alelnöke végrendeletében ezt írta: „Valamennyi öltönyömet és pulóveremet az emberek ál­tal üldözött, szerencsétlen molyokra hagyom ...” ★ Az amerikai újságíró in­terjút készített egy angol íróval. Beszélgetés közben felrakta az asztalra mindkét lábát, de nyomban észbe kapott, és megkérdezte: — Bocsánat, nem zavarja önt ez a szokásom? — Ö, dehogy, ne aggódjék — válaszolt szívélyesen an­gol beszélgetőtársa: — akár mind a négy lábát is felrak­hatja az asztalra! ★ — John, valaki belopód­zott a házunkba! Hallod? Éb­redj már fel! — De mit kell tennem? — kérdi félálomban a férj. — Legalább a kutyát keltsd fel! Gondolatok A történelem nem szeret, de kénytelen Ismétlődni. (Zénón El) ★ Minden, amit mondasz, ró­lad beszél, de különösen, az, amit másokról mondasz. (Paul Valery) ★ Aki gondolatokat lop, az idegen képzelet rácsai mö­gött ül. (Wojtek Bartoszewskl) ★ A hazugságot csak más hazugsággal megtámogatva lehet fenntartani. (Mme Barratln) •ér A nők nem akarják ma­gukat feltétlenül eladni, de az árfolyamot Ismerni akar­ják. (Hugo Steinhaus) ★ Megismertem a boldogsá­got, de nem tett a legboldo­gabbá. (Jules Renard) ★ Minden, ami él. atmoszfé­rát teremt maga körül. (Goethe) •k A sok kívánság szüli a rosszat. (Szü-Ma csen i. e. II. sz.) Milyen jogon uralkodik a jövő a jelen fölött? (Irzykowski) ★ A nagyok aggályok nélkül érintkeznek a kicsikkel. A középszerűek inkább távol tartják magukat tőlük. (Rabindranath Tagore)

Next

/
Thumbnails
Contents