Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-04 / 209. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 4., vasárnap 3 CÉHMESTEREK UTCÁJA „Ékszerdoboz” Eger belvárosában Régi elképzelés, hogy Egerben — igazodva a pa­tinás város hangulatához —, létrehozzák a céhmesterek utcáját. A megyeszékhelyen az elmúlt években több belső udvart nyitottak, ame­lyek a honiak és az idege­nek körében egyaránt mél­tán arattak sikert. Ezek az udvarok azonban egy-két kivételtől eltekintve csak pihenő- és sétálóhelyek. A város vezetői most nemcsak ízlésessé, hanem praktikussá is szeretnék tenni a Dózsa György tér, Dobó utca, Fa- zola Henrik utca, dr. Hibay Károly utca, az Unicornis és a Kossuth Lajos utca ál­tal határolt területet. A céhmestereknek azért adnak helyet, hogy tevé­kenységükkel járuljanak hoz­zá a szolgáltatás javításá­hoz. Annál is inkább, mert a tanács az elmúlt tíz évben helyszűke miatt nem tudott a kisiparosoknak műhelyt biztosítani. Aki mégis nyi­tott, az saját erőből építtet­te, vagy vásárolta, esetleg garázsból, más helyiségből alakította át. És azért éppen itt kapnak helyet, mert ez a városrész idegenforgalmi szempontból is erősen frek­ventált. Mennyivel hangulatosabb a séta ott, ahol az ember szép portálokat lát, meg­szemlélheti, hogyan dolgo­zik kis műhelyében a mes­ter, megismerheti egyes szakmák cégéreit, és a sze­me előtt készült apróbb- nagyobb tárgyakat meg is vásárolhatja. Mint azt Bakondi Endrétől, a városi tanács termelés­ellátásfelügyeleti osztályá­nak vezetőjétől megtudtuk, tegnap délelőtt „felkerült a pont az i-re”. A KIOSZ he­lyi szervezeténél ugyanis megalakult az egri Műhely- építő és Fenntartó Szövet­kezet. Tagjai azok a kis­iparosok, akik a céhmesterek utcájában építik, vagy épít­tetik fel műhelyüket. Ter­mészetesen a tanács támo­gatja a vállalkozókat — a szolgáltatásfejlesztési alap­ból műhelyenként százezer forintot biztosít. A tanácsi tervezővállalat kollektívájá valódi kis „ék­szerdobozzá” álmodta a tömbbelsőt anélkül, hogy itt lakóházat kellene szanálni. Külön érdemük, hogy nem feledkeztek meg Valide szul­tán törökfürdőjének romjai­ról sem, amit ma még kapu takar a kíváncsi szemek elől, de feltárását — a rendezési terv részeként —, már meg­kezdték. Az építkezés első ütemé­ben csak 20 műhely készül el. Lesz itt többek között üveg- és bőrdíszműves, gyertyaöntő, könyvkötő, fa­faragó, népművész, fazekas, díszkovács, ötvös, pipa- és ajándékkészítő és aranymű­ves is. A későbbiekben — persze mindez pénz kérdése —, zenélő udvart is szeret­nének diszkúttal. A tervek szerint a területet néhány év múlva olyan térbetonnal fe­dik majd, mint most a Dobó teret. A céhmesterek utcájának keresztelt belső udvar meg­valósításán kívül a tanács foglalkozik a Dobó tér 7—9. szám alatti tömbbelső széppé varázsolásával is. Itt nép- művészeti udvart szeretné­nek létrehozni, ahonnan sza­bad átjárás lesz a Szúnyog közbe. A köz adna otthont egy állandó bolhapiacnak. A kis Dobó tér rendezési tervében többek között a régi Panakoszta-ház is sze­repel, ahol néhány év múlva török kávézó lesz. Bővítik, átépítik a jelenlegi borkós­tolót is. Fazekas Eszter Magyar vállalatok a bécsi vásáron Tizenhét magyar ipari és külkereskedelmi vállalat, il­letve szövetkezet vesz részt az egy hét múlva nyíló bécsi nemzetközi vásáron. A szep­tember 10—18. között meg­rendezendő kiállításon há­rom szakcsoportban állíthat­nak ki a* cégek az, élelmi­szeripar és a mezőgazdaság, az ipar, valamint az épí­tészet termékeit felvonultató pavilonokban. A bécsi vásárváros I. számú csarnokában kapnak helyet a Hungexpo szeme­zésében részit vevő magyar vállalatok, több mint 800 négyzetméternyi területen. Az Agrimpex különféle ter­ményeket, olajokat, a Hun- garofruct konzerv eket, ször­pöket, friss zöldséget és gyümölcsöt, a Monimpex italokat és édesipari termé­keket, a Terimpex pedig az Ausztriában régóta kedvelt húskészítményeket mutatja be. Kiállítják továbbá a Transelektro háztartási gép- kínálatáit. A Kerámia- és Cserépkályhagyár csempe­választékából és az iparmű­vészeti alkotásoknak is be­illő cserépkályhákból rendez bemutatót. Ez utóbbi kály­hák most az egész világon reneszánszukat élik, és min­den bizonnyal sikerre szá­míthatnak a gyártók a bécsi vásáron is. A magyar áru­bemutatót az Idegenforgal­mi Propaganda Vállalat és a Konsumex információs irodája is kiegészíti. A vá­sár éttermében és a magyar kiállításon magyar étel- specialitásokat és italokat fogyaszthat majd a nagykö­zönség. Szövetkezetpolitikai találkozó A szövetkezeti szakembe­rek Pannónia ’83 elnevezésű országos találkozója befeje­ződött Harkányban. A ta­nácskozáson a három nagy szövetkezeti ágazat — a mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetek — száznál több vezető szak­embere vett részt. Az elő­adásokon, konzultációkon fel­dolgozott témák között vol­tak: a vállalkozás és a kockázat jelentősége a szö­vetkezeti gazdálkodásban, a szövetkezetek együttműkö­désének újabb lehetőségei, a közgazdasági és jogi sza­bályozás időszerű kérdései, a falu és a szövetkezetek kapcsolata. Szó volt a szö­vetkezetek feladatairól az export fokozásában is. Csigavér! A fiú ment, a lány maradt. A hangosbe­szélőn át már harmadszor ismételték, hogy az Amicus nemzetközi gyorsvonat azonnal indul, ök ketten meg csak álltak, nem léte­zett számukra a miág, nem hallották a za­jokat, nem látták a hot-dog-árust, a nehéz bőröndöket cipelő embereket, engem sem, pedig néztem őket. Ahogy álltak, nyilván- való volt, hogy nem ismerik régen és elég jól egymást. Nem beszéltek, csak a szemük­kel ‘kapaszkodtak a másikba. (A lelkek ra­gaszkodása volt ez, s csakis azok képesek így búcsúzni, akik hirtelen éltek meg nagy érzéseket. A fiú a szatyráért nyúlt, s már a vonat lépcsőjéről szólt vissza )a szomorú szemű lánynak: „Take it easy!” Vedd könnyedén! Ne csinálj belőle ügyet! A lány mosolygott, s amikor a ixmat kihúzott a pályaudvarról, integetett, ahogy szokás. Hát így ér véget egy fiyári szerelem. Biz­tosan váltanak még levelet, jön még képes­lap is, aztán amilyen gyorsan megkötött ben­nük ez az érzés, 'olyan könnyen ki is oldó­dik. Ez is egy nyári szerelem. Gyors. Köny- nyű. Nem fog nagy válságot okozni, néhány napig fáj csupán, aztán elfelejtik. Ez a sze­relem csak két hétig élt. Ebből a szerelemből kellett kifacsarnia mindent a jugoszláv fiú­nak és a prágai lánynak. Take it easy! Vedd könnyedén! Csigavér! Ne csinálj belőle ügyet, a nyaralás az más ... Most már túl vagyunk rajta: Nyugalom! Igen, a nyaralás, az más. Amikor tizennégy napba kell bel esűrítenünk heteket, amikor ez alatt az idő alatt kell utólag bepótolni és előre megélni egy félévre valót! Hiszen sza­badságon vagyunk! Sodródni nincs idő. Fel kell pörgetnünk magunkat. Az utazás is sok­ba kerül, le kell élnünk. Belezuhanunk az életbe, élményeket akarunk, faljuk a látni­valót, felkutatjuk az összes kiskocsmát, kert­helyiséget, maszek fagyist, kellemes kalan­dot, örök barátot, nagy szerelmet. Egy évig spóroltunk a nyaralásra, nem sajnáljuk a pénzt Nescaféra, Szukura. Most átmenetileg abbahagyjuk a diétát, úgyis dobozszámra szívjuk a Kentet. Hatékonyan akarunk élni, pénzünket is, érzelmeinket is jól akarjuk befektetni, egyszerre vágyunk hagymás ros­télyosra, bronzbama bőrre, könnyű flörtre. Rablógazdálkodunk. Hogy közben nem érezzük jól magunkat? A látnivaló túl sok, szinte megemészthetet­len, elraktározhatatlan, néhány nap után már az ebédhez sem ülünk le éhesen, a nagy érzelem (vagy amit annak hiszünk) később kis csalódás lesz. Túlságosan kinyitjuk ma­gunkat erre a két hétre, mint a mesebeli kiskakas, tele akarjuk szívni magunkat, ám közben ... szezonvégi áron kínáljuk oda ma­gunkat a nyárnak. Pénzünk elfogy és ér­zelmi egyenlegünk is deficittel zárul. Aztán vonatunk, hajónk, gépünk megérkezik, dög- lesztő nagy élményeinket, nyárra tárt érzel­meinket, bronzbarna bőrünket hűti az itt­honi levegő. Még szerencse, hogy nincs idő ezen töp­rengeni. Az utolsó percben érkezünk, másnap dolgozni kell. Néhány nap (hét, hónap) alatt elhalványul a nyaralás emléke, szépnek, öröknek hitt érzelmeink fmegkopnak. És eszünkbe sem jut, hogy kevesebb több lett volna. Hogy akkor töltődtünk volna fel iga­zán, ha hagytuk volna, hogy ránk találjanak a kellemes percek. Mert ha szaladunk utá­nuk, kifulladunk. Nem programozhatunk bele tizennégy nap­ba mindent. Inkább az év többi napját kel­lene megélnünk. Egy kézszorítást, egy dalla­mot, a reggeli kávét, a |munkát, amitől el­fáradunk, a hirtelen ránk törő záport, a kol­légák tréfáját, a gyerekek lázát, a kedves bánatát. Ne intsük mdgunkat: Take it easy! Csiga­vér! Nem mondhatjuk, hogy élek majd, ha lesz egy üres órám, ha szabadságra megyek, ha nyugdíjas leszek. Az életet nem halogathatjuk. (J. K.) (Fotó: Kőhidi Imre) Rejtélyek a Benevárban Ásatás - társadalmi összefogással A műúlt után meredek kaptató következik, nem ép­pen könnyen járható turis­taút. Felfelé ballagva önkén­telenül is a múlt tárulkozik fel előttem, s a Csobánkák ősi fészke kínálja megfej­tésre rejtélyeit. Ebben az erősségben a nagyhatalmú Aibálk leszár­mazottai éltek, azok, akik nem feledték, hogy egyik elődjük, Sámuel viselhette a magyar királyok ékkö­vektől szikrázó koronáját, akik nem tűrtek parancsszót, akik nem ismertek törvényt, akik rettegésben tartották szomszédaikat, akik meg­sarcolták a vásározó polgá­rokat, akik, ha szeszélyük, érdekük úgy kívánta, kö­nyörtelenül leszámolták mindazokkal, akik útjukban álltaik, akik keresztezték számításaikat. Csillaguk h ulltával a Széchenyiek őse, a város- alapító Farkas fia, Tamás következett, az a nagyúr, aki mindig jó lapra tett, aki Károly Róbert legkegyeltebb hívévé vált, aki sikerrel be­folyásolta uralkodója dön­téseit, aki szintén nem is­mert erkölcsi kötelmeket, ha javainak gyarapításáról, gazdagodásáról volt szó. o Kalauzunk dr. Bodó Sán­dor, a Heves megyei Mú­zeumi Szervezet igazgatója. Titoklesre indulunk, a meg­hívót Szabó József régész­től kaptuk, aki az itteni ása­tást vezeti, irányítja, aki vállalkozott arra, hogy kide­ríti, mit takar az évszáza­dok során képződött földré­teg. A nagyszabásúnak ígérke­ző munka még az elmúlt esztendőben rajtolt. 1982. augusztus 2-án kezdtek, s hamar kiderült, hogy jó úton járnak, ugyanis ki- ibonitakozitak a falmaradvá­nyok. Ez adta az ösztönzést a továhbi szorgoskodásra. Az idén június 13-án je­lentek meg a szakemberek és a munkások, hogy a ko­rábbinál jóval lendületesebb tempóban dolgozzanak. Felérve meggyőződhettünk arról, hogy nincs hiány lát­nivalóban. Kibontakoztak a sáncárok körvonalai, meg­csodálhattuk az egyik sa- roktomyot, a másik marad­ványai szintén figyelemre- méltóaik. így aztán nem cso­da, ha töretlen a bizakodás. — Helyes irányban hala­dunk. Megtaláltuk a palota építőköveit, az egykori ká­polna helyét. Mindez csak a nyitány. Ügy érzem, nem túlzók, ha azt állítom, hogy fáradozásunk nyomán szá­mos izgalmas kérdés tisztá­zódik majd. f Mintha egy történelmi kri­mi közepébe csöppentünk vainai; annyi a talány, a vá­laszra váró mozzanat. Az írásos utalás kevés, de beszédesek — persze csak a hozzáértő számára — az elődök tárgyakba kódolt jelzésű, üzemei is. Valószínű, hogy egy ősi földvár állhatott itt, s a hí­res nemzetség tagjai — így diktálta ezt az ésszerűség elve — ennék előnyeit sze­rették volna kiaknázni. Bármilyen furcsa, mégis tény: a kövek se némák. Akad közöttük jó néhány olyan, amelyik a Bükkből „vándorolt” ide. A kutató azt is megmondhatja majd, 'hogy miikor és miért. Előkerült az eddigi lelet- anyag. ^iézem a különböző típusú nyílhegyeket, a cse- néptöredékeket, elidőzve a mintázás finomságainál. Va­lamennyi útbaigazítást ígér, hiszen a kormeghatározás nem valami ördöngős dolog. Ráakadtak egy érmére, egy pénzdarabra, amely IV. Béla országlása idején került forgalomba'. Ennek különös­képp megörültek, érthető, mert a numizmatikusdk vi­szonylag gyorsan meghatá­rozzák a veretés évszámát. iHa ez megtörténik, akkor újabb titokra derülne fény, méghozzá az építkezés hoz­závetőleges dátumára. © Aztán visszalépünk a je­lenbe, s ízelítőt kapunk egy nagyszabású társadalmi ősz. szefogás műhelytitkaiból. — Jó érzés arról szólni, hogy nem maradtunk ma­gunkra, számítottunk az ön­zetlen segítségre. Jötték is a gyöngyösi üzemek szocia- ,lista brigádjainak tagjai. Nem hiányoztak a kiskato- nák sem. Eddig mintegy 130-an kértek részt a leg­fárasztóbb elfoglaltságból, a föld-, a kőhordá&ból. Bíz­vást állítom, hogy érteikül aligha boldogultunk volna. A jövőben is építünk az ál­dozatvállalásra, azok tá­mogatására, akik nem vona­kodnak a históriai oknyo- imozással járó fizikai mun­kától sem. A múzeumigazgató a me­cénások sorában elsőként Gyöngyös város Tanácsát említi. — Háromszázezer forintot kaptunk, ezzel a tetemes summával enyhítették ki­adásainkat. E)nnek fejében azt ígértük, hogy a jövőre sorra kerülő jubileumi ün­nepségékre konzerváljuk a feltárt romokat, azaz a nagyközönség megtekintheti a Csdbánikák hajdani mene­dékének maradványait. A kutatás persze, később is folytatódik, de ez nem aka­dályozza azt, hogy az erre járó turisták képet alkot­hassanak az Árpád-kor sa­játos világáról, a régvolt emberek hétköznapjairól. A vendégkönyvet mér megnyitották. Olvasom a bejegyzéseket. Valamennyi elismerő szavakkal fűszere­zett, mind jelzi azt, hogy a .múlt búvárai nem felesle­gesen szorgoskodtak itt, hogy a kései utódok fantá­ziáját megmozgatják az ősi Benevár rejtélyed. Holnap még inkább, mint ma:.. (P. I.); , TÖBB MAGYAR KÜLFÖLDÖN Hét hónap idegenforgalmi mérlege Az Országos Idegenforgal­mi Hivatal értékelése szerint az év első hét hónapjában 10 százalékkal több külföl­di járt hazánkban, mint ta­valy ilyenkor. A turisták száma 7 százalékkal nőtt ezt háromszorosan megha­ladta az átutazók számának emelkedése. A turisták rö- videbb időt ^ütöttek Ma­gyarországon, mint a koráb­bi években, a kereskedelmi szálláshelyek igénybevétele azonban valamelyest tovább javult. Több mint egyharma­dával nőtt a szervezett kül­földi forgalom, elsősorban a szocialista országokból. Kedvező jelenség az is. hogy valamennyi országcso­portnál emelkedtek az egy érkezőre jutó bevételek. A szocialista országokból érkezett a külföldi vendégek kétharmada. Az előző évhez képest 25 százalékkal több vendég jött Csehszlovákiá­ból és Lengyelországból. Jugoszláviából fele annyian érkeztek, mint tavaly. A tő­kés országokból — Ausztria kivételével — kevesebben érkeztek, mint tavaly ilyen­kor, s rövidebb időt is töl­töttek hazánkban. A külföldre irányuló ma­gyar idegenforgalom több mint egynegyedével nőtt. Nemzetközi idegenforgal­munk bevételei és kiadásai a rubelelszámolású forga­lomban 58 millió transzfe­rábilis rubeles, a konverti­bilis forgalomban pedig 68 millió dolláros aktív egyen­leggel zárultak. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents