Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-08 / 238. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 8., szombat 3. Gyónt Gyula (Fotó: Tóth Gizellát Dorkó József Kontra Gyula Markovira Ferenc Ősz tafln Béla Sándor Zoltánná Uzelman Györgyné A szakszervezetek és a területi politika sóbb” és „felsőbb” szinten, mit lehet tenni a sikerekért? Az aktuális témáról ez alkalommal Dorkó Józsefet, az SZMT vezető titkárát, Kontra Gyulát, Heves nagyközség tanácselnökét, Markovira Ferencet, a megyei tanács elnökét, Osztafin Bélát, a Mátravidé- kl Fémművek szb-titkárát, Sándor Zoltán- nét, a Gyöngyösi Városi Szakmaközi Bizottság titkárát és Uzelman Györgynét a megyei tanácstagok füzesabonyi járási csoportjának vezetőjét hívta lapunk munkatársa, Gyóni Gyula a NÉPÚJSÁG kerékasztalához beszélgetésre: A párt- és szakszervezetek kongresszusi határozatai, illetve a középtávú tervek célkitűzéseinek megvalósítása, elért életszínvonalunk megőrzése, az életkörülmények lehetőség szerinti javítása érdekében több más mellett szükséges, hogy a tanácsok, illetve a szakszervezetek összehangoltab- ban, egymást még inkább kölcsönösen segítve eredményesebben munkálkodjanak. Vajon, hogyan tükröződik a központi állásfoglalás szűkebb hazánk mindennapos gyakorlatában, milyen az Igyekezet, menynyire gyümölcsöző az együttműködés „alDORK.Ö 'JÓZSEF: Szívesen tettem eleget a meghívásnak, s úgy gondolom, hogy beszélgető társaim mindegyike hasonlóan vélekedik részvételéről. Hiszen a kérdések kapcsán olyanokról szólhatunk, amely mozgalmi munkánkból alighanem csak kevésbé ismert az olvasók előtt. Pedig területpolitikai tevékenységünk is az érdekképviselethez tartozik, sőt, mondhatom, hogy annak igen fontos része. Ha évekkel ezelőtt még sokan csodálkoztak is azon, hogy megszokott érdeklődésünket kiterjesztettük, egyi idő óta már egyre természetesebbnek tartják figyelmünket, igyekezetünket. Mert nyilvánvaló, hogy egyegy nap nemcsak a műszakból áll, a dolgozó ember, a szakszervezeti tag munkaidő utáni körülményeivel is foglalkoznunk kell. Nem lehet közömbös a számunkra, hogy például milyen az utazása, a vásárlása, helyet kapnak-e gyermekei a bölcsődében, óvodában, iskolában. Van-e jó ivóvíz, megfelelő járda, út, vagy éppenséggel elegendő-e az orvosi ellátás a településen, ahol lakik. Egyszóval elemeznünk, s ahol szükséges javítanunk is kell ezeket a cseppet sem jelentéktelen körülményeket. S az a véleményem, hogy iparkodásunk nem sikertelen. Az esztendők során nemcsak kialakultak a tanácsokkal való együttműködés keretei, de kölcsönösen gyümölcsöznek is módszereink a gyakorlati életben. MARKO VICS FERENC: öt évre szóló együttműködési megállapodásainkat mindkét részről nagyon komolyan vesszük. A megyei tervek kialakításánál minden esetben figyelembe vesz- szük az SZMT véleményeit, javaslatait, s az elképzelések megvalósítását időről idő‘ re közösen értékeljük. Erősödnek a kapcsolatok szak- igazgatási szerveink — osztályaink — és az ágazati szakszervezetek megyei bizottságai között is, ami közvetlenül segíti egy-égy feladat megoldását. A településfejlesztő beruházások előkészítésében, megvalósításában különösen hasznosnak ítélem azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a mozgalom legsürgetőbb gondjaink enyhítéséért, a lakásépítésekért, a kórházfejlesztésekért, a szociális ellátás jobbításáért, vagy az általános iskolákért tett. Testületünkkel együtt úgy ítélem meg, hogy nemcsak megyei szinten, hanem a lakóterületeken is eredményesen osztoztak, osztoznak a tenniva* lókon. Ha , hellyel-közzel akadnak is formális vonások a kapcsolatokban, összességében kedvezőek az eddigi tapasztalatok, s a jövőt illetően feltétlenül biztatóak. NÉPÚJSÁG: Markovics elvtárs formális vonásokat is említett a szakszervezetekés a tanácsok együttműködésében. Konkrétabban mire gondolt? DORK0 JÓZSEF: Ha válaszolhatok én is, nos, akkor úgy vélem, hogy alighanem olyasmiről lehet szó, amikor a legnagyobb buzgalom ellenére is csupán papíron marad egy-egy elhatározás, vagy olykor nem kellően tudatos az ellenőrzés, a mozgósítás. Bánt, bosszant ez bennünket is, s természetesen azon vagyunk, hogy elejét vegyük az ismétlődésnek. SÁNDOR ZOLTÁNNÉ: A lakóterületi munkában is a formalizmus ellen vagyunk. Tevékenységünk számottevő része a társadalmi kereskedelmi ellenőrzés, amely különösen az idei évtől hatékony. Észrevételeinkre, kéréseinkre egyre jobban figyelnek, amihez biztosan hozzájárul az is, hogy például a gyöngyösi tanács termelésellátásfelügyeleti osztályának vezetője: szakmaközi bizottságunk tagja. Partnereinkhez úgy kötődünk, hogy nemcsak a mindennapi munkánk, hanem már felkészülésünk is közös. S így amit elhatározunk, azt általában véghez is visszük. KONTRA GYULA: Heves nagyközségben valójában oz utóbbi tíz esztendőben érezzük a szakszervezetek területpolitikai jelentőségét. Ez idő alatt örömmel tapasztaltuk segítségüket a tervezéseket megelőző üzemi és rétegtalálkozók alkalmával, terveink valóra váltása során pedig a munkahelyektől kapott anyagi támogatásban, vagy például a csupán tavaly nyolc millió forintot érő társadalmi munka megszervezésében, végzésében. Igazán tiszteletre méltó eredményeket hoztak az „Egy brigád — egy osztály”, illetve az „Egy üzem — egy iskola" elnevezésű akciók, sokat tettek üzemeink több más mellett a sport fejlesztéséért, s munkahelyi környezetünk szebbé formálásával a község egész képének kedvezőbb alakításáért. UZELMAN GYÖRGYNÉ: Kár, hogy nincs mindenütt szakszervezet! A füzesabonyi járás településeinek nagyobb részéről hiányzanak az üzemek, legfeljebb a közeli két jelentősebb munkahely, a siroki gyár és a vi- sontai külfejtés jóvoltából csordul-csöppen valami falvainknak. Szűkebb területem — választókörzetem —, az aldebrői közös községi tanács, így például a 70-es évek végén az óvodaépítésnél érezhette a Mátravidéki Fémműveket és a Mátraal- ji Szénbányákat maga mögött 50 ezer forintos hozzájárulással, illetve több tíz- ezer forintot érő ingyenes villanyszerelő munkájával. S számíthat együttműködési megállapodása alapján, a si- rokiak évi további 15 ezer forintos támogatására, illetve éppen mostanában mindkét vállalat segítségére általános iskolai tornatermünk építésénél, felújításánál. Másutt azonban, sajnos sok esetben megmaradnak a gondok. Mert a közalkalmazottak, a pedagógusok vagy az egészségügyiek járási székhelyen működő szerveinek lehetőségeiből a számunkra jóformán semmire nem futja. Jó lenne azonban, ha legalább az említett nagy vállalatok a többi községet is jobban patronálnák: mondjuk, bejáró dolgozóik arányában rendszeresen juttatnának valamicskét minden lakóhelynek. NÉPÚJSÁG: Teljesíthető az ilyen kívánság? OSZTAFIN BÉLA: Vállalatunknak csupán a siroki gyárába 40, vagy 42 faluból járnak dolgozni munkavállalóink, a füzesabonyiba pedig 10—12-ből. Érezzük, hogy nemcsak embereink, hanem lakóhelyeik is hozzánk tartoznak, s ez cseppet sem kis gondunk, mivel, hogy a mi pénztárcánkból sem sokra futja. Ám amit csak lehet, próbálunk megadni. El-elcsí- pünk mindig valamennyit a fejlesztési alapból, egy-egy kevéske összeg jut a jóléti, kulturális keretből is, s az évi két kommunista műszakból, további néhány százezer forintot jelent munkatársaink felajánlása. A népesebb kilenc községgel, pontosabban a nagyobb tanácsokkal az aldebrőihez hasonló szerződésünk van a támogatásra. A legtermészetesebb, hogy például a siroki művelődési házunkat, sporttelepünket, bölcsődénket vagy óvodánkat az egész település használhatja. Mindenhová azonban, sajnos, nem érhet el a segítségünk. Inkább csak oda ígérhetünk, azoknak adhatunk, ahol és akik maguk is jobban iparkodnak, többet vállalnak a közös feladatokból* S Aldebrő mellett ezek közül említhetem Bükkszéket. Parádot vagy Recsket. Másokat csak kevésbé, sőt egyre kevésbé biztathatók. Hiszen „házon belül” is annyi még a tennivalónk ! Törzsgyárunk lánc- vagy tubusüzemében —, hogy mindössze néhány munkahelyünkre utaljak — egész sor olyan sürgető feladat van dolgozóink körülményeinek javításáért, ami már szinte nem tűrhet további halasztást... Segítünk azonban másban. Január 1-től például már vonat helyett a kényelmesebb autóbusz hozza-viszi bejáróinkat, hogy a falvak szélén húzódó vasúti megállókig, állomásokig, majd onnan visz- szafelé ne kelljen napi 40 perceket gyalogolniuk télen és nyáron, esőben, hóban, szélben. Vagy —, hogy mást is mondjak — a Sírokban legutóbb kialakított 100 parcellán építkezni szándékozó dolgozóinknak kölcsönt adunk a lakásalapunkból, támogatást. Annak is, aki jelenleg még másutt él, de a munkahelyéhez közelebb szeretne költözni. SÁNDOR ZOLTÁNNÉ: Mi is úgy segítünk, ahogy tu- tunk. S ez a legkevésbé sem merül ki a kereskedelem már említett társadalmi ellenőrzésében, hanem együttműködünk a gyöngyösi tanáccsal a lakásgazdálkodásban — az építésben, elosztásban —, a rehabilitációs gondok csökkentésében. Résztveszünk egyebek mellett a cigányügyi bizottság munkájában, vagy osztozunk például a különféle városi intézményekkel az úgynevezett egyeztetett közművelődési program feladatain. Ugyanekkor üzemeinkben évről évre értékes társadalmi munkaakciókat, kommunista műszakokat szervezünk Gyöngyös gyarapítására, szépítésére. A legfrissebb felajánlásunk a város közelgő 650. évfordulójával kapcsolatos: 100 ezer órás munkát adunk a legfontosabb tanácsi teendők elvégzéséhez, másik 100 ezernek pedig az árát küldjük további támogatásul, ahogyan kérték. NÉPÚJSÁG: Tiszteletre méltó iparkodás! Ez utóbbi példából azonban úgy tűnik, mintha mégsem lenne minden egészen rendben az együttműködésnél. Valahogy olyan érzése van az embernek, mintha a tanács nem látná mindig eléggé pontosan, hogy voltaképpen mire is van szüksége. S ez egyidejűleg bizonyára olvasóinknak is eszébe juttatja, hogy a társadalmi munkáknak másutt sem minden esetben adnak világos, érthető célt. Sőt, néha — uram bocsá’ — eléggé értelmetlen dolgokra is mozgósítanak. MARKOVICS FERENC: Kétségtelen, hogy olykor előfordulnak kisebb-nagyobb hibák a szervezésnél, véleményem szerint azonban többnyire — Gyöngyösön, Egerben vagy másutt — nagyon is konkrétak a feladatok, s megoldásuk így lényegesen előbbre is viszi településeink fejlődését. KONTRA GYULA: Hevesen is iparkodunk értelmes, pontos célkitűzéseket megfogalmazni, s általában a legégetőbb kérdésekre irányítjuk a figyelmet. Ugyanúgy rangsoroljuk az elvégzendőket, mint amelyekre pénzünk is van. így például a nagyközségi szabadidő-park régóta tervezett kialakítását egy darabig akkor is elodázzuk, ha a jelenleg még elavult terület mielőbbi rendbetételét környezetvédelmi szempontok sürgetik. Mert úgy látjuk, hogy mostanában sokkal ésszerűbb, ha a már eddig is sikeres víz- és csatornamű társulatot segítjük az önkéntes igyekezettel. Hiszen jobban közelebb hoz bennünket a városhoz... DORKÓ JÓZSEF: Feltétlenül dicséretesnek tartjuk az ilyen gondolkodást s magunk is azt hangsúlyozzuk, hogy a társadalmi munka tekintélyének nem szabad devalválódnia. Okos ötletekkel, helyes szervezéssel, irányítással táplálni kell a lobogó tüzet, a közért igen sok hasznosat tehető lelkesedést, erőfeszítéseket. Az, hogy csupán tavaly összesen 190 millió forint volt az önkéntes akciók értéke megyénkben, még nagyobb reményekre is jogosít bennünket. Biztosíték lehet arra, hogy például nemcsak általános iskolai fejlesztési terveinket, hanem egyéb programjainkat is túlteljesíthetjük. UZELMAN GYÖRGYNÉ: Vitathatatlan, hogy a társadalmi munka igen jelentős, önmagában azonban mégis meglehetősen szerény lehetőség az előbbre lépésben. Sokkal inkább a fizetett műszakokban van szükség a lelkesedésre, a szorgalomra, a komolyságra. Mert valójában csak úgy épülhet elegendő lakás, úgy lehet több óvoda, iskola, .napközi otthon, tornaterem, orvosi rendelő, kórházi ágy, ha ki-ki annyit ad mindig magából, amennyire csak képes. Ha jó minőségben, határidőre végzi el a dolgát. Ha az egyik ember nem teszi tönkre azt, ami a másik keze alól kikerül, vagy amit éppen másnak szán. Sokat segített ebben eddig is a szak- szervezet, s bizonyára még rengeteget tehet .