Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-07 / 237. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. október péntek 1 Alkotókedvben nincs hiány Tudományos munka az egri főiskolán Az egri Ho Si (Mimh Ta­nárképző Főiskola huszonkét tanszékéin kétszáznégy főál­lású oktató tevékenykedik. Fő feladatuk a leendő peda­gógusok felkészítése, ám emellett többségük tudomá­nyos búvárkodással is fog­lalkozik, elsősorban azért, mert mindegyikük tudja, hogy teendőit csak így lát­hatja el mind maradéktala- nábtoul, mind magasabb szin­ten. Az elért eredményekről, a ma is ' meglévő gondokról beszélgettünk dr. Nagy Jó­zsef főigazgatóhelyettessel. Fokozatos fejlődés — Hogyan jutottak el a je­lenig, milyen nehézségekkel kellett megbirkózniuk menet közben? — Az idén ünnepeljük in­tézményünk fennállásának harmincötödik évfordulóját. Én 1951-tői dolgozom itt, az­az nemcsak szemlélője, ha­nem cselekvő részese vol­tam a rajttól kibontakozó fokozatos fejlődésnek. Indu­láskor, s az ötvenes eszten­dőkben kitűnően képzett, rendkívül tehetséges kutató­gárda munkálkodott nálunk. Elég csak Papp István vagy Szántó Imre és Udvarhelyi Károly nevét említeni, mind­hárman szakmájuk kiváló­ságaivá nőttek, ök, s a hoz­zájuk hasonló képességűek később elmentek tőlünk vagy a hatvanas években nyugdíj­ba kerültek, azaz gondoskod­ni kellett az utánpótlásról, a stafétaváltókról. 1970-től bontogatta szárnyait az új nemzedék, amelynek tagjai hamarosan figyelemre méltó sikereket érték el. 1979-ben öt kollégáink szerzett kandi­dátusi fokozatot. Ez a len­dület nem is tört meg. Hadd jegyezzem meg: a fiatalok is kitettek magukért: már hagyomány az, hogy eszten­dőnként négyen-öten dokto­rálnak. Nem kis dolog ez, hiszen számukra komoly fel­adat a katedrán való helyt­állás is. 1983. szintén ter­mékeny időszak, mert eddig négyen lettek kandidátusok, Beérkeztek a nevezések az „Édes anyanyelvűnk” orszá­gos versenyre, amelyet Sá­toraljaújhely város Tanácsa több más intézménnyel kö­zösen az idén tizenegyedik alkalommal rendez meg. A vetélkedőn a tizenkilenc megyéből, öt megyei város­ból, Budapestről, valamint a házigazda Sátoraljaújhely színeiben 124 diák vesz részt; külön csoportban versenge­(Fotó: Szabó Sándor) s az is várható, hogy 1983— 84-ben még hárman lesznek e cím birtokosai. Pillanat­nyilag tizenhatan vannak, a közülük tizenketten itt ju­tottak el e rangos szintig. így aztán azt hiszem nem túlzók, ha azt mondom, hogy iskolánk Heves megye, sőt Észak-Magyarország tudomá­nyos bázisává vált. Ez nem­csak a kartársak alkotóked­vével magyarázható, hanem azzal is, hogy nem marad­nak magukra, életképes el­képzeléseiket, ötleteiket a vezetés felkarolta, támogatta, s lehetőségeihez mérten meg­könnyítette kivitelezésüket. Gyümölcsöző kapcsolatok — A statisztikai adatok önmagukért beszélnek, de miről tanúskodnak az egyéb részletek? A széles körű mozgalom mennyiben kötő­dik a gyakorlathoz, miként szolgálja a jogos kívánal­mak teljesülését? — Szerteágazóak a tan­tárgypedagógiai vizsgálódá­sok, úgy vélem senkinek sem kell bizonygatnom, hogy ennek az oktatás hétköznap­jai látják hasznát. E terüle­ten különösképp jeleskednek a matematika, a kémia, a fizika, az angol, a technika nek a gimnáziumok és szak- középiskolák, valamint a szakmunkásképző intézetek tanulói. Az országos bajnok­ságot megyei és városi dön­tők előzték meg. Az ott leg­jobb eredményt elérő két-két tanuló vesz részt az október 21-én kezdődő versenyen. A sátoraljaújhelyi országos döntő résztvevőinek írásbeli, nyelvhelyességi feladatokat kell megoldaniuk, s nyilvá­tanszékeken dolgozók. A nö- vénytanosok részt vesznek a Bükki Nemzeti Parkkal ösz- szefüggő vizsgálódásokban, együttműködve a debreceni Kossuth Lajos és a buda­pesti Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetemekkel. A föld­rajzosok a bükki karsztvizek előfordulásával, az egri csa­padékviszonyokkal, az állat- tanosok e terület faunájá­val foglalkoznak. A társada­lomtudományokat művelők­nek sem kell szerénykedni­ük. ök — többek között — Heves megye krónikáját „nyomozzák”, az irodalmárok búvárkodásai országos, sőt nemzetközi jellegűek is, a nyelvészek köznyelvi kérdé­sekre keresnek választ. Közlési nehézségek — Ám bizonyára akad megoldásra váró gondjuk is. Gondolom például a publikálás sem mindig köny- nyű, egyszerű dolog .. — Kétségtelen: emiatt pa­naszkodnak a legtöbben. An­nak örülünk, hogy más fel­sőoktatási intézményekkel, valamint az egyes akadé­miai kutatóintézetekkel gyü­mölcsöző kapcsolatok formá­lódtak, hiszen így érvénye­sülhet a több szem többet lát elve és gyakorlata. Sokat jelent számunkra a Miskolci Akadémiai Bizottság is, hi­szen hozzásegít minket ah­hoz, ne csak felfedezzük, meglássuk, hanem esetleg fel is dolgozzuk a több me­gyét érintő témákat. Ennek ellenére kevés a fórum, a megjelenési lehetőség. Sze­replünk a helyi tudományos kiadványokban — nincs sok belőlük — olykor a Hevesi Szemlében is. Az idősebbek, a nevesebbek már kialakí­tották a maguk információs csatornáit az országos folyó­iratokkal, illetve kiadókkal. A kezdők, a nem túl ta­pasztaltak részére mindez legfeljebb vágyálom. Véle­ményem szerint e téren kel­lene előbbre jutnunk, hi­szen aktivitásban, ambíció­ban, képességekben nincs hi­ány. .. Pécsi István nos szóbeli vizsgán adnak számot tudásukról, arról, hogy mint beszélik szép ma­gyar nyelvünket. Eredmény- hirdetésre október 23-án ke­rül sor Széphalmon, a Ka­zinczy Mauzóleumnál tar­tandó ünnepségen. A legjobb eredményt elérő tíz tanulót emlékplakettel jutalmazzák, valamennyi résztvevő emlék­lapot kap. (MTI) Pedagógusok gálaműsora Egerben Az egri pedagógusnapok rendezvényeinek sorában ok­tóber 7-én délután fél öt órakor gálaműsort tartanak a Hámán Kató Megyei Űt- törőházban. A műsorban többek között fellép az Egri Kamarakórus, Tar Lőrinc vezetésével. Az Egri Fúvós­ötöst Szepesy György ve­zényli. A közönség hallhatja a Fajcsák Attila vezette Ka­loda népzenei együttes pro­dukcióját, valamint az egri Ifjúsági Ház kvintettjének előadását. A gálaműsorban fellépnek a Főnix játszókor és a Ho Si Minh Tanárképző Főisko­la irodalmi színpadának tag­jai is. Az Akadémián Lukács­konferencia Lukács György: Az eszté­tikum sajátossága című mű­ve megjelenésének 20. évfor­dulója alkalmából Minézis és katarzis címmel tudományos konferencia kezdődött csü­törtökön a Magyar Tudomá­nyos Akadémia felolvasó­termében. A kétnapos tanácskozáson — amelyet az MTA Filozó­fiai Intézete rendez —, Lu­kács György sok kritikát és elismerést kiváltott esztétikai főművének jelentőségét és aktualitását is megvitatják a szakemberek. A konferencia alkalmából Lukács-recepció Nyugat- Európában címmel új kötetet jelentetett meg a Lukács- archívum. (MTI) A budapesti zenei heteken Japán vendég- művészek A Zeneakadémia nagyter­mében október 11-én először vendégszerepei hazánkban a tokiói zeneművészeti főiskola szimfonikus zenekara. Az est másik közreműkö­dője, Sugiura Hirokazu ősi japán hangszeren, kötőn ját­szik. Ez a citerához hasonló, de annál jóval nagyobb, majd 2 méter hosszú és 13 —20 centiméter széles pen­getés hangszer már a VIII. században ismert volt. A most bemutatásra kerülő da­rabja „a tenger tavasszal”. A hangverseny második részében európai klassziku­sokat hallhat a közönség: Ravel g-dúr zongoraverse­nyét és Dvorak VIII. szim­fóniáját. (MTI) Édes anyanyelvűnk Beérkeztek a nevezések Új állandó kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában XX. századi festészet és szobrászat Elérkezett a várva várt idő, amikor most először a teljes egységet és folyamatot láthatjuk, művészetünk ered­ményeit, fejlődését a közép­kortól máig. Egy helyen, összefüggéseiben, a Magyar Nemzeti Galériában. A tel­jességre való törekvést bi­zonyítja, hogy 154 művész hatszáz alkotása látható az új állandó kiállításon. Az első rész a századfor­duló teljesítményeit vázolja fel, helyes elképzelésben lát­tatja Ferenczy Károly, Fé­nyes Adolf, Koszta József értékeit, itt az arányok is pontosak. Arra már nem ju­tott elég erő, hely, hogy a többi tendenciát is ugyan­olyan hiánytalansággal je­lezzék, mint piktúránk szá­zadelejének vezérszólamait. Mednyán6zky is kicsit hát­térbe szorul, bár egy-két újabban bemutatott alkotása a felfedezés erejével hat. A rendezés felhasználja a Nem­zeti Galéria első otthonában, a Kossuth Lajos téri épü­letben a hatvanas években a nyilvánosság elé tárt fes­tői és szobrászi anyagot, de módosított is rajta. Először is mennyiségében. Szerephez juttatta a gödöllői mestere­ket, továbbá kiemelte Orbán Dezső, Nemes Lampérth kez­deményezéseit, olyan epizó­dokra is utal erőteljesebben, mint amilyen Kmetty János, Perlrott-Csaba Vilmos, Schönberger Armand élet­műve. A teljes szellemi ég­boltot látjuk, képzőművésze­tünk XX. századi látóhatá­rát, amit bejárt és meghódí­tott a magyar festészet és szobrászat. Hála a rendezők­nek, hogy a nagyszabású ívet a hatvanas évekig tágí­tották, méltó módon érzé­keltetve például Kondor Béla, Kokas Ignác, Németh József és Deim Pál törekvé­seit. Természetesen ez nem végállomás, a kortárs anyag bemutatását is igényli a köz­vélemény, hiszen mai képző- művészetünk legjobbjai foly­tatják az elődök klasszikus értékrendjét. A dolgok rendje szerint ez a bemutatás tökéletesebb az előzőnél, de a továbbiak­ban még finomítható is a művészi igazság jegyében. Ha elégedettek is lehetünk Fé­nyes Adolf és Koszta József művészetének helyes arányú tálalásával, Tornyai háttérbe kerül, s bár Medgyessy sok szoborral szerepel, de nem egy helyen. Ez zavaró. Ügy tűnik, hogy a korszakon be­lül nem szükséges újabb korszakhatárokat szerkesz­teni. Nagy István esetében is helyesebb lett volna a mű­veket egy helyre csoportosí­tani. Találó, hogy az állandó tárlat gyújtópontjába került Csontváry Zarándoklás a cédrushoz és Kernstok Ká­roly Lovasok a vízparton című nagyméretű festménye, ezek valóban korszakos .fon­tosságú alkotások. Éppen a rendezés levegős nagyvonalú­sága és számtalan telitalá­lata sürgeti a korrekciók el­végzését. Pompás Egry és Szőnyi műveinek elhelye­zése az egymással szemközti falakon, így a Balaton és a Duna-kanyar folytat egy­mással párbeszédet a remek­művek színvonalán. Amilyen helyes törekvés Farkas Ist­ván értékeit megmutatni végre a maga szuggesztív valóságában, ugyanúgy aka­ratlanul bár, de ténylegesen Derkovitsot egy kicsit elbúj­tatta a rendezés, s mindössze egy Hincz-kép látható, nem is jellemző korszakából. Mindent összevetve azon­ban izgalmas a XX. századi magyar festészet és szobrá­szat állandó múzeumi sereg­szemléje a Magyar Nemzeti Galériában. Növeli az intéz­mény értékét, megmutatja képzőművészetünk európai fontosságú minőségrendjét. Losonci Miklós Szavak, szavak... Mint általában, ha erre jártam, egy felületes pillan­tást vetettem az utcasarok­ra. Nem tűnt fel semmi és senki, hiszen a környezet apró változásai a magunkra- figyelés őrültségében elvesz­tik jelentőségüket, mint ahogy elvesztik mindazok a dolgok is, melyekről nem akarunk tudomást szerezni. Másnap azonban, ahogy az utcasarkot elhagytam, kény­telen voltam észrevenni. Utánam