Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-19 / 273. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 19., szombat Oám/rnÉ mm MÄLONE PRESTON FOSTER MÍX NICOL jííí* hs«Hün Reagan színészi múltját idéző filmplakát. Akkor is csípőből lőtt, mint most, az Egyesült Államok elnökeként nak, ahogyan erről Reagan elnök a libanoni és a közép-amerikai események kapcsán beszélt. Az sem kerülheti el a figyelmünket, hogy Washington a katonai erőszak alkalmazását — ahol csak lehet — megkísérli nemzetközivé tenni, belevonja akcióiba csatlósait és szövetségeseit. így például Libanonban Nagy-Britanniát, Franciországot és Olaszországot, Közép-Amerikában pedig Guatemalát, Salvadort, Hondurast, Dominikát. Ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a Reagan- kormányzat mind több államot sodor bele katonai kalandor-vállalkozásaiba, s megnövekszik a lokális háborúk kiszélesedésének és kiszámíthatatlanságának kockázata. A Közel-Keleten, ahol a Pentagon egyik szóvivője szerint a többnemzetiségű haderőkben helyet foglaló amerikai katonák száma rövid idő alatt a tízezret is elérheti, miközben soha nem tapasztalt méretű flottafelvonulásnak vagyunk tanúi, Washington felelőtlensége nemcsak közvetlen amerikai-szíriai konfrontációhoz, hanem közvetett módon szovjet-amerikai szembenálláshoz is vezethet. A közép-amerikai fejlemények — részben szándékosság, részben a véletlenek összejátszása folytán — egy Kuba körüli igen veszedelmes krízisbe torkollhatnak. A világon, s magában az Egyesült Államokban is, mind többen ismerik fel a Reagan-kormámy politikájának veszélyeit, mind többen emelik fel szavukat a kalandor, az emberiség létét kockáztató magatartás ellen. Serfőző László alezredes Beavatkozás minden szélességi fokon. A moszkvai Neue Zeit fotómontázsa Amerikai beavatkozási politika Reagan és a bunkósbot Az aprócska fűszersziget, Grenada elleni amerikai intervenció — a The Washington Post megfogalmazása szerint — minden bizonnyal csak bemelegítő főpróba volt az Egyesült Államok újabb katonai beavatkozásaihoz. Vajon melyik ország, a Reagan-ad- minisztrációnak nem tetsző politikát folytató kormány lesz a következő kiszemelt áldozat? Talán a nicaraguai sandinista rendszer? Avagy a Camp David-i különalku- val szembehelyezkedő Szíria? Esetleg mindkettő? Mindenesetre szembetűnő, hgy az USA uralkodó körei — a számukra annak idején kudarccal végződött vietnami háború sokkhatását, a dicstelen visszavonulás erkölcsi-katonai bénultságát kiheverve — most megint visszatértek a bunkósbotmódszerhez, a legnyersebb erőszakhoz. Mi több: készek egyszerre akár több frontos összeütközésekbe bocsátkozni az egymástól több ezer kilométer távolságra eső, létfontosságúnak nevezett térségekben. Ezekben a fegyveres akciókban a különleges feladatok megoldására szánt gyorsreagálású csapatok magvát képező tenge részgyalogság (s természetesen a haditengerészeti légierő) játssza a főszerepet, így volt Grenadában. és így van ez Libanonban • is. Az is nyilvánvaló, hogy Libanonban és Grenadában nem az amerikai nemzet- biztonság állítólagos veszélyeztetéséről, a külföldön élő amerikai állampolgárok életének védelméről, hanem egészen másról van szó. Ennek alátámasztására elegendő emlékeztetni arra, hogy a második világháború utáni évtizedekben számtalan esetben éppen az Egyesült Államok igyekezett a fegyverek erejével rákényszeríteni akaratát más népekre. Közvetlen vagy közvetett katonái beavatkozásainak felsorolására több könyvoldal sem lenne elegendő, de azért a legjelentősebbek közül néhányat megemlítünk: 1945—1956 Fü- löp-szigetek, 1946—1949 Görögország, 1946—1949 Kína, 1949—1961 Burma, 1950— 1960 Puerto Rico, 1950—1953 Korea, 1954 Guatemala, 1954—1973 Vietnam, 1958 Libanon, 1959—1962 Laosz, 1961 Kuba, 1962 ismét Guatemala, 1964 Panama, 1965 Dominika, 1970 Kambodzsa, 1975 Angola, 1978 Zaire, 1979 Nicaragua, 1980 Irán, 1980—1982 Salvador. Az Egyesült Államok az egész tőkés világot behálózta katonai támaszponjaival. Az amerikai hadsereg minden negyedik katonáját — több mint félmillió emberét — külföldön állomásoztatja. Ezenkívül állandóan a Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-óceánon repülögépanyahajókkal megerősített öt csapásmérő flottacsoport cirkál. Ezek a hadihajó-kötelékek ott vannak Kuba és Nicaragua partjainak közelében, a Földközi-tengeren Líbia és Libanon területi vizein, a Perzsa (Arab)-öböl szomszédságában, a Távol- Keleten, repülőgépekkel alig félórányi távolságra a Szovjetunió szibériai körzeteitől. A régebbi és az újonnan keletkező válsággócokban mindenütt ott vannak az amerikai légi- és haditengerészeti egységek, sőt éppen jelenlétükkel és fokozódó aktivitásukkal magyarázható a robbanásveszélyes helyzetek kialakulása. A figyelmesebb szemlélőnek valószínűleg feltűnhetett az is, hogy a válságövezetek nagyjából egybeesnek az Egyesült Államok világméretű felvonulásának fő irányaival és az egyesített operatív parancsnokságok földrajzi elhelyezkedésével. Ez nyilván nem a véletlen műve, hiszen ezekben a térségekben vannak az USA létfontosságúnak kikiáltott nyersanyagforrásai. így a helyi konfliktusokról aligha lehetne azt állítani, hogy spontán módon robbannak ki, sőt ellenkezőleg: tudatosan előidézett eseményekről van szó. amelyek a Föld mind nagyobb felületére terjednek ki, s egymással is kölcsönhatásban állGheei—a különleges falu Brüsszel, Í983. november 16. Kevesen tudják: a modern elmegyógyászat egyik irányzata egy flamand faluban született hét évszázaddal ezelőtt. Gheei — így hívják a kis falut — sűrű lombos erdők között búvik meg, Antwerpentől negyven kilométerre. Nemzedékről nemzedékre hagyományozódó szokás ebben a faluban, hogy családok elembetegeket fogadnak magukhoz, és szinte családtagként kezelik, tartják őket. A „bolondok faluja” egyedülálló színfolt és hagyomány, amely mesz- sze megelőzte azt a ma egyre népszerűbb és eredményesebb elmegyógyászati irányzatot, hogy a betegeket nem elkülöníteni kell, intézeti falak közé zárni — hacsak nem közveszélyesek —, hanem inkább beilleszteni őket, amennyire csak lehet, a társadalomba, munkaterápiára fogni. Gheelben a XII. század óta tartja magát az a szokás, hogy befogadják az elmebetegeket. Azok szabadon járnak-kel- nek a községben, kávézóba, boltba, moziba, templomba mehetnek. Senki sem fordul meg utánuk az utcán, a gyerekek nem öltenek rájuk nyelvet. A felnőttek gyakorlott tapintattal bánnak velük, kialakult érzékkel, hogyan kell ártalmatlan elmebetegeket kezelni. Ma körülbelül ezren lehetnek, 800 falubeli családnál, a községbe települt elmegyógyintézet ellenőrzése alatt. A falu egészséges lakóitól látszatra semmi sem különbözteti meg őket. Legfeljebb kissé divatjamúlt, hanyag öltözködésük, vagy az, hogy néha furcsán mutogatnak, magukban beszélnek az utcán. Senki nem vet ügyet rájuk a falubeliek közül, megszokták. A hagyomány egy legendához és egy szenthez kapcsolódik. Dyphna a neve, és itt van a sírja, a falu templomában, amely szent zarándokhely a középkor óta. ír királylány volt Dyphna, aki zsarnok apja elől menekült hajón Antwerpenbe, majd a környező erdőkbe, mert nem akart vérfertőző házasságra lépni az apjával. A kegyetlen király azonban felkutatta és fejét vétette. Dyphna az erény és a jó győzelmének jelképe lett a gonosz szellemek fölött. A gonosz szellemeket pedig a középkori gondolkozás az elmebetegséggel kapcsolta össze: bolond az, akit a gonosz szellemek megszálltak — vélték. Dyphnát 1247-ben avatták szentté, zarándokok vándoroltak sírjához, s köztük egyre nagyobb számban gyógyulást kereső elmebetegek, skizofrének, epilepsziások, enyhén vagy erősen zavarosfejű szerencsétlenek, akik védőszentjüknek tekintették. Idővel vendégház épült az érkezőknek, de csakhamar ez is kicsinek bizonyult. Kialakult a szokás, hogy a falubeliek fogadják be a zarándokokat, akik közül sokan ott maradtak hosszab időre. A befogadóknak előnyös volt ez, mert ingyen szolgálót, állatgondozót, segítőt kaptak. A beteg pedig nemegyszer gyógyulást talált, legalábbis állapota sokat javult az új körülmények között. Gheei ma már nem „szent fal” és zarándokhely — 30 ezres ipari városka. Az. elmebetegekkel idetelepült gyógyintézet foglalkozik. A családok csekély napidíjat, térítést kapnak a gondozásért — így fennmaradt az anyagi indíték. Az intézet vezetői szerint az évszázados érintkezés az elmebetegekkel, a nemzedékeken át ápolt hagyomány, ösztönösen kialakította az ittlakókban azt a szelíd, megnyugtató, de nem is túlzottan engedékeny vagy bizalmaskodó magatartásformát, amely a leginkább megfelel az elmeorvosok szerint a kellő bánásmódnak. Gheelben az egész lakosság így viselkedik. A betegek így természetesen illeszkedhetnek be(, és azok, akik nem teljesen elborultak, vagy közveszélyesek, többnyire előnyös változáson mennek keresztül. Az intézet orvosai válogatják ki, kiket utalnak családokhoz terápiára, kiket tartanak zárt falak mögött. Van Broekhoven igazgató érdekes módon nem szereti, ha újságírók, látogatók faggatják sajátos munkájukról és körülményeikről. „Hogy sikerült életben tartanunk ezt a hagyományt, és jó eredményeket elérni, azért lehetséges — magyarázza —, mert a betegek itt maradéktalanul beilleszkedhetnek a társadalmi közegbe, nem érzik másnak magukat. Nem szeretném, ha újságcikkek nyomán kíváncsiskodó turisták lepnék el a falut, mint egy indián-rezervátumot, lerontva a hatást.” Magyar Péter Kuvaiti „titkos határozat« Az Al-Kabasz című kuvaiDél-Libanon Izraeli gyarmat li lap „titkos határozatot” hozott nyilvánosságra: Bahrein, Katar és az Egyesült Arab Emírségek diplomáciai kapcsolatot létesíthetnek a szocialista országokkal. A határozatba foglalt „engedélyt" az Arab-öböl menti országok Együttműködési Tanácsának múlt heti katari csúcsértekezletén kapták meg, nyilvánvalóan Szaúd-Arábiátől. A diplomáciában nem ritka eset,, hogy „titkosnak” minősített döntések akár percekkel meghozataluk után kiszivárognak. Ez a módszer általában annak jelzésére szolgál, hogy inkább próbálkozásról, nemzetközi „közvéleménykuíatásTÓl”, esetleg figyelmeztetésről van szó, mintsem konkrét intézkedésről, de a dolgot azért érdemes komolyabban venni az egyszerű híreszteléseknél. A 70-es évek végétől mind több olyan hír látott napvilágot, hogy az öböl-menti konzervatív arab országok esetleg diplomáciai kapcsolatot létesítenek a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. Maga Szaúd-Ará- bia is szóba került ezzel ösz- szefüggésben. E híresztelések rangsorában ez a mostam meglehetősen komolynak látszik, mindazon jelzések után, amelyeket az utóbbi években nem követett tett. — Mose Arensz izraeli hadügyminiszeter még október elején bejelentette, hogy esetleg lezárják a dél-libanoni Avali-folyón levő átkelő pontokat. Ebből mára gyakorlatilag valóság lett. Az izraeliek ezzel újabb lépést tettek afelé, hogy Dél-Libanoni elszigeteljék az ország többi részétől, és lakóit hasonló sorsra juttassák, mint a Jordán-folyó megszállt nyugati partján élő arabok — íi'ja az APN szovjet sajtóügynökség bejrúti különtudósítója. A megszálló hatóságok minden lehetséges módon akadályozzák a déli országrész lakóit abban, hogy az izraeli ellenőrző pontokon keresztül átjussanak északra. Korlátozó intézkedésekkel nehezítik az Észak- és Dél-Libanon közötti gazdasági kapcsolatokat, izraeli árukkal árasztják el a a déli piacokat, aminek következtében Dél-Libanon saját gazdasága sorvad, s arra kényszerül, hogy integráljon Izrael gazdaságába. A libanoni sajtó értesülései szerint a megszállók adófizetésre akarják kényszeríteni a dél-libanoniakat, mint ahogy ezt a . Jordán-folyó megszállt nyugati partján élő arabokkal teszik. Az As- Sarik című lap azt írja, hogy „ha az adóztatást valóban bevezetnék, ez azt jelentené, hogy az izraeliek már nem tekintik egyenjogú libanoni állampolgároknak a dél-libanoniakat”. Izraelben szélsőséges csoportok propagandakampányt folytatnak Dél-Libanon Izraelhez csatolásáért, területi követeléseiket a bibliára vezetik vissza, azt állítják, hogy Libanon és a libanoni nép soha nem is létezett, Mose Samir a jobboldali Likud-tömb egyik hangadója a Maariv című lapban arról írt, hogy a libanoniak sohasem alkottak egységes népet és a libanoni válság egyetlen megoldása az lenne, ha Libanont két részre osztanák: egy „muzulmán” északi és egy „keresztény” déli államra, mely utóbbit Izraelnek kellene ellenőriznie, Bejrút pedig szabad város státusát kapná. Eközben Izrael katonai erősítéseket végez az Avali- folyó mentén, úthálózatot, hadtápbázisokat és repülőtereket épít a megszállt Dél- Libanonban. Az „oszd meg- és uralkodj” elvének meglesz? felelően ellenségeskedést szítanak a különböző vallási felekezetikhez tartozó helyi lakosság körében, „bábhadsereget” verbuválnak a vallási csoportok kollaborálásra hajlandó elemeiből. Az árulóvá lett, izraeli zsoldba szegődött Haddad-féle „Szabad Libanoni Hadsereg” mintájára most Népi síita hadsereget” szerveznek. Libanon számára továbbra is a legnagyobb veszély az, hogy Dél-Libanon „a Jordán folyó új nyugati partjává válhat” — állapítja meg az APN tudósítója. összeállította: Huppan Béla Építőipari Gépesítő Vállalat Egri Kirendeltsége felvételre keres: elektrolakatost, villanyszerelőt, építőipari gépszerelőt. Jelentkezni lehet személyesen ÉGV Kirendeltség, Eger, Nagyváradi u. 15 sz. alatt telefon: 11-171 telefonszámon. <B Cl (£ fi Az Egri ÁFÉSZ újból megnyitotta Egerben, a Koszorú u. 1. sz. alatt a Kötőelem boltját. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 7.00-17.00 óráig. (£(©(£ ÍR AZ EGRI ÁFÉSZ, EGERBEN, a Raktál' u. 2. sz. alatt megnyitotta a Kertbarátok boltját. Nagy választékban kapható mezőgazdasági szeráruk, gépalkatrészek, növényvédő szerek, műtrágyák. NYITVA TARTÁS: hétfőtől péntekig 7.80—16.00 óráig, szombaton 7.00—12.00 óráig.
