Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-26 / 279. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1983. november 26., szombat r Az Egyesült Államok az ENSZ-ben: bizalmi válság? Grenada ENSZ-küldötte szembefordult amerikai kol­légájával, s közölte: ő bi­zony csak akkor hagyja el a helyét, ha az amerikai el­távolítja a teremből. Az ENSZ-közgyűlés plenáris üléstermében felharsant a nevetés, s a jelenlevők hosszan megtapsolták a gre- nadai diplomatát. Az eset november elején történt, s egyike volt csupán azok sorában, amelyek — a DP A New York-i tudósító­jának összefoglalója szerint — azt tanúsítják, hogy mé­lyül a szakadék az Egyesült Államok és az ENSZ-tagor- szágok között. Nem ritka az olyan szavazás vagy szó­párbaj, amikor a teremben ülő ENSZ-delegátusok lep­lezetlenül az amerikai kül­dött ellenfelének szurkoltak. Az élesedő viták, az ameri­kaiak számára kedvezőtlen döntéseknél megnyilvánuló tetszésnyilvánítás is ezt az eltávolodást jelzi. Egészén újnak nem ne­vezhető ez a jelenség, hiszen 1971-ben, amikor Kínát fel­vették a világszervezetbe, a jelenlevők valóságos öröm- táncot jártak; 1974-ben nagy tetszésnyilvánítás fogadta azt a bejelentést, hogy az ame­rikai ellenzés dacára Jasszer Arafat felszólal az ülésszak vitájában; és tapsvihar tört ki, amikor 1982-ben Nicara­guát felvették a Biztonsági Tanácsba. Kétségkívül hozzájárul e légkörhöz a jelenlegi ame­rikai ENSZ-delegátusok har­ci kedve. Jeape Kirkpatrick — de Charles Lichtenstein is — nemegyszer éles ki­rohanásokkal tűzdeli meg felszólalását. Különösen Kirkpatrick asszony az — írja a DPA tudósítója —, aki az egyes, név szerint megjelölt ENSZ-tagokat kép­mutatással, kétszínűséggel, tények és fogalmak elferdí­tésével vádolja — figyelemre méltó hangerővel. A bizalmi válság elsősor­ban a fejlődő világ orszá­gainak elfordulásával ma­gyarázható. Általános véle­ményük szerint például Dél- Afrika, illetve Izrael ame­rikai támogatása az elsőd­leges oka annak, hogy mind a namíbiai, mind a közel- keleti kérdés megoldása zsákutcába jutott. Nagyban rontja Amerika hitelét (a harmadik világban) az is, hogy szembeszegül az új világgazdasági rend és az új tájékoztatási rendszer ki­alakításának fejlődő világ­beli elképzelésével. Éppen a grenadai szava­zás mutatta meg azt is, mennyire nem számíthat az Egyesült Államok „automa­tikusan” partnerei lojalitá­sára; a közvetlenül érintet­teket és Izraelt leszámítva egyetlen szövetségese se állt mellé. S bár az amerikai vezetők e körülményről le­kicsinylőén nyilatkoznak, mégis tény, hogy New York­ban, az ENSZ területen­kívüliséget élvező székházé­ban az amerikai diplomaták nemegyszer nagyon kényel­metlenül érzik magukat. néz rá (természetesen a kezdésnél kiosztott kártyák szerint!), és propagandahá­borút hirdet ellene. Ezután a szomszédja jön, majd a mellette ülő, és így tovább. Hamarosan minden játékost magával ragad a „játék- szenvedély” (hisz nem va­gyunk angyalok — jegyzi meg a játékszabály): ha az egyik játékos habozik,- majd elkezdi a másik. De a játékos jól gondolja meg, használ-e atomfegy­Hol vannak már azok az idők, amikor a srácok az­zal zsarolták szüleiket, hogy „ha nem játszol velem „Ki nevet a végén”-t, akkor vedd meg az elemes gép­pisztolyt!”. Manhattan lakói újfajta társasjátékkal lep­hetik meg csemetéiket az idei karácsonyon: a töké­letességig élethű játékpisz­tolyok és -gépfegyverek, űrháborús videojátékok mellett megjelent a piacon a Nuclear War (atomhábo­rú) nevű társasjáték. Egye­lőre csak a manhattani já­tékboltokban kapható. Az élelmes iparosok gyönyörű, színes dobozba csomagolva szállítják a csendes családi estékre az új társasjátékot, a doboz tetején: az ismerős gombafelhővel. „Játékunk segítségével merész nemzetközi diplomá­ciai manőverekbe kezdhet, széles körű propagandát folytathat; az áldozatokkal ér véget egy-egy forduló. Kettő-hat játékos vehet részt a játékban, a résztve­vők tárgyalásokat folytat­hatnak mindaddig, amíg valaki meg nem nyomja azt a bizonyos gombot. A já­tékszabályok hamar ' elsajá­títhatók, a fordulók rövidek. Azonban egyre ügyelniük kell a játékosoknak: ha a végén mindenki megsemmi­sül, a játéknak nincs nyer­tese!” — szól a hátborzon­gató játékszabály első pasz- szusa. Folytassuk? „Kezdéskor minden játékos néhány millió emberi életet kap — ez a kezdőtőkéje, amivel „gazdálkodnia” kell. A játé­kosok között „titkos kártyá­kat” osztanak ki, amelye­ken utasítások találhatók, például: „Az ellenséges or­szág kétmillió békeharcosa tiltakozik az atomháború ellen és az ön országában kér politikai menedékjo­got”. Ezután kezdetét veszi a játék. A játékos kivá­lasztja társai közül azt, aki a legnagyobb ellenszenvvel vert — int a szabály — amint megkezdődik az atomháború, valamennyi, még forgalomban levő pro­paganda-kártya elértékte­lenedik. Minden egyes si­keres atomcsapás után az azt elkövető játékos köve­telheti a „banktól” az őt megillető emberi életeket jelképező zsetonokat. Ha egy ország lakossága teljes mértékben megsemmisül, az adott országban „megint bé­ke honol”. Minden egyes alkalomal, amikor egy já­tékos kilő egy atomrakétát, megforgatják a rulletéhez hasonló szerencsekereket: ez mutatja meg, hogy a játékos kezében levő kár­tyán szereplő számot hány- nyal kell megszorozni. Merthogy a kártyán levő szám az „elpusztítandó” emberek számát jelenti. Ha a szerencse önre mosolyog — írja a játékszabály — „egycsapásra” harmincmil- lióan is áldozatul eshetnek. Tartsunk azonban mértéket, mert minden elvesztett em­beri élet egy lépéssel előbbre visz a játéktáblán a „Vége” felirat felé. f A játékosnak számolnia kell kudarcokkal is: esetleg nem működik a kilövő szer­kezet. vagy nem robban fel a töl/tet. Vagy a rakéta nem éri el az ellenséges orszá­got, és a kilövő játékos or­szágának lakosságában vé­gez pusztítást. „De ne fa­kadjanak sírva: ez csak já­ték ...” — fejeződik be a leírás. Társasjáték, békés családi estékre? Hátborzongató, még játéknak is. A sajtócézár alkonya? Amennyiben Franciaor­szágban bárki megírná, hogy Robert Hersant úr ifjúkorá­ban a Hitlerrel kollaboráló pétainista rezsimben ifjúsá­gi vezető volt, azonban pert kapna a nyakába — és el is vesztené. A múlt elévült, felhánytorgatni tilos. Az egykori kollaborációt nem is nagyon emlegetnék francia földön, ha Robert Hersant nem.lenne azok közül való, akiknek a legnagyobb anya­gi eszközök állnak rendelke­zésére a franciák gondolko­dásának befolyásolására. Pétain. hajdani rajongója ugyanis ma Franciaország legnagyobb sajtóbirodalmá­nak tulajdonosa, aki köny- nyűszerrel kijátszotta a de Gaulle által Franciaország felszabadulásakor hozott tör­vényeket is, s állandóan új lapokkal gyarapította gyűj­teményét. Annak idején a tábornok olyan jogszabályt ihletett, miszerint egy em­ber tulajdonában csak egy lap lehet: ez- azonban írott malaszt maradt. Most a francia kormány új sajtótör­vényt dolgozott ki, amely alaposan lefaragná Robert Hersant birodalmát, ha a parlamentben változatlan formában fogadnák el. A mai sajtómágnás a há­ború után üzletemberként kezdte karrierjét. Olyan he­tilapokat alapított, amelyek­nek olvasóközönsége eleve biztosított volt: így az övé az Aulojournal, a francia autósok legismertebb heti­lapja (és a gépkocsik száma francia földön mintegy 20 millió), a Batgaux, amely a vitorlás- és yacht-tulajdono- sok kedvence, a Le Bonne Cuisine, amely a jó konyha szerelmeseinek kínál hétről hétre új recepteket. Később a vidéki lapokat kezdte gyűjtögetni; Fran­ciaországban ugyanis — a közhiedelemmel -ellentétben — vidéken jelennek meg a legnagyobb példányszámban az újságok, s a világszerte idézett párizsi lapok közül nem egy példányszámban el­törpül egy-egy megyei orgá­numhoz képest. A közvéle­ményt is ezek befolyásolják a leginkább hiszen a pá­rizsi lapok jó részé­től eltérően nem nyílt poli­tikai programmal lépnek fel, a világnézetet csak amúgy mellesleg közvetítik: az em­berek azért vásárolják őket, hogy megtudják, mi történik a tartományi székhelyen, mi a helyi képviselő programja stb. Mindez még nem keltett különösebb feltűnést,' ám Robert Hersant étvágya csillapíthatatlannak bizo­nyult. Amikor pénzügyi té­ren bajba jutott a Le Figa­ro, a nagy hírű nagypolgári lap, fölötte is megszerezte az ellenőrzést, majd beol­vasztotta birodalmába (konkrétan a Le Figaróba) a nagy múltú, erősen jobbol­dali l’Aurore-t is. Hersant .gyűjteményét - a nagy példányszámú párizsi bulvárlap, a France-Sőír tet­te teljessé. Bár időnként meg kellett válnia egy-egy újságtól, közben állandóan újakra tett szert és jelenleg a francia sajtónak mintegy 20 százalékát ellenőrzi: ugyanakkor jelentős szerepet vállalt annak technikai kor­szerűsítésében. A „Hersant- sajtó” — ahogy Párizsban emlegetik — természetesen mindig is a konzervatív tá­bort erősítette, még ha ka­pitánya időnként ingadozott is annak giscardista és chi- racista szárnya között. Her­sant maga is újságírói am­bíciókat táplál, igaz, ~ nem különösebb sikerrel: amikor a Le Figaróban vezércikke­ket kezdett írni, tiltakozásul kivált a szerkesztőségből Raymond Aron, a francia polgári jobboldal (közelmúlt­ban elhunyt) legjelentősebb gondolkodója. A Hersant-birodalom léte­zése kezdettől fogva sértet­te a törvény betűjét, azonban a korzervatív kor­mányok szemet hunytak a konzervatív lapbirodalom e jellegzetessége fölött. Mind­amellett eljárás indult elle­ne a sajtótörvény megsérté­se miatt. A vizsgálat még folyt, amikor 1981 májusá­ban győzött a francia balol­dal. Az ilyenkor szokásos amnesztia paradox módon ezt a vizsgálatot megszün­tette volna — a baloldali többségű parlament azonban a sajtócézárt külön kivonta hatálya alól. Mindazonáltal pusztán ez az eljárás nem volt alkalmas a Hersant-sajtókonglomerá- tum megszüntetésére. Az új sajtótörvény elvégezheti ezt a feladatot — ami persze, még egyáltalán nem jelente­né, hogy a szocialista kor­mányt féktelenül támadó jobboldali sajtó szájkosarat tesz fel. Barcs Dénes Sajátos évforduló Vannak ilyen évfordulók is. Pontosan egy éve van börtönben, Szergej Ivanov Antonov bolgár állampolgár» a Balkan Air légiforgalmi vállalat római irodájának he­lyettes vezetője, — és pon­tosan egy éve annak is, hogy az olasz bűnüldöző és igazságügyi szervek hiába keresik a bizonyítékokat azoknak a vádaknak alátá­masztására amelyeknek alapján letartóztatták. E vádak szerint amelye­ket a II. János Pál pápa el­len, 1981. május 13-án elkö­vetett merénylet tettesének. Mehmet Ali Agcának utóla­gos — jóval letartóztatása és elítéltetése után tett — kije­lentéseire alapoznak, Anto­nov irányította és segítette Agcát. A vádat a merénylő „vallomására” építették: Ag- ea a fogságban azzal a „le­leplezéssel’' állt elő, . hogy úgymond a Bolgár 'Népköz- társaság állampolgárai — közöttük Antonov — szőttek összeesküvést a pápa meg­gyilkolására. Az egy éve tartó vizsgálat során bizonyíték csak arra akadt, hogy Antonovnak nincs és nem is lehetett kö­ze a merénylethez: az ,»Anto- nov-ügy” politikai provoká- cló. A nyugati sajtó azonban hónapokon át, míg a lég­gömb ki nem pukkadt, szén? zációs tálalásban terjesztette Agca „vallomását” és kész \volt a magyarázattal: „a ke­leti titkos szolgálatok a me­rénylettel a lengyel „Szoli­daritás” szakszervezetet akarták megfosztani a kato­likus egyházfő támogatásá­tól”. Csakhogy a pápa elle­ni merénylet tervéről Agca nyílt levélben értesítette a közvéleményt, a Milliyet cí­mű török napilap 1979. no­vember 27-i számában. Az ,Antonov-ügy” olaszor­szági vizsgálatai nem derí­tettek fényt a pápa ellen’ merénylet valódi politikai indítékaira, sem arra, hogy ki adott fegyvert a török terrorista kezébe. Bebizonyo­sodott viszont, hogy a bo állampolgár elleni vád ko­ronatanúja több esetben is hazudott, és arra kényszerül, immár egy éve, hogy „val­lomását” állandóan módosít­sa. Ők még maradnak ... Fűszer-rádió A Grenada elleni invázió egyik legelső célpontja a „Szabad Grenada” rádió volt, amely a törvényes kor­mány adását sugározta. Az amerikai gépelj azonnal bombatámadást intéztek el­lene és elnémították. A befejezetlen grenadai repülőtér végében — jelen­ti a Reuter tudósítója — azóta létrehozták az új rá­diót: egy sötétzöld amerikai hírközlési katonai teherau­tóból, egy áramfejlesztőből és egy adótoronyból áll. Az új adó — írja • a Reuter — az amerikai hadsereg pszi­chológiai hadviseléssel fog­lalkozó osztályának (PSY- OPS) ötlete volt. A PSY- OPS különben száz embert tart az elfoglalt szigeten. A „Fűszer-szigetek rádió­ja” szignállal jelentkező adó az amerikai tisztek szerint fontos szerepet játszott a sziget lakosságának meg­nyugtatásában. Mint a Reu­ter írja, első adásai felhív­ták a grenadai katonákat, tegyék le fegyverüket és adják meg magukat az ame­rikaiaknak, továbbá amnesz­tiaígéreteket sugároztak, „noha sok grenadai kato­nát később elfogtak és be­börtönöztek”. Rirchard. Ezzel, a rádió­adót irányító amerikai tiszt elmondta a Reuter tudósí­tójának, hogy messzemenően figyelembe veszik a sziget- lakók akaratát — a rádió zenei műsorának összeállítá­sában. „Először azt mond­ták nekünk, hogy az embe­rek reggae és calypso ze­nét akarnak. Később rájöt­tünk, hogy nem akarnak reggae zenét, hanem a rock and rollt és a country ze­nét szeretik”. Az új adó amerikai tu­lajdonban van, a haditen­gerészet egy 12 tagú cso­portja működteti. Reagan elnök bejelentése szerint az amerikai katonák karácsonyra hazatérnek Grenadáról. A rádió azonban marad, legalábbis addig, amíg az amerikai szuronyokkal oda­ültetett új kormány is ké­pes lesz ilyen adás mű­ködtetésére. ~~ Egyébként a „Fűszer-szi­getek rádiójának grenadai alkalmazottai is akadnak: két bemondó. Ez adja a helyi szint. Nehogy összetévesszék Amerika hangjával. összeállította: Pilisy Elemér PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A pétervásári áfész 1984. január 1-től — 4 éves idő­tartalomra — szerződéses üzemeltetésre adja az aláb­bi kisker. és vendéglátó egységeket. 120. sz. Zöldségbolt, Pétervására 122. sz. Zöldségbolt, Bükkszék 124. sz. Zöldségbolt, Ivád 125. sz. Zöldségbolt, Váraszó 127. sz. Zöldségbolt. Bükkszenterzsébet 130. sz. Zöldségbolt, Terpes 156. sz. Zöldségbolt, Istenmezeje 136. sz. Vegyesbolt» Szederkénypuszta 110. sz. Élelmiszerbolt, Tarnalelesz 111. sz. Élelmiszerbolt, Fedémes 143. sz. Vegyesbolt, Fedémes 201. sz. Vendéglő, Pétervására 204. sz. Vendéglő, Bükkszék 205. sz. Vendéglő, Tarnalelesz 206. sz. Bisztró, Terpes 207. sz. Presszó, Tarnalelesz 211. sz. Presszó, Bükkszék, Bányászüdülő 212. sz. Presszó, Erdőkövesd, Kultúrház 213. sz. Presszó, Istenmezeje, Kultúrház 217. sz. Italbolt, Istenmezeje, Szárazág 218. sz. Italbolt, Szederkénypuszta 221. sz. Italbolt, Pétervására 222. sz. Italbolt, Szalja 224. sz. Italbolt, Erdőkövesd A kisker. egységek versenytárgyalása 1983. dec. 27-én, (kedden), 9.00 órakor, a vendéglátóipari egységek versenytárgyalása pedig szintén ezen a napon, 13.00 órai kezdettel lesz az áfész központi irodájában. Pétervására, Petőfi u. 47. sz. alatt. A pályázatokat a versenytárgyalást megelőző 8 nappal kell benyújtani az áfész kereskedelmi főosztályára. Bővebb felvilágosítást és tájékoztatást a közgazdasági osztályon adnak. ÁFÉSZ IGAZGATÓSÁGA Játsszunk atomháborúsdit!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents