Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 1., szombat 5. A kollégium Népi bútorok a társalgóban épülete Látogatóban az újjávarázsolt Petőfi kollégiumban Sokan emlékeznek arra, hogy milyen vontatottan haladt az egri Petőfi kollégium renoválása. A gondok olyannyira súlyosbodtak, hogy a rádió népszerű műsora, a 168 óra is foglalkozott velük, sürgetve a gyors, a határozott, az ésszerűségtől vezérelt cselekvést. A munkálatok az új tanév kezdetére befejeződtek. Méghozzá minden csinnadratta, hírverés, népszerűsítés nélkül. Ma már 152 középiskolás érezheti második otthonának ezt a küllemében is vonzó intézményt. Az épület krónikája bővelkedik érdekes adalékokban. Pontosan nem tudjuk, mikor emelték, az azonban lény, hogy a telek az 1700-as évek elején Velenczey kanonoké volt. Kiss János nagyprépost 1726-ban adományozta az egyháznak,, hogy az elaggott papok húzódjanak meg itt. A szakemberek tudni vélik — nem is alaptalanul —, hogy valószínűleg XVI. századi, azaz késöközépkori elemeket is beolvasztottak az új lakba. Ezt — az 1760-as években — egy emelettel bővítették, s Szent József Internátus néven funkcionált. Az északi szárnyat a századfordulón sajnos kellő hozzáértés híján gyarapították még egy szinttel, megtörve az egységesen korabarokk jelleget. Mindezt jól tudják a fiatalok, hiszen Dobos József igazgató nagy gondot fordít arra, hogy megbecsüljék a múlt rangos örökségét, hogy így is fejlesszék ízlésüket, esztétikai érzéküket. A külső az elődök hozzáértését idézi, s régvolt hangulatokat sugall, a belső tér viszont a korszerűség diadaláról vall, s hamisítatlan összkomfortot jelez. Járjuk a folyosókat, a termeket, a tanulókat, a hálókat, benézünk a minden igényt kielégítő konyhába. Feltűnő nemcsak a lakályosság, hanem a patikai tisztaság is. Mindez arra utal, hogy a nevelők tisztességgel látják el teendőiket. Séta közben egyéb érdekességekre is fény derül. Akkor is, ha mintegy tanulságként — elidőzünk a hajdani nehézségeknél. — 1979-ben indult a nagyszabású felújítás, amely 16 millió forintba került. A berendezésekre kétmilliót költöttünk. Megérte, mert így vált igazán otthonossá. Az is igaz, hogy menet közben adódtak aggasztónak tűnő helyzetek. Hosszas albérleti szorongás után 1981. január 4-én költöztünk be, ekkorra fejeződött be a renoválás első üteme. Nem sokáig örülhettünk, mert február 4-én a födémszerkezet kétharmad része ösz- szeomlott. Ma már felesleges azt hangoztatni, hogy egy alapos statikai felmérés révén el lehetett volna hárítani ezt a veszélyt. A lényeg az, hogy orvoslódtak a bajok, s ma már minden olyan, amilyennek megálmodtuk. Jó, hogy jelen lehettem az átalakításnál, hiszen így érvényesültek a nevelő-oktató munka szempontjai. Arról is szó esik, hogy a fiúk — az Alpári, a Dobó, a Gárdonyi és a Szilágyi, az Egészségügyi Szakközépiskolák, illetve gimnáziumok diákjai — megtették a tőlük telhetőt. A mostoha viszonyok közt is szorgalmasan készültek, Dobos József igazgató (Fotó: Perl Márton) 3,7—3,8-as átlageredményt produkáltak. Tavaly is elérték a 3,61-os szintet. Azt hiszem, senkinek sem kell bizonygatni, hogy ez olyan siker, amelyre valamennyien büszkék lehetnek. Mindenben része volt a tevékeny testületnek is, hiszen olyan feltételrendszert, jutalmazási gyakorlatot alakítottak ki, amely mindmáig többre ösztönzi a tizenéveseket. — Az igyekezethez mérten szabjuk meg a kimenőt, alapozva a fiúk önbecsülésére, egészséges versengési vágyára, bizonyítani akarására. Következetesen kiaknázzuk a demokratizmusban rejlő lehetőségeket. A diákönkormányzat számunkra nem teher, nyűg, hanem alkalom arra, hogy az érintettek ízelítőt kapjanak a közéletiség ábécéjéből, hogy segítőkész ifjú munkatársainkká váljanak, akik részt kérnek nemcsak a jogok gyakorlásából, hanem a kötelességekre szoktatásból is. Túlzás nélkül állítom, hogy olyan jártasságra tesznek szert, amelyet az életben később sokoldalúan hasznosíthatnak. Épp ezért mindig várjuk rendszerint okos ötleteiket, életképes javaslataikat. Nem is fukarkodnak ezekkel, mivel nekik is az a céljuk, amire mi törekszünk; az otthonosság légkörének megteremtése. Csak mellékesként említi, — pedig nagyon fontos —, hogy ez a fiatal kollektíva a kollégiumi versengés során megszerezte az arany fokozatot, azaz a legmagasabb szintet, s a jövőben ezt óhajtja megvédeni, megőrizni. Nem lesz nehéz, hiszen a személyi, a tárgyi feltételek adottak, s a többi már azokon múlik, akik eddig is igazolták lelkiismeretességüket. .. Pécsi István Elgondolkodtató ténnyel kezdem. Az elmúlt tizenöt évben harmincöt és hatvanöt év közötti férfiak kétszer annyian haltak meg, mint azelőtt. Ez a folyamat a nőknél is megkezdődött, bár még nem ilyen súlyos a helyzetük. Az okok? Elsősorban a „civiláziciós ártalmakat” szokták vádolni: nem tudunk élni a magasabb életszínvonal által kínált lehetőségekkel. Régi kívánságokkal, szokásokkal kerültek az emberek az új körülmények közé, nagyobb jövedelmüket jórészt élelmiszerekre költötték. Ezenkívül azt sem lehet elfelejteni, hogy nagyarányú társadalmi változás zajlott le. Tízezrek kerekedtek föl, hagyták ott régi lakóhelyüket, megtartó közösségüket, családjukat. Üj munkakörbe kerültek, új viszonyok közé, melyekhez igazából csak nemzedékek során lehet idomulni. De több tényezőre is gondolhatunk még: felgyorsult a világ, rengeteg technikai eszközzel, levegőt, vizeket szennyező iparral kell számolnunk. Ki-ki saját tapasztalataiból egészítheti ki ezt a lajstromot, de mindenképpen arra kell rájönnünk, hogy hiába fejlődött ugrásszerűen az egészségügy is, új veszély- forrásokkal kell szembenéznie. Mint a mesebeli hétfejű sárkány, olyanok a betegségek, ha egyet levágnak a fejek közül, kettő nő helyettük. ★ Az orvostudomány történetében, mióta az ember kezdett eltávolodni a természettől, s városokba költözött, mindig újra „feltalálták” a víz, a levegő, az erdő gyógyító erejét. Sokszor túlbecsülték, gyakran alábecsülték ezeknek a hatásoknak a szerepét, de a tapasztalat igazolta az elképzeléseket; a fájdalmak elmúltak, a merev láb megmozdult, a beteg újra egészségesnek érezte magát. Az orvosok a megmondhatói, hogy mekkora vöt ezekben a „csodálatos” gyógyulásokban a hit szerepe, s mennyi volt a valódi gyógyítóerőé Egy tény; sokan köszönhették felépülésüket annak, hogy elzarándokoltak híres forrásokhoz, fölköltöztek a hegyi szanatóriumokba. A múlt századtól egyre inkább divatba jött, hogy a tehetősebbek nevezetes gyógyüdülőkben töltötték idejüket, kúráltatták családjukat és magukat. Többnyire még akkor is, ha nem Nyaranta több tízezren