Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-19 / 247. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. október 19., szerda 3» KI FIZET, KI NEM? Az adózás társadalompolitikai kérdés Megyénk 350 ezer lakosá­ból mintegy 125 ezer állam­polgár van kapcsolatban a tanácsi adóügyi szervekkel. Nyilvánvalóan ebből is kö­vetkezik, hogy az állampol­gárok közérzetét alapvetően befolyásolja az adóügyekkel foglalkozó ügyintézők ma­gatartása, de az is, hogy az adók milyen célokat szolgál­nak. Az utóbbi időben nem titkolt célja a tanácsi szer­veknek, hogy az adókkal, il­letve az adókedvezmények­kel elő akarják segíteni a lakosság áruellátásának ja­vítását, a javítói, szolgáltatói igények magasabb szintű ki­elégítését, a lakáspolitikai célok valóra váltását. De az is követelmény az adóval szemben, hogy egyesek ne jussanak olyan jövedelem­hez, amely nem áll arány­ban a végzett munkával. A végrehajtó bizottság elé ke­rült jelentés és a vitában felszólalók szerint is a tanácsok meg­felelően végzik az adóügyekkel kapcsolatos teendőiket. Teszik ezt annak ellenére, hogy sem anyagi­lag, sem erkölcsileg nem be­csülik meg kellően az ilyen jellegű munkával foglalkozó dolgozókat. Különösen a községi tanácsoknál igen nagy a fluktuáció és a vi­szonylag szerény bérezésért inkább csak a nők vállalják ezt a munkát. A végrehajtó bizottság hasznosnak értékelte, hogy az adókedvezmények hatá­sára lényegesen nőtt me­gyénkben a kisiparosok és a kiskereskedők száma. Ebben az évben 1980-hoz képest mintegy ezer fővel többen vettek részt a lakosság ellá­tásában. Különösen a kisebb településeken és a hiány­szakmákban dolgozó kisipa­rosok részesültek és része­sülnek adókedvezményben. Az idén — mint a vb elé is került jelentés tartalmaz­za — tovább nőtt a háztáji és a kisegítő gazdaságok után adót fizető állampolgá­rok száma: több mint 58 ez­ren fizetnek ilyen jellegű adót. Jelentős a számukra nyújtott adókedvezmény, Csaknem 300 megvalósult szellemi terméket, licencia­ajánlatot mutatnak be a ked­den megnyílt „Licencinform ’83” kiállításon Budapesten, az Ipari Reklám és Propa­ganda Vállalat bemutatóter­mében. Szovjet, NDK-beli, amely a lakosság jobb zöld­ség- és gyümölcsellátását célozza. A kisegítő gazdasá­gok összességében véve több mint 500 hektár terület után részesültek adóelengedésben. A legtöbben házadót fizetnek. A megye adóköte­les épületeinek száma meg­haladja a százezret, de több mint 38 ezer állampolgár él­vez valamilyen kedvez­ményt, vagy mentességet. A végrehajtó bizottság ülésén a legnagyobb vitát az adófizetési morál helyzete váltotta ki. Elhangzottak olyan vélemények, hogy nem minden esetben helyes az adók összegének megállapí­tása, sok esetben gond van a bevallással is, ám azzal is, hogy az utóbbi években csökkent megyénkben az adófizetési kedv. Jelenleg mintegy 18 millió forint az adóhátralék. Pedig az adók fizetése mindannyiunk szá­mára állampolgári köteles­ség. Éppen ezért az érintett tanácsi szervek megbízatást kaptak arra, hogy derítsék fel e jelenség okait és te­gyenek hathatós intézkedé­seket az adófizetési morál ja­vítására. Erőteljesen megfogalmazó­dott, hogy az adózás nem csupán pénzügyi, tágabb ér­telemben véve közgazdasági, hanem egyben társadalom- politikai kérdés is. Szükség van ugyanis az adókból származó bevételre, hiszen bőven van mire költeni a pénzt, de talán még ennél is fontosabb, hogy általában az adófizetés, az adók mér­tékének megállapítása, mi­lyen politikai közhangulatot vált ki a lakosságban. Igen kedvezőtlenül hat, ha vala­ki a kiugróan magas jöve­delme után nem fizeti meg a kellő mértékű adót. Ép­pen ezért nagy figyelmet kell a továbbiakban is arra for­dítani, hogy az adók megfe­lelően szolgálják célkitűzé­seink megvalósítását és kel­lően hassanak a köz vélemé­nyére is. csehszlovák, és magyar vál­lalatok kutatási-fejlesztési munkájuk eredményeit, li- cenceket, know-how-kat is­mertetnek, s iparjogvédelmi szaktanácsadást is nyújtanak feltalálóknak, újítóknak a helyszínen. A csengetésre réveteg te­kintetű asszonyka dugja ki a fejét. — A lakbérek miatt jöt­tem. Az IKLV-nál úgy tá­jékoztattak, hogy nem fize­tik. Tizenkétezerrel tartoz­nak ... Végig sem hagyja mon­dani. Beszól. — Jenő, gyere már! A borostás arcú férfi azon­nal megjelenik. — Mi a baj? — kérdezi nem épp udvariasan. — Majd ha megcsinálják a W. C.-t, meg kitapétáznak... Berántja az orrom előtt az ajtót. ■k Továbbra is Egerben, a Cs eboks zá ri - lakótelepen folytatódik a történet. Az egyik tízemeletes házban K.-nét keresem. A sötét fo­lyosóról nyíló lakás ajtajá­ról leszedték a zárat. Egy vaspánt lóg annak helyén, de nincs benne a lakat. Hi­ába próbálok azonban csön­getni, nem jön ki senki. Azaz hogy egyszer csak a szomszéd néz ki. — Ne keresse! Soha nem látni. — Elköltözött? — Azt nem mondanám. Néha részegen gyanús ala­kokat szokott felhozni, de már régen találkoztam vele. Néhány pillanatra meg­szakítja a mondandóját. Végignéz rajtam. — Már nem haragszik, miért kéne? — Több mint húszezer forint lakbérrel tartozik. A fiatalember meg se hökken, csak legyint egyet. ★ R.-ék tizenkilencezer fo­rint lakbérrel tartoznak. A felesége középkorú, eléggé egzaltált megjelenésű. — Szerencséje, hogy ma jött. Csak véletlenül tartóz­kodom itthon — mondja az asszony. — Nem itt élnek? — Pesten van lakásunk. Ott tanít a férjem. — De hát akkor ezt mi­ért nem adják vissza a ta­nácsnak? Ráadásul a lak­bért sem fizetik. — Édesapám szokta fel­adni T.-ről. — Ezek szerint azonban mégsem postázza a pénzt. — Azt nem hiszem — mondja ingerülten. — El akarjuk adni (?), és ha ren­dezetlen a számla, aligha le­hetne. Valami félreértés le­het — vágja ki a rezet. — Miért akar félrevezetni? — Miből gondolja, hogy mi vagyunk a hibások? Le­het, hogy a posta nem utalta át... ★ P.-ék háromszobás laká­sában sem tudtam körül­nézni, mert az ajtóban meg­állított egy 25 év körüli fiatalember. — Nem ülhetnénk le? — kérdezem már másodszori De mintha nem is hallotta volna... Így az ajtóban ácsorgunk. Partnerem egyik kezével a kilincsre, a másik­kal — ökölbe szorítva — az ajtófélfára támaszkodik. — Ügy tudom, hogy 18 ezer forint lakbérrel tartoz­nak. — Én semmit nem tudok erről. — Ez lehetetlen, egy csa­ládtag ne tudna arról, hogy ilyen összeget nem törlesz­tettek?! — Egy hete jöttem a sitt­ről — válaszol lakonikus rövidséggel. — S véleménye szerint a család nem bírja kifizetni a havi lakbért? Csak anyám dolgozik. Négyen vagyunk testvérek. — önnek van munka­helye? — Nincs, tegnap számol­tam le. Nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem. — Miért került börtönbe? — Súlyos testi sértésért, de mit alkar? Hirtelen nem jut eszembe újabb kérdés, ő viszont foly­tatja. — Jöjjön vissza délután, akkor itthon lesz mindenki. Tárgyalhatunk. Nem éltem a meghívás­sal ... ★ L.-néék ötödik emeleti la­kásában szét sem merek nézni. Elhanyagoltak a szo­bák. Leszaggatott tapéta, bevetetlen ágyak, és minden poros, koszos. A konyhában szétdobált konzervesdobozok. — Nem merek bemenni az ingatlanhoz, hogy tegyék rendbe a lakást, mert öt­ezer forinttal le vagyunk maradva — mondja az öt­ven év körüli nő. — Nem tizenegyezerrel? — Az ötezer még a ta­valyi — magyarázkodik. — Most kezdték el levonni a rokkantsági nyugdíjamból. — Nem lett volna egy­szerűbb időben rendezni? — A fiam katona volt, nekem meg, hogy leszáza­lékoltak, alig jön össze 1900 forint havonta. A betegsé­gem miatt csak diétás éte­leket ehetek. A gyógyszer is drága. Vállaltam plusz­munkát is, de nem bírtam. Most meg ráadásul fölemel­ték a lakbért. Télen már 1260-at kell fizetnem. — Miért nem kér ked­vezményt, vagy segélyt? — Kértem, de csak egy­szer adtak. Ézer forintot. — És a fia most már be­segít? i— Leszerelt, aztán tervezi a jövőjét. Magával van el­foglalva. ★ A földszint kettőben ba­rátságos házaspár fogad, de amikor S.-t keresem, csodálkozva néznek. — Nem ismerem —mond­ja a férj. Az egyik szobából egy huszonéves asszonyka jön ki. — Elég régen lakott itt. Albérletben — mondja. Mint kiderül, jelenleg két család él itt. B., a tulajdo­nos egy Tisza menti telepü­lésen kapott szolgálati la­kást. Ezt a fészkét három­ezer forintért adta ki. Ezen felül az albérlők állják a fűtést is. Így történhetett, hogy S. húszezer forint fű­tési díjjal lett adós. Az biz­tos, hogy a most itt lakók­kal nincs ilyen gond. Be­mutatták a számlákat is, bár nem kértem erre őket. ★ — A megyeszékhelyen je­lenleg 897 család tartozik lakbérrel, vagy fűtési díjjal. Ez mintegy másfél millió forintot jelent — sorolja Ka­rácsony László, az IKLV igazgatója. Sokan húsz-hu- szonkétezer forinttal vannak lemaradva. — Ezek szerint nem érde­mes lakbért fizetni? Hiszen nem görbül a hajuk szála sem. — Azért ez túlzás. 289- szer került sor pereskedésre az utóbbi időben. A bíróság 995 ezer forintot tiltott le a notórius „feledékenyektől”. A feljelentésre háromhónapi lakbérkihagyás után kerül sor. Viszont ha az illetőnek az OTP- vagy egyéb tarto­zása meghaladja a fizetése felét, úgy nem tilthatjuk le a nekünk járó összeget. Mert a lakbért minden egyéb tartozás megelőz. S ha valaki ügyes, akkor annyi kölcsönt vesz fel, hogy ne tudjuk a nekünk járó pénzt lefogni a fizetéséből. Persze, teljesen senki sem tud ki­bújni a kötelezettsége alól, csak időlegesen. Azonban, ha évente egymillió forinttal kevesebb fűtési díjat szedünk be — mint jelenleg is —, akkor elesünk az állami tá­mogatástól, amely ennek a kétszerese, és csak a befize­tett összeg után jár. Ezáltal kevesebbet költehetünk a la­kások karbantartására, kor­szerűsítésére. — Teljesen reménytelen a helyzetük? — Megpróbálunk újra díjbeszedőket alkalmazni. Ta­lán jobban fizetnek, ha ezek napról napra járnak az adó­sok nyakára. Jó lenne, ha ki lehetne lakoltatni az embe­reket. Akkor talán megol­dódna ez az áldatlan hely­zet. Egyébként, ha a feledé­kenyek közül valaki kéri, hogy javítsuk meg a lakásá­ban a fűtést, vagy cserél­jük ki a szőnyegpadlót, ak­kor általában nem teljesít­jük a kívánságát. Nem épp a leghelyesebb módszer, de időnként célravezető. Csak kuriózumként jegyzi meg, hogy a perek után a Megyei Bíróság Végrehajtó Irodájához tartoznak az ügyek. S ennek egyik dolgo­zója is adósuk ... Homa János Kaposi Levente LICENCINFORM '83 Szellemi termékek kiállítása NAPIRENDEN: KÉT ÉV MUNKÁJA Nem módosította a terveket Agrártudomány az élelmiszer-termelésért Aszálymérleg a húsiparban Csaknem ezer főt számlál soraiban az Ag­rártudományi Egyesület Heves megyei Szer­vezete. A megyénk mezőgazdasági szakem­bereit tömörítő egyesület elmúlt kétévi munkáját értékelte kedden délután Egerben, a Technika Házában a MTESZ Heves me­gyei Szervezetének végrehajtó bizottsága. Az ülésen részt vett Jurányi János, az MSZMP Heves megyei Bizottságának osztályvezető­helyettese, valamint dr. Csáky Csaba, a Ma­gyar Agrártudományi Egyesület ügyvezető főtitkára is. A testület előtt Koós Vik­tor, az Agrártudományi Egyesület Heves megyei Szervezetének titkára szólt arról, hogy az elmúlt két esztendőben aktív munkával segítették a tudomány újabb eredményeinek és módsze­reinek elterjesztését a me­zőgazdasági üzemekben. Kiemelte, hogy a gazdasá­gokban a termelés jelentő­sen növekedett, melyhez az egyesület nyolc szakosztályá­ban működő szakemberek tevékenysége is hozzájárult. Rámutatott, hogy 1981-ben 108, tavaly pedig 96 rendez­vényt tartottak. Egyebek mellett megtárgyalták a me­zőgazdaság és az élelmiszer- ipar változó közgazdasági szabályozóit, az árpolitikai intézkedések hatásait, to­vábbá a hatékonyabb gaz­dálkodást elősegítő módsze­reket. A megyei párt- és ál­lami testületekkel együttmű­ködve értékelték Heves me­gye élelmiszer-gazdaságának V. ötéves tervi eredmé­nyeit, valamint megvitatták a VI. ötéves tervi célkitűzé­seket, és a megvalósítás le­hetőségeire irányították a fő figyelmet. Koós Viktor a továbbiak­ban kiemelte, az egyesület legfőbb törekvése, hogy az üzemi szakemberekhez mi­nél közelebb hozza a tudo­mány eredményeit. Ennek érdekében a már létrehozott 30 üzemi csoport számát igyekeznek bővíteni a jövő­ben. Fokozott figyelemmel kísérik a pályakezdő agrár- szakemberek élet- és mun­kakörülményeit, valamint szakmai fejlődését is. Sze­retnék fejleszteni az „Agrár­értelmiség a szocialista fa­luért” mozgalom szélesebb körű kibontakozását, hogy megyénk községeiben még több mezőgazdasági szakem­ber kapcsolódjon be a helyi művelődéspolitikai törekvé­sek megvalósításába. Az előterjesztést követő vitában a végrehajtó bizott­ság elismerését fejezte ki az egyesületnek aktív munká­jáért és felhívta a figyelmet arra, hogy továbbra is mű­ködjenek közre az agrártu­domány újabb eredményei­nek gyors, üzemi elterjesz­téséért. Segítsék elő sajátos módszereikkel Heves megye élelmiszer-gazdasága VI. öt­éves tervi célkitűzéseinek megvalósítását. Változatlanul jó az állat- tartási kedv, az októberi pia­con eléggé magas áron cse­rél gazdát a malac és a sül­dő, ami azt bizonyítja, hogy a kistermelők továbbra is élni akarnak a ház körüli hizlalás lehetőségeivel. Az állatforgalmi és húsipari vállalatok folyamatosan kö­tik a jövő évi szerződéseket, ezeknél sem tapasztalható fennakadás. — Az idén a vállalatok a tervezettnél nagyobb szá­mú sertést vesznek át — mintegy 650 ezerrel többet —, s ezzel az állami ipar átvétele eléri a 8 milliót. Szűnőben van a feldolgozó­szezonnak a sokszor gondot okozó szakaszossága, ami egyebek között abban nyil­vánult meg, hogy az év első heteiben lényegesen keve­sebb állat érkezett, mint amennyire számítottak. — A magas állatállomány feldolgozására nagy gondot kell fordítanunk. Az ipar a minőség javára programot dolgozott ki. A sertés zsí­rosságát egyfelől úgy csök­kentjük, hogy öt kilogram­mal leszállítottuk az átvéte­li súlyhatárt. Az állatforgalmi és hús­ipari vállalatok a további­akban az eddigiekhez hason­ló színvonalon tesznek eleget a hazai fogyasztók igényei­nek, és teljesítik az export­vállalásokat is; az aszályos időjárás nyomán nem volt szükség az eredeti progra­mok megváltoztatására.

Next

/
Thumbnails
Contents