Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám

m NÉPÚJSÁG, 1983. október 15., szombat HONGKONG: Tárgyalás és pánik Október 19--20-án tartják Pekingben a Hongkong jövőjéről folytatott brit—kínai tárgyalássorozat újabb fordulóját. A brit kófőbatyartnat térképe Jól mutatja, hogy az Cj Te­rületek elvesztésével a maradék körzetek gyakorlatilag élet- képtelenek lennének alig száz négyzetkilométeres területük­kel (Terra — KS) Ha valaki a hagyományos vicc stílusában akarná ösz- szefoglalmi a területileg ki­csiny, ám gazdaságilag an­nál fontosabb távol-keleti brit koronagyarmat sorsáról London és Peking között folyó megbeszélések állását, valahogy így fogalmazhatna: van egy jó és egy rossz hí­rem... A jó: Thatcher miniszterelnök-asszony ta­valy őszi látogatásával meg­kezdődött kínai—brit eszme­cserék a meghatározott ütemben haladnak, a felek immár a második tárgyalási szakasz ötödik meneténél tartanak. A rossz hír: a je­lek szerint eddig vajmi ke­vés előrehaladást sikerült elérniük. Korlátozott célok Pedig a két delegáció ele­ve korlátozott célkitűzéssel kezdett kétségkívül nehéz feladatához. Nem közvetlenül azt vitatják meg, hogy mi legyen az 5,5 milliós város­állam leendő pontos státu­sza, hanem egyelőre csak abban igyekeznek megegyez­ni, hogy milyen intézkedé­sekkel lehetne fenntartani Hongkong veszélybe került stabilitását. A két probléma­kör persze, nehezen választ­ható el egymástól, s ez a si­ker esélyeit "is jócskán csök­kenti. Az alapképlet egyszerű: alig 14 év múlva, 1997 kö­zepén lejár annak a múlt század végén kötött szer­ződésnek az érvénye, amely­nek alapján Nagy-Britannia Hongkong kilenctizedét ki­tevő úgynevezett „Üj Terü­leteket” bérli. Peking ra­gaszkodik hozzá, hogy ek­kor visszanyerje szuvereni­tását a teljes terület felett, s egyelőre nem világos, mi­lyen garanciákat kész nyúj­tani arra az ígéretére, hogy az anyaországhoz való visz­összeállitotta: Pilisy Elemér I __________________ s zatérés nem fogja érinteni Hongkong politikai és tár­sadalmi berendezkedését. Vagyis, egyszerűbben szólva, Kína a felségjog vissza­szerzéséért cserében — már csak saját kereskedelmi ér­dekében is — meghagyja a tervek szerint „különleges közigazgatási övezetté” váló városállam kapitalista rend­szerét. Kompromisszum­keresés Mondhatnánk, másfél év­tized még tekintélyes idő, van idő az álláspontok kö­zelítésére. Ám egy ekkora periódus csak a mindennapi életben tűnik hosszúnak, az üzletemberek számára azon­ban, akik befektetéseik biz­tonságát és megtérülését tartják szem előtt, szinte kézzelfogható közelségben van. Ez magyarázza, hogy az elmúlt hónapokban már valóságos pánikhullám sö­pört végig a koronagyarma­ton. A gazdasági növekedés üteme 1982-ben ötödére esett az előző évihez képest. A hongkongi dollár történelmi mélypontra csúszott, egy esz­tendő alatt mintegy 30 szá­zalékkal gyengült. Megingott a sokáig élénk ingatlanpiac, s hozzáértők szerint egyre többen foglalkoznak a ki­vándorlás gondolatával. A számos tárgyalási for­duló alatt ugyanis kiderült, hogy Peking — bár nem fu­karkodik a megnyugtató ígéretekkel — a szuvereni­tás ügyéről még tárgyalni sem hajlandó. London ezért eleve kénytelen a kompro­misszumos megoldás felé hajlani, hiszen falklandihoz hasonló erőpolitika alkal­mazása szóba sem jöhet. A kérdés így csak az, hogy milyen kompromisszumra nyílik egyáltalán lehetőség. A hongkongi vezetés abban reménykedik, hogy másod­lagos engedményekkel (pél­dául a brit fennhatóság megszüntetésével, a kínai Dzsunkák és felhőkarcolók — a távol-keleti városállam jellegzetes képe A kikerülhetetlen jövő: 1997. — ahogy a Time karikatu­ristája látja (Fotó: KS) zászló használatával stb.) si­kerül legalább időlegesen meghosszabbítani a jelenlegi status quo leglényegesebb elemeit. E reményt egyes pe­kingi nyilatkozatok is alá­támasztották. Magas rangú kí­nai vezetők többször kijelen­tették : Hongkong megőriz­heti szabadkikötői, pénzügyi és kereskedelmi szerepét, saját pénze nemzetközi fi­zetőeszköz maradhat,. s meghagyják_ helybeli igazga­tási apparátusát. Más kije­lentések szerint viszont a szuverenitás és a tényleges kormányzás elválasztha­tatlan : természetesen mind­kettőt Peking kívánja gya­korolni. Tajvani párhuzamok? Távolról sincs tehát köny- nyű dolga a tárgyalódelegá­ciók tagjainak, a két fél véleménye a legtöbb ponton változatlanul meglehetősen távol esik egymástól. Lon­don pozícióit ugyanakkor egy jelentős tényező javít­hatja, mégpedig a hongkongi és a tajvani kérdés rende­zése között mutatkozó pár­huzamok. Peking ugyanis nagyjából a Hongkongnak szánt modellt ajánlja a Kí­nai Köztársaságnak is, így itteni lépései egyfajta irány­mutatóul szolgálhatnak Taj­pej számára. Megfigyelők nem kétlik: amennyiben sú­lyos problémák merülnek fel a hongkongi kérdés meg­oldása során, netán Peking erőalkalmazása mellett dönt, akkor nem számíthat a Taj­vannal való „békés újra­egyesülésre” sem. Szegő Gábor ARGENTÍNA: Katonák után, katonák előtt Az október végére kitű­zött általános választások előtt Argentína kitörni ké­szülő vulkánhoz hasonlít — mondják egyes Buenos Aires-i megfigyelők. A megállapítás nem alaptalan: társadalmi- gazdasági feszültségek, a ka­tonai kormányzat és az el­lenzék közötti súrlódások, a fegyveres erőkön belüli né­zeteltérések jellemzik a sza­vazás előtti heteket. Pedig Latin-Amerika második leg­nagyobb, 28 millió lakosú országában október 30-án tíz év után először polgári személyt választhatnak az elnöki és az alelnöki tiszt­ségre, a lakosság szavazatai révén 48 szenátori és 254 képviselői szék is gazdára lel. Jorge Rafael Videla tá­bornok 1976-os hatalomát­vétele után megfosztota mű­ködési jogkörétől a törvény- hozást, betiltotta a politikai pártok és szakszervezetek működését. Utódai (Roberto Viola és Leopoldo Galtieri) a belső feszültségeket leve­zetendő szerény liberalizá­lási lépéseket tettek, termé­szetesen szigorúan a kato­nai rendszer keretein belül. A Falkland (Malvin)-szigetek körül kirobbant háború is végeredményében tovább rontott a hatalmon levő ka­tonák helyzetén: a háborút keltette általános nemzeti lelkesedést a „civilek” arra használták fel, hogy még nyíltabban kérjék számon a kormánytól a demokratizá­lást. A peronisták, radiká­lisok, demokraták, az állha­tatos radikálisok és a MID nevű nacionalista tömörülés tagjai koalícióban egyesülve követelték, hogy a kormány engedélyezze a politikai pár­tok működését, és ne kösse feltételekhez a választások kitűzését. A lemondásra kényszerí- tett Galtieri utóda, Reynal­do Bignone tábornok-elnök tavaly augusztusban enge­délyezte a pártok működé­sét. Idén februárban pedig végre bejelentették a vá­lasztások megtartását, s azt, hogy 1984 januárjáig pol­gári kormány veheti át az irányítást az országban. A polgári kormány azon­ban nemcsak a hatalmat, de a terheket is kénytelen lesz átvenni egyenruhás elődeitől. A nyersanyagok­ban rendkívül gazdag Ar­gentína alapvető gazdasági nehézségekkel küszködik. A legfőbb hús- és gabonaex­portőrökhöz sorolható orszá­got a Falkland (Malvin)-há­ború idején különös mér­tékben sújtották a nyugat- európai országok szankciói. Az elmúlt 12 hónapban 335 százalékos volt az infláció. Az állam külföldi adóssá­gai elérik a 40 milliárd dol­lárt, jelentős költségvetési hiány terheli az államház­tartást. A kérdés most már csak az, kire bízzák az argenti­nok e súlyos gondok orvos­lását. Két esélyesnek tűnő jelentkező is van e feladat­ra: a peronizmus pártja, a Juszticialista Párt (PJ) Itala Ludert, a szenátus volt el­nökét jelölte, a Polgári Ra­dikális Űnió (UCR) színei­ben Raúl Alfonsin vesz részt a választási kampányban. A juszticialisták társadalmi bázisát az ország életében jelentős erőt képviselő szak- szervezetek alkotják első­sorban, a párt alelnökne ma­ga is neves szakszervezeti vezető. Szeptemberben hat baloldali párt — köztük a kommunista is — .Colina" -néven választási szövetséget alakított, és úgy döntött, hogy a PJ jelöltjét. Ludert támogatja a választásokon. Alfonsin pártjára inkább a konzervatív erők gyakorol­nak befolyást. Mindkét je­lölt programjában a fegy­veres erők strukturális re­formját ígéri, a hadsereg szerepét kívánják korlátoz­ni, árnyalatnyi különbség­gel. A választási kampányt, a vitát azonban háttérbe szo­rította a hónap elején meg­tartott általános sztrájk. A béremelések mértéke ugyan­is jelentősen elmarad a föl­felé ívelő inflációtól, patta­násig feszült a húr a szak- szervezetek és a kormány között. Bizonyos körök sze­rint ez a feszültség a vá­lasztási folyamat felfüggesz­téséhez is vezethet, sőt. Ar­turo Frond isi volt elnök (1959—‘1962) bejelentete: az elmúlt napokban állítólag utolsó pillanatban lepleztek le egy készülő katonai ál­lamcsínyt. A vulkán tehát forrong, de a pártok jelöltjei to­vábbra is szervezik szava­zótáborukat. Mintha Luder biztosabb lenne a dolgá­ban: körülbelül 55 százalé­kos szavazati arányra szá­mít. Bizakodása nem alap­talan: előzetes becslések va­lóban a peronista pártnak adnak nagyobb esélyt a győ­zelemre, s ez nemcsak a bal­oldali választási szövetség támogatásának, hanem an­nak is köszönhető, hogy a peronizmus mítosza ma is erősen él az argentinokban. A feszült helyzet pedig csak éleszti a legendát. Garzó Ferenc Szigorú ítélet ellenére Tanaka befolyása marad Hat év és nyolc hónap kellett ahhoz, hogy megszü­lessen az ítélet Tanaka Ka- kuei perében. Japán egyko­ri miniszterelnökét, aki 1972 júliusától 1974 decemberéig állt a kormány élén, négy év börtönre és 500 millió jen pénzbüntetésre ítélte szer­dán a tokiói körzeti bíróság. Tanakát azzal vádolták, hogy miniszterelnöksége ide­jén a Lockheed amerikai re­pülőgépgyár szigetországi eladásainak segítése fejében a gyártól 500 millió jent (mintegy 2 millió dollár) kapott. A botrány csak 1976 februárjában pattant ki az amerikai szenátus egyik al­bizottságában. Tanakát 1976 júliusában rövid időre letar­tóztatták, majd augusztus­ban vádat emeltek ellene. A tárgyalás 1977 januárjában kezdődött, a perben több mint 200 tárgyalást tartot­tak. Tanakának tizenöt bűn­társa volt. tizennégyet elítél­tek. Az ellene emelt vád miatt Tanakának le kellett mon­dania párttagságáról. Parla­menti képviselői mandátu­mát azonban megőrizte, és a konzervatív Liberális De­mokrata Párt (LDP) egyik legbefolyásosabb politikusa maradt. Továbbra is — a háttérből irányította az LDP parlamenti frakcióját, s an­nak erősödésével párhuza­mosan növekedett az ő be­folyása is, olyannyira, hogy Japán három utolsó minisz­terelnöke — Ohira Maszajo- si, Szuzuki Zenko és Naka- szone Jaszuhiro — nagyrészt neki köszönhette megválasz­tását. Az, hogy nem kellett a Watergate utáni Nixonként megalázva távoznia a politi­kai életből, hanem — a Lockheed-botrány ellenére — annak kulcsfigurája ma­radt, a háború utáni japán társadalom sajátosságaival, a pénz és a hatalom, a politi­ka és az üzlet összefonódá­sával, a korrupció elburján­zásával magyarázható. A tokiói bíróság szigorú ítéletet hozott, ugyanis a konzervatív kormányzattal szembeni bizalom, a parla­menti demokrácia — amúgy- is kérdéses — jövője forgott kockán. Csakhogy Tanakának is több éves fellebbezési idő áll rendelkezésére, s minden valószínűség szerint még so­káig a parlament tagja, olyan befolyásos politikus marad, aki kezében tartja más poli­tikusok sorsát. Hemingway, a hírszerző Egy floridai lap, a Fort Lauderdale News a Szövet­ségi Nyomozó Iroda (FBI) archív anyagai alapján va­sárnap részleteket közölt Ernest Hemingway amerikai író második világháborús hírszerző tevékenységéről. Az író 1942-ben náciellenes hírszerző csoportot szerve­zett Kubában és saját ha­jójával cirkált a kubai vi­zeken. német tengeralattjá­rók után kutatva. A lapnak nemrég sikerült hozzáférnie néhány koráb- bán zárolt FBI-dökumen- hoz. Ezek tanúsága szerint Hemingway 1942 szeptembe­rében „Crime Shop” fedő­névvel huszonhat főnyi hír­szerző csoportot verbuvált a szigetországban. Annak ide­jén német tengeralattjárók járőröztek a hadviselő fél, az Egyesült Államok déli partjainál. A „Crime Shop”-ot rész­ben az Egyesült Államok havannai nagykövete látta el pénzzel, a csoport tagjai­nak a többsége pedig He­mingway egykori spanyol bajtársaiból került ki — ír­ta a továbbiakban a floridai lap. Az FBI-dokumentumok- ból egyébként az is kide­rül, hogy az FBI ezzel pár­huzamosan, akkori vezetőjé­nek, Edgar Hoovernek a személyes utasítására állan­dó megfigyelés alatt tartot­ta az írót és mindazokat, akik vele szoros kapcsolat­ban álltak. Az utóbbiak jó része a Franco-diktatúra elől menekült el Spanyolor­szágból. (Hemingway haditu­dósítóként, a köztársaságiak oldalán részt vett a spanyol polgárháborúban; erről az időről szól az „Akiért a ha­rang szól” című világhírű regénye.) A lap birtokába került dokumetumok alapján azt írja, hogy az FBI még He­mingway halála után is folytatta az író utáni nyo­mozást, tnegpróbálva kom- prommitáló adatokat gyűj­teni róla. Az ürügy az volt. hogy Hemingway, aki élete utolisó éveinek jó részét Ku­bában töltötte, rokonszenve­zett a kubai forradalommal és jó viszonyban völt Fidel CastróVal. Tisztelt Fogyasztóink! Zavartalan villamosenergja-ellátás elősegítése, az üzemzavarok megelőzése, az üzemzavari kiesési idők csökkentésének elősegítése érdekében ösztönözni kívánjuk fogyasztóinkat arra, hogy villamos hálózatainkban, berendezéseinkben észlelt rendellenességet mielőbb bejelentsék. Az 1983. I. 1. és 1983. IX. 30. közötti időszak közérdekű hibabejelentői között jutalomsorsolást rendezünk. A sorsolás nyilvános helye: ÉMÁSZ V. Kazincbarcikai üzemigazgatóság, (Kazincbarcika, Dimitrov út 41.). Ideje: 1983. X. 28., 10.00 óra. ÉMÁSZ VÁLLALAT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents