Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
10 NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 3., szombat RAKÉTATÁRGYALÁSOK GENFBEN A döntő szakasz Tüntetések, békemenetek tucatjait szervezték az elmúlt hónapokban Európa-szerte az eurorakét&k telepítése ellen. Képünkön: a Stockholm—Moszkva—Minszk menet résztvevői (Fotó: AF—MTI—KS) Szeptember 6-án folytatódnak Genfben az eur óráké- tákról folyó tárgyalások. A mostani szakasz mindenképp döntőnek ígérkezik, hiszen ezen az őszön eldől, hogy a mindenki számára megnyugtató és kívánatos megállapodással zárulnak-e a szovjet—amerikai tárgyalások, avagy kudarccal végződnek és megkezdődik az atomeszközök telepítése kontinensünk nyugati felén. Ebben a kritikus periódusban érdemes felmérni, hogy is áll *a közép-hatótávolságú rakéták korlátozásáról folyó tanácskozás. Emlékezetes: a NATO 1979 decemberéiben határozott úgy, hogy az állítólagos szovjet fölény kiegyenlítésére amerikai rakétákat telepítenek néhány nyugateurópai országba, ha 1983 végéig Washingtonnak és Moszkvának nem sikerül megállapodásra jutni. A NATO e kettős — tárgyalással és telepítéssel fogakamak telepíteni Nyugat- Európában, s a jelentések szerint az előkészületek több országban (az NSZK-ban, Angliában) már meg is kezdődtek. A tárgyalások eddigi szakaszait az jellemezte, hogy a Szovjetunió egyre-másra tett kompromisszumos javaslatokat, míg az amerikai fél ezeket sorra elvetette. Washington követelése eredetileg az úgynevezett „nullamegoldás” volt: eszerint a telepítésre csak akkor nem kerül sor, ha a Szovjetunió leszereli összes közép-hatótávolságú rakétáját Moszkvai értékelés szerint ez a követelés alapvetően megbontaná az európai nukleáris egyensúlyt, hiszen rendszerben maradnának a.fran. oia és az angol rakéták. Ezekről a fegyverekről azonban a NATO mindeddig Nitze amerikai és Kvicinszkij szovjet delegációvezető kézfogása az egyik megbeszélés előtt nem hajlandó tárgyalni, azt állítva, hogy azok „nemzeti védelmi eszközök”. A Szovjetunió logikus ajánlata ezzel szemben az volt, hogy hajlandó a francia és brit rakéták együttes szintjére csökkenteni saját rakétáinak számát, ha Washington lemond a telepítésről. Moszkva ragaszkodott ahhoz is, hogy az atom- töltet-hordozó repülőgépek számát is egyenlítsék ki, oly módon, hogy mindkét oldalon 300—300 közepes ható- távolságú hordozóeszköz (tehát rakéta és repülőgép) maradjon. Az első amerikai engedmény — az úgynevezett „közbülső megoldás” — idén tavasszal az volt, hogy valamivel kevesebb Pershinget és cirkálórakétát telepítenek, ha a Szovjetunió leszereli saját rakétáinak mintegy kétharmadát. Voltaképpen itt tartanak most a tárgyalások. Könnyen belátható, hogy Moszkva miért nem fogadhatja el ezt a tervet: a rendkívül veszedelmes, (mert igen gyors) fegyverekkel az Egyesült Államok közvetlenül fenyegeti a szovjet területeket, míg a Szovjetunió erre csak a SALT—2 szerződésben korlátozott stratégiai eszközeivel képes. Ekként az amerikai euro- rakéták szovjet szempontból kétségkívül hadászati fegyvernek minősülnek. Ezeket az érveket a láthatóan a telepítésre, s nem a megegyezésre törekvő Reagan- kormányzat nem hajlandó figyelembe venni. Európa azonban érthetően nem rakétákat, hanem megállapodást óhajt, hiszen a nyugat-európai országokban pontosan tudják, hogy az amerikai rakéták telepítése esetén a Szovjetunió — ígéretéhez híven — ellenintézkedéseket fog tenni. Az észszerű korlátozás, vagy a beláthatatlan végű rakétaverseny az alternatíva, s ez a tárgyalási sikernek szabott határidő, az év vége közeledtével fokozódó nyugtalanságot kelt a nemzetközi politikai életben. Épp ezért került mostanában szóba ismét egy lehetséges megállapodási forma, amelynek körvonalait tavaly nyáron a Genfben tárgyaló amerikai és szovjet küldöttség két vezetője egy erdei „munkaséta” során dolgozott ki. Eszerint a NATO elállna a Pershingek telepítésétől, s csak 75 cirkálórakétát hozna Európába, míg a Szovjetunió ugyanennyi rakétáját tartaná meg. E variációt hivatalosan egyik oldalon sem fogadták el, de sok szakértő szerint valószínűleg e közelében képzelhető el — ha egyáltalán lehetséges — lalkozó — határozata elsősorban a korszerűsített, SS —20 kódjelű szovjet rakéták elhelyezésére hivatkozik, s az e kategóriában kimutatott szovjet fölényt kívánja ellensúlyozni az amerikai atomeszközökkel, a Pershing —-2 rakétával (hatótávolsága 1800 kilométer) és az úgynevezett cirkálórakétával, vagyis a föld felett alacsonyan repülő radarirányítású robotrepülőgéppel (hatótávolsága 2500—3000 kilométer). összesen 108 Pershinget és 464 cinkálórakétát A szárnyasrakéták bombázókról is indíthatók. Képünkön: a cirkálórakéta egy B—62-esről történt kilövés pillanataiban (Fotó: UPI—MTI—KS) a kompromisszum. Fontos lépést jelenthet a Szovjetunió legújabb javaslata, amely szerint kedvező megállapodás esetén nemcsak leszerelni hajlandó rakétáinak megszabott részét, hanem az ázsiai területekre történő átirányítás helyett meg is semmisítené azokat. Ez az indítvány már alighanem túl van a félúton. A genfi tárgyalások kimenetelét eldöntő kérdés így most az, hogy a Reagan-kormány szintén hajlandó lesz-e végül eljönni idáig? „Fantom-falu** Pferdsfeld nyugatnémet falu még meglevő lakói szerint otthonuk „Fanton-falu”- vá vált. „Fantomok járnak- kelnek itt minden öt percben.” A település határától mindössze két kilométerre építették fel a Bundeswehr 35. repülőezredének felszállópályáját. Az egységet „Fantom II.’ típusú vadász- bombázókkal szerelték fel — ezek a nyugatnémet légiflotta legzajosabb gépei. A Kaiserslauterntől 70 kilométerre fekvő falu a 70- es évek elején még 500 lelket számlált. Ma már csak azok az öregek élnek itt, akik utolsó napjaikat is szülőhelyükön akarják eltölteni. A bázis megépítése után ugrásszerűen megnövekedett a faluban a halandóság aránya. A helyszínre '-'küldött szakértők szerint egy Fantom-felszállás közel 120 decibeles zajszinttel jár, holott az emberi tűréshatár 80 decibel alatt van. Ilyen zaj ellen lehetetlen vastagabb falakkal védekezni. A kormány igyekezett a falu lakóit kártalanítani. Felajánlotta, hogy megveszi a falu házait, lehetővé téve így a lakóknak, hogy máshová költözzenek. Pferdsfeld polgárai kapva kaptak ezen az alkalmon, annál is inkább, mert a hatóságok jóval magasabb árat fizettek a házakért, miint amennyit valójában értek. így a falu 255 házából 180-at megvettek — és aztán földig romboltak. A falunak ma már nincsen se hentese, se fűszerese, se postája, se orvosa — még papja sincs. Lassan lakója sem lesz. A légierő elpusztította Pferdsfeldet anélkül, hogy akár egyetlen bombát is ledobott volna rá. A nyugatnémet hadügyminisztérium éppen ezen a héten adott ki egy jelentést, mely szerint az elmúlt évben félmilliárd márkát költöttek környezetvédelemre. A jelentés ugyanakkor védelmébe veszi a Fantomokat azokon a területeiken, ahol állandóak a gyakorlatok, állítólag .meg- nöyekedett a békák és a különböző kis emlősök szaporulata, tehát — nem lehetnek igazán veszélyesek az életre. Az mór a Pferdsfeldiek külön balszerencséje: érzékenyebbek a Fantomokra, mint a mezők varangyai. Egy „király“ távozik... „Nem tudom tovább folytatni, képtelen vagyok rá” — ezzel a vereséghangulatot árasztó közléssel jelentette be lemondási szándékát Menahem Begin. A 70 éves kormányfő személyes okokkal indokolta döntését. Távozásával az izraeli politikai színpad egyik legmarkánsabb szereplője — hívei szerint „Izrael királya” — mond búcsút hat év után a hatalomnak. Karrierje csúcspontján, az 1981-es választási versenyfutás görög- tüzes finisében „fegyvertényei” (köztük a bagdadi atomreaktor ellen öncélú, de hatásos légitámadás) dicsfényétől övezve két évvel ezelőtt jelentette be, hogy 70 éves korában felhagy az aktív politizálással. Amikor 1977-ben 29 évig ellenzékbe szorított szélső- jobboldali nacionalista pártja, a Herut élén megnyerte a munkáspárt belső eróziója miatt kényszerűen kiírt választásokat, nem jósoltak kormányának hosszú életet. A Herut vezette Likud párt- szövetség Zsabotyinszkijnak, a húszas évek revizionista- cionista ideológusának programját írta zászlajára: ez a program a nyílt erőszak elvét hirdeti és igényt formál az egykori Palesztina brit mandátum egészére, ezen belül a jelenlegi Jordán királyság területére is. A választási győzelmet nem demagóg politikai programjának vonzerejével, sokkal inkább az Izrael megalakulása óta folyamatosan kormányzó munkapártból kiábrándult tömegek csömörével magyarázták: Beginékmek sikerült meglovagolni az As- kenázi (európai származású) munkapárti establishmenttel szemben növekvő elégedetlenséget, a hátrányos helyzetű szefárd (arab országokból bevándorolt) tömegek indulatait. A legnagyobb — s mindeddig egyetlen — arab országgal, Egyiptommal éppen az a Begin kötötte meg a területi engedmények elvére épülő Camp David-i különbékét (1979), aki majd három évtizedig az izraeli knesszet törvényen kívüli lovagjának számított. A britek elleni merényleteivel, majd „arabtalanító” terrorakcióival hírhedtté vált ir- gun csop>ort élén Begin az 1948-as háború első tűzszünetének idején sikertelen hatalomátvételi kísérletet hajtott végre — ettől kezdve Ben Gurion csak úgy emlegette őt a knesszetben, mint „az az ember, aki Bader képviselő jobbján ül”. A miniszterelnökké avanzsált Begin (aki kormányfőként tett első angliai látogatása idején még terrorista minőségében szerepelt a brit királyság által körözöttek listáján) új szerepkörében nem lett hűtlen ultranacio- nalisa elveihez. A Camp David-i egyezmény a begini stratégiában a bibliai nagy Izrael alapköve — a Sínai- félsziget visszafoglaltatása volt a kaució, amelynek fejében Beginék megvásárolni vélték az 1967-ben elfoglalt palesztin lakosságú területeket. A revizionista cionizmus eszméi — Begin jelszóvá tömörített megfogalmazásában: „a zsidó népnek istentől származó joga, hogy megtelepedjen bárhol Izrael földjén” — a hatalmi struktúra második vonalából előretörő szefárd lakosság széles rétegei körében vertek visszhangot. Belőlük került ki a Begin kormány által bibliai néven Judeára és Szamáriára „honosított” Ciszjordániába özönlő telepesek derékhada: az első Likud-koalíció négy év alatt megkétszerezte a ciszjordá- niai izraeli telepesek létszámát. Az „ősi jogokra” hivatkozó politikai kurzusnak emlékezetes állomása volt 1980 nyarán Kelet-Jeruzsá- lem törvénnyel szentesített bekebelezése csakúgy, mint a szíriai Golan-fennsík 1981- ben történt annektálása. A „visszafordíthatatlanra” a „kész tényekre” és területhódításra épített begini koncepció a korábbi izraeli kormányok tárgyalási készségének feladásáig, sőt nyílt tagadásáig jutott el. Az 1981- es választási erőpróbán a felszított nacionalista légkörben aratott látványos győzelmet Begin nemzeti felhatalmazásként értékelte: 1982 júniusában az izraeli hadsereg behatolt a szomszédos Libanonba. A hivatalosan meghirdetett cél, a PFSZ kiűzése ürügyén indított „rendcsinálás” nem várt módon megosztotta az ország közvéleményét: az izraeli áldozatok növekvő száma, a bejrúti palesztin menekülttáborokban izraeli forgatókönyv alapján rendezett vérfürdő híre, s. az izraeli kormány és katonai vezetés jó néhány tagját, köztük magát a miniszterelnököt is közvetve elmarasztaló vizsgálat súlyos csapást mért 3 kormányfő tekintélyére. Begin tavaly augusztusban még azt ígérte, hogy az év végéig „tartós békét” köt Libanonnal, s hazatérnek az izraeli katonák. Azóta a cédrusok földjén ugyanannyi izraeli fiatal vesztette életét, mint Bej- rút ostromáig, s a végleges kivonulás időpontjának kérdése még találgatások formájában sem szerepel a hivatalos izraeli megnyilatkozásokban. A kormányfő népszerűségi mutatója egy év alatti 20 ponttal süllyedt. Begin környezetében a kormányfő megrendült egészségével, felesége halála óta megrokkant kedélyállapotával magyarázzák a Likud szövetség legutóbbi időkig nélkülözhetetlennek tekintett „szu porsztárjának” puccsszerű leköszönését. Minisztertársai három napon keresztül győzködték — eredménytelenül — a kormányfőt arról, hogy nem hagyhatja magára a libanoni zsákutcába kilátástalanul beszorult kormányt. Begin olyan időszakban távozik, amikor a kormánynak minden tekintélyét latba kell vetnie ahhoz, hogy a lakossággal elfogadtassa a napi egymillió dollárt felemésztő libanoni megszállást, az ebből adódó immár 150 százalékos inflációt, a 21 milliárd dollárra növekedett államadósság terheit. Ügy tűnik azonban, hogy Begint éppon ez, saját „életművének” nyomasztó terhe késztette a váratlan „dezertálásra”. A következő időszak fogja megmutatni, hogy a vitatható értékű „mű” meddig marad fenn — s a gépezet forog-e tovább alkotója távoztával is. összeállította: Virágh Tibor A KSH SZUV EGRI SZÁMÍTÓKÖZPONT FELVÉTELT HIRDET AZ ALÁBBI SZAKMÁKRA: adatrögzítőnek: lehetőleg érettségizett fiatalokat (részükre az oktatás, gyakorlás, továbbképzés munkaidőben történik). Az adatrögzítés korszerű, képernyős gépen történik, 2 műszakban, egyéni teljesitménypótlékkal dotálva; szervezőket: lehetőleg felsőfokú számviteli végzettséggel, esetleg számítástechnikai gyakorlattal; programozókat: lehetőleg felsőfokú végzetséggel, PL/1, valamint COBOL-ismerettel, és ÉSZR-gyakorlattal; számítógépüzemeltető műszakit: felsőfokú — lehetőleg gyengeáramú végzettséggel, számítástechnikai gyakorlattal. FIZETÉS: kollektív szerződés alapján, képzettségtől, gyakorlattól függően. JELENTKEZÉS: munkaidőben, Eger, Grónay u. 3.
