Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-08 / 212. szám
1. NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 8., csütörtök NEW YORK Az ENSZ Biztonsági tanácsának keddi ülésén szerda estig — magyar idő szerint 22 óráig — elnapolták a vitát a dél-koreai repülőgép ügyében. Eddig nem terjesztettek elő semmiféle határozat-tervezetet. MOSZKVA Moszkvában szeptember 5 —6-án megtartotta 107. ülését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. WASHINGTON Az Egyesült Államok újabb 100 ezer tonna gabonát és szójababot adott el a Szovjetuniónak a közelmúltban aláírt hosszú távú szovjet— amerikai gabonaegyezmény értelmében. Mint az amerikai mezőgazdasági minisztériumban kedden közölték, az USA az új egyezmény értelmében eddig már 1,75 millió tonna gabonát (850 ezer tonna búzát és 900 ezer tonna kukoricát), valamint 390 ezer tonna szójababot adott el a Szovjetuniónak, 1983—84-ben történő szállításra. PANAMAVÁROS Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter szerdán Salvadorban megtekintette amerikai katonai kiképzők munkáját, és szemlét tartott katonai létesítményekben. A hadügyminiszter a New Jersey amerikai hadihajó fedélzetén megbeszélést folytat a salvadori hadügyminiszterrel. RÓMA II. Jáno6 Pál pápa az Egyesült Államokból érkezett püspökök előtt mondott beszédében ismét elutasította a kérést, hogy nők is gyakorolhassák a papi hivatást. BEJRUT Szerdán délután kiújultak a harcok a libanoni főváros peremkerületeiben. Bejrút muzulmánok lakta negyedeit tüzérségi támadások érték. A nyugati városirészben — ahol a muzulmánok élnek — a harcokkal egy- időben időzített bomba robbant az egyik mecset közelében. A bejrúti rádió szerint sokan meghaltak, vagy megsebesültek. SANTIAGO A chilei rendőrség kedd este vízágyúkkal szétvert egy tüntetést Santiago főutcáján, s letartóztatott több, mint ötven személyt. A_ tömeg kőzáport zúdított a rendőrökre, éltette a meggyilkolt Allende elnököt, s kifejezte támogatását a Pinochet tábornok lemondásának követelésére csütörtökre meghir dett nemzeti tiltakozási nap résztvevőinek. GENF Genfben szerdán, a palesztin kérdés igazságos rendezésével foglalkozó ENSZ- értekezlet utolsó napján felszólalt Hollai Imre, az ENSZ- közgyűlés 37. ülésszakának elnöke. Pályázatot hirdetünk függetlenített belső ellenőri munkakör betöltésére, felsőfokú közgazdasági végzettségű szakember részére. Jelentkezés írásban, vagy személyesen a Heves megyei Patyolat Vállalat központi üzemében, EGER, Tinódi u. 28. sz. alatt. Külügyminiszteri zárókonferencia A tanácskozáson részt vevő szovjet külügyminiszter, Andrej Gromiko (balra) es a szovjet tárgyalóküldöttség vezetője, Anatolij Kovaljov (Népújság telefotó — UPI—MTI—KS) Szerdán délelőtt a spanyol főváros Kongresszusi -Palotájában megkezdődött a madridi találkozó háromnapos külügyminiszteri szintű záróülése, miután Málta 35 államként csatlakozott a zá ródoku men tűm - tervezethez. Lazar Mojszov jugoszláv külügyminiszter a madridi találkozó 177. ülését megnyitva méltatta az eddigi munka során elért eredményeket. A záróokmányban létrejött konszenzust, „közös eredménynek, közös sikernek” nevezte, amely például szolgálhat más nemzetközi tárgyalásokhoz is. A délelőtti ülés szónokainak sorát Pierre Aubert, a Svájci Államszövetség elnöke, külügyminiszter nyitotta meg. Hangsúlyozta a bizalom fontosságát az államközi kapcsolatokban, állást foglalt a kelet—nyugati katonai egyensúly minél alacsonyabb szinten való megvalósítása mellett. A