látogatják a mind híresebb és egyre szebb bUkkszéki strand gyógyvizét szorultak rá. Másrészt, mivel a morbus hungaricus, a tbc igazi ellenszerét nem találták föl, sorra alakultak a tüdőszanatóriumok, mert fölfedezték a magaslati levegő jótékony hatását. Mégis, most jutottunk el odáig, hogy igazából szám- bavegyük azokat a lehetőségeket, amelyek ezekben a természeti gyógymódokban megvannak, ellensúlyozzuk azokat a bizonyos „civilizációs ártalmakat”. Le kell számolni azzal a tévhittel is, hogy a szanatórium egy „polgári életforma” része. Csak így lehet az egészségügy paradoxonját feloldani. ★ A VI. ötéves terv végén százezer kórházi ágy szolgálta a betegek gyógyítását. Ez mennyiségileg megfelelő, nem is kell sokkal több. Inkább minőségi változásokra van szükség: állandóan igazodni kell a társadalom átalakulási folyamataihoz. Az integráció, a különböző intézmények összefogása eredményhez vezethet. Ebben egyre jelentősebb szerepe lehet a szanatóriumoknak. Sokszor a megelőzéshez elég néhány hétre megszokott környezetéből kivonni a beteget, s megteremteni neki a pihenés, a kikapcsolódás feltételeit. Már pusztán ez — nem is szólva a tudományos módszerekkel még sokszor fel nem tárt valódi gyógyhatásokról — eredményhez vezethet. A korszerű vizsgálati módszerekkel, rendszeres ellenőrzéssel sok olyan kóros elváltozást meg lehet találni, amely később végzetes lehet. S aztán el kell küldeni egy olyan szanatóriumba a beteget, ahol gyógyírt talál. ★ Jelenleg a SZOT üzemelteti a legtöbb gyógyüdülőhelyet. Az Egészségügyi Minisztérium közvetlen felügyelete alá tartozik a Mátrai Állami Gyógyintézet, a Soproni Állami Szanatórium, a Balatonfüredi Állami Kórház, a Hévízi Állami Gyógyfürdőkórház és az Országos Reuma- és Fizikoterápiás Intézet. A férőhelyek jobb kihasználásával, szakosodással, a SZOT üdülőinek igénybevételével elegendő bázist lehetne találni. ★ Meggyőződésem, hogy kiki sokat tehetne azért, hogy megelőzze a bajt, s a természeti hatásokat maga fordítsa egészsége javára. Tegyük a szívünkre a kezünket, s valljuk be, hogy hányszor használjuk föl szabadságunkat munkára; túlhajszoljuk magunkat. Áz egészséges életmód kialakításában kinek-kinek magának kellene a legtöbbet tenni. Mielőtt itt a baj, s kétség- beesetten kapkodunk ide- oda, gondolkoznunk re-kell ésszerű időbeosztásunkon, hogy ne szakadjunk el a víztől, az erdőtől és a levegőtől. Sok-sok „magánszanatóriumot” kellene teremteni, kinek-kinek igényei szerint. Mert az igazi megelőzés, az igazi utókezelés sok esetben csak az életforma megváltoztatása lehet. ★ Megyénknek kiválóak az adottságai. A Mátra és a Bükk magasodik az ' egyik oldalon, a másikon qt^ a Tisza. Olyan természeti környezet övezi szűkebb hazánkat, melyet az e tájon lakóknak vétek lenne föl nem használnia. A Mátrai Állami Gyógyintézet mátraházi, kékestetői és parádi egysége él a lehetőséggel. De mielőtt komolyabb kezelésre szorul az ember, inkább induljon el az erdei ösvényeken, s szabadon, a kórházi ágy, a kezelés kötöttségeitől mentesen fordítsa javára a természet értékeit. Gábor László Az egri Törökfürdő — csak beutaltaknak (Fotó: Kőhidi Imre) k Betegség előtt, betegség után ■^Miért gyógyít a víz a levegő? Egy korszerűen berendezctt'tanuló százötvenkét diáknak f ___________ O tthon^
