Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-29 / 281. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Érdekeltek lettünk... Mindenki úgy beszél róla, mintha csak most találtuk volna föl. Pedig már rég­óta ismert, csak valahogy mindeddig nem vettük ko­molyan. A jövedelemérdekeltség­ről van szó. Ahol ezt bevezették, mintha kicserélődött volna a szakmai gárda. Pedig ugyanazok teljesítménye lett az eddigieknek több­szöröse, ugyanők használ­nak fel kevesebb nyers­anyagot, feleannyi energiát. Példaként kínálkozik: egyik építőipari szövetke­zet „nem érdekelt” embe­rei, brigádjai két éve „kín­lódnak” egy iskolabővíté­sen. Tornatermet, klubot, s könyvtárat kellene végre átadniuk. Ám miután el­készültek, kiderült, hogy nem jó helyre tették a be­járati ajtót, ezért most meg kell bontani az arra alkalmas helyen is a falat. A tornaterem zuhanyzói közé viszont elfelejtettek válaszfalat építeni, jóllehet a KÖJÁL-előírásban sze­repel. Így aztán le kell verni a csempéket, hogy pótlólag ezt is megtehes­sék. Az iskolaigazgató azon kesereg, hogy a szomszéd községben több mint egy évvel később fogott hozzá hasonló munkához egy mester segédjével, de már előbbre tartanak. Mint megtudtuk, ők anyagilag valamelyest érdekeltebbek a munka gyors és jó el­végzésében. Bécsi turistaútról, ame­lyet egyik utazási irodánk szervezett, azért tértek ha­za sokan kellemetlen em­lékkel, mert az autóbusz vezetője egyszerűen nem volt hajlandó bekapcsolni a fűtést. A többszöri ké­rést azzal a magyarázattal utasította el, hogy rendelet tiltja a fűtést, ugyanis így takarékoskodnak az ener­giával. Mint megtudtuk, semmi ilyen rendeletet nem hoztak a Volán-válla­lat vezetői, csak érdekeltté tették a sofőröket: minél kevesebb üzemanyagot fo­gyasszanak. Ezt azonban semmiképpen nem a fűtési tilalommal kívánják el­érni, különösen nem ilyen hideg novemberben. Azt mondják, minden rosszban van valami jó. Hosz- szú évek során különös képesség alakult ki ben­nünk, amivel szinte egyik pillanatról a másikra meg­találjuk a nagy kapu mel­letti kiskaput. Sajnos, több helyütt „félreértelmezték” a jövedelemérdekeltség rendeletéit. Közel sem ar­ról van ugyanis szó, hogy szolgáltatásaink színvona­lának csökkentésével tehe­tünk szert arra a bizonyos többletjövedelemre. A mun­ka színvonalának emelése a cél! S aki ezért hajlandó többet áldozni, azt meg­érdemelten illeti több bér. Ügy tűnik, olyan diffe­renciálás ez, amit még mindig tanulni kell... Kis Szabó Ervin Megyei tervek, rekonstrukciók Élelmiszeripari beruházások a színvonalas ellátásért Az elelmiszerfeldolgozó üzemek az idén — az előzetes előirányzatoknak megfelelően — összességében várhatóan 6.5—6,7 milliárd forintot fordítanak beruházásokra, fejlesz­tésekre. A szűkösebb anyagi lehetőségek miatt nagyobb je­lentőségű új gyár építéséhez az idén nem kezdhettek hoz­zá, az erők döntő többségét rekonstrukciókra, gépcserékre fordították a vállalatok. Emellett nagy összegeket áldoznak az energiatakarékosságra és a melléktermékek fokozott hasz­nosítására. Megyénk több élelmiszer- ipari gyárában, üzemében szintén tervszerűek a fej­lesztések. A Sütő- és Édes­ipari Vállalat gyöngyösi ke­nyérgyárában például jövő­re új zsemle és kifligyártó gépsort állítanak üzembe. Az automata berendezés mintegy hatmillió forintos beruházást képvisel. Mint azt Szipszer Imrétől, a vállalat igazgató­jától megtudtuk, hatvani ke­nyérgyáruk is megérett a korszerűsítésre. Erre húsz­milliót szánnak. A pénz egy részét az új sütőüzem, illetve az ehhez szükséges szociális létesítmények kiala­kítására költik. A hazai be­szerzésből és a szocialista importból vásárolt gépek 16 óra alatt 20—25 tonna süte­ményt és nápolyit termelnek majd. Az üzem várhatóan 100—150 dolgozónak ad mun­kát. Egy-másfél milliós költség­gel Egerben új szakboltot létesítenek, gép jár műpark ju kát pedig közel négymillió forint értékben cserélik, kor­szerűsítik. A Hatvani Konzervgyár igazgatója, Dellák István szintén komoly elképzelések­ről beszélt. 9 MÉM egyetér­tésével a Világbank hitelét pályázzák meg. A kölcsön­ből a konzervdobozok lakko­zását, litografálását segítő berendezést szeretnének vá­sárolni. Tervezik dobozgyár­tó gépsoruk korszerűsítését is. A gyár évente sok száz vagonnyi paradicsomot dol­goz fel. A paradicsom minő­ségének megőrzését; konkré­tabban a színét, ízét, aro­máját és a benne lévő vi­taminokat megőrizni segítené — ha szintén világbanki hi­telből — sikerülne megvásá­rolni az aszeptikus töltést biztosító gépsort. Ezzel nem­csak energiát takaríthatná­nak meg, de a fertőzés leg­kisebb lehetőségét is kizár­nák. A két téma pillanat­nyilag a bank felé benyúj­tandó anyag előkészítésének stádiumában van. Saját fej­lesztési alapjuk csak az elavult gépek, például targoncák, vontatók felújí­tására, járműparkjuk kor­szerűsítésére nyújt lehetősé­get. Az Egri Dohánygyárban Huszti Ferenc igazgatóhe­lyettes főmérnöktől megtud­tuk, hogy tőkés importból két kombinált filterrúdgyár- tó gépsor beszerzését terve­zik. Kocsápyfeldolgozó gép­sorukat is korszerűsítik. Az új berendezés segítségével a vágott dohány térfogatát le­het növelni. így egy-egy ci­garettába kevesebb dohányt kell tölteni, de annak minő­sége változatlan marad. Ez­zel a gyártási eljárással éven­te egy-két százaléknyi do­hányt takaríthatnak majd meg, aminek értéke mintegy 15 millió forint. Fejlesztési alapjuk továb­bi részét új telefonközpont építésére, teherlift, valamint egy kazán vásárlására szán­ják. Jövőre egy cseh import­ból származó cigarettagyártó gépsort is munkába állíta­nak. Ez percenként 3600 da­rab szívnivalót termel, más­félszer többet, mint a jelen­leg dolgozó gépeik. Magyar gazdasági napok Kisinyovban Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese nyi­totta meg hétfőn a Moldávia Szovjet Szocialista Köztár­saság fővárosában, Kisinyov­ban a magyar gazdasági na­pokat. A megnyitó ünnep­ségen felszólalt' Vladislav Kutirkin, a Moldáviai Szov­jet Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettese is. A Szovjetunióban sorra kerülő magyar napok azért kapnak megkülönböztetett figyelmet, mert a Szovjet­unió minden szempontból hazánk legfontosabb \ part­nere. Magyarország negyedszá­zada a Szovjetunióval bonyo­lítja le teljes külkereskedelmi forgalmának egyharmadát. A népgazdaság ide irányuló kivitelének értéke eléri a nemzeti jövedelem 15—17 százalékát. Figyelemre méltó, hogy a Szovjetunióba irányuló teljes magyar export 34 százaléka gyártásszakosítási és terme­lési kooperáció alapján szál­lított termék. Bővültek a kapcsolatok a könnyűipari és az élelmiszeripari gép­gyártásban, a lakossági szol­gáltatásban, és a vendég­látóipar korszerű berende­zésekkel való ellátásában. Jelentősen kiszélesedtek a műszaki-tudományos kap­csolatok is. Mintegy 500 magyar és szovjet intézmény több mint 400 témában foly­tat közös kutató-fejlesztő te­vékenységet. A Miniszterta­nács elnökhelyettese kiemel­te annak fontosságát, hogy a hagyományos együttműködés módszerein túl a két ország szakemberei új területeket tárjanak fel, új formákat alkalmazzanak a sokoldalú kapcsolatrendszer erősítésé­hez. A Moldávia Szovjet Szo­cialista Köztársaság és Ma­gyarország között a közvet­len kapcsolatok máris konk­rét eredményeket hoztak, és mindkét fél számára további jelentős előnyöket ígérnek — mondotta megnyitó beszédé­ben a Minisztertanács elnök- helyettese. Marjai József hétfőn a délutáni órákban visszaérke­zett Budapestre. (MTI) Húszmilliót megtakarít, és: Gázra vált a téglagyár Éppen hét év telt el az­óta, hogy az Észak-magyar­országi Tégla- és Cserép­ipari Vállalat mátraderecs- kei gyárában történt beru­házás során öt olajtüzelésű berendezést helyeztek üzem­be. Akkor ez tűnt a legin­kább célravezető és egyben legolcsóbb megoldásnak. Sajnos, nem sokáig . . . Zsinórban jöttek az ár­emelések, és mint annyi más energiaigényes üzemben, itt is komolyan kellett fog­lalkozni a megoldás gondo­latával. — Természetesen a legké­zenfekvőbb megoldásnak ná­lunk is a gáztüzelésre való átállás látszott. Megnehezí­tette viszont a helyzetet — tájékoztatta lapunkat Keller József gyárvezető —, hogy a gázfővezeték 8,7 kilomé­terre van a gyártól. Ennek ellenére pályázatot adtunk be, és ezt elnyertük, így ez év tavaszán elkezdődhettek a kivitelezési munkálatok. Az 55 millió forintos be­ruházás jól és szervezetten haladt, s végül költségmeg­takarítással sikerült befejez­ni, határidő előtt. November 10-én megtarthatták a pró­bafűtést és azóta már meg­szokott, hogy a kényelme­sebb és — főleg — olcsóbb gázzal fűtenek a mátrade- recskei téglagyárban. Utób­biról szólva a gyárvezető elmondta: — Energiaköltségeinknek mintegy 50 százalékkal való csökkentését értük el ezzel, ami azt jelenti, hogy éves szinten 20 millió forintot tudunk megtakarítani. önmagában véve is igen jelentős ez, nem kevésbé fontos azonban, hogy ily módon az egész környék gázellátására lehetőség nyílt. Ahhoz, hogy ez így történ­hetett, számos vállalat adott segítséget. Köztük az itt ke­vésbé ismert GOV—Sióenerg, illetve a kivitelezésnél a Mátraalji Szénbányák, vala­mint az égetésberendezések tervezése és a termeléskiesés nélküli átálással kapcsolat­ban a Miskolci Tüzeléstech­nikai Vállalat dolgozói. Figyelmen kívül semmi­képpen sem hagyható, hogy ez a berendezés a maga ne­mében első az országban azok közül, amelyek lépést tartanak annak érdekében, hogy az égetőberendezések gyártásával jelentős valuta­megtakarítást érjen el az iparág. Mindezek alapján értékel­hető, hogy az új technoló­giára jól kioktatott munkás­gárda az eddiginél veszélye­sebb, de olcsóbb és hatéko­nyabb technológia vitelében kíván és — remélhetőleg — tud majd jeleskedni. A jég hátán is megélnek: Korcsolyacipők Gyöngyösről... A második félévben, „szezon” előtt kezdődött meg a kor­csolyacipők gyártása a gyöngyösi Kékes Cipő- és Textilipari Szövetkezetnél. Több mint két évtizede készülnek itt a té­li sportoláshoz szükséges cipők. Az idei évben mintegy 14 ezer pár készül — hót modellben — angol, osztrák» francia, svéd megrendelők számára. Képünkön: Szlovencsák Jánosné csomagolja az Angliába induló szállítmányt (Fotó: Szabó Sándor) Évente 800 fiatal Munkahelyek és munkavállalók Mint annyi helyen az or- Sikerült az úgynevezett szágban, Gyöngyösön is a munkaképes lakosság egy része úgy él, hogy másho­vá jár dolgozni. Ugyanakkor a környező településekről is sokan utaznak naponta Gyön­gyösre, munkába. A statisz­tikai adatok szerint a fog­lalkoztatottak létszáma 24 ezer. Ebből ötezer környék­beli. Főként Gyöngyösoroszi és Visonta fogadja a város­ból érkező munkavállalókat. Akik viszont a Mátra alji településre tartanak, azok­nak jelentős része Heves környékéről való. Százzal kevesebb A foglalkoztatottaknak több mint egyharmada az iparban végzi teendőit1. A legfonto­sabb terület a gépipar, mel­lette az élelmiszer-termelés is hasonló jelentőségű. Az utóbbi három évben növe­kedett a foglalkoztatottak száma általában, kivétel- ez alól a mezőgazdaság és a kereskedelem. Az is jellem­ző, hogy két év alatt több mint száz személlyel lett ke­vesebb azoknak a száma, akik állandóan egy helyen dolgoznak, ugyanakkor az egészségügyben, a kulturális és a szolgáltató ágazatban növekedett a létszám. A nyugdíjba menők helyére főként a fiatalokkal lehet számolni. Évente mintegy nyolcszázan vannak, akik ál­lást keresnek. Közülük húsz az, aki általános iskolát vég­zett, 350 az ipari és 160 a friss kereskedelmi szakmun­kás. Szakközépiskolát vagy gimnáziumot végzett 250, míg felsőfokú képesítéssel rendelkezik hatvan. Elhe­lyezkedési gondjuk csak azoknak van, akik gimnáziu­mi érettségivel keresnek ma­guknak állást, ök a felajánl­ható fizikai munkakörtől idegenkednek. Áthidaló megoldás Jelentős tényező a város­ban élő mintegy háromszáz munkaképes cigányszármazá­sú nő, akiknek majdem a fe­le létesít munkaviszonyt. Szinte valamennyien segéd­munkások. A többiek mun­kába állását nehezíti az a tény, hogy a munkáltatók nem szívesen fogadják őket. A másik gond, hogy szak­képzetlenségük miatt csak kevés foglalkoztatási lehető­séget kínálhatnak nekik. megváltozott munkaképes­ségűek elhelyezése. Közülük csak négy személyt nem tud­tak eddig álláshoz juttatni. Létszámhiány nehezíti a gazdasági feladatok teljesí­tését a gyöngyösoroszi érc­bányában, valamint a Kékes szövetkezetnél és az öntödé­ben. Áthidaló megoldásnak látszik a túlóráztatás, és a más cégekkel való együtt­működés, valamint saját dol­gozóiknak mellékfoglalkozás­ban történő alkalmazása. Az utóbbi időben egyre több nyugdíjban lévő és gyermekgondozási segélyt töltő személy jelentkezik munkára. A volt nyugdíja­sok közül 1200 vállal az év bizonyos részében munkát. Nehezebb a gyesen lévők­nek a foglalkoztatása, mert nem tudják gyermeküket kire bízni. Belső átcsoportosítás Enyhített a gondokon a gazdasági munkaközösségek tevékenysége. A vállalatok­nál 34 ilyen közösség ala­kult meg több mint 300 résztvevővel. Az önállóak száma 26, ezek 120 személyt foglalkoztatnak. jJűködik a városban egy kisszövetkezet és egy kisvállalat is. Bedol­gozókat főként a Heves me­gyei Ruházati Ipari Vállalat, a Mátra Ruhaipari Szövet­kezet és az egri Háziipari Szövetkezet foglalkoztat je­lentősebb számban. A cégen belül a Mikroelektronikai Vállalatnál történt jelentő­sebb létszámátcsoportosítás, ami összesen mintegy két­száz embert érintett. Hason­ló módszerrel élt a Kékes szövetkezet, az ipari. szerel­vénygyár, a sütőipari válla­lat és a helybeli állami gaz­daság. Ennek az évnek a második felétől kezdve munkaerőszol­gálati iroda működik Gyön­gyösön. Tevékenysége követ­keztében sokat javult a ke­reslet és a kínálat kiegyen­súlyozottsága az úgynevezett munkaerőpiacon. Nemcsak az álláslehetőségekről, hanem a várható jövedelemről, a mun­karendről és más vállalati sajátosságokról is tájékoztat­ja azokat, akik állást keres­nek. * Megállapítható, hogy az igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodás, a gazdálko­dási körülmények változá­sa a munkáltatókat a mun­kaerő- ésszerű felhasználásá­ra ösztönözte.

Next

/
Thumbnails
Contents