Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-25 / 227. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIV. évfolyam, 227. szám ÁRA: 1983. szeptember 25., vasárnap 1,40 FORINT Megbe­csülés... Mennyit jelent ma a gazdasági életünkben a ta­pasztalait? Sok esetben mindent. Mert míg egyes döntések meghozatala előtt a helyes út keresésén gon­dolkodnak, addig elvész a drága idő. Ez pedig a leg­többször behozhatatlan. Bi­zony az életét egy munka­helyen végigdolgozó szak­munkás a nyugdíjas fő­mérnök vagy vállalati ve­zető ilyen esetekben na­gyon sokat segíthet. Mégis az a gyakorlat kezd divat­tá válni, hogy nyugdíjasa­ink többsége más vállala­toknál keres munkát, s a legtöbbször nem a számá­ra legismertebb szakterüle­ten tevékenykedik még jó néhány esztendőn keresz­tül. A minap egyik megyei nagyvállalatunktól több mint negyvenévi munka után nyugdíjba vonuló szakmunkás azon kesergett, hogy még csak kezet sem fogtak vele a búcsú al­kalmából. Igaz, kapott ő valami kevés pénzjutalmat, de mégsem a lapos borí­ték keserítette el. Hanem az, amikor papírjait fel­vitte az igazgatói titkárság­ra aláíratni, a főnök még csak ki sem jött. Kiküldte az okmányokat a titkárnő­vel, az előszobába. Pedig ha csak annyit mond: vi­szontlátásra. .. Ugyanak­kor pedig hangzatos elő­adásokat tart a munkaerő­hiány csökkentésének le­hetőségeiről. Egyik volt válogatott sportolónk évtizedeken ke­resztül ért el kitűnő ered­ményeket, s szerzett ezzel együtt dicsőséget a klub­jának. Sportvezetők, edzők egész sora, akiknek vala­mikor is köze volt a te­hetséges versenyzőhöz, bő­ven megkapták az elisme­rést. Aztán amikor visz- szavonult az aktív pálya­futástól, egyik pillanatról a másikra elfelejtették. Közben gyermeket szült, s edzői diplomát szerzett, majd felajánlotta: több éves tapasztalatát a hőn szeretett egyesület fiatalja­inak nevelésével kamatoz­tatja. A néhány hónapos távoliét után úgy fogadták, mintha először lépte volna át azt a bizonyos küszö­böt, s finoman tudtára ad­ták: nincs szükségük rá, még társadalmi munkájára sem. Erre mondják katonáék- nál, hogy kiszolgált, meg­kapta az obsitot. Pedig ezek az obsitosok jóval többet érdemelnének. Nem törvényszerű ugyanis, hogy valaki a nyugdíjas korha­tár elérésével munkaképte­lenné válik. Hányszor ér­zik a nyugdíjastalálko­zók főszereplői, hogy a számukra eseményt je­lentő, nem kis jelentőség­gel bíró meghívások alkal­mából csak egy kipipálan­dó feladatnak tesznek ele­get volt kollégáik. Nem csinnadrattát vár­nak ők, virágesőt, nagy bevonulást vagy tapsvi­hart. Pusztán néhány biz­tató szót, egy kézszorítást, némi szeretetét — amire rászolgáltak —, s egy kis megbecsülést. Kiss Szabó Ervin I Vas-utak: drágán, de szerényen - Ha jön a tél, mi lesz - utasok, figyelem! Mit vár a MÁV..,? Válaszolnak a füzesabonyi üzemfőnökség vezetői Kényesnek korántsem mondható a kérdés, hiszen már mindnyájan tudjuk: alig több mint egy eszten­dővel ezelőtt duplájára emelték a vasúti menetje­gyek árát, az 50 százalékos kedvezményt pedig 33-ra csökkentették. Az ennek nyo­mán kialakult helyzetről — valamint a várakozásról — „szűkebb hazánk”, Heves me­gye kilátásairól a MÁV Fü­zesabonyi Üzemifőnökségének vezetőitől — Gulyás Ist­ván üzemfőnöktől, Gyóni László üzemviteli helyettes­től és Halász József személy- szállítási vezetőtől — kér­tünk választ. Elöljáróban az alábbiakra emlékeztetnek: a Miskolci Igazgatóság területén össze­sen öt üzemfőnökség műkö­dik, ezek közt a füzesabonyi területe a legnagyobb, dolgo­zói létszám tekintetében pe­dig a harmadik. Az csak természetes, hogy a személy- szállítás valamennyi válfaja — tranzit, turista, munkás és üdülő — megtalálható. Szakmai megfogalmazásuk szerint 28 önálló és ugyan­csak 28 nem önálló szolgá­lati helyen folytatják, vég­zik a személyszállítást. A fő­nökség területén egyetlen „szürke hétköznapon 248 sze­mélyszállító vonat közleke­dik, s ehhez hétfői és pén­teki napon további nyolc csatlakozik a be-, illetve el­járó munkások — úgymond — kedvéért. Ezek után nézzük a továb­bi tényeket: az abonyi üzem- főnökség vonatain 1982 első nyolc hónapjában (az áreme- lás előtt) havonta 484 564-en utaztak, áremelés után, szep­tember 1-től december 31-ig pedig 440 692 utas volt a ha­vi átlag. Az utascsökkenés tízszázalékos volt. A me­netdíjból származó bevétel havi átlaga az első nyolc hónapban pontosan 4 millió 793 ezer 310 forint, az ár­emelés utáni hónapok átla­gában pedig 7 millió 121 ezer 900 forint, ami a korábbi be­vételhez képest 33 százalékos növekedést jelent. Lévén, hogy százszázalékos áremelésről volt szó, kérdés, hova tűnt 67 százalék? Szerényebben utazunk — hangzik a füzesabonyi üzem- főnökség vezetőinek válasza. — Sokan lemondtak a — drágább — expressz- és gyorsvonatokról, valamint az első osztályról. Mert utazni muszáj, de — nem minden áron — luxus (?!) körülmé­nyek között. A jelek szerint ezt beláttuk, miként azt is megértjük, hogy az állam sem bírhatta végtelenül a korábbi 200 (!) százalékos vasúti közlekedésre adott do­tációt. A helyzet megértéséhez ta­lán még jó tudni, hogy a MÁV vonalain országos szin­ten évente 240 millió utas­sal számolnak, s ennek mint­egy tíz százaléka vonatkozik a mi területünkön. Termé­szetesen valamennyien ugyanazon — árú — vona­ton utazunk, még ha más­honnan és máshova is, hi­szen a rendeletek mindőn- ket egyformán érintenek. Egyebek közt ezért is jó tudni: a megemelkedett tari­fadíj ellenében a MÁV arra törekszik, hogy szolgáltatásai­nak minőségét javítsa. (Gu­lyás István: — Tudjuk, hogy az utasokért vagyunk, és mi azt szeretnénk, hogy ők elé­gedettek legyenek mind a me­netrenddel, mind annak betar­tásával, mind az utazási kö­rülményekkel.) Ha fjedig ezek ismerétében tesszük fel a kérdést, hogy ti. „mit vár a MÁV” az utasforgalom területén az év hátralévő hónapjaiban és azt követően, akkor már köny- nyebb megérteni a választ: több — ez évben még 1,7 millió — utast az üzemfő­nökség területén —, és 30 millió forint bevételt. Továb­bá azt is, de szinte már csak zárójelben, hogy a kedves közlekedőknek ne csak elvá­rásaik legyenek a tisztaság, a higiéné tekintetében, ha­nem tegyenek is érte, mert kívánnivaló bizony — ezen a téren is szépen akad. Fogadjuk el tehát ezt: a MÁV vár — remél — továb­bi utasokat. Ami pedig az utasokat illeti? — nos: ők is várakoznak... B. Kun Tibor rr Oszi-téli modellek Megfelelő kínálatot ígér a kereskedelem Az igényeknek megfelelő, a tavalyihoz hasonló ruhá­zati kínálatot ígér az ipar és a kereskedelem az őszi­téli szezonra. Mint ezt a hazai vállalatok őszi divat- bemutatói is bizonyították, a tervezők egyre több, a legújabb divatot követő, jó alapanyagokból készült, jól kihasználható öltözékeket ajánlanak a gyártóknak, s ezek egy része már nem­csak követi, együtt is halad a legújabb divattal. A kon­fekcionáló és kötőipari vál­lalatok az alapanyaggyártó­kat termékeik korszerűsíté­sére ösztönzik, s ez sok he­lyütt — főként a gyapjú­iparban, de például a Bu- daprintnél és a selyemipar­ban is — sikerrel járt. A textilruházati ipar tehát ké­pes jó színvonalú termékek előállítására. Az, hogy ezek kaphatók is legyenek az üz­letekben, alapvetően a ke­reskedelem feladata, de egy­re inkább jellemző, hogy a gyártó vállalatok saját bolt­hálózatot alakítanak ki, s amit a belkereskedelemmel ellentétben célszerűnek tar­tanak árusítani, az ezekben a budapesti és vidéki üzle­tekben hozzáférhető. A ke­reskedelem és az ipar egész­séges versenyének eredmé­nyeként ma már nem jel­lemző, hogy a távolabbi országrészekből is a fővá­rosba járnak megvenni a vásárlók a drágább és szebb őszi, téli cikkeket, meleg