Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-07 / 211. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 7., szerda 5. ÚJ MOZGALMI ÉV AZ ISKOLÁBAN Az értelmes cselekvés lehetőségéért Az iskolai KlSZ-bizottsá- gok, alapszervezetek szeptemberben és októberben tervezik meg a következő' mozgalmi év feladatait. Elfogadják „a nevelési terveket”, az akcióprogramokat, valamint jóváhagyják az egyéni vállalásokat. Az évindító felkészítéseken több alkalommal fölmerült a kérdés, hogyan is kell jól tervezni? Ami a legfontosabb, figyelembe kell venni, mit is akarnak maguk a fiatalok, s elképzeléseiket miként lehet a párt politikájának szellemében és a KISZ hivatása ■ szerint megfogalmazni. Mit jelent ez konkrétabban? A fiataloknak mindenképp magukénak kell érezni a szervezetet. Épp ezért tartalmasak, cseleked- tetők legyenek a programok, amelyeken keresztül közösségi emberré, ifjú kommunistává lehet nevelni őket. Szélesíteni kell azok körét, akik a jövőben alkalmasak lesznek a párttagságra is. A szervezet keretein belül alkalmat kell adni az előremutató egyéni törekvések megvalósításának. Sajnos ma még nincs ez mindenütt így. Jelentős a tanulmányaikat befejező fiatalok körében a lemorzsolódás. A részletes programot persze ma már nem lehet a „központ”-tól várni. Az eddigi tapasztalatok is bizonyítják, hogy azoknak a szervezeteknek a munkája volt a legsikeresebb, ahol az előző év értékeléséből, s a helyi elképzelésekből indultak ki a tervezésnél. Természetesen jó figyelembe venni a KISZ KB úgynevezett „tizenéves” határozatát, valamint az ebben az évben is megjelent rendezvény- terveket.De úgy, hogy a programok semmiképp ne váljanak általánossá — megfeleljenek az adott közösség érdeklődésének, életkorának, stb. Mindez persze nem újdon- . ság a mozgalmi életben, hisz a KISZ irányító, segítő munkáját folyamatosan korszerűsíti a társadalmi fejlődésnek megfelelően. A KISZ az iskolákban a fiatalok számára a közélet iskoláját is jelenti, felkészíti őket a társadalmi feladatok vállalására. Az ifjúsági szervezet munkásai a pedagógusokkal együtt arra törekszenek, hogy segítsék a diákokat érdekeik fölismerésében, s azok megvalósításának lehetőségében. A már meglévő fórumokat jobban ki lehetne használni! A tanév első felében kerül sor a tanintézetekben a házirendek felülvizsgálatára, szükség szerinti módosítására. Látszólag formai kérdés, még sem mehetünk el mellette. Hisz fontos mozzanata ez annak, hogy az iskolai élet belső szabályozása lépést tartson a változásokkal. Sajnos, sok helyütt gond még, a házirend nem tartalmazza azokat a szabályokat, amelyek szerint a tanulók jogaikat, kötelességeiket gyakorolhatják. Pedig, ha a közösségeket az eddigieknél jobban bevonnák a rájuk vonatkozó döntések kialakításában — kérnék véleményüket, figyelembe vennék elképzeléseiket — bizonyos, hogy könnyebb lenne rendet és fegyelmet tartani. A tanév végén az érettségi és a szakmunkásvizsgák is érzékletesen mutatták, hogy a tanulók egy részének nem kielégítő a tudása az őt körülvevő világról, annak történetéről. Ahhoz, hogy a társadalmi, gazdasági eredményeinket meg tudják becsülni, s a körülöttünk lejátszódó ellentmondásokat megértsék, azonosulhassanak célkitűzéseinkkel — még tudatosabb politikai nevelő munkára van szükség. A tudat- formáláshoz az ifjúsági vitakör nem elég. A különböző programokkal lehet és kell a politizálásra nevelni, a programokon új ismereteket terjeszteni. Tovább folytatjuk a tavaly elindított marxista diákakadémiákat, s a diákpolitikusok vetélkedőjét. A tanulmányi mozgalom továbbfejlesztésénél ismét arra építünk, hogy a diákok érdeke az erőt próbáló feladat. Érezzék erőfeszítéseik értelmét, s leljék örömüket benne. Tizenegy év után újra meghirdették a „Ki miben tudós?” vetélkedő-sorozatot. Az országos számítástechnikai játék, az iskolákban bevezetésre kerülő mikroszámítógépek alaposabb megismerését kívánja segíteni. Kiemelkedik ebben a mozgalmi évben a „Hazám állampolgára vagyok” című játék, alkotmányunk születéséről. Az említett vetélkedők csak akkor lesznek igazán hasznosak, ha minden diákot megmozgató, alapszervezeti versenyeket is rendeznek az iskolákban. A KISZ továbbra is kezdeményező szerepet vállal a diákok műveltségének, egészséges életmódjának fejlesztésében, igényesebb szórakozási szokásuk kialakításában. Az- ifjúsági szövetség eredményeihez az elmúlt évek során döntően hozzájárultak a pedagógusok is. Többségük magáénak érzi az iskolai KISZ-szervezetek munkáját. A KISZ-nek „partner” szerepet biztosító nevelők, osztályfőnökök, hozzáértők segítsége is szükséges, hogy a fiatalok mind szélesebb köre találja meg a szervezetben az értelmes cselekvés lehetőségét. Sós Tamás, a KISZ megyei titkára „ZANKAI NYÁR ÜZENETE SZÁLL”. Idén — miként sok megyei pajtás is, mintegy 15 ezer úttörő táborozott a Balaton partján, köztük 29 országból érkezett nyolcszáz külföldi gyerek. Élményeiket, emlékeiket — most mikor immár megkezdődött a tanév — segítünk felidézni képünkkel Ez már az ősz..de csakis fiataloknak...! Gyógypedagógus volt Nicaraguában (Tudósítónktól): Nicaraguában a fogyatékosokról való állami gondoskodás egyidős az 1979- ben kivívott békével. Az új nicaraguai kormány Magyar- országtól kért segítséget gyógypedagógus szakemberek kiküldésére. Ez év február 20-án — a KISZ KB megbízásából — elutazott a misz- sziót teljesítő kis magyar csoport. Három fiatal gyógypedagógus, név szerint: Halász Tünde, Kemény Magdolna és Kelédi Gábor. Közülük Halász Tündét kértem meg, hogy válaszoljon néhány kérdésemre: — A ti meghívásotokban a magyar gyógypedagógia világszerte jó hírneve is benne rejlett. Hogy esett a választás személy szerint rútok? — Nicaraguában spanyol nyelven beszélnek, s tudomásom szerint a szakmában nem lehet Dunát rekeszteni spanyolul tudókkal. Jómagam 1971-ben már ügyködtem — akkor Peruban, — nyelvtudásom miatt. Munkahelyemen ennek nem nagyon örültek, eléggé ellenségesen álltak hozzá az elutazásomhoz. Távollétemben pedig napközibe osztattak bér. . — A nicaraguai kormánynak milyen elvárásai, voltak veletek szemben; mi volt küldetésének pontos célja? — Nemzeti szinten megoldani a gyógypedagógiai oktatást. "Eddig ugyanis csak magániskolák működtek. A sandinisták közt sok a lelkes fiatal, aki ezen a nem könnyű munkaterületen is szívesen dolgozna, de ami a fő baj, hogy szakképzettségük nincs. (Hasonló helyzet volt az ötvenes évek Magyarországán is!) — Rajtatok kívül voltak-e ott más országokból is hasonló „misszionáriusok’’? — Nyugat- és Kelet-Euró" pából, sőt az USÁ-ból is! Ez a nemzetközi szintű együttműködés, ez a speciális segítségadás valahol túlmutat egy kis ország megoldásra váró, égető problémáin, s véleményem szerint az általános béke ügyét szolgálja. — Gyakran éltesülünk az újságokból, a rádió és televízió híradásaiból arról, hogy ellenforradalmi csapatok veszélyeztetik Nicaragua 1979 óta fennálló békéjét. Ilyen feszült politikai légkörben hogyan tudtatok eredményes továbbképző munkát végezni? — A harcok a határ mentén folynak, a főváros élete viszonylag békés. A külső szemlélő csak annyit vesz észre, hogy időnként megerősítik az őrséget a középületek előtt. Természetesen csak a fővárosi helyzetről tudok beszámolni, mert ezt ismerem. — Gondolom, hogy a több mint háromhónapos kinttartózkodás alatt a gyógypedagógia tudományának legújabb ismereteit és a magyar gyógypedagógusok tapasztalatait átadva, arra is volt módotok, hogy közelebbről megismerjétek az ott élő fogyatékosok helyzetét. — Ami rögtön az első napon feltűnt, hogy nincsenek pontos adataik a fogyatékosokról. Semmiféle felmérést nem végeztek ennek érdekében, mert még iskolatörvény sincs, nemhogy a fogyatékosok ügye lenne megoldva. Jelenleg mindent operatív úton próbálnak elvégezni, vagyis azonnal. Ezért is fordultak segítségért más népek kormányaihoz. — Szakmailag és politikailag egyaránt fontos küldetésetek lelkiismeretes végrehajtásáért —' hazatérésetek után — a KISZ KB kitüntetett benneteket. Örömötök nyilvánvaló. Egy utolsó kérdésre szeretném, ha válaszolnál meg: Mit jelent számodra ez a Nicaraguában eltöltött száz nap? — Jó érzés volt ott dolgozni egy fontos küldetés tudatában. Persze ez így túl patetikusan hangzik, s őszintén meg kell vallanom, hogy más haszna is volt a kinttartózkodásomnak. Évek óta foglalkozom Latin-Amerikával. Munkám mellett regényeket fordítok magyarra. Közép-Amerikában most jártam először. Szándékomban áll a jövőben írni valamit személyes tapasztalataimról. Ami pedig ottlétünk három hónapját illeti, száz kemény és ugyancsak forró nap volt? — Kitüntetésetekhez gratulálok, és köszönöm a beszélgetést! Ilosvai Ferenc ISZTAMBULBAN JÁRVA Milyenek is vagyunk? Világjelenség a turizmus. Autóval, vonattal, repülővel, hajóval, piros vagy kék útlevéllel, egyedül, családdal, barátokkal, idegenekkel, társasutazás részeként. Mindegy, a cél ugyanaz marad: világot látni! De nem akárhová: irány a mesés varázsáról közismert, az európai szemnek szokatlan látványt kínáló Törökország, pontosabban Isztambul! Várva várt a reggel, amikor végre teljes életnagyságban meg lehet csodálni a Topkapi palotát, a kék ezer árnyalatában pompázó Szultán Ahmet dzsámit, a monumentális Aja Szófiát, és az ókori kocsiversenyek színhelyét, a Hippodrom teret. Ehelyett a szállodában kis csoportok verődnek össze, melynek tagjai egytől egyig magyarok, s nem sokkal később egy szőrmeüzlet előtt áll meg a taxi. Úgy megrohanják a boltot, mint annak idején II. Szulejmán seregei Eger várát... Az alkalmazottak köszönni sem tudnak, máris záporoznak feléjük a kérdések: Ebből más szín nincs? Nagyobbat tudnak adni. Férfibekecset árulnak? .. . és így tovább. A magyarul „folyékonyan” beszélő eladók szép sorjában minden igényt kielégítenek. Aki csak egy dzsekit vásárol,' arra rácsodálkoznak; csak egyet?! A városnézésből természetesen semmi sincs. Azaz esté a Kék Mecsetnél rendezett fény- és hangjáték. Többen kifogásolják, hogy a narrátor nem meséli el anyanyelvükön a dzsámi történetét. Néhány év múlva talán ezt is megérjük! A hotel a portékájukat kínáló árusok zsivajára ébred. Végre! Elindul a busz, mely beröpíti a csoportot a belvárosba. A tapasztalatlanok csak egy fényképezőgépet és némi pénz visznek magukkal. A többiek kezében sportszatyrok, élelemmel és otthonról hozott „friss” vízzel. A kényelem, s a hazai ízek mindenek előtt! Ezúttal fárasztó, ám élményekben egy életre szóló napot mondhatnak magukénak. Jó néhány látnivaló ugyan kimarad a programból, s így jut idő a Fedett Bazárra. Hogy a török kereskedő nép, azt nemigen kell bizonyítani, de hogy mi, magyarok sem maradunk el az élbolytól, az bizonyos. Az őskorban egy kecske egyenlő volt két baltával, itt egy karton hosszú Marlboróért adnak egy Levi’s farmert. A hajszárító két rézműves tálért cserélt gazdát. Tíz Amo-szappanért már „eredeti” török papucsot lehet kapni. Egy gyerek irhakabát ára egy üveg whisky... és sorolhatnánk a végtelenségig. Az áruk kézről kézre járnak, a török—magyar barátság pedig egyre szorosabbá válik... Olyannyira, hogy az üzletek, kirakatok, bazárok környékén szinte folyékonyan beszélik oly nehezen megtanulható anyanyelvűnket. Ezt hallani lépten-nyomon: Gyere magyar, nézz szét, vegyél bundát, olcsón adom! Mintha kicsit lejárattuk volna magunkat... Vásárlás, üzletelés, alkudozás, természetesen ez is hozzátartozik ehhez a városhoz, de mégiscsak ezzel foglalkozni... A búcsú estéje. Az étterem tele magyar vendégekkel, először a hat nap során. Mindenki vidám, egy-két aranylánccal, fülbevalóval, karkötővel gazdagabb. ... és képzelt, amikor kiderült, hogy az öt rágógumi harminc lírába (6 forint) kerül, visszaadtam, legyen boldog vele! Szemközt férj és feleség vitatkozik: Hidd el, jó lesz az a mellény a mamának! — Anyádnak még nem tudtunk olyat vinni, ami tetszett volna neki! Amott egy sajnálkozó hang: Én szóltam ugye, hogy ne vigyük fel a szobába a turistapalackot. Most mit mondjunk, mitől égett ki a padlószőnyeg? Jobb kézről az latolgatják, hogy a vámnál mit valljanak be, és mit kellene inkább eldugni. És így tovább ... És egy szó sem esik a látottakról ... Szép volt ez a hat nap Isztambulban ! De tényleg ilyenek vagyunk!? Budai Ferenc főiskolai hallgató Számítástechnikai játék A KISZ Központi Bizottságának Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanácsa országos számítástechnikai játékot, vetélkedősorozatot hirdetett. A versengés célja, hogy minél többen kapjanak kedvet a mikroszámítógépek alaposabb megismeréséhez. A vetélkedő a középiskolákban, a szakmunkásképző intézetekben megtalálható HT 1080 Z típusú mikroszámítógépek segítségével, központilag kidolgozott játékprogramokkal, az iskolákban zajlik. A vetélkedő első fordulóját január 1. és márciusi 1. között rendezik. A második fordulóban — március 15— április 15. között — az iskolák, az országos döntőben — április 30—május 20. — a megyék legjobbjai vesznek részt. A csapatok két versenyzőből állnak. Adataikat az iskolai KISZ-bizottságok tartják majd nyílván. A jelentkezések alapján a KISZ-bi- zottság dönt, hogy részt vesznek-e a játékban. A jelentkezéseket ez év október 30-ig kell elküldeni a KISZ KB Középiskolai és Szakmunkás Tanács címére (Budapest, Pf. 72 1388). összeállította: Németi Zsuzsa