érte a maga eszközeivel. S így az ellátás lényegesen javulhat még az olyan kis falvakban is, mint amilyeneket én képviselek a megyei tanácsban. DORKÓ JÓZSEF: A többet, jobbat valóban szorgalmaztuk, s akarjuk ezután is. Ennek során kötelességünknek éreztük és érezzük, hogy segítsünk a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodásban, a dolgozók képzésében, továbbképzésében, művelődésében, a munkakörülmények javításában, a foglalkoztatottak testi épségének védelmében, a megfelelőbb termékszerkezet kialakításában. S több más mellett a lakásárak mérséklésében, vagy az építkezők munkáltatói támogatásának szélesítésében. Nem kevés, amit területpolitikai munkánkban a tanácsokkal való együttműködéssel, egyenrangú partnerként elértünk. Megelégedésről azonban még szó sem lehet, hiszen tényleg csupán a VI. ötéves tervünk is meglehetősen mesz- sze van megvalósulásától. NÉPÚJSÁG: Milyen területekben van mód az együttműködés folytatására, mit várnak leginkább a szak- szervezetektől? MARKOVICS FERENC: Ha középtávú tervünk megvalósításának feltételei, eszközei számos területen módosultak is, a változások nem érintik alapvetően kitűzött céljainkat. Szerényebb lehetőségeink ellenére is a legfontosabbnak tarjuk a lakosság életkörülményeinek javítását Heves megyében. Feltétlenül folytatni akarjuk az általános iskolai program végrehajtását, s szeretnénk középfokú tanintézményeinket is fejleszteni. Nem mondunk le a szociális otthonok hálózatának bővítéséről, vagy például az ivóvízellátás megfelelőbbé tételéről. Hiszen közismertek még mindig tantermi fogyatékosságaink — nemcsak a kisdiákok, hanem bizony főiskolásaink is szükségmeg- oldásokra kényszerülnek —, a kívántnál kevesebbet tehettünk az öregekért. Vi- sontán teljesen váratlanul, kiszámíthatatlanul vált élet- veszélyessé a néhány esztendeje kialakított elme-szociális intézet. Aztán 36 községünkben máig sincs jó minőségű ivóvíz, több faluban is egyetlen kútra jár a lakosság. S ekkor a talán minden más gondot felülmúló lakásproblémákról még nem is szóltam. Röviden: ezekben a kérdésekben találhatnánk még jobban egymásra a szakszervezetekkel. Jó lenné számítanunk a mozgalomra például abban, hogy egészségügyi feladatainknál maga is gyorsítja az egri kórházi beruházás befejezését, s még egy sereg más helyen megérteti a szorgalom, a jó minőség fontosságát. Azt, hogy jelenlegi gazdasági helyzetünkben túlságosan sokat semmire sem költhetünk, ezért az eddiginél jobban kell gazdálkodnunk meglevő javainkkal. Valóban minden olyan lehetőséget fel kell tárnunk és ki kell használnunk, ami megyénk adottságainak, értékeinek jobb hasznosítását, s a népgazdasági feladatok teljesítésével szűkebb hazánk lakossága igényeinek tökéletesebb kielégítését szolgálhatja. Kerüljenek szóba mindezek a szocialista brigádok értekezletein, a vállalásoknál s szervezzék, irányítsák úgy a versenyt, az említett társadalmi munkákat, hogy tényleg a leginkább érezhessük hatásukat. DORKÓ JÓZSEF: Erősíteni, javítani kell kapcsolatainkat a tanácsokkal, s együttműködésünk tartalmasabbá tételében kölcsönös kezdeményezésre, igénytámasztásra van szükség. Helyesnek tartanánk, ha közös munkánk már az egyes döntések előkészítésében javulna, s még nagyobb nyilvánosságot kapna a terület- fejlesztési tervjavaslat, ugyanúgy a megye közvéleménye elé kerülne, mint például korábban Borsodban. Mert így ismerné meg igazán ki-ki azokat a feladatokat, amelyeken osztozhat. S amelyek megoldásával, kollektívájával, vagy akár személy szerint is hozzájárulhat valamennyiünk boldogulásához. NÉPÚJSÁG: Köszönjük a beszélgetést!
