Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-23 / 276. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 23., szerda 3. Hol tart a magyar gazdaság? (11/2.) A növekedés lehetőségei és korlátái Elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk. Az erőforrások gyarapításának mégsem járható útja a termelés mechanikus növelése a meglevő összetételben, a ráfordítások, az importigényesség jelenlegi színvonalán. A termelés növekedési ütemének gyorsítása ugyanis döntően a versenyképesség, a hatékonyság javulásától, a kedvező beszerzési és az értékesítési lehetőségek alakulásától függ. A versenyképes export növelésének viszont nincsenek korlátái. Az iparágak, a vállalatok termelése a hatékonyság, a versenyképesség függvényében erőteljesen differenciálódott is. Amíg az ipar termelése 1981—82-ben 5 százalékkal nőtt, a gépiparé ugyanezen időszakban 9,6 százalékkal, ezen belül a híradástechnikáé 14,7 százalékkal, a műszeriparé 18,7 százalékkal bővült. Vagy a vegyipar átlagosan 5 százalékkal termelt többet két év alatt, ezen belül a műanyagfeldolgozás 17,4 százalékkal, a gyógyszeripar 19,8 százalékkal. Amiben javult a versenyképesség A vállalatok termelésnövekedési ütemében szintén jelentős a szóródás, a differenciálódás. Az ütemkülönbségekben kialakuló rangsor a vállalatok piaci munkájának, termékeik versenyképességének egyik mutatója. (Előfordulhat persze, hogy a termelést dinamikusan növelő vállalat veszteségessé vagy fizetésképtelenné válik és fordítva: a veszteséges termelés csökkentése növeli a nyereséget.) Az elmúlt két évben ja- •vult a magyar gazdaság versenyképessége, csökkentek működési költségei. Ebben döntő az import anyag- és energiafelhasználás arányának mérséklése. Energiából két év alatt 8 százalékkal fogyott kevesebb, 1,6 millió tonna kőolajat és kőolajszármazékot takarítottunk meg. A fajlagos anyagfelhasználás az iparban 2—3, az építőiparban és a mezőgazdaságban 6 százalékkal javult. A társadalmi közkiadások növekedési üteme ugyancsak mérséklődött. Korábban ezek dinamikája messze meghaladta a nemzeti jövedelmet, újabban közelített hozzá. (Egyebek közt a minisztériumi összevonások, a trösztök, a nagyvállalati központok megszüntetése, a külügyi apparátus létszámának, a társadalmi szervezetek támogatásának csökkentése mérsékelte a társadalmi közkiadásokat.) Előrehaladásunk ütemével sokan és joggal elégedetlenek. A türelmetlenség olykor megalapozatlan kérdéseket szül. Miért nem vonulunk vissza onnan, ahol jelentős hátrányok érnek bennünket? Nem függünk-e túlzottan a tőkés világgazdaságtól? Az ilyen és hasonló kérdésekre a válasz: a magyar népgazdaság nyitottságán nem kívánunk és nem is tudunk számottevően változtatni. Mindent, amit lehet, a szocialista, a KGST-orszá- gokban vásárolunk meg. Dollárért vagyunk kénytelenek megvásárolni mindazt, amit a baráti államok nem tudnak szállítani. A nyers- és alapanyagok egy részét, az ipar és a mezőgazdaság versenyképességéhez nélkülözhetetlen korszerű technikát, produktív alkatrészeket. Mivel járna az átütemezés? Óhatatlanul felvetődik egy másik kérdés is. A fizető- képesség fenntartása végett érdemes-e rendkívüli erőfeszítéseket hozni? Miért nem dobjuk be inkább a törülközőt? Ez idáig 35—50 ország kérte adósságainak átütemezését. Egy újabb átütemezési kérelem nem okozna tehát a nemzetközi pénzügyi körökben szenzációt. Az egyszerű műtét a sebésznek lehet rutinmunka, a betegnek nem. Amikor rólunk van szó, számunkra egyáltalán nem lehet közömbös a hiteltörlesztések átütemezése. Milyen következményekkel járna az átütemezés? A hitelfelvételek lehetősége megszűnne számunkra. A tőkés áruimportért minden esetben készpénzzel kellene fizetni. Jelentősen csökkenne az import, azért a hazai üzemek egy részét le kellene állítani. Az üzletek áruválasztéka elszegényedne. Végeredményben jelentősen csökkenne az életszínvonal, s vele együtt az anyagi ösztönzés hatásfoka. Nincs más választásunk, mint a népgazdaság hátrányainak, sebezhetőségének csökkentése, a veszélyek elhárítása, a megváltozott feltételekhez való alkalmazkodás, a nemzetközi verseny- képesség fokozása, a hatékonyabb munka. A korszerűség, a műszakiszellemi igényesség nem azonos a versenyképességgel, annak csupán egyik, nem is mindig a döntő tényezője. A meghatározó az elérhető ár, az elérhető nyereség. Vagyis a termelés, az értékesítés (az export) jövedelmezősége. A piac értékítéletétől, a vevő minősítésétől nem függetleníthetjük a termelési, az értékesítési politikát. Lehet a hagyományos termék versenyképes, a legmodernebb áru pedig piacképtelen, illetve csak nagy ráfizetéssel értékesíthető. Nem „gyorsasági verseny . . A termelés, az értékesítés összetételének javítása, a nagyobb jövedelmezőségű termékek arányának növelése lehetővé teszi, hogy a megtermelt új értékek nagyobb részét belföldön használjuk fel. A termelés növelése változatlan (gazdaságtalan) összetételben ellenkező hatású: a nemzeti jövedelem növekvő hányada jutna így a kiárusítás sorsára. Ezért az esetleges termelési tervlemaradásban is van némi pozitívum, mondhatnánk a versenyképességet illető önkritika. A termelésnövekedés erősen mérsékelt üteme nem cél, hanem következmény. Az egyensúly javítása, az életszínvonal megőrzése, a társadalmi-gazdasági fejlődés megalapozása, a tempó gyorsítását igényli, de nem stagnáló, vagy romló, hanem javuló hatékonyság mellett. A népgazdaság új növekedési pályára állítása a feladat. Ezen a pályán a fő ágazatok, az iparágak, a vállalatok, az üzemek haladási sebessége minőségileg meghatározott. Az egysíkú „gyorsasági verseny” időszaka elmúlt, nem is jön többé vissza. A jövedelmezőség fokozása nagyfokú manőverező, vállalkozó készséget, nem pedig abszolút sebességi rekordok felállítását igényli. Kovács József Molnár Józsefné másolómarón készíti a balkonelemeket Bedros József, az egyik újító figyelemmel szereli a csigalépcső elemeit Nyitás: a magánépítők felé Nyereség: csak exportból Két éve csaknem tíz új termékkel jelentkezett a MEFAG társulásos alapon létrehozott gyöngyösi parkettagyára: — Az alapvető célkitűzés az volt — mondja Farkas Imre üzemvezető —, hogy azt a faanyagot, amely sem parketta, sem bútoralkatrész előállítására nem alkalmas már, valamiféle keresett késztermékké alakítsuk, és ne tűzifa váljon belőle. Ha már ez teljesül, az is tiszta haszon! — Nos, a „kísérleti léggömbként” felbocsátott termékekre a piac hamar „rábólintotta” az igent. Mára tisztázódott az is, hogy melyek azok a termékek a keresettek közül, amelyeket nagy sorozatban tudunk gyártani. A kerítéselemek, balkon- és terászkorlátok marógépen előállított elemei a legkapó- sabbak. Főleg a nagyvárosok környékén, Budapest, Pécs, Miskolc körzetében rendelnek ebből sokat a TÜZÉP- telepek; az eredetileg maximális célként kitűzött százezres darabszám helyett az idén 160 ezer készül. Csiszolt felülete, időálló keményfa anyaga a régi. díszes kerítéseket idézi föl. és — legalábbis az utcai fronton — szívesen áldoznak a szebbre a hobbikertek tulajdonosai, a esaládiház-épí- tők. Igaz, a sodrony métere csak 50—60 forint lenne a kerítéselemek 200 forintjával szemben, de a lakatosok egy-egy mívesebb acélkerítésért méterenként már 5—800 forintot is elkérnek. — Ha hozzávesszük, hogy e termékre egyetlen milli- ócska beruházás szükségeltetett. és az 5 százalékos nyereség 15—20 milliós árbevétel mellett már évi egy. milliót hoz, úgy nem volt hiábavaló a vállalkozásunk! A vállalkozókedv jellemezte a csigalépcsők gyártását is. Az üzemvezetővel együtt Vernyik László, Pelle József és Bedros József újítása e -megoldás, amelyből csak egyet kellett szállítani a Lenin körúti TÜ- ZÉP-bemutatóterembe. a többi — a vevőkkel — már jött magától. Változatok készülnek ebből: a Simovill- nak nevezett szépnevű cég vasszerkezetre szereli a gyöngyösi parkettagyár elemeit. Gyöngyösön viszont csak fából építik össze az egész lépcsőt. Szó szerint: a már egyszer összerakott csigalépcsőt újra szétszedik, és a vevőnél építik össze. E fázist látta meg a fő parkettagyári termék, a lamellaparketta olasz vevője is: — Tetszett neki; azért nem hoztuk szóba előtte, hogy ő találja meg. Alkudozott; én javasoltam egy kerek számot, egymillió lírát. Csak hogy könnyebb legyen számolni... Ha minden export így mehetne! Mert nem titok: az állami vállalatok mereven beszabályozott, a szövetkezeteknél nagyságrenddel kisebb nyeresége nem sok alapot ad a vállalkozókedvre. A szövetkezetek, magánvállalkozók 20—30 százalékos haszonkulcsával szemben a parkettagyár 3— 6 százalékos nyereséget kalkulálhat — ez pedig fejlesztéskor, de még a munkások megtartásához is édeskevés. „Az egyik cégnek hideg a víz. a másiknak termál” — hallotta az újságíró, és így valóban nehéz a valódi kon- kurrenciaharcot mímelni. Amiben volt részük — külföldön — a mátraalj iáknak. Állták is a sarat: finn, olasz, nyugatnémet vevők ígértek ez évre 38 millió forint értékű vásárlást a mozaikparkettából, és most úgy tűnik, ez végül 45 millióra sikeredik. Az új termék a lamellaparketta is megtalálta vevőkörét, 20 ezer négyzetméter készül évente, Farkas Imre szerint: — Nyereséggel: a 120 milliós árbevétel 3 milliós nyereségterve 4 millióra sikerül. Szinte elenyészőnek tűnik, de a parkettagyáriak tudják: teljes egészében exportmunkájuk adja ezt az eredményt, tehát becsületes, kemény munka áll mögötte! Kőhidi Imre A Chinoin gyógyszereket csomagolt e zsugorfóliázó gép alaptípusán; Márkus István Finnországba Induló parkettát burkol nedvességálló burkolatba A hatvani „hármas fogat“ Avagy: elébe megyünk a megöregedésnek Egy rokkant, nyugdíjas munkásembernek nemrég meghalt a felesége, aki húsz évvel fiatalabb volt nála. Most azt sem tudja, mi hol van a lakásban, mit, hogyan érjen el. Itt az izolációs veszélyhelyzet! Továbbá adott a gerontológia feladata : megteremteni minden feltételt ahhoz, hogy ez a férfi ne sikkadjon el a társadalom számára, ne veszítse el létbiztonságát, ne maradjon vaksorsára. És beindul a gépezet. A kis hatvani „hármas fogat” orvosa, megfelelő kórházi háttérrel, földeríti, minő gondűző foglalatosságot végezhetne még ez az 54 éves férfiözvegy. A sebész felesége, a team másik tagja. már kapcsolatot teremtett az anyóssal, fogadná otthonába a társtalant, továbbá tanácsi hivatalokban jár-kel, mert rendezni kell a megürülő lakás ügyét. Aki pedig minden eredményt kar- itonoz, aki az adminisztrációt bonyolítja: Peigelbeckné Kaszab Zsófia, szintén kórházi dolgozó. Veszélytényezők Két hónapja, a nagyszerű hevesi példa ösztönzésére, ilyesféle gondok-ügyek töltik ki dr. Szabó László sebész főorvos maradék szabad idejét, önszántából és feleségét, orvosímokát maga mellett tudva, hozta létre a város kis gerontológiai gondozóját, azt a hármas fogatot, amelynek minden tagja egyformán húz, és egyformán fizetség nélkül végzi teendőit. Hogy mi pillanatnyilag, és még vagy fél esztendeig a legfőbb szándékuk? — A megelőző gerontológiai gondozásba vétel — mondja a sebész főorvos. — Vagyis a nyugdíjkorhatárhoz közel kerülő nőket, férfiakat sokoldalúan megvizsgáljuk, kutatva jövendőjük veszélyeztetőit, legyenek azok egészségügyi, vagy éppen szociálpolitikai jellegűek. Amilyen az idézett példa volt... Jóformán házról házra járva firtatjuk pacienseinket: szívesen mennek -e nyugdíjba, magukra maradottak-e, miként látják életük további szakaszát? És ha bárminő zavart észlelünk, jön a célirányos gondoskodás. Mert az öregség olyan, mint a gyerekkor. Mindenkivel másként kell foglalkozni, mint az átlaggal, ami aztán roppant figyelmet igényel ... Körzeti orvosokkal A szociálpolitika mellett másik tényező a gerontológiai team munkájában az egészségügyi földerítés, szűrés. Sok-sok ember napi munkája, tennivalói közepette és az idegfeszültség következtében nem vesz észre olyan jelzéseket, amelyek már valamely beteg szervtől érkeznek. Aztán amikor a nyugdíjas, tétlenebb hetekbe, hónapokba zuhan: hirtelen jelentkezik a baj, tör fel a fájdalom. — Igen, a nyugdíjazást megelőző gerontológiai szűrés pont erre irányul, az időben föllelhető bajok számbavételére, gyógyszeres vagy egyéb terápiás kezelésére. Tehát a hármas fogat, kórházunk lehetőségeit kihasználva, egészségileg is beavatkozik az egyén életébe — mondja dr. Szabó László. — Mi, természetesen csak a feltárásban vagyunk jelen, mintegy segítséget nyújtva a körzeti orvosoknak, akik aztán döntenek a legszükségesebb gyógymód, kezelés, vagy éppen kórházi beutalás dolgában. Lekopogom, két hónapja csináljuk ezt a munkát, de beteg nyugdíjasjelöltre még nem találtunk. Azaz akadt egy daganatosunk, de olyan stádiumban, ami kellő ellátással túlélést ígér... Fő az óvatosság A gerontológia öregedéssel foglalkozó, fiatal tudományág. Hazánkban most van fejlődőben. A vele törődő- ket társaságba tömörítetté már, sőt intézete, klinikája van az ágazatnak, ahol szakemberek foglalkoznak az alapkutatásokkal. De mi vitt egy sebész főorvost arra, hogy a gondozás ügyével foglalkozzon? — A gerontológia leginkább humán töltése miatt áll közel hozzám. Továbbá az a hit. az a tudat ösztönöz cselekvésre, hosv számtalan tragédia megközelíthető az alkalmazott módszerek révén, továbbá számtalan életkor jelentősen megtold- ható az egyén, a család, a társadalom örömére, hasznára. Különben hadd jegyezzem meg: óvatosan kell alkalmaznunk minden módszert. Egy magára maradott, magába fordult lelki alkatú embert nem feltétlenül szükséges valamilyen közösségbe tuszkolni. Fontosabb, hogy a mindennapjai váljanak gazdagabbá, színesebbé. Hogy miként? Ez is a team gondja. A szociális otthon a mi munkánkban csupán végszükség, végső megoldás ... Kataszter készül Szabó főorvos elmondta, hogy önként vállalt munkájuk a szerdai napokra korlátozódik, és mint említette: most körzetenként dolgozzák fel a várost, szűrik meg a nyugdíjazás előtt állókat, hogy féléven belül egy társadalmilag is hasznos gerontológiai katasztert produkálhassanak. Jó lesz ez a földerítés, mert a legkülönbözőbb vizsgálati eredmények birtokában épülhet tovább a kapcsolat a gondozó csoport és a nyugdíjkorhatárt átlépők, a későbbi nyugdíjasok között. Távlatilag milyenek a team kilátásai? Dr. Szabó László azt tartja a legfontosabbnak, hogy — a „hevesi modell” alapján — sínre kerüljön ez a fontos tevékenység, és mielőbb ál- nemcsak Hatvanban, Hevesen, hanem országszerte is. Moldvay Győző
