Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-06 / 210. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 6., kedd * 1 f. Képünkön a híres batumi delfinárium lakóinak egy vidám csoportját láthatjuk. A delfinkutatás két fő központja a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban van ( A delfinek intelligenciája Az a sok félreértés, téve" dés, amely a különlegesen magas intelligenciájú delfinekről tudósít, bizonyára azzal függ össze, hogy egy „halhoz hasonló” teremtmény az emlősállatoknál annyira elterjedt tulajdonságok birtokosa. A delfinek idomítá" sa ugyanolyan állatpszichológiai módszerek szerint történik, mint más emlősállatoké. Megfelelő bánásmódot alkalmaznak, s az állatnak nyújtott jutalmakat az idomító összefüggésbe hozza bizonyos parancsok teljesítésével. De nehezebb feladatok megoldására is — játék a labdával, valamely tárgynak a megtalálása és visszaho- zatala — meg lehet az állatokat tanítani. A lehetséges jutalmazás skálája igen széles. Kívánatos számukra a táplálkozás, a simogatás, a kellemes zaj, vagy egy megszokott játékszer és más állatok jelenléte. Ezen kívül a kézjelek és a víz alatti hangok a szokásos utasítások. A delfineket mindenre be lehet idomítani, amit gyakorolni tudnak: a léggömbök érintésére víz alatt, optikai jelek felismerésére, például számokra vagy olyan szavakra, amelyeket nagy plakátokra festettek fel. Gyakran érzéketlenné teszik a delfineket az időközökkel szemben és így előfordul, hogy az állat a produkciót csak jóval a meghatározott jel után hajtja végre. Kétségtelen, hogy a delfin sokkal jobban hall és lát, mint más állat, de az emberi beszéd szavait természetesen csak igen nehezen tudja megkülönböztetni. Ezért az idomítók többnyire csak jeleket használnak. Gyorsan megkülönböztetik a személyeket, akik velük foglalkoznak. Némely oktatójukkal szemben rokonszenvet, másokkal szemben ellenszenvet tanúsítanak. Ha egy állat haragszik, akár az ember ellen is fordulhat. A delfinek a szó szoros értelmében „haszonállatokká” válhatnak. Fel lehet használni például őket elrejtett vagy elhagyott tenger alatti tárgyak megkeresésére, irányítani lehet őket, vihetnek híreket, szerszámokat egyik búvártól a másikhoz. Az erdélyi fejedelem ételei Bornemissza Anna 300 éves szakácskönyve A szakácskönyvek ma népszerűbbek, mint eddig bármikor. Nemrég jelent meg a Kritérion kiadásában az a 300 éves szakácskönyv, amelyben I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem feleségének, Bornemissza Annának a szakácstudománya van leírva. , Ezeket a recepteket használták az erdélyi fejedelmi udvarban. Apor Péter, a híres történetíró e könyvet „új módi”-inak nevezte, mert az erdélyi konyha megújulását indította el. Nemcsak sokszáz féle étel elkészítési módját írja le ez a könyv, hanem foglalkozik az italok kezelésével, tárolásával is. Apor Péter írja, hogy az erdélyi urak csak új bort ittak, mert a rossz tárolás, a hozzá nem értő kezelés miatt a borok meg- nyúlósodtak, megromlottak, és az ilyen bor már csak a cselédségnek jutott. A pohárnok, szakács, étek- fo9jt> udvari kapitány, konyhamester, ételkóstoló stb. feladatait és felelősségét is leírja a könyv. (Érdekességként említhetjük meg, hogy II. Rákóczi Ferenc udvari rendtartásában is megtaláljuk az 1700-as évek elején ezeket: esküvel kellett megfogadni az alkalmazottaknak, hogy megtartják az előírt rendelkezéseket, és hogy a fejedelem életét minden eszközzel védik a megmérgezés- től.) Meglepő az ételreceptek bősége. Csak salátából 50 félét sorol fel, de 83 ételt ajánl ökörhúsból, 59-et borjúból, 40-et vadkanból stb. Megtaláljuk benne a madarakat, csigát, rákot, zöldbékát, igen sokféle halat, és tésztából 76 félét! Olyan állatak húsa is szerepel az ételválasztékban, amelyek ma már szokatlanoknak tűnnek nekünk, és viszolyognánk elkészítésüktől, például sas, daru, hód, mókus, gém, rigó, pacsirta stb. Az ételeket jellemzi a változatosság, sok a lé-féle. (Más lében főtt a hús, és más levet használtak alá, ha tálalták.) Szerették az erős fűszereket, sokféle természetes növényi fűszerező anyagot használtak. Kedvelték a főzésnél a bort, de szívesen használtak levesekhez, besűrítéshez kenyeret is. Sok disznóhúst és valamilyen házitésztát minden étkezésnél tálaltak. Házilag készítették az ecetet is. Nem volt ismeretlen a tartósítás, a befőzés. A sört is maguk főzték, mindenki büszke volt a saját főzésű söre jó minőségére. A paradicsomot, kukoricát^papri" kát, burgonyát a recept- könyvben találjuk meg. (R. J.) ÚJ „DIVAT"? Firkák a falon P. Mobil, Omega, Led Zeppelin — kiabálják a legismertebb hazai és külföldi rock-együttesek neveit azok a színes betűk, amelyeket festékes spray-kkel pingál- nak a falakra, kerítésekre a ritmusért és a harsogásért rajongó ifjaink. Az, hogy bizonyos életkorban szinte kötelező egy-egy ilyen „banda” hívévé szegődni, ki-ki a maga fiatalságának példájával bizonyíthatja, Ám az, hogy az említett módszerrel örökíttessék meg a csapatnév, új divatnak látszik. Az is. Csak amióta a boljainkba kerültek ezek a különben autókarosz- széria-javító folyadékok, a szóban forgó pingálások azóta szaporodtak el. Maga a vágy — mármint az, hogy valaki mondandóját a házak oldalára és más, mindenki által látható felületre rajzolja, fesse — viszont örök. Nem túlzunk, ha azt állítjuk: egyidős az emberrel. Honnan erre a magyarázat? Onnan például, hogy már barlanglakó őseink is szükségét érezték rideg otthonuk belsejét mindenféle jelekkel, ábrákkal színesíteni. Az izzó láva által betemetett Pompeji épületeinek falán szinte ugyanolyan gúnyrajzok, ákombákomok hirdetik az ott éltek tréfás kedvét, mint amilyeneket manapság láthatunk. A művészettörténészek még nem szedték lajsromba, hogy a világ mely táján di- vott leginkább ez a kedvtelés, ám az a tény, hogy a dekorációnak ez a sajátos válfaja olasz nevet kapott, mégis azt jelzi: Itália földjén szórakoztak a legtöbben a karcolgatással, mázolgatás- sal.Graffitti, azaz magyarul kaparások — ez lett ennek a városképélénkítési szokás nemzetközileg is elfogadott neve. Így mondják „többnyire, akik csinálják, éá szintén így azok a szakemberek, akik a históriájával, sajátos megjelenési formáival tudományosan foglalkoznak. A graffitinek ugyanis már tekintélyes iro-' dalma van. Tanulmányok, könyvek egész sora foglalja össze több ezer éves múltját és virágzó jelenét. Több kutató a politikai jellegű irkafirkákat helyezi az első helyre. S joggal, hiszen az országok sokaságáA nyíllal átlőtt szívet mindenfelé ismerik Brassai fényképezte le ezt a nőalakot valahol Párizsban ban ilyen ábrák, feliratok ezrei, tízezrei agitálnak valami ellen, vagy mellett. Különösen akkor, ha valahol felélénkül a társadalmi élet, mint például a vörös szegfűk forradalmának Portugáliájában. Ott se szeri, se száma nem volt a földreformot, a demokratikus átalakulást követő feliratos ábráknak. A politika után mi más következhetne, mint a szerelem. Mármint azoknak a jeleknek a csoportja, amelyek mindenki számára érthetően fejezik ki. a lelki és testi vágyakat, érzelmeket. Ugyan ki ne ismerné a nyíllal átlőtt szivet. S ott vannak aztán a toalettszalonképes ábrái a maguk „egyezményes” jeleivel. E két fő válfaj után kell megemlítenünk azt a nagyon sokban élő inkább rossz, mint jó szokást, hogy ha valaki valahol megfordul, hát akkor fába vési, vakolatba húzza névjelét. Hogy ennek egyáltalán miért érzi szükségét oly tömérdek ember? Egy pszichológus szerint azért, mert nagyon, sokakban munkál a jelhagyás ösztöne. Egyszerűen az a vágy hajtja, hogy tudassa: él, létezik, van — s a már nem lesz —««.volt. I was here „itt voltam” — írta ki angolul egy ismeretlen a londoni metró egyik állomásának oldalfalára. Nemcsak szakszerű tanulmányok foglalkoztak a graf- fitivel, hanem számos albumban is közreadták ennek az ábrázolási műfajnak a java darabjait. A leghíresebb gyűjtemény a magyar származású, Párizsban élő festő- és fotóművész, Brassai (eredeti nevén Halász Gyula) jó szemét és exponáló tudományát dicséri, aki 1929-től módszeresen végigjárta a francia főváros árnyékosabb részeit, és sorra lefotózott minden apró jellegzetes részletet az utcasarkok díszeivel és a vécé- mázolmányokkal együtt. Felvételei felfedezés számba menő remeklések. (A. L.) A legtöbb római császár ólommérgezésben halt meg Amerikai történészek legutóbbi kutatási eredményei szerint az ólomtartalmú bor és ételek iránti különös „előszeretet” okozta a római császárok kétharmadának halálát. Az időszámításunk előtt 30-tól időszámításunk után 220-ig terjedő időszakban élt római császárok szokásainak vizsgálata meglepő számú mérgezési esetre és érzék zavarra derített fényt, melyek most már megmagyarázhatók az ólom végzetes „élvezetével”. A mérgezések úgy keletkeztek, hogy az arisztokraták erjesztett grapefuitlével „fűszerezték” a bort és az élelmiszereket és ezt a keveréket ólomedényben főzték. „Egy ilyen keverékből ma már egyetlen teáskanál* nyi elég lenne egy súlyos mérgezéshez”, állítják a kutatók, „az ólom mérgezések és a köszvény az arisztokrata életmód fontos ismertetőjegyei lehettek a római birodalomban.” A császárok utódai is amennyiben még egyáltalán képesek voltak utódokat nemzeni, az „ólom- fogyasztás” másodlagos tüneteiben szenvedtek. Claudius császár például a legújabb kutatása eredmények szerint a következő tünetekben szenvedett: beszédzavarok, legyengült végtagok, támolygó járás, reszketős, féktelen és nem helyénvaló nevetőgörcsök, indokolatlan dühkitörések, és nyáladzás. (Die Presse) Utasközvetítő szolgálat komputerrel Mind népszerűbbekké válnak a nyugatnémet nagyvárosokban az utasközvetítő központok. Ezeket a központokat, amelyeknek évekig csak mérsékelt forgalmuk volt, jelenleg — tekintettel a benzinárak és vasútijegyárak emelkedésére — egyenesen megrohanják a igénylők. Az egyes központok havonta 1500 utazást is közvetítenek. Aki azt kívánja, hogy például Münchenből Hamburgba vigyék gépkocsival, a 800 autópálya km-ért 50 márka költséghozzájárulást fizet. Minthogy az olcsó utazások iránti tömeges kereslet nem igen lehet a hagyományos közvetítéssel kielégíteni, berlini, hamburgi, kölni, frankfurti és müncheni szervezők július 1-től kezdve komputert akarnak alkalmazni. Az utazási lehetőségek keresletét és kínálatát az egész NSZK területén mindenütt működő telefonos fióklétesítmények útján akarják koordinálni. Automata üzenetfelvevő készülékek a szokásos hivatalos időn kívül is felveszik az utazni vágyók kívánságait és a gép- kocsitulajdonosok kínálatát. Der Spiegel H eti umor ét elején A kalauz megvizsgálja Elza néni jegyét. — Ez a jegy Göteborgtól Malmáig szól, a mi vonatunk pedig Stockholmba megy! ív — Hogy-hogy, hát a mozdonyvezető nem vette észre, hogy rossz irányba megy? — kérdi szigorúan a néni. ★ — Gaston felháborítóan bánt velem — panaszkodik az ifjú lány a mamájának. — Hogyan álljak bosszút? — Menj hozzá feleségül! ★ Az állatkertben a kis Erik megszökik az anyjától és az oroszlánketrechez tapad. — Meg ne simogasd őket, rossz gyerek! — kiáltja az anya. — Tele leszel bolhával f ★ A mozi nézőterén beszélgetnek. Az előttünk ülő hátrafordul: — Ne haragudjanak, de semmit se hallok! — Miért, muszáj magának, hallani amit beszélünk? ★ Reklám egy angol cipőüzlet kirakatában: „Rendkívüli vásár! Aki megvásárol egy cipőt tizenöt fontért, ingyen megkapja a párját!" ★ Egy fiatalember elhatározza, hogy megszökteti szerelmesét. Éjszaka segít neki lemászni a kötélhágcsón; kiszaladnak az utcára. Szerencsére éppen ott várakozik egy taxi, mely a repülőtérre repíti őket. — El se tudja képzelni, milyen hálás vagyok magának — sóhajt fel megköny- nyebbülten a fiatalember. — Mennyivel tartozom? — Semmivel. Űtitársnője édesapja előre rendezte a számlát! Aforizmák Élj úgy, hogy vállalati minősítésed megfeleljen a valóságnak. (J. Szazonov) ★ Sokan házasodnak szerelemből, mert nincs lehetőségük számításból házasodni. ★ A labirintus is zsákutca, de nem olyan unalmas. ★ Kitűnő orvos: amióta az eszemet tudom, ő kezel! ★ Ne köpj a kútba: nincs ott senki! (K. Meliban) ★ A boldogságot csak akkor lehet fogva tartani, ha továbbadjuk. ★ Melyik igazság jobb — a színtiszta vagy a mezítelen? ★ Mi, emberek a teremtés koronája vagyunk — mondjuk. És egyetlen négylábú sem mond ellent. (Werner Mitsch) ★ Az a művész, aki nem hiú, hasonlít ahhoz a nőhöz, aki nem akar tetszeni — mindketten unalmasak. (Heinrich Laube) ★ Mindig akadnak olyan amatőrök, akik nevetnek a professzionistákon. ★ Egyesek csak azért sziporkáznak, mert a dicsőség fénye övezi őket. ★ Milyen nagyra kell nőni ahhoz, hogy nevetni tudjunk saját magunkon! (Sz. Kritij)
