Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-16 / 270. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. november 16., szerda S. HOGYAN SEGÍT A FAT, A RADAR ÉS AZ FMKT? Fiatalok a gazdaságért... Herényi László: Ha legalább egy megoldás születik... Tresó László: Figyelemre méltó szemléletváltozás Németh János: Feldobja a társaságot (Fotó: Tóth Gizi; Napjaink politikájában egyre többször hangzik el a szó: gazdaság. Ha a közelmúltat vesszük figyelembe, vagy né­hány évre előre tekintünk, mindig vízválasztóról beszé­lünk. Megtudjuk-e őrizni fize­tőképességünket, életszínvona­lunkat? Mind, mind olyan kérdés, melynek fontosságát, jelentőségét nemigen kell hangsúlyozni. Ki-ki a maga területén azon Igyekszik, hogy gazdasági életünk átlendüljön a válságos időszakon. A KISZ X. kongresszusa is konkrétan megfogalmazta az Ifjúság gaz­dasági feladatait. Ml minden valósult meg ebből az idén? Az év vége ' felé közeledve, már adható némi számadás. Ezért kerestük fel az andor- naktályai termelőszövetkezet­ben, a Gagarin Hőerőmű Vál­lalatnál és a vlsontal Thorez- bányaüzemnél a fiatalokat. Fiatal agrárszak­emberek tanácsa Egy éve határozták el An- dornaktályán a termelőszö­vetkezet KISZ-esei a FAT létrehozását. Külön elnököt, s vezetőséget választottak. Mindezt Berényi László üzemgazdásztól, a tanács el­nökétől tudjuk. — Miért volt erre szükség? — A különböző területe­ken máskor van a munka csúcsa a szövetkezetben. Ek­kor a szakemberek 12—16 órát dolgoznak. Ezért min­den ágazatban külön kell szervezni a munkát úgy, hogy az ne akadályozza a csúcsidőszak tevékenységét. A vezetőség konkrétan meg­határozza a feladatokat, még­hozzá olyan formában, hogy a közgazdászok és a termelé­si szakemberek együtt dol­gozhassanak. így magasabb színvonalon lehet egy-egy feladatot elvégezni. — Mi a FAT célja? — A tsz-ben dolgozó ag­rárértelmiségi fiatalok hely­zetének a javítása, társadal­mi, közéleti aktivitásuk nö­velése. Ezenkívül biztosítja a szakmai továbbképzés le­hetőségét. — Mit jelent ez konkré­tan? — A vezetőség 17 felada­tot határozott meg. Ebből már kettőre beérkeztek a pályamunkák. Az egyik té­mája: a költségcsökkentés és árbevételnövelés lehető­ségének vizsgálata, ágaza­tonként. De az energiata­karékossággal foglalkozó té­mával is jól haladnak a ta­nács tagjai. A pályamunká­kat november végén kell le­adni. S ha már csak egy eredményre vezet, akkor is elértük a célt: segíteni tud­tunk. — Milyen lehetőség van az ösztönzésre? — Tudni kell, hogy egy- egy témát három-négy em­ber, általában három-négy terület szakembere vállalt el. Az értékelés hasznosítható­ságuk szerint történik. Nincs sorrend. Hasznos-e? Hasz- nálható-e? Ez alapján tesz különbséget a tsz vezetősé­géből álló bíráló bizottság. S ez alapján ítéli meg az anyagi elismerés mértékét. A Radar A Radar hármas jelmon­datból fakad: Vedd észre! Tedd szóvá! Oldd meg! A Gagarin Hőerőmű Vállalat KISZ-bizottságának felhívá­sa alapján már több éve mű­ködik ez a rendszer. Mint azt Tresó László KlSZ-titkár- tól megtudtuk, ez a munka abból áll, hogy egy előre ki­adott nyomtatványra felve­zetik a gyár területén ta­pasztalt hiányosságokat, azt eljuttatják a KlSZ-bizott- ságra. Így például a min­dennapi üzemből kivont, de még hasznosítható berende­zések megmentésére érkezett legutóbb javaslat. Az idei lapok értékelése során fel­tűnt az anyagtakarékosság­gal kapcsolatos javaslatok sora. Ennek pedig azért van nagy jelentősége, mert egy olyan szemléletváltozáson ment keresztül a fiatalság, ami mindenképpen figyelem­re méltó. A Radar-akció el­érte azt, az évek sikeres gya­korlata után, hogy a KISZ- en kívüliek is figyelemmel kísérik. Nem egy észrevétel érkezett idősebb kollégáktól. A Gagarin Hőerőmű Vállalat gazdasági vezetői úgy érté­kelik a Radar-akciót, mint egy olyan többletet, ami fel­tétlen nagy segítséget jelent a mindennapi munka során. A teljesség kedvéért azonban azt is el kell mondani, hogy a Gagarin Hőerőmű Válla­lat KISZ-bizottságának évi akcióprogramjában tizenegy közvetlenül, a gazdasági munkát segítő vállalás, fel­ajánlás szerepel. Két kötet — négyszáz oldalon A Fiatal Műszakiak-Köz- gazdászok Tanácsát 1979-ben szervezték újjá a Thorez- bányaüzemben. A vezetője jelenleg egy bányamérnök, s az öttagú vezetőség mellé sorakozik a 66 fős tagság. A szervezet mérnökökre épül, de tagjai technikusok is. Igaz, az utóbbiak közül va­lamennyien tanulnak. — Abból kell kiindulni — mondta Németh János, a ve­zetőség egyik tagja —, hogy ez a létszám már komoly szerepet játszik a bánya életében. A Thorez hétszer nyert egymás után Élüzem kitüntető címet, amihez ez a társaság is számottevően hozzájárult. A 80-as évektől munkánk fő szempontja kö­zé tartozott, hogy a legújabb műszaki megoldásokat al­kalmazzuk, valamint feltár­ják a tartalékokat. Eddig már több munkánk számít újításnak. A bányaüzem vil- lamosenergia-felhasználásá- nak racionálása témakörben egy kétkötetes, 400 oldalas pályamű született. Ami leg­inkább feldobja a társasá­got az anyagi ösztönzésen kívül, hogy munkáik java­részét már a gyakorlatban is hasznosítják. De több olyan elméleti anyag van jelenleg is, amelynek gya­korlatba állításán most dol­goznak. Eljutott ez a mozga­lom odáig, hogy konkrét megbízásokat kapunk a vál­lalat vezetőitől. Így többek között vezérigazgatói meg­bízás alapján láttunk hozzá a bányaüzem személy- és teherszállításának korszerű­sítéséhez. A tanulmányt a vállalati zsűri elfogadta, s a napokban befejeződik a gya­korlati kivitelezése is. Mind­ez természetesen szabadidős munkát jelent, igaz, eseten­ként célprémiumért. Három helyszín, három gaz­daság, három akció. Röviden így lehetne összefoglalni a hallottakat. Jelentősége azon­ban sokkal több ennél. A gaz­dasági érték mellett a legfi- gyelemre méltóbb — mint ahogy azt Tresó László mond­ta — az a szemléletbeli vál­tozás, amit ezek az akciók eredményeztek a fiataloknál. Gazdasági céljainkat csakis Így érhetjük el: közös erővel, összefogva, ki-ki a maga te­rületén a maximálisát nyújt­va. .. Kis Szabó Ervin Albérlet vagy kollégium? Helyzetkép az egri főiskoláról Jó néhányan jelezték, hogy az egri Ho Si Minh Tanár­képző Főiskolán kevesebben kerülhettek be a kollégiu­mokba, mint a korábbi esz­tendőkben. A nem éppen ör­vendetes jelenség okairól kérdeztük dr. Orbán Sán­dor főigazgató-helyettest a témakör „gazdáját”, arra is választ várva, hogy orvosol- hatók-e ezek a panaszok? Több tanárjelölt Kétségtelen tény, hogy emelkedett a diáklétszám. Erre utalnak az alábbi ada­lékok. — 1400 ifjúval foglalko­zunk. Ez rekord, ilyenre még nem volt példa. Ebből kö­vetkezik, hogy hely hiányá­ban jó néhány igényt el kel­tett utasítani. Kollégiumaink 626 fiatalt fogadhattak, ez 45 százalékos szint. Tavaly még 47 százaléknál tartot­tunk, de hát akkor „csak” 1300 leendő nevelő képzését oldottuk meg. A keserű tényt tudomásul kell vennünk, az­az az otthoni belépők száma korlátozott. Az elsősök 80 százaléka pályázott valame­lyik létesítményünkbe. Nyil­vánvaló, hogy mindenki óha­ja nem teljesülhetett, hiszen ők a keret 20 százalékán osztozhatnak, hetven, a fel­sőbb éveseké, a többi a fel­lebbezési hányad, amelyre szintén szükség van. Az viszont biztató, hogy a kérelmeket körültekintően, minden lényeges körülményt mérlegelve bírálják el. — A döntés joga a kollé­giumi bizottságoké, ezek tagjai az igazgatókból, illet­ve a hallgatókból verbuvá­lódnak. Alapvető megítélési szempontjuk az, hogy a leg­inkább rászorultak részesül­jenek előnyben. Egyébként is igen demokratikus fó­rum, hiszen a felnőtt veze­tők épp olyan értékű szava­zattal rendelkeznek, mint fi­atal társaik. S ha már itt tartunk, akkor utalnék arra is, hogy intézményeink azért vonzóak, mert lehetővé te­szik a közös tanulást, az egyes kérdések megvitatását. Emellett változatos közmű­velődési . programot is kínál­nak, megkönnyítve a szabad idő tartalmas, kamatozó el­töltését. Mikor épül az új? Tanévkezdés előtt mintegy százötven jelentkezőnek kel­lett nemet mondani. Az össz­képet azonban árnyalja az, hogy akadnak olyanok is, akik menetközben kiköltöz­nek. — Ez egy újabb keletű je­lenség, természetesen a felső­évesek körében. Egészében bízvást állíthatom, hogy nem tragikus a helyzet. Tá­vol áll tőlem, hogy kisebbít­sem a gondokat. Kollégáim­mal én is azt vallom, hogy az tenne a jó, ha minél több fiút és lányt felvehetnénk. Pillanatnyilag azonban ez jámbor óhaj, mert a követ­kező esztendőkben a létszám tovább nő. Igaz, tervezünk egy új épületet, ez azonban a Hámán Kató kollégiumot pótolja majd, ugyanis ezt átadjuk a siketek szomszé­dos általános iskolájának. Más szóval a helyek száma csak harminccal gyarapszik. Tizenöt éve készült el az Al- magyar dombon lévő Ber- zeviczy Kollégium, ez hama­rosan felújításra szorul. Nem kell bizonygatnom: milyen nehéz helyzet fakad ebből. Egyetlen megoldás létezik: a részleges rekonstrukció, vagyis az épület egy részét javítás közben is lakhatják. Az anyagiak hiánya azon­ban mindkét esetben közbe­szól, ezért konkrét időpontot aligha jelölhetnénk meg. Vi­gaszként mindössze azt em­líthetem, hogy a szociális támogatások odaítélésénél igyekszünk könnyíteni — már amennyire lehet — azok nehézségein, akik albérletbe kényszerültek. Pécsi István Kirándulni akartak Kötelező — de így? Ha egyszer kötelező, ak­kor muszáj csinálni. Mint ahogy a gyöngyösi főiskolá­soknak is a szüretet. Ennek ellenére vagy talán éppen ezzel együtt lehet azokat a fürtöket megfelelő szorga­lommal is ládába gyűjteni. Miért ne? — Ki akartam próbálni, mennyit tudok — válaszolta érdeklődésemre a harmad­éves Vérségi László. Naponta majdnem tíz mázsa szőlőt szedett. Az ösz- szes többiek átlaga öt má­zsára rúgott. Hogy miért „ugrott ki”? — Nem szakadtam meg bele. Pukkasztani sem akar­tam senkit. Ment volna még több is, de... minek? Aki azt gondolja, hogy ő igazi falusi környezetből került a főiskolára, tehát otthonról hozta a szüreti munkák ismeretét, az té­ved. Szülei Jászberényben egészen mással foglalkoz­nak. Akkor ... ? Mi a magya­rázata ennek a napi tíz má­zsának? Semmi, de semmi különös. Nem a „minta­diák” szerepére vágyott. No és a többiek? Az első­évesek még csak most íz­lelgették ennek a munkának a részleteit. A másodévesek már a korábbi szüret ta­pasztalatainak a birtokában elérték az átlagot, amiből az is következik, hogy á harmadévesek teljesítményé felülmúlta a többiekét. — Elhatároztuk, nogy mi megyünk kirándulni — adta a magyarázatot az „élmun­kás” szüretelő. — Még folyt a szedés, amikor már szer­veztük az utunkat. Hogy hová megyünk? Természete­sen Sopronba. Erre szavaz­tunk. A kicsit ködös „érvelés” a főiskola KISZ-bizottsága tit­kárának, Kerékgyártó Judit­nak a jóvoltából világosodik ki. — A hat alapszervezet között versenyt hirdettünk meg. A győztesnek ingyen adjuk oda a főiskola buszát. Ezt ígértük. A busz már elindult, visz- sza is érkezett. — Nem társadalmi mun­kában végezték a szüretet a fiúk és a lányok — óv az indokolatlan lelkesedéstől a titkár. — Pénzt kaptak ér­te. A szedett fajtától és a mennyiségtől függően járt vagy negyvenkét forint má­zsánként. Az elsősök leánykát szü­reteltek negyvenkettőért, a harmadikosok rizlingszilvánit harmincötért. Fejenként nagyjából kétezer forintot tehettek zsebre. Ez már va­lami a diáktőzsdén. Aki nem vett részt a kö­telező gyakorlaton, annak a félévét nem érvényesítik. De a hiányzók lehetőséget kapnak a pótlásra. Igaz, ak­kor már csak a hét végi napokon mehetnek szőlőt szedni. Ez pedig ... ! — Jobb lett volna, ha a péntek délutánt megkapjuk — füstölgőit csendesen Vér­ségi László. — Mi vállaltuk volna, hogy a többi napon ledolgozzuk a péntek dél­utánt is. Kiderült, ez a „szigor” el­kedvetlenítette a diákcsapa­tot. — Hétfőn és pénteken nem is ment úgy a munka. A gyöngyösi főiskolások­nak a szervezés lesz a ke­nyerük. Mit tapasztaltak ilyen szemlélet alapján az állami gazdaságban, illetoe a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz-ben, a kéthetes munka­helyükön? — Már sokkal jobban fel­készültek, mint akár tavaly is, de ha a „kiszolgálást” még jobban megszervezik, a teljesítményünk is magasabb lett volna. Amiből nem nehéz a kö­vetkeztetést levonni: nem­csak a megyénknek, de az egész országnak „jól jön” még néhány szervezési szak­ember a mezőgazdaságban. A csuda érti ezt? Elindul­tunk onnan, hogy egy fő­iskolás rekordot állított fel a szüretelésben és eljutot­tunk az országos tennivaló­kig. Vagy nincs is ebben semmi érthetetlen? Én ez utóbbira „eskü­szöm”. G. Molnár Ferenc TANULMÁNYÚT A MÚLTBA Legújabbkori „ősemberek“ (Tudósítónktól): Alig .pár százezer éve, hogy utoljára ősembereket láttak a Szalajka-völgy fölé magasodó Istállós-kőn, a barlang környékén. Az idei őszön aztán egy verőfényes délelőttön minden előzetes bejelentés nélkül .ismét fel­bukkantak. Szemtanúk állítják, hogy külső megjelenésük semmi­ben sem tért el a mai város­lakó emberekétől, ami a nagyfokú alkalmazkodóké­pesség ékes bizonyítéka. Egyesek még azt is tudni vélik, hogy, a horda, mely tíz gyerek ősemberből és két felnőttből állt, vonattal ér­kezett Szijvásváradra, hogy aztán gyalogosan másszanak fel a 959 méter magasan ál­ló ősemberbarlangba. Tudó­sítónk, aki tisztes távolból követte a csoportot, a követ­kezőket tudta meg a nap folyamán: A jövevények igen jám­bor pszeudo-ősemberek, vagy­is csak álősemberek, még pontosabban a siketek egri iskolájának ötödikesei taná­raikkal. Ütjük célja nem egyszerűen természetjárás, sportos időtöltés. Játszani jöttek, mégpedig ősemberjá­tékot játszani. Idén lettek felső tagozatosok az iskolá­ban, s új tantárgyuk a tör­ténelem. Most ismerkednek az emberiség gyermekkorá­val, az ősközösségben élő ősemberek világával. Bizony, nem könnyű nekik a kom­fortos lakásokban a barlan­gi életet elképzelni. Több­ségük valamirevaló barlan­got sem látott életében, nem még olyat, amiben medve volt az ősember albérlője. Tanáraiknak ez adta az öt­letet, hogy felkerekedjenek az osztállyal egy szabad • szombatos hét végén meg­nézni, milyen is egy ősem­berbarlang. Egyik ötlet hoz­ta a másikat, s fejükben ösz- szeállt a forgatókönyv. A Szalajka-völgyön végig­gyalogolva még egészen is­kolások lehettek. Első tábor­helyükön, a Fátyol-vízesés melletti réten, aztán kezde­tét vette a játék. Feladatul kapták, hogy a „nagy vadá­szat” előtt barlangrajzot kell készíteniük, keressenek te­hát az elhagyott tűzrakóhe- lyek környékén „rajzoló szerszámot”. Ki-ki kiválasz­totta magának a legmegfe­lelőbb faszén darabot, aztán irány a barlang. Űtközben természeti megfigyeléseket is végeztek: Merről fúj a szél, hol kelhetett fel a Nap, miért mohos a fáknak csak az egyik oldala? A barlang alapos bejárása utáh aztán — biztos, ami biztos — elő­kerültek a szatyrok mélyéről a csomagolópapírok, s a gye­rekek elhelyezkedtek a fa­lak mentén, hogy elkészítsék „barlangrajzukat”. A félel­metes vadászjelenetek láttán már senki sem aggódott, va­jon lesz-e hús ebédre! A le­rajzolt ősállatok megbabo- názása varázs os, gazdag vadászzsákmányt ígért. A vadászathoz persze fegyve­rek is keltettek, az őskor­hoz illően: kőbalták, szakó- cák, kőkések és dárdák. Az erdőben szétszéledve a gye­rekek fegyver és szerszám készítésére alkalmas kő- és fadarabokat kerestek, hogy azokból a völgyben, a tűz- rakóhelyek körül elkészítsék harcászati eszközeiket. Ké­sőbb a lányok rendbe tet­ték a tűzhelyet, és megpró­báltak tüzet csiholni. Sajnos, az őskori módszerek csődöt mondtak, így egy közelben táborozó másik horda tűz­helyéről szereztek égő fa­ágat. Ez alatt a fiúk vadász­ni és fáéit indultak az er­dőbe. Amikor már a Tüzes­golyó a legmagasabban állt a fejük fölött, s a fiúk is visszatértek, közösen neki­láttak a rablóhús elkészíté­sének. A hatalmas húsdara­bok gyors eltüntetése után bizony jólesett inni a for­rásból — csak úgy nekiha­salva, ősember módra. Az ősember játékot dárdahaj ítá- si verseny zárta. A vonatra már mint iskolások szálltak fel. A „barlangrajzok” és egy kőbalta pedig másnap föl­kerültek az ötödik osztály tantermének falára, hogy mágikus erejük még sok ötöst varázsoljon a tanév során. Ilosvai Ferenc összeállította: Németi Zsuzsa >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents