Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-30 / 231. szám
4. KULTÚRA —KÖZMŰ V NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 30., péntek így, eldugva, minek? Nem nosztalgia Roskatag hirdetőoszlopok Örömmel tapasztaljuk, hogy az egri Dobó Gimnázium előtti négyszögletes, kivilágítható hirdetőoszlop végre ismét rendeltetéséhez méltó formában, felújítva áll. Nemsokára talán este is olvasható lesz mindaz, amit hirdet... Nem olyan régen ezek a tárgyak hozzá tartoztak a városi utcák képéhez, a városias hangulathoz. Manapság azonban mintha megváltozott volna a helyzet. Gyakran találkozhat az utcai járókelő ütött-kopott, elhanyagolt állapotban lévő hirdetőtáblákkal, oszlopokkal, még a belvárosokban is. Az új egri kórházból kilépőt valósággal arcul csapja a Knézich utcai rozsdás, plakátcafatokkal éktelenkedő hirdetőoszlop látványa, de hasonló a helyzet a Szabad„Együtt a közös úton” Vetélkedő a Gagarin Hőerőműben (Tudósítónktól) Visontán a Gagarin Hőerőmű Vállalatnál szeptember 27-én, kedden délután került sor Együtt a közös úton elnevezésű Szovjetunióról szóló vetélkedő vállalati döntőjére, amelyet a helyi MSZBT-tagcsoport szervezett. A részt vevő szocialista brigádok egyenként négyfős csapatának előzetesén — többek között — az elmúlt évi Fáklya és Szovjetunió című folyóiratokból kellett készülniük. Az elődöntőben, a csapatok totót oldottak meg, majd azt követően villámkérdések, ötletes játékok — Iga'z-e?; Mi a közös? — voltak. A döntőben tíz együttes maradt versenyben: szellemi háromtusában, keresztrejtvény megoldásában, információs játékban mérhették össze tudásukat, bizonyítva a Szovjetunióról szerzett ismereteiket. Az összesített eredmények alapján a vetélkedőt és a velejáró vándorserleget a Gagarin Hőerőmű Előkészítő szocialista brigádja — Pa- tócs István, Nyeste László, Katíncsák István, Vancsó Ferenc — nyerte. A második helyet az Űrhajós bri- gád, míg a harmadikat a Madame Curie brigád szerezte meg. Az első helyen végzett csapat képviseli a vállalat színeit az október 21-én ugyancsak Visontán megrendezésre kerülő területi döntőn, amelyen Heves, Nógrád és Szolnok megye együttesei versenyeznek majd. Korcsog Béla Csütörtökön a MALÉV 120-as Járatával Varsóba, onnan autóbusszal Bydgoszczba utazott ötnapos vendégszereplésre az egri Harlekin 'bábegyüttes. A Visztula menti városban megrendezésre kerülő .magyar napok” keretében öt előadást tartanak felnőtteknek és gyerekeknek. Felvételünkön: a szatirikus hangvételű Emberek vagyunk című műsoruk egyik epizódja. ság téren és a Klapka utcában is — a külső kerületekről nem is beszélve. Első pillanatra úgy tűnik, __ Gyöngyös jobban ügyel e * téren a rendbe tett belvárosa varázsára. A Fő téri, Jókai utcai hirdetők igazán tet- szetősek és nem utolsósorban: plakátaik aktuálisak. Ezért is meghökkentő az a kontraszt, ami az Olimpia Étterem elé érkezőt fogadja. Igaz ugyan, hogy ez a környék már nem tartozik a belvároshoz, Gyöngyös égjük lakótelepének azonban kétségkívül mégis a centruma. Megérdemelne hát legalább annyit, hogy ne üresen ásító, vedlett, pattogó zomán- cú táblák rondítsák. Hatvanban már a városi tanács és a központi park környékén álló oszlopok is elhanyagoltak, úgy tűnik, régen nem figyel már rájuk senki... Elgondolkodtató mindaz, amiről ezek a tények árulkodnak. Lehet, hogy helyhez kötöttségük miatt nem tudják felvenni a versenyt más tömegtájékoztatási eszközzel, s ezért sorsukra hagyják őket vagy lehet, kezdenek kimenni a „divatból”? Egy biztos: aligha felel meg a nevében megfogalmazott célnak az, amely roskatagságával vonja magára a figyelmet, a amiről időszerűségét vesztett, szakadozott hirdetéseket rég lefutott színház- és moziműsorok plakátjait cibálja le az őszi szél. Ügy véljük, hogy az aggodalom nemcsak az érettebb korosztály nosztalgikus sóhaja, hanem sokkal inkább a városszépítő társaságok óhaja is. Mert helyrehozott állapotban a hirdetőoszlopok, táblák is városaink, sétautcáink színes és hasznos „berendezéseivé”, díszeivé válhatnának, olyanná, mint amilyenekké egykor álmodták őket. Soós Tamás Értékítélet vagy ... ? (Fotó: Tóth Gizella) KIÁLLÍTÁS - NYUGDÍJASTALÁLKOZÓ - FILMVETÍTÉS - GÁLAMŰSOR Egri pedagógusnapok Olyan hagyományt szeretnének meghonosítani a pedagógusok számára, amely segítene megmutatni munkájuk gyümölcseit, s ráirányítaná a figyelmet a szakterület legfontosabb feladataira. Ezért október 3- tól, hétfőtől városi napokat rendeznek számukra Egerben. A változatos, színes program fölvonultatná az eredményeket, egyben szórakozásul, kikapcsolódásul szolgálna. A hétfői napon az úttörő- házban kiállítás nyílik az Egri óvodák régen és ma címmel. E napon az intézmény színháztermében nyugdíjas találkozóra és diploma- osztó ünnepségre is sor kerül. Kezdési időpontja: 15.30. Másnap, kedden délután fél 3-tól az Ifjúsági Házban bemutatják A mi iskolánk című filmet. Megtekintése után lehetőség nyílik a film rendezőjével, Magyar Józseffel a látottak megvitatására. Szerdán, a 6-os számú Általános Iskola aulájában pedagógusok alkotásaiból nyílik bemutató. Az óvónők Fáklya Klubjában aznap délután a Kaloda népzenei együttes lép föl, s néptánc- és népzenei bemutatóval szolgál az érdeklődőknek. Csütörtökön, a városi tanács nagytermében a munkahelyi demokratizmus kerül megvitatásra. A pénteki nap programjában gálaműsor szerepel: az úttönöház színháztermében színes rendezvény várja a vendégeket. Szombaton és vasárnap szórakoztató rendezvények csalogatják az érdeklődőket: táncest, Harlekin-bemutató, labdarúgás és játszóház zárja a pedagógusnapok programját. Az utolsó Bocsássanak meg, de most személyeskedem! Miért ne? Elvégre egymás között vagyunk, A Főszerkesztő határozott és az újságíró engedelmeskedik. Mitöbb! Egyetértve a döntéssel: Szűnjön meg az állandó pénteki rovat, az „Egymás között”! Ha valaki vagy valami megszűnik, eltűnik, illik elköszönnie. — Mikor is született? — A rovat elődje — engedelmet az emlékeztetésért — más címen jelent meg: „Sorsok, dolgok, emberek”. Az ilyen címen megjelent előd másfél évtizede látott napvilágot, illetve nyomdafestéket. Szombatonként! Élt hat évet és gyorsan átkereszteltük Egymás közöttre, majd így első ízben nyolc éve jelent meg. Pénteken! Bocsánat a kiegészítésért, de lényegesnek tartom megjegyezni, hogy azóta „minden” pénteken, — Hogyan is állunk akkor a leltárral? A rovat tizennégy évet élt. — Mennyi írás ez? Csupán egy aprócska fejszámolás az egész. Egy esztendő 52 hét, ezt kell megszorozni 14-gyel, ez 728 írás. Ez így rendben is lenne, de jöhet joggal a következő kérdés: — Mennyi volt ezekből az igazán jó? — Szerényen is: Mondjuk, húsz százalék. Talán! — Ez, akárhogy is számoljuk 146 írás. Sokallják? Sok ám a tizennégy év is, amit magunk mögött hagytunk. Jöhetett betegség, külföldi út, fontos elfoglaltság de ő a lapból egyetlen pénteken sem hiányzott... Most csak a kamaszkort megért rovat búcsúzik. Halkan, minden kedves olvasójától, azoktól is akik szerették, azoktól is, akik nem. Elvégre ez mindenkinek a szuverén joga, ízlése, hogy kedvel-e valamit egy lapban, vagy legyint és tovább lapozik. Említettem, hegy ma kivételesen személyeskedem! Bizonyára megkérdeznék: — 'Mit csinál ezután? — Írok! Legalábbis szeretnék. Félre ne tessenek érteni: Most csak a kamasz kort megért rovat búcsúzik. Halkan, csendesen egymás között... — Hogy fáj-e? — Hazudnék, ha nemet mondanék! Am a lemondás valamiről, szerencsés esetekben nem jelent megszűnést. Elmúlást! Néha rákényszerül az ember, hogy lemondjon — alapos okok miatt — tisztségről, korábban vállalt feladatokról, csupán azért, hogy máshol és másban tovább élhessenek. Legalábbis ennek a reményében! Előfordul, hogy el kell hagyni kedves munkatársakat, barátokat, ismerősöket, szintéin csak azért, hogy még mindig lehessen kezdeni valahol valamit. Szépet és jót! — Hogy mi ez? — Játék az élettel! Amíg az idő engedi... Egyetértve tehát a döntéssel, írás és szerzője ezúttal nagy tisztelettel újból elköszön az olvasóktól. Búcsút mond az Egymás között. A cím tehát igaz: Ez az utolsó! Lesznek, akik felsóhajtanak — miért is ne lennének ilyenek: — Vége, hála istennek! Mások sajnálkoznak. Talán! És a pénteki számokban egy ideig hiányozni fog majd az Egymás között. Legyinteni kell és előre nézni. Olvasni a lapot és bizonyára ki-ki megtalálja majd neki tetsző, a számára kedves írást ettől vagy attól a szerzőtől. Lehet, hogy nem pont pénteken, lehet, hogy nem önálló rovatként, lehet, hogy... Minden lehetséges! Az Egymás között más formájú utódja előbb-utóbb valahol a lapban majd felbukkan. Főszerkesztői döntés szerint is! — De ezt csak úgy mondom: Egymás között... Szalay István Kufyaiörténet Utolsó vakkantásaimat a téglagyár feletti cserjésben, a mellékelt tejeszacskóban összegezve hagyom az utókorra. Mint a mellékelt anyakönyvi kivonat és kutyabőröm tanúsítja: heted. íziglen nemesi alomból származom. Néhány hete, egy Ford Taunusból löktek ki a téglagyárnál. Azt hittem, vicc az egész, még tetszett is, hogy vagy három kilométert loholtam az autó után, de aztán véglegesen lemaradtam. Az első. éjszakát egy cserjésben töltöttem. Egy kalucsnit és egy fél pár zok. nit tépdestem szét bánatosan félálomban, miközben rájöttem, hogy tulajdonkép. pen éhes vagyok és nem vagyok egyedül. Hajnaltájt egy kutyahölgy kéredzkedett hozzám: közölve, hogy nem messze a szeméttelepen kutyafogyasztásra alkalmas levescsontok találhatók. Társaságában feledtem a nyoleemeletnyi kényelmet és megízleltem az igazi szabadság örömét Időnként találkoztunk korábbi életvitelünket folytató ebtársakkal, de azokat sürgősen visszarángatta tőlünk a szíjjal vezérelt kéz: „Ezek hyppi kutyák, nem szabad!” — vezényszóval. Amit vakkantani akarok, annak lényege a következő. Kutyahölgyem az első éjsza. ka után betársult egy építkezés őrzésével megbízott korcs levesestáljához, aki közeledtemre fogvicsorgatva adta tudtomra magántulajdonosi életfelfogását. így egyedül róttam tovább a város peremét. Az éjszakai hidegek azonban egyTe beljebb késztettek a fények felé. Áldottam a sorsot, hogy a kukák műanyagból készül, nek, így felborításuk nem került sok. fáradságba. De az éjszakák kutya hidegek voltak. Hamar rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. Előbb hárman, később nyolcán, tízen verődtünk össze, hasonlóan hátrányos helyzetűek. Akkortájt tiszteltük meg a városszéli lakótelepet hajnali látogatásunkkal, hogy fel. hívjuk a figyelmet elesettsé- günkre. Azt mondták: a forgalmat akadályozzuk, holott csupán autókat állítottunk le, hajdani gazdáinkat keres be. Egy .vörös bundás farkasivadék javasolta, kollektíván jelentkezzünk Fóton a ku- tyamenhelyen, ott még lehet keresnivalónk. De volt ellenzője is: akire nincs szükség, azt kísérletekre használják fel. Így egyhangúan elvak- kantottuk a javaslatot. Amíg lehet, mentjük az irhánkat. Akkor már eléggé megfázva határoztam el, hogy önállósítom magamat. Vissza, kocogtam hajdani kutyahölgyem hűtlensége színhelyére. Útközben egy árokban Ínycsiklandozó velőscsontra leltem, ezt vittem magammal parasolvanciaként. Gondoltam, elegendő lesz ahhoz, hogy a hideg téli napokra ebtartási szerződést kössek hölgyemmel és megláncolt gazdájával. Míg tartott a csont (ketten falták bp némi nézetel- tésérek között) megtűrtek az ól szélvédett oldalában, de aztán, hogy benyalni készültem bádogtányérukba, minden reményemet és egy maroknyi irhámat hátrahagyja távoztam kísérletem színhe. lyéről. Bundám folytonossági hiányát nyalogatva, azt hiszem tüdőgyulladással fekszem most itt fenn a hegytetőn. A hideg alaposan helyben hagyott. Lázálmaim, ban időnként, mintha liften járnék, s ha jól emlékszem, központi fűtéses kuckómban alszom, kellemes lyukakkal tűzdelt plédek között. Tegnap egy teherautóról pottyant literes tejeszacskót leltem az útszélen. A fagyott tejet elnyalogatva némileg csökkent a lázam.' Most ebbe a zacskóba vakkantom sorsom alakulását. Néha mintha a gazdimat is látnám jönni, s már megnyalni készülök a kezét. Mert harag nincs ám, tudom csak vicc volt az egész ... ★ U. i.: Alulírott kutyahölgy a tegnapi kora estén leltem rá hajdani élettársam kihűlt tetemére. A mellette talált, tejeszacskóba helyezett utol. só vakkantásokat tisztelettel leteszem az olvasó lábai elé. A vak hántásokat emberi nyelvre fordította: Benkő Károly