szerda délelőtti ülés további szónokai ugyancsak kiemelték a madridi találkozó sikeres befejezésének, egy valóban érdemi és kiegyensúlyozott záródokumentum elfogadásának jelentőségét. Köszönettel adóztak az európai semleges és el nem kötelezett államcsoportnak az ellentétek áthidalása érdekében tett erőfeszítéseiért. A NATO-államok, így Kanada, Portugália, Görögország, az NSZK és Nagy- Britannia külügyminiszterei beszédeikben érintették Afganisztán, Lengyelország témáját, a dél-koreai repülőgép ügyét, s úgy igyekeztek beállítani, mintha ezekben az esetekben a helsinki záróokmány megsértéséről lenne szó. Csehszlovákia külügyminisztere még a délelőtti ülésen megfelelő választ adott fejtegetéseikre. Joannisz Haralambopulosz görög külügyminiszter az európai közösség tagállamai nevében üdvözölte a madridi találkozó eredményes befejezését. Rámutatott, hogy a záróokmány nem a „remélt maximum”, de Helsinkihez képest új elképzeléseket is tartalmaz. Fernando Moran spanyol külügyminiszter beszédében különleges politikai jelentőséget tulajdonított annak, hogy Madridban több mint 30 külügyminiszter van jelen, miközben a világban „válság és feszültség van”. Megemlítette, hogy már október 25-én megkezdődik — éppen Helsinkiben — az európai leszerelési értekezlet előkészítése, amely 1984 januárjától új fóruma lesz a 35-ök véleménycseréjének. • Az NSZK külügyminisztere, Hans-Dietrich Genscher „nagy árnyéknak” nevezte a dél-koreai repülőgép esetét, de hangsúlyozta, hogy ez nem lehet kelet—nyugati probléma, hanem szükségképpen az egész nemzetközi közösség problémája, amely nem ismétlődhet meg. Pozitívan utalt Jurij Andropov legutóbbi nyilatkozataira, de a genfi szovjet—amerikai tárgyalásokkal kapcsolatban alapvetően Washington nézeteit visszhangozta. Kívánatosnak mondta, hogy német földről soha többé ne induljon ki háború, valamint, hogy Európából, amely eddig sok nemzetközi konfliktus ösztönzője volt, a kedvező nemzetközi fejlődés forrása váljék. A szerda délelőtti ülés utolsó szónoka, Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter elsősorban Madrid és az európai biztonság kötődésére hívta fel a figyelmet. Kiemelte, hogy a madridi találkozó pozitív tényezője jelenünknek, de új impulzust ad a helsinki folyamat sokirányú folytatásához is. ( Küjjxüitikri kommentárünk ) Jogos mosoly AZ UDVARIAS KELETI MOSOLY ezúttal nemcsak a szokás okán ült az arcokon. Nagyon is jogos volt, hiszen az Abe Sintaro külügyminiszter vezette japán küldöttség pekingi tárgyalásai „rendkívül eredményesnek” bizonyultak. A háromnapos látogatás a hírek szerint jelentős előrelépést hozott a két ország közötti gazdasági együttműködés bővítése, a politikai párbeszéd kiszélesítése terén. Az ipari szuperhatalom Japán és az óriási piacot ígérő, de viszonylag fejletlenebb Kína viszonya egész Ázsiára kihat. Különösképp megnő e kapcsolatok jelentősége az erősödő amerikai—japán szövetség és a lassan normalizálódó szovjet—kínai viszony fényében. Feszültségektől terhes világunkban örvendetes fejlemény, hogy a két természetes kereskedelmi partner a korábbi évek zavaró mozzanatai ellenére (gondoljunk csak az emlékezetes tankönyvvitára!) most újra a közös érdekeket tartja szem előtt. A REÁLISTÁBBÁ VÁLÓ pekingi politika egyértelmű célja az ország modernizálása, a gazdaság fokozott ütemű fejlesztése. Az „amerikai láz” elmúltával világosnak tűnik, hogy ehhez a legnagyobb külső segítséget Pekingben az állandó piacéhségtől szenvedő Japántól várhatják. A nehézséget csupán Kína fizetési problémái, s a kétoldalú kereskedelem kiegyensúlyozatlanságának gondjai jelentik. A Kína által exportált kőolaj és szén világpiaci ára csökkenőben van, így a befolyó pénz nem fedezi a dinamikusan növekvő gépipari és tedhnológiai importot. Csen Hu-hua kínai külkereskedelmi miniszter tokiói kollégájával folytatott tárgyalásain még mindig kevésnek minősítette a Kínába irányuló japán beruházásokat. Ezek mindössze egy százalékát képviselik az összes külföldi tőkebefektetésnek, bár Kína jelentősen enyhítette előírásait és szívesen látná a vállalkozókat. A két pénzügyminiszter is találkozott és megállapodott arról, hogy bankjaik hiteltárgyalásokat kezdenek: a kölcsönökből Kína energiaipari beruházásokat szeretne finanszírozni. A KÉT ORSZÁG KÖZÖTT politikai kérdésekben mutatkozó egyetértés (kínai részről csupán a fokozódó japán fegyverkezést kifogásolták) és a sikeres gazdasági tárgyalások lehetővé tették, hogy Hu Jao- pang, a Kínai Kommunista Párt KB főtitkára november végén Tokióba látogasson. Ezt a látogatást Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök a jövő év elején viszonozza. E fejlemények azt sugallják: az együttműködésnek még számos további lehetősége áll fenn a két ország között. Kiaknázásukhoz mindkét oldalról józan politikára van szükség. Horváth Gábor Az igazság az életnél is többet ér Julius Fudk halálának 40. évfordulójára Kegyeletes Ünnepségen emlékeztek meg szerdán Julius Fuclk halálának negyvenedik évfordulójáról Prágában. A kimagasló antifasiszta újságírót 1943. szeptember 8-án gyilkolták meg a hitleri megszállók. Nincs régebbi, mint egy tegnapi újság. Nincs múlan- dóbb, mint a hírlapírók bármilyen feltűnést keltő, de mégis tiszavirág életű alkotásai. Az újságok alkotóinak dicsősége is múlandó. És mégis: az újságírásnak is vannak halhatatlanjai. Lapkészítők, akik a mindennapokról adtak hírt, de mégis beleavatkoztak az egész történelem menetébe. És akik messze megelőzték korukat. Művük, életútjuk, hagyatékuk örökre fennmarad. Ereklyeként őrzik azt a jegyzőkönyvet, amely a náci Németország fővárosában, 1943. augusztus 25-én készült, s amely a 8aJ 91 43g és a I H 218 43 ügyiratszámokat viseli. Az úgynevezett „népbíróság” 1. számú — értsd: legvérszomjasabb tanácsának — nyilvános tárgyalásáról készült. Elnökként jelen volt dr. Freisler, aki magától Hitlertől kapta az eligazítást az „igazságszolgáltatáshoz”. (A magyar nézők őt megismerhetik a mozikban éppen most vetített Titkos birodalmi ügyek című filmből, ő tárgyalta a Füh- rer-ellenes összeesküvést is.) Az elsőrendű vádlott, akinek abban a „megtiszteltetésben” volt része, hogy ilyen prominens jogtipró jogász elé került: Julius Fucik szerkesztő, Prága XIX., született 1903. február 23-án Prágában. A tárgyalás szemtanúja, Liduska Plachá Fucik helytállásáról: „Személyi adatainak megállapítása után megkérdezték, miért vonult illegalitásba, hiszen, úgy mondták, semmi baja sem lett volna. Emlékszem, hogyan moso- lyodott el Jula erre a kérdésre és hogyan felelt ő is kérdéssel: „Miért nem élnek már sokan azok közül a társaim közül, akiket rögtön a megszállás napján tartóztatlak le, vagyis akkor, amikor még semmit sem követhettek el a birodalom ellen?” Erre, persze nem kapott választ. A második kérdés így hangzott: Miért dolgozott a birodalom ellen, amikor a történelem bebizonyította, hogy a Cseh- és Morvaország mindig a Nagynémet Birodalom része volt? Jula végigsimította a sza- kállát, ahogy mindig szokta, ha ő vagy más egy jó tréfát mondott, s így felelt: „Uraim, hiszen önök maguk is tudják, hogy ez hazugság, szemtelen hazugság! Önök úgy forgatják ki a történelmet, ahogyan éppen szükségük van rá”. Hosszú ideig csend volt, amíg lenyelték ezt a kertelés nélküli arcukba vágott igazságot. A bíró ezután azt kérdezte tőle, miért kommunista. Erre Jula beszélni kezdett. Beszélt a Szovjetunióról, a Szovjetunió erejéről és legyőzhetetlen voltáról, a fasizmus elkerülhetetlen vereségéről. A fasizmusról és annak állati kegyetlenségeiről. Julek beszélt és a vádlottból vádló lett. A nácik közül már senki sem ült nyugodtan a helyén. Kiabáltak rá, hogy hagyja abba, de Jula folytatta: „Az önök ítéletét most fel fogják nekem olvasni. Előre tudom, így hangzik: „Halál az emberre!” De én már régen kimondtam az ítéletet önök felett: „Halála fasizmusra! Az élet — az emberé! A jövő — a kommunizmusé!” Oly korban nevezte a hazugságot hazugságnak, az igazságot igazságnak, amikor ez fejvesztéssel járt. Arra is ítélték. Másként nem tudták megakadályozni, hogy ez a kemény, ragyogó tollú, tisztán látó, akkor alkotó ereje teljében lévő, negyven esztendő» férfi ne hirdesse tovább azt az eszmét, amely egész életét betöltötte. A Rudé Právó munkatársa volt a hitlerista megszállásig, az illegális lap szerkesztője Csehszlovákia náci megszállása után. Szervezte az ellenállást. Volt idő, amikor az illegális párt központi lapján kívül egyedül, vagy legfeljebb egy-két segítőtárssal ezenkívül még hat földalatti újságot szerkesztett és jelentetett meg. Külön szólt a nemzeti egység fontosságáról a munkásokhoz, a nőkhöz, a fiatalokhoz, az úgynevezett Cseh- Morva Protektorátus valamennyi lakójához. A Gestapo hatalmas apparátussal üldözte, amíg nyomára jutott. És aztán másfél éven át kínozták. Nem törték meg. A börtönben — egy bátor, tisztességes cseh őre segítségével — szeretett hivatásának hódolt. Riportot írt. Az olvasónak tudnia kell, hogy mi történt vele, hiszen ez valódi szenzáció. Így jelent meg a felszabadulás után a Riport az akasztófa tövéből. (Magyarul az első kiadásainak Üzenet az élőknek volt a címe.) A pankráci börtönben irt beszámoló megrázó és örökre olvasandó egy korról, amelynek nem szabad megismétlődnie. Erre figyelmeztet a nagy riporter utolsó riportjának utolsó szavaival is: „Emberek, szerettelek benneteket. Legyetek éberek!” Ez a figyelmeztetés mindenkinek szól. De elsőként és elsősorban azoknak, akiknek tisztük és hivatásuk a toliforgatása. Akik az újság- csinálás nagyszerű, de nagyon nehéz —, mert felelősségteljes — mesterségét folytatják. Ébernek kell lennünk, mert nagy a mi felelősségünk. Nemcsak nekünk kell megkülönböztetni az igazságot a hamisságtól, a magyar költő szavaival az igazat mondani nemcsak a valódit, hanem a mesterség kiváló ismeretével és a társadalom, a politika, a történelem ezer útvesztőjében eligazodva segíteni az olvasóikat abban, hogy ne hagyják magukat megtéveszteni olyanoktól, mint amilyenek annak idején nem a vérpadra küldött szerkesztő, hanem a vérbírák mellett álltak. Julius Fucik neve fogalommá vált. Műve a megváltozott körülmények között is tovább él. Kivégzésének napja — 1943. szeptember 8-án vették fejét Berlin— Plötzenseeben — a haladó újságírók nemzetközi szolidaritásának napja. Van még nem is kevés ország a földön, ahol veszélyes igazat írni. Az igazságot hirdetni. Julius Fucik mártíromsága arra figyelmeztet: vannak helyzetek, amikor az igazság az életnél is többet ér. Pintér István
