Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-03 / 208. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 3., szombat 13 A világ — étkezik. Jól, rosszul, de elengedhetetlenül. A cél természetesen a korszerű táplálkozás. En­nek egyik nélkülözhetetlen alapja a szorgos kis rovarok, a „nagy teljesítményű” méhecskék által előállított kitűnő csemege — a méz. Jelen összeál­lításunk ennek történeti fejlődését kívánja bemu­tatni, de emellett természetesen igyekszünk kós­tolót adni egyéb, szintén nélkülözhetetlen élelmi­szerekből is. Jó étvágyat! Összeállította: KIS SZABÓ ERVIN Egyre több és jobb konzerv Képünkön: tartósítóipari tanfolyam az NSZK-ban, ahol a hallgatók a konzervdobozok zárásának új, jobb technológiá­jával ismerkednek. (MTI Külföldi Képszolgálat) Világszerte óriási jelentő­ségre tesznek szert a külön­féle tartósított élelmiszerek. Ezek résziben kész vagy fél­kész termékek, amelyek na­gyon jelentősen megkönnyí­tik a háziasszonyok mun­káját. Elég néhány mozdulat ia készítmény kinyitásához, rövid melegítés, és máris tá­lalhatók a ma már igen nagy választékú ételeik. De a kényelmen kívül másik óriási érdemük a tartósított élelmiszereknek, hogy fő­leg a zöldségféléknél a rövid szezont az egész évre el­nyújtják. A zöldborsó né­hány hetes főszezonja he­lyett például ma az egész évben friss zöldborsót lehet vásárolni, akár nyersen fa­gyasztva, vagy üvegben, do­bozban, tartósítva, akár va­lamilyen ételnek elkészítve. Az első konzervet egyébként a XIX. százád elején egy francia szakács készítette. A legismertebb tartósított élelmiszer a dobozos kon­zerv, amelyet megfelelő fém­lemezből gyártott, legtöbb­ször kör keresztmetszetű do­bodban tartósítanak. A do­boz belsejét ún. konzervdo­boz-lakkokkal vonják be. Ezek kópéiból, módosított vagy plasztikussá tett fe­nolgyantákból, újabban epo­xigyantákból. többnyire be­égethető minőségben ké­szülnek. Jól állják a steri- lezést és védik a konzerv tulajdonságait az íz válto­zása nélkül. A tartósítás lényege az élelmiszerek romlá*sán,ak a megakadályozása, amely fi­zikai, kémiai, mikrobiológiai és biológiai okokra vezethe­tő vissza. A romlás meg­akadályozható fizikai mód­szerekkel, pl. szűréssel, a víztartalom csökkentésével, hőelvonással, hőkezeléssel, sugárzással vagy kémiai módszerekkel: különböző konzerválószerek hozzáadá­sával. Ősi tartósítási lehe­tőség a mikrobiológiai mód­szer: egyes tápanyagokban bizonyos baktériumok elsza- porítása. Így készülnék a különféle savanyított áruk. A konzervgyártás egyik legfőbb célja, hogy a gyor­san romló élelmiszereiket minél kevesebb változtatás­sal, s lehetőleg teljes táp­értékükkel hosszú időn át megőrizze. A konzervsk nagy szerepet játszanak a közellátás zavartalanságának a fenntartásában. Citromsav — gombából Lett tudósok Aspergillus niger elnevezésű penészgom­bát vegyszerekkel és ultra­ibolya sugárzással kezeltek. Ez feltehetően hatott a mik­roszkopikus kicsinységű gomba örökletes képességei­re. Az új tulajdonságok kö­zött egy gazdaságilag szer­fölött előnyös is akadt: a mikroszervezet nagyobb mennyiségben választ ki cit­romsavat. A gombát olcsó táptalajon: culkorrépalében tenyésztik majd. Gyorsított húsérlelés A frissen vágott állat hú­sa szívós, főzés után is ke­mény marad, a húst ezért érlelik. Érés közben a hús puhává, porhanyóssá válik. Az állat izomzata ugyanis vágás után megmerevedik, majd tárolás közben isimét fellazul. Ez a folyamat az enzimek tevékenységével kapcsolatos. Angliában újab­ban mesterségesen adagolt enzimekkel gyorsítják a hús érését. Cukorkémiai A nyár gazdag hazad tu­dományos eseményekben. Ezeknek sorába tartozik a „szénhidrátok és glykökon- jugátak második európai szimpóziuma”, avagy egy­szerűbben a cukorkémiai kongresszus, amelynek au­gusztus 9—12. között Buda­pest volt a színhelye. A kon­ferencián a cukorkémia kü­lönféle kutatási területeivel foglalkozó mintegy száz­negyven külföldi és negy­ven hazai szakember vett részt. Az átlagember számára a cukor szó csak édesítő anya­got jelent, a kémiai értelem­ben vett cukor fogalma azonban sóikkal tágabb. A cukrok ugyanis egy a ter­mészetben igen elterjedt ve- gyületcsaládot jelentenek, a szénhidrátokat, amelyeknek különböző szerkezetű kép­viselői egymással vagy más szerves molekulákkal össze­kapcsolódva az élet számos területén döntő fontosságú vegyü letek. A cukrok érdekessége, hogy szerkezetükből adódó­an kémiailag könnyen és változatos módokon átalakít­hatok, ezért a gyógyszer- ipar egyre nagyobb mérték­ben használja fel őket ké­miai építőanyagként a bo­nyolultabb molekulák fel­építésében. APIMONDIA ’83 névvel ez év augusztus 25—31. kö­zött Budapesten tartották a Méhészek Világszervezeté­nek XXIX. találkozóját. Eb­ből az alkalomból a buda­pesti Sportcsarnokban 300 előadás hangzott el. Ezek között szó esett a méhészet napi gondjairól, a terme­lésfejlesztés problémáiról, a szövetkezetek és a méhészet kapcsolatáról. De mindezek mellett helyet kapott a prog­ramban a magyar méhészet ezer éves múltjának bemu­tatása is. Erre jó alkalmat nyújt az augusztus 29-én Gödöllőn megnyílt Magyar Méhészeti Múzeum. A középkorban A magyar nyelvben a „kaptár’ szó igen régóta* használatos. Nyelvészek ál­lapították meg, hogy régebb ideje van meg nyelvünkben, mint a „kas” szavunk. Ezek szerint a honfoglaló ma­gyarság a méhészkedéssel még valahol az őshazában ismerkedett meg, onnan hozta magával ismereteit. A magyarság a Kárpát­medencében is tovább foly­tatta ősi mesterségét, és az Árpád-ikorban a falvak egész sora foglalkozott mé* hészettel. Ezt tanúsítiák a Födémes, Méhész, Méhes, Méhlő helyneveink, a Méz- nevelő, Mézműveío. Mézadó személyneveink is. A Heves megyei Födémes község eredetét egyes nyel­vészek a méhészkedéssel hozták kapcsolatba, azt ál­lítva: a név attól a cseleke­dettől eredt, hogy az élőfa- bodonokban levő méhcsalá­dokat télire úgy védték, hogy a nyílást deszkával, azaz födémmel szegezték be. De ősi méhészkedésre utalnak például a demjéni kaptárkövek is. A közénkor- ban a méz helyettesítette a mai nélkülözhetetlen cukrot, és a melléktermékekből ké­konferencia Nos, a cukrok kémiai, bio­kémiai és analitikai vizsgá­lati vetületeiről tartott elő­adást a konferencián tizen­két világhírű tudós, majd ezt követően huszonegy európai ország kutatói mintegy százkilencven úgy­nevezett poster-előadásiban ismertették legújabb ered­ményeiket. Nem ok nélkül lett Ma­gyarország a második euró­pai szimpózium színhelye: a. tudományos világ ezzel is emlékezik dr. Zemplén Gé­za akadémikus születésének századik évfordulójára. Zemplén professzor annak idején mint a Budapesti Műszaki Egyetem szerves- 'kémiái professzora honosL tóttá meg hazánkban a cu­korkémiát, és tudományos eredményeivel nemzetközi elismerést szerzett. Közvet­lenül vagy közvetve minden magyar cukofkémikus az ő tanítványa, és az általa kez­deményezett kutatások sike. rés folytatása biztosított nemzetközi hírnevet a Zemp­lén Géza nevével fémjelzett „magyar iskolának” — ez a folytatólagos elismerés volt a szimpózium rendezési joga odaítélésének másik oka. Európa cukorkémikusai­nak tapasztalatcseréje révén újabb, a gyakorlatban is hasznosítható eredmények­kel gazdagodott a magyar tudomány. szítették a viaszgyertyát és a mézsört. Ezért a méhészkedés je­lentősebb volt, mint manap­ság. A XV—XVI. században nemcsak a jobbágyok ter­melnek mézet, hanem a föl­desurak is, mégpedig a nagy menyiségből ítélve nemcsak a majorság, az udvartartás szükségletének fedezésére, hanem piaci igények kielé­gítésére is. Erre vonatkozó­an az 194.3. évi Bakócz-kó- dex tartalmaz értékes He­ves megyei adatokat. Az eg­ri püspöki uradalom két úton elégíti ki a mézszük­ségletét. Saját termelésű mézzel és tizeddel. A tize­dekből az uradalom birto­kaiba évente 330 kas méz jutott, ebből nagy mennyi­séget adhattak él a piacokon is. A fő piac: Pest. A végvári korban A XVI. századi dézsma- jegyzékek alapján a méhtar- tás helyzetéről a következő képet kapjuk. 1549-ben a patai districtusban a föld nélküliek szárma alacsony, 1,3 százalék. Persze nem minden föld nélküli méhész vagyon­talan. Nyolc méhészgazdá- nak szőlője van Gyöngyö­sön, s nem is olyan apró parcellák. A középkorban az össze­írások majd minden kas­télynál és udvarháznál meg­említik a méh- vagy méhes- kertet is. Ezek éppen úgy voltak kerítve, mint a töb­bi magyar kertek. A magyar háztartásban a méz és a viasz a XVI. században is fontos szerepet játszott. A liktáriumoknak nevezett be­főtteket mind mézzel készí­tették, a sütemények is 'mézzel készültek, a méh.ser_ hez is méz kellett. A gyó­gyító füveket és virágokat, sőt virágvizeket is mézzel elegyítették. A nálunk néo- szerű tárkonyméz. rózsaiméz, stb. készítéséhez is ezt hasz­Nagyüzemi hering­halászat Európában a heringhalá- szat sok évszázados múltra tekinthet vissza. A Keleti­tenger a X. és a XI. szá­zadban igen gazdag volt he- ringben .Az egyik legrégibb történelmi feljegyzés a he- ringhalászatról a 709-es év­ből maradt ránk. A francia krónikaírók 1030-ban emlé­keztek meg első ízben a he- rimghalászokról. III. Sándor pápa 1160-ban engedélyt adott az észak-német halá­szoknak, hogy vasár- és ün-' nepnapdkon is kimehesser nek heringet fogni a ten­gerre. Hollandiában a he- ringhalászat a XVII. század­ban érte el a virágzását. Két nagy csapás érte: az egyik Cromwell hajózási törvénye volt, a másik a franciák agreszivitása, akik például 1703-ban kalózok módjára csaptak rá a békés holland halászhajókra, és számos halászbárkát elsüly­nálták. A viaszt kalácsba fonva árulták. Az özvegy jobbágyasszonyoknak köte­lességük volt a földesúr szá­mára gyertyát mártani, eze­ket hívták gyertyamártó asszonyoknak. A török hódoltság alatt A török időkiben az egri vilajet területén a termé­szetbeni adózás továbbra is megmaradt, és ebben a for­máiban szinte minden község köteles volt mézet is adni. Ezt részben a török katona­ság élelmezésére fordították, másrészt sokféle módon fel­használták. A méztermelés a török hódoltság utolsó év­tizedeiben az örökös hada­kozások miatt lecsökkent, a méh kasok elpusztultak, de a török hódoltság után fa­lun is, a megye városaiban is újra fellendült. Egerben 1698-ban még’ 287, 1699-ben 431, 1700Jban 356 köpű mé­zet adóztattak. A méhtartás fontosságát még a rpgi királyok is el­ismerték — írta Káló Péter mezőkövesdi méhészíró a méh tartásról szóló könyvé­ben 1816-ban. Napjainkban A méhészkedés mindaddig fontos ága marad az ország gazdaságának, amíg a cukor feldolgozásával, a villamos- energia felhasználásával mind a méz, mind a viasz és az egyéb melléktermékek jelentősége a minimálisra csökken. A századforduló körül bekapcsolódik a cu­kortermelésbe a hatvani és a selypi cukorgyár. Ez meg­látszik a méhészkedés visz- szaesésén is. 1906-ban a me­gye méztermelése 178 má­zsára tehető. 1912-ben 318 méhész — igaz, hogv eső­sorban a rossz termelés mi­att — már osak 66 mázsát termelt. lyesztettek. Heringfronton azóta sem minden csendes, időmként kitör a vita egyes országok között a felségvíz- határok, a halászmezők mi­att. A heringhialászat techni­kája ebben az évszázadban nagyon sokat fejlődött. A nyolcvanas évek elejétől az NDK halászati szakemberei új fogási technikákat1 dol­goztak ki. Például nem szükséges a halászhajónak visszatérnie minden egyes halászat után támaszpont- kikötőjébe. A gazdag lelő­helyeket lehalásszák, és a zsákmányt a nyílt tengeren átrakják a feldolgozóhajóra. Így a halászhajó megszaba­dul zsákmányától, azonnal indulhat a következő fogás­ra. A felszabadulás után je­lentős változás történik a méhészkedésben. 1952-ben a Méhészeti. Nemzeti Válla’a- tot a Népgazdasági Tanács a SZÖVOSZ hatáskörébe utalta. Azóta napjainkig a méhészkedés szövetkezeti keretek között folyik az úgynevezett méhészeti szak­csoportokban. A szövetkezeti méhészek eredményes munkáját di­cséri, hogy 1972-ben Heves megyében mintegy 1000— 1,100-an foglalkoznak méhé­szettel. A társuláson kívüli méhészek körülbelül 30—40 százaléka árutermeléssel foglalkozik, míg a többi ön­ellátásra termel. 1982-ben már Magyaror­szágon 40 000 méhészt tar­tanák nyilván és tőlük a HUNGARONEKTÁR 1400 vagon mézet vásárolt. En­nek körülbelül 75 százalékát exportálták, a többi hazai piacon fogyott el. Hevesben 1962-ben 8 áfész keretében 17 szakcso­port működött 1100 fővel. Méztermelésük is állandóan fejlődött, az 1960. évi 72 tonnáról 1982-ben már 940- re emelkedett. Korszerű mé­hészetek jöttek létre 27 000 méhcsaláddal. Hatékonyabb lett a vándoroltatás, a mé­hészek immár 40 méhészko- osival járják a mézelőhelye­ket. Munkájuk elismerését és támogatását mutatja, hogy 3,5 millió forint fejlesztési támogatásban részesültek A szakcsoportok között is eredményes a hatvani Nek­tár, amely 1983-ban 50 ton­na méz leadását vállalta, amelyet szerte a világon fo­gyasztanak majd. Jelentős a Heves megyei méhészet jelene, biztató a jövője. A méhészek XXiv világtalálkozóján a Heves megyei méhészek sem a múltjukkal, sem a jelenük­kel nem vallottak szégyent. Varga László A Heves megyei méhészkedés múltja és jelene A Bodrogolaszi „Búzakalász” Mgtsz Építőipari Kirendeltsége felvételre keres Kőműves és villanyszerelő szakmunkásokat valamint segédmunkásokat és gépírni tudó adminisztrátort. Jelentkezés: EGER, Pozsonyi u. 17. Heves megyei Finommechanikai Vállalat II. számú üzemébe felvételre keresünk- udvaros segédmunkásokat, — anyagmozgató segédmunkásokat. Jelentkezni lehet: Horváth Tibor üzemvezető EGER, Kocsis Bernát u. 3. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents