Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-25 / 278. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 25., péntek 3. Karácsonykor már hívható Tárcsázom Tobagól Telefonközeiben az egész világ. Már adottak a technikai feltételek ahhoz, hogy az idén októberben bekapcsolt Amerikai Egyesült Államok után még ez évben csatlakozzon a nemzetközi távhívó hálózatban hazánkból tárcsázható országok soraiba. Kanada, Ausztrália, valamint a Karib-tengeri országok hosszú sora. Október 3-dika óta az USA a könnyen megtanulható „l”-es hívószámmal tárcsázható, s ez lesz a száma — mivel az észak-amerikai hálózatnak része — a többi karibi kis- országnak, s Kanadának is. Várhatóan december elsejétől. A föld másik táján lévő Ausztrália hivószáma egyébként „61” lesz, ha az érdemi döntés megszületik. ötmillió külföldi beszélgetés Ma a távhívásba kapcsolt és a kezelő-központokon át elérhető külföldi országokkal egy évben 24 millió percen át, ötmillió alkalommal beszélgetünk. Maga a szám óriási, s különösen jelentős az, hogy az elmúlt tíz esztendőben a hívások időtartama és mennyisége is nagyjából megtízszereződött. A folyamatos hálózatbővítés és korszerűsítés ellenére az igény még mindig jelentősen meghaladja a telefonkínálatot. A posta vizsgálatai szerint a kézi kapcsolású központoknál bejelentett 780 ezer távbeszélgetési igényből csak 608 ezret tudtak kielégíteni kapacitás híján. Tehát a külföldi beszélgetésre várók 22 százaléka lemondott a beszélgetésről. Tekintve, hogy a kézi kapcsolású beszélgetések is azokon a vonalakon bonyolódnak, amelyeken az automatikus hívásúak, feltehető, hogy hasonló arány érvényes a távhívásokra is. Vélhetően tehát mintegy egymillióval lehetett volna több a belföldről külföldre irányuló beszélgetések száma. Mindez, s a napi gyakorlat önmagában is indokolja a telefonhálózat fejlesztésének ' szükségességét, mégpedig komplex, a belföldi és a külföldi igényeket egyaránt figyelembe vevő, a korszerű technikát is alkalmazó módon. Valóban, ez is a posta célja. Előrehaladott tárgyalások folynak olyan elektronikus telefonközpont — licenced kombinált — vásárlására, amely a legkorszerűbb technikai előírásoknak is megfelel. A hazai telefonhelyzet elmaradott voltát csakis a legkorszerűbb alkalmazásokkal lehet és érdemes javítani. Három, négy év múlva A tervek szerint az új technika elsősorban a vidék helyzetét lesz majd hivatott javítani, egyúttal a hazai hálózat kapcsolatát a nemzetközivel. Az elképzelések úgy szólnak, hogy háromnégy év múlva ilyen elektronikus telefonközpontot kap Mohács és környéke, Székesfehérvár, valamint Budafok, s ezzel a technikával szerelik föl a fővárosi nemzetközi távhívó központot is. Az új technika előnye sok részletben és sokféleképpen bizonyítható, álljon most itt csak egyetlen adat: azonos alapterületen az elektronikus telefonközpont a hagyományosnál öt- ször-hatszor több áramkört tud tartalmazni. Egy leendő telefonközpont létesítésének építőipari árait is számolva, a lényegesen kisebb helyen azonos vagy nagyobb teljesítménnyel működő új központ, még ha drágább is, valójában olcsóbbnak bizonyulhat. Ez az új technika már szervesen illeszkedik abba az elképzelésbe, amely a hazai távbeszélést szeretné korszerű alapokra helyezni. E vonatkozásban is folynak már itthon kísérletek a fényvezető kábelektől egészen a digitális átviteltechnikáig. Mindehhez azonban pénz kell és nem is kevés. Ä felmérések szerint csak ahhoz hogy a már meglévő hálózatot olyan állapotba hozzák, ami jónak mondható, 20 milliárd forint kellene. Országok lajstroma Félelmetesen nagy ez az összeg, de nem azonnali kifizetésről van szó. A fejlődés és a fejlesztés folyamata már megkezdődött, s többek között egyik — ha nem is látványos, de figyelmet érdemlő — mozzanata lesz a hamarosan hívható országok lajstroma. Ezek közül álljon itt a Karib-tengeri országoké íme: Anguilla, Antigua, Bahama, Barbados, Bermuda, Cayman- szigetek, Dominica, Dominikai Köztársaság, Grenada, Jamaica, Mount Serrat, Nevis, Puerto Rico, St. Kitts, St. Lucia, St. Vincent, Trinidad, Tobago és a Virginia- szigetek. Karácsonykor tehát bármelyiket feltárcsázhatjuk ezek közül... (B. A.) Mésziszap — talajjavításhoz A Debreceni Agrártudományi Egyetem karcagi Kutató In-> tézete, a tiszavárkonyi Magnezitipari Művek és a bábolnai IKR kísérletet folytatnak a magnezittartalmú mésziszap mezőgazdasági hasznosítására. Az eddigi eredmények ugyanis ezzel a mésziszappal kezelt földeken jelentős termésnövekedést jeleztek. A laboratóriumi kísérletekkel egyidőben most már a nagyüzemi kísérleteket is megkezdték. A hatásfok laboratóriumi ellenőrzése. (MTI-fotó: Csikós Ferenc felvétele — KSj Bővül a malomipari üzletek hálózata A fővárosiak és a vidékiek megkedvelték a malomipari üzleteket; a Gabona Tröszt vállalatai az elmúlt években 25 önálló boltot nyitottak és kereskedelmi vállalatokkal együttműködve 40 további üzletet tartanak fenn, A tervek szerint jövőre 10 szakbolttal bővül a hálózat. A fővárosban két helyen — az Ipar utcában és az Alkotás utcában — árusítanak különleges malomipari készítményeket. Mindkét boltot külön gépkocsijárat „szolgálja ki, annyira kapósak az ott vásárolható lisztek, korpafélék, valamint a sütőipari termékek. Az Ipar utcai üzlet azért is népszerű, mert 6—7 féle kenyeret kínálnak, közöttük a tiszta korpakenyeret, a vajjal vagy sajttal készültet és az egyre népszerűbb kukoricakenyeret. A százhalombattai és dunakeszi sütödékből érkezik az áru, amelyre reggelenként sokan várnak az üzlet előtt. Hasonlóképpen nagy a forgalma az Alkotás utcai üzletnek, ahol egyebek között a Nap gyöngyét, a napraforgómag-belet árusítják. A gabonaipar 40 üzletet a közértekkel, áfészekkel és Füszért-válíalatokkal közösen tart fenn. A beruházás költségein megosztoznak, az esetek döntő többségében a kiadások nagyobbik részét a gabonaipar vállalja magára. A közös boltokban a korszerű táplálkozás konyhai alapanyagait is be lehet szerezni, például a rizslisztet, búzakorpát, búzacsírát és az árpagyöngyét. Újabban többféle pudingport kínálnak és húspanírporok is gazdagítják a választékot. A jó étrendi hatású malomipari termékekhez a nagyvárosok szaküzleteiben már hozzá lehet jutni. Kisebbik részüket országszerte a kiskereskedelmi hálózat más üzletei is forgalmazzák, egyebek között a kukorica- lisztet lehet vásárolni az ABC-ben és a nagyobb közértekben. A növekvő forgalom láttán jövőre 10 új üzletet nyitnak, egy részüket közösen tartják majd fenn a nagykereskedelmi vállalatokkal. Kiszolgálásukra az előzetes szerződéseket már megkötötték. Ezek szerint az új üzletekben diétás kenyeret és különféle, úgynevezett vita-minős pékárukat is árusítanak. Téli szezon a konzervgyárakban Megkezdődött a téli szezon a konzervgyárakban. A 16 üzem többségében a szárazság miatt kiesett zöldség- alapanyagot most gyümölcs- készítményekkel igyekeznek pótolni. Ezekből viszonylag bőven termett, s ezt a lehetőséget használják ki az üzemek. A kényszerű termékátcsoportosítás nyomán az eredetileg tervezettnél kevesebb zöldséget, ám több gyümölcsöt szállítanak a szocialista partnereknek. Így a szovjet és az NDK-beli megrendelésre most készülnek a meggy-, sárgabarack-, szilva- és körtebefőttek, illetve a különféle vegyes befőttek, többi között Nagykőrösön, Debrecenben és Nyíregyházán. Máshol — Békéscsabán és Kecskeméten — az orosz ízlésnek megfelelő savanyúságot, a zakuszkát töltik üvegbe. Az üzemek mindenütt gondot fordítanak a még meglevő belső tartalékok, lehetőségek feltárására. Kecskeméten és Nagykőrösön a paradicsomfeldolgozás során keletkező, korábban veszendőbe ment magot összegyűjtik, szárítják, s jó minőségű szaporítóanyagként értékesítik. Máshol a rostos gyümölcslevek gyártását fokozzák, annál is inkább, mert örvendetesen növekszik az effajta üdítők iránt a kereslet. Biztató a külkereskedők próbálkozása is: a közel- keleti piacokra akarnak betörni a békéscsabai, a paksi, a nagykőrösi és a kecskeméti gyárak gyümölcs üdítő italaival. Az almasűrítmény évek óta keresett cikk külföldön. A? üzemekben jelenleg három műszakban préselik ki az ipari almából a levet, s tartályokban szállítják exportra. A legnagyobb megrendelők: Ausztria és az NSZK. Újabban a tengerentúlon is vásárolják: Kanadából és a1 Egyesült Államokból rendeltek belőle. A jó piaci lehetőség kiaknázására Nyíregyházán bővítették az alma- sűrítmény-feldolgozót, jelenleg napi 150 tonna nyers almát fogadhat az üzem.' (MTI) Szociális gondozás ppJEs felkel ű wtűjp 000 (Fotó: Tóth Gizella) Azit hiszem, akik valaha kitalálták az öregek napkö. zi otthonát, s a szociális gondozást, pontosan úgy képzelték el, ahogy ezt Átány- ban Bedécs Kálmánná megvalósította. ‘Pedig valaha nem erre a pályára készült, kereskedőként végzett, s kezdett dolgozni, csak a má. sodik gyerék után töprengett el azon, hogy a két kicsivel nem vállalhatja tovább a boltvezetést, valamit tehát ki kell találni... Szerencsés véletlen volt, hogy épp ez idő tájt hozták létre az öregek napközijét. — „A szegényházat”. Akkoriban legalábbis csak így emlegették — mondja. — Bizony nem győztem eleget talpalni azért, hogy megváltoztassam az idősek vélemé. nyét, s legalább a beiratkozottakat rábírjam, jöjjenek el — magyarázza. — Pedig rászoruló akkor is, ma is van bőven. Na, nem úgy értem, hogy minden esetben anyagilag rászoruló, hisz bejáróink közül sokan elsősorban a társaság kedvéért jönnek. Számokat sorol pontosan, precízen. A több mint két. ezer lakosú községben 425 hatvan év fölötti van. Tizenhatan olyanok jelenleg, akik házi. gondozottak, a napközibe harmincketten járnak. Átlagéletkoruk nyolcvan év. Felvételre vár tizenkét idős néni, bácsi. — Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne tudjam pontosan az adatokat, hisz akkor lehet, elkések a segítséggel. Nem várjuk meg, míg valaki magától jelentkezik, vagy bejelentik, hogy elesetté vált. Mindig előre felmérjük, hányán vannak s kik azok, akik már okkal igényelhetik a fokozott tö_ rődést a tanácstól. A munkát hatan végzik. Bedécsnén kívül — akit mindenki csak Mártikénak szólít —, két kisegítő és három tiszteletdíjas gondozónő járja rendszeresen a házakat. Van, ahol csak egy félórára leülnek beszélgetni. Másutt bevásárolnak, begyújtanak, lemosdatják a magatehetlent. Nem ritka, hogy ablakpucolást, nagytakarítást végeznek. — Én mindig odamegyek, ahol leginkább „szorít a cipő.” Legutóbb egy olyan nénire figyeltünk föl, aki egészségének váratlan romlása miatt — mi tagadás — eltetvesedett, egy pucér szalmazsákon aludt, jó, hogy nem éhezett. Azonnal nekiláttunk nagytakarítást esi. nálni. s mivel ruháit, bútorait legjobb volt mihamarább eltüzelni, gyorssegélyt kértünk a tanácstól számára. Egy tisztes hagyatékot megvettünk, így mindent sikerült pótolni egyszerre. — ó, rengeteg mindenre kell gondolni! — erősítgeti Mártika. Aztán elmeséli egy napját. Reggelente negyed 8-kor a napközi otthon konyhájában egy kávé mellett „értekezletet” tartanak. Szó esik ilyenkor arról, melyik gondozottnak van valami problémája — ilyen mindig akad —, kiket kell meglátogatni, van-e valami speciális feladat. Nyolctól tízig tart az irodai élfoglaltság, a nemszeretem munka. — De tíztől tizenkettőig, bármi történjék is, az öregekkel vagyok! — hangsúlyozza. — A napnak ez a része a legszebb számomra. Ilyenkor, ha nem jön valamilyen vendég, vagy nincs semmilyen szervezett esemény, — könyvtár- vagy óvodalátogatás, orvosi előadás, egy kis társadalmi munka — elmesélik, mi újság odahaza a rokonokkal, esetleg levelet íratnak velem, kézimunkázás közben megbeszéljük a világ eseményéit. Gyakran előfordul, hogy belemerülve a beszélgetésbe, részt veszek az ebédeltetésben, felszolgálok, mosogatók. Délután egytől háromig a napközi napirendje szerint szabadfoglalkozás van. Be- décsné ekkor indul útnak. Ahogy mondják: „mindig szalad, mindig szalad”. Vagy az idősök ügyeit intézi, vagy a körzetét, hiszen egyben tanácsi vb-tag is ... Szaladgál a szemétszállítás érdekében, szervezi a ruhagyűjtési akciót, észreveszi, ha valamelyik kertben nagyon szép a virág... Van úgy, hogy másfél óra alatt ér haza, mert szinte minden ka. púban megállítják. — Hát igen — nevet. — Van, aki azt mondja, túl sok van rajtam. Hisz a munkám és a társadalmi elfoglaltság mellett nemrég még iskolába jártam megszerezni az egészségügyi képesítést, s persze, emellett ott o család, őket sem hanyagolhatom. Mellékjövedelemre is szükségünk van, mi paradi. csőm termesztéssel foglalkozunk ... Elgondolkozik, aztán így folytatja: — Időbeosztás kérdése az egész. Meg, hogy szeresse az ember, amit csinál. S hogy kellőkéopen nyugodt legyen. Én úgy vagyok vele, ha valamit nem tudok befejezni, nem rágódok rajta. Azt mondom: ugyan, hisz holnap is felkel a nap. Németi Zsuzsa Debreceni fiú egri sikere Az esztergálás mestere A győzelemről és arról, hogy még visszatér (Fotó: Szántó György) Az elmúlt héten két napon keresztül Egerben, a Csepel Autó 3-as számú Gyárában rendezték meg annak az országos vetélkedőnek a döntőjét, amely azt volt hivatott eldönteni, hogy ki, minek a mestere. Az eredményhirdetés után ki. derült, hogy az esztergálás- ban ezt a címet Sípos Attila, a Magyar Gördülőcsapágy Művek debreceni gyárának dolgozója érdemelte ki. Munkahelyén érdeklődtünk tőle a sikerről, az otthoni fogadtatásról. — Úgy indultam el Egerbe — mondta —, hogy mestereim, kollégáim csak a jó helyezéssel lesznek elégedettek. Arra azonban senki nem számított, hogy végül is én leszek a győztes. Éppen ezért nagy volt a boldogság itthon. Sokan gratuláltak. —■ Hogyan készültél erre a döntőre? — Különösebben nagy felkészülést nem tartottunk. Két nappal az elutazás előtt anyagismeretből kaptam egy kiadósabb okítást, gyakorlatilag átismételtük a szakmunkásképzőben tanultakat. Mindez nem volt túl régen, most töltöttem be a tizennyolcadik életévemet. — Mi volt a legnehezebb a verseny során? — Több részből állt a verseny. Először is rajz alapján megadott munkadarabot kellett esztergálni, aztán pedig politikai, s szakmai ismereteinkről adtunk számot írásban. Ezenkívül szóban is vizsgáztunk, amikor szakmai, anyagismereti és balesetvédelmi kérdésekre kellett választ adni. Ez utóbbit tartottam a legnehezebbnek. — Mire ösztönöz ez a siker? — Most vagyok másodéves a szakmunkások szak- középiskolájában. Ez a győzelem újabb lendületet ad a tanuláshoz. Bizonyította, hogy érdemes nemcsak tanulni, de lépést tartani a szakmában. — S még valamire ösztönöz. Ha úgy jön ki a lépés, szívesen elmegyek Egerbe újra. No, nem mint versenyző, csak mint kiránduló. Egyszer már jártam ott az osztálytársaimmal, még a szakmunkásképzőből. Eger mindig szép emléket jelent a számomra. s ugye nem kell magyarázni, hogy az elmúlt héttől miért is tartom egyik kedvenc városomnak... (kis szabó)
