Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-19 / 273. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 19., szombat A TUDOMÁNY ÉS VILÁGA 13. Nagyszabású, a jövőt idéző kísérlet tanúja ezúttal a kedves olvasó. Hadd dicsekedjünk egy kicsit: az országban először a Népújság készült fényszedéssel! Igaz, hogy csak kísérletképpen, igaz, hogy csak egy oldal, a mostani „Tudomány világa”. A fényszedés végleges megvalósulására a napilapelőállítás terén hazánkban még várni kell, sok szervezőmunkára van még ahhoz szükség, és nem is olcsó az új technika. A Révai Nyomda egri gyáregységében ezen a héten országos bemutatót rendezett egy osztrák cég, amely többek között a legkorszerűbb nyomdai technikát jelentő fényszedögépeket ad el. Ebből az alkalomból készült összeállításunk, amely formájában és tartalmában is a nyomdaipar forradalmát jelentő új technikai megoldást mutatja be. FÉNYKÉP-TELEFONON Az NSZK-ban fotóriporterek számára hordozható képadót szerkesztettek, amely bármely telefonhoz hozzákapcsolható. A képadó a telefonvezeték útján a fényképet a képtáviratozás elve szerint közvetlenül a szerkesztőségbe közvetíti. Ha a fotóripoter különleges fényképezőgépet használ, amelyből 10—15 másodperccel a felvétel után a kész pozitív kép kivehető, és ezt a képet a képadóba helyezi, akkor a szerkesztőség már az események után néhány perccel a fénykép képtávirati másolatának a birtokában van. A képtáviratozás a következőképpen történik: egy hajszálvékony fénysugár soronként letapogatja a közvetítendő fényképet. Az egyes képrészek különböző sötétségi értékeit a berendezés elektromosjelekké alakítja át, amelyeket a telefonvezeték a szerkesztőségbe közvetít. Ott egy analóg berendezés van, amely azonos ütemben és az elektromos jelek által vezérelve egy fényponttal a képet ismét fotópapírra „írja”. Az így készült „má- sod”-eredeti a továbbiakban a már közismert fotókkal azonos módon felhasználható. MINIATŰR MAGNETOFON A termelékenység fogalmával sokáig elsősorban az üzemi munkát azonosították, s bár vitathatatlan, hogy — különösen a nagyvállalatok — az irodai munka megszervezését és gépesítését is fontosnak tartották, termelékenysége nem volt elsőrangú szempont. Az utóbbi időben azonban egyre több szó esik az irodai munka jobb megszervezéséről és gépesítéséről, különösen azóta, amióta a számítógépek alkalmazása mellett nem szabad lebecsülni a kisgépesítés jelentőségét sem. A régi mechanikus írógépeket már többhelyütt felváltották a sokkal könnyebben kezelhető és az írást meggyorsító villany írógépek. Ennek olyan változatai is vannak, amelyek egyidejűleg lyukszalagot is készítenek a leírt szövegről, így — megfelelő írógép segítségével — ugyanaz a szöveg később akárhány példányban automatikusan leíratható, sokszorosítható. A kisgépesítés egyik fontos eszköze a kisméretű irodai másológép, amely szükségtelenné teszi a gépírásmásolatok készítését, hiszen szinte másodpercek alatt reprodukció készíthető bármely iratról, levélről, prospektusról stb. Ami az egyik hagyományos titkárnői munkát, a gyorsírást illeti, úgy tetszik, hogy végnapjait éli. Feleslegessé teszik az elektronika fejlődésével mind tökéletesebbé váló diktáló berendezések (diktafonok), amelyek tulajdonképpen kis magnetofonok. Eleinte idegenkedtek tőlük a titkárnők, gépírók, amíg rá nem jöttek a velük való praktikus bánásmódra, s a diktáló- kat magukat is kezdték megtanítani a helyes diktálási módra (beszédsebesség, artikuláció stb.). Képünkön egy szovjet gyártmányú kis diktafont láthatunk, amely alig nagyobb egy emberi tenyérnél, a kabátzsebben is elfér, mindig kéznél lehet. Az „Elektron-52”-vel a felvétel két sávban, 3, 4,7 és 9,5 cm/s sebességgel mehet végbe. (APN—KS) Megszakad az ötszáz éves hagyomány? Fényszedés: a nyomdaipar jövője A mikroelektronika robbanásszerű fejlődésével forradalmi változások következtek be szinte valamennyi iparágban. Érthető módon megnőtt az információ iránti igény. E jelenségek értelemszerűen egyre komolyabb feladatok elé állították az információhordozók zömét előállító nyomdaipart. A feladatok sikeres megoldásának kulcsszava: a gyorsaság. Magyarországon a nyomdaipar a szövegelőállítás kivételével már rendelkezik a gyors átfutási időt biztosító technológiával és technikákkal. Gondoljunk csak a szinte hihetetlen teljesítményeket produkáló rotációs nyomógépekre, az emberi beavatkozást alig igénylő kötészeti gépsorokra, a reprodukciós technológiában megjelenő színszámító és színbontó egységekre. A „gyenge pont" a szövegelőállítás. A lino-, illetve monotype gépszedési eljárások az elmúlt hetven év alatt jó segítőtársnak bizonyultak, ám a mai viszonyok között — viszonylag csekély áteresztőképességük miatt — nem lehetnek partnerei az említett igen gyors technológiáknak. Kiszorul az ólom A megoldás kulcsa a foto- illetve fényszedés! Miért váratott magára ilyen sokáig a fényszedés bevezetése? Részben szubjektív, részben objektív okokból. A nyomdász az elmúlt több mint 500 év alatt szinte eggyé forrt elképzeléseinek hordozójával az ólommal. A fényszedés radikális módon megszakítja ezt a kapcsolatot; az ólom kiszorul a szedőteremből. Évszázados hagyományok szűnnek meg a fényszedés bevezetésével és ennek a szakma régi képviselőire gyakorolt sokkoló hatását kár lenne tagadni. Mi is tulajdonképpen a fényszedés? Eredete a XIX. századig nyúlik vissza. Az egyik első fényszedőgépet a magyar Porzsolt Jenő mérnök fejlesztette ki 1894-ben. Ezt a gépet billentyűzettel kezelték, az egyes betűket visszavert fénnyel fényképezték fényérzékeny lemezre. Az angol Friese- Green 1898-ban szabadalmaztatott egy fényszedőgépet amely billentyűzeten keresztül a betűket sorokká rakta össze, majd ezeket soronként lefényképezte. Az Uher- type, amelyet a magyar Uher Ödön, 1928-ban fejlesztett ki, csak 1936-ban került forgalomba. Ezt a gépet tekintik a modern fényszedőgépek előfutárának. A fényszedőgépek ideje azonban még akkor nem érkezett el. Részben azért, mert a lino- és monotype eljárások tökéletesen kielégítették az igényeket, részben pedig azért, mert a fényszedésnél alkalmazott ultra-rövid megvilágítási idő miatt a hagyományos reprodukciós filmeknél 50—80-szor érzékenyebb fotóanyagok még nem álltak rendelkezésre. A nyomdaipar a negyvenes évek vége felé kezdte Üzemszerűen alkalmazni a fényszedést. Az 1956-ig gyártott fényszedö gépek a Fotosetter, Fotómat, Fotomatic, Headliner, Monophoto egyszerű, mechanikus alapon működő berendezések voltak. A konstruktőrök nem tudtak szabadulni a hagyományos szövegelőállító rendszerektől, gépeik ezeknek optikával és villanólámpával kibővített változatai voltak, az elektronika csak a tápenergia vezérlését végezte. 1956-ban forradalmi változást jelentett két francia mérnök: Higonnet és Mayroud találmánya, ők negatív matricaként kerek betűtárcsát alkalmaztak; berendezésük Photon néven került forgalomba. Az információ, a kért szöveg tárolása lyukszalagon történt. Fényforrásként megjelenik a megfelelő fényintenzitással rendelkező xenonlámpa. Azokat a rendszereket, ahol a jelképzés valamilyen matrica-hordozón keresztül, fényforrás segítségéA nyugatnémet ür. Böger Photosatz GmbH »Scantext 1000« fényszedőgépének szövegfeldolgozó egységénél a Népújság tervezőszerkesztője, Huppan Héla az osztrák LUDWIG AUGUST RODE kereskedőcég szakembereivel — Horst Grotkával és Alois BednárraI — a lapunkban megjelenő oldal összeállításán dolgozik /Fotó: Szántó György/ vei történik — egyszóval fototechnikai úton — helyesen fotoszedés- nek nevezzük. Jelentkezik a mikroelektronika A hatvanas évek elején éri el a mikroelektronika forradalmi hulláma a fényszedést. Az úgynevezett „második generációs” berendezésekben megjelenik a számítógép, ami egycsapásra megváltoztatja a szedő munkáját. A számítógép memóriája alkalmas arra, hogy a legfontosabb tipográfiai szabályokat tárolja, és azokat megfelelő utasításra alkalmazza is. Képes tárolni bizonyos nyelvtani szabályokat és ennek megfelelően megoldja a szóelválasztás problémáját is. A számítógéppel vezérelt fény-, illetve fotoszedő berendezésekben a szedő munkatársat kapott, akinek programnyelvét ismerve, párbeszédes munka- kapcsolat alakult ki szedő és gépe között. A berendezések fölött megjelennek a képernyők, az úgynevezett display-k, így a szedő folyamatosan figyelemmel tudja kísérni a beírt szöveget, és módjában áll változtatni, beavatkozni. A szöveganyag tárolása elektromágneses lemezen, úgynevezett „floppy- discen ’’történik. A floppyk tároló- kapacitása méretüktől függően 50.000-1.200.000 jel. Ezek a típusok jelentik napjainkban a magyarországi fényszedés derékhadát. Nemcsak a hasznos leütések — tehát a szöveg — jelennek meg a képernyőn, hanem a kódok, utasítások is, ezek azonban negatívban. Az utasítások igen sok információt tartalmaznak. Mindenekelőtt függőleges és vízszintes koordináták alapján el kell helyezni a szöveget a papírfelületen. Meg kell határozni a betű típusát, fokozatát, vonalvastagságát, a sor szélességét, illetve ha szükséges a kiemeléseket is. A képernyőn megjelenő szöveget a szedő ellenőrzi és a szükséges javításokat egy fényceruza, úgynevezett „cursor” segítségével elvégezheti. Miután a képernyőtároló kapacitása megtelt, az újabb szövegrész beírása esetén a képernyőn levő szöveg rögzítés céljából automatikusan a gép egyik futóművében levő floppy-discre kerül át. A tárolt szöveg a másik futóműbe helyezve, vezérli a rendszerhez csatlakoztatható levilágító egységet. A levilágító egység afotosze- dö-rendszerek Achilles-sarka. A fotoszedő rendszerekben a jelképzés egy anyagi matrica-hordozón — negatív filmcsík, körtárcsa — keresztül, vetítéssel történik. Még a fényszedésnél használt szuper-érzékeny papír- és filmanyagoknak is megfelelő megvilágítási időre van szükségük a szükséges fedettség eléréséhez, méghozzá minél nagyobb a leképzett terület — a betű fokozata — annál több időre! Ehhez hozzászámolva a matricahordozónak azt az üresjáratát amíg a kívánt betű a villanólámpa elé ér, érthetővé válik, hogy a fotószedőrendszerek levilágítási teljesítménye viszonylag kicsi, 40—60.000 jel/óra között mozog. Nagy szövegigény esetén ez már nem elég! Alapvető különbség a foto- és fényszedés között, hogy az anyagi matricahordozó teljesen eltűnik, a betű digitális formában feldolgozva kerül tárolásra. Mi a digitális feldolgozás? Minden számítógép úgy tud bármiféle adatot feldolgozni, ha azt részére numerikus formára átalakítjuk. Parancs: számokban Ha képzeletben egy nagyon sűrű négyzethálót terítünk egy betű képére, és valamennyi kis négyzetet sorba megvizsgálunk, a következőket tapasztaljuk. Lesznek olyan mezők, amelyek teljesen üresen maradnak, lesznek olyanok, amelyeket teljes egészében kitölt a rajtuk áthaladó betűvonal, és lesznek olyanok, amelyeket csak részben tölt ki. Ha üres, azt mondjuk nem: a jel 0, ha teljesen kitöltött, azt mondjuk igen: 1, ha részben kitöltött akkor értékeljük: amennyiben a négyzet területének legalább 50 százaléka fedett, igen, ha 50 százalékánál kevesebb: nem. Ha a négyzetek értékelését folyamatosan végezzük, és a számokat egymás után leírjuk, megkapjuk 0, és 1-es számokból felépítve az adott betű digitalizált képét. Ez a feldolgozás már jól fogyasztható a számítógép számára: a mágneslemez memóriában ez az információ a vasoxid két, ellentétes irányban mágnesezett szintjén tárolódik és vezérli a levilágítást. A fényszedőgépek működési elve nagyjából megegyezik a fotoszedőgépekével, a levilágítás azonban jelentősen eltér. Az anyagi matrica-hordozó eltűnik, a betűkép digitálisan feldolgozva a memória egységben tárolódik, a fényérzékeny anyag megvilágítása pedig katódsugárcsővel vagy lézersugárral történik. A katódsugárcső működési elve leegyszerűsítve: a csőben elhelyezett felületről elektromos impulzus hatására szabad elektronok válnak el, nagy sebességgel áthaladnak két elektromágneses terelőlemez között és becsapódnak a cső homlokfalára felvitt foszforrétegbe, amely a belépéskor egy pillanatra felvillan. Ezt egy optikán keresztül átviszik a fotóanyagra. A fénysze- dő-berendezésekhez csatlakoztatható az úgynevezett egészoldalas tördelőképernyő. Egyik megoldási mód, hogy úgynevezett grafikai ceruzát használnak. A kezelő előtti asztalon egy tábla van olyan munkafelülettel, amely megfelel a képernyő arányainak. Ha a ceruzát ezen a táblán mozgatjuk, az előzőleg lehívott szöveg vele szinkronban mozog a képernyőn. A ceruzával hasáb- és osztóléniákat is lehet húzni. Ezek a grafikus képernyők lehetővé teszik teljes komplett újságoldalak kialakítását és levilágítását. Bartha Tamás — Brenner Gábor Révai Nyomda Révai Nyomda Révai Nyomda Révai Nyomda Révai Nyomda Révai Nyomda Révai Nyomda Révai Nyomda Példa a betűk elektronikus változtatásának lehetőségeire 1983. nov. 1 és 30. között önnek csak kérnie kell! (írásban, telefonon) Eger, Vallon u. 12. Tel.: 11-542 Eger, Széchenyi u. 24. Tel.: 12-435 Füzesabony, Hunyadi u. 49. Tel.: 107 Heves, November 14. tér 7. Tel.: 343 Gyöngyös, Kossuth u. 8. Tel.: 11-087 Hatvan, Lenin tér 1. Tel.: 11-31 Bélapátfalva, József Attila u. 17/1. Tel.: 50 UNIVERSAL ISZ « t