nézett. Néhány má­sodpercig a hátamon cipel­tem szomorú tekintetét, majd visszafordultam. — Hát te?! — kérdeztem, de valójában nem vártam választ. Az esetlen kérdések sokszor hamarabb elindít­hatnak egy beszélgetést, mint a kimért udvariasko­dások, a gigerlis szavak. Meleg, barna tekintete vonzott. Nem tudtam kivon­ni magamat a jelenlétéből. Szemében tükröződtem, s a szavak helyett hunyorításá­val adta tudtomra, létezése­met. Észrevett, tehát vagyok; facsartam ki az eredeti Des- cartes-i gondolatot. — Mi van? — nyögtem kétségbeesetten, mert az előbbi „hát te” sokai értel­mesebbnek tűnt. ö csak állt. Te jó ég! — gondoltam — nincs egy értelmes alany vagy ige vagy főnév vagy tudomisénmi ahhoz, hogy szót értsek vele?! Egy másodpercig farkas­szemet néztünk. A hűvös széltől és a föl-fölszakadó benzinbűztől megborzongott. Vállat vontam és tovább mentem. Jött utánam. Érez­tem, ahogy lábnyomaimba lép. Pontosan a nyomok kö­zepébe. Nem fordultam meg. Gondoltam, megunja és odébb áll. Hiszen semmi kö­zünk egymáshoz! Azért mert én megszólítottam? De ő nem válaszolt! Ez nem je­lenthet semmiféle kapcsola­tot közöttünk. Az egyik út­kereszteződésnél elébem ke­rült, rámnézett, és közben remegett. — Mit akarsz tőlem?! — ripakodtam rá. A járókelők értetlenül néztek rám. Az egyik megrovó pillantástól észbekaptam, s alig hallha­tóan ismételtem meg a kér­dést. Szótlansága kétségbe- ejtett. Tekintete belémcsim- paszkodott, a lábai pedig va- lószerűtlehül remegtek, a félelemtől vagy a fáradtság­tól, ki tudja? Némasága ki­billentett egykedvű nyugal­mamból. — Szállj le rólam! — szi­szegtem. — Erre félreállt és várt. Elindultam, ö újra követett. Lakásom kapuja előtt meg­álltunk. Mit mondjak? Ho­gyan zavarjam el? Eszembe jutott egy régeb­bi eset. Az is itt történt ve­lem a kapu előtt. Zivatar utáni tócsák terpeszkedtek a járda szélén. Egy ötéves gyerek játszott a kapu előtt. Műanyag dömperét igyeke­zett az olajtól, kutyapiszok­tól bűzölgő pocsolyába kor­mányozni. El kéne ráncigál- ni innen a koszból, gondol­tam. — Szerintem az a dömper megfullad ebben a mély víz­ben! Különben is, a dömper csak szárazföldön szokott járni. A gyerek rámnézett, majd lassan fölállt, közelebb jött hozzám, és hirtelen mozdu­lattal belémrúgott. Aztán mintha mi sem történt vol­na, visszament a játékához, és könyékig merítette a tó­csába. Kimondott szavaimmal, a gyerek rúgásától megszégye­nülve álltam. Mit ronthat­tam el? Mit mondhattam rosszul? Vagy mit mondhat­tak rosszat előttem más fel­nőttek ennek a csöpp gye­reknek? Megint a szavak! Ezek a kicsorbulni szerető szavak! A kapuban álltunk. Mit ronthatok el most, amikor ettől a némaságával tüntető kísérőmtől szavakkal elbú­csúznék? ö is belémrúgna? Vagy talán csupasz mozdu­lattal adjam tudtára, hogy menjen a fenébe?! Hagytam, hogy tovább kö­vessen a lakásomba. Már nem szóltam, nem akartam szólni hozzá, ö megállt az előszobában. Levettem a kabátomat, bementem a szo­bába, és belehuppantam a fotelba. Hallottam izgatott szuszogását az előszobából, de nem szóltam. Elővettem az újságot. Néhány perc múlva annyira belemélyed­tem a lap böngészésébe, hogy teljesen megfeledkez­tem vendégemről. Csak az egyik apróhirdetés olvasásá­nál kaptam fel a fejemet. Tízezer forint jutalmat ígér­tek egy németül értő boxer- kutyáért, amelyik kiugrott a gazdája kocsijából. Azóta nem látták. Arkó névre hall­gat. Kétéves szuka. — Tízezer forint egy ku­tyáért! — csodálkoztam, majd bizonytalanul, de aztán egyre határozottabban szó­laltam meg, hogy vendé­gemmel szót értsek. — Komm her, Arkó! Hab kein angst von mir! Ich tue dir nicht weh! Szűcs Mariann

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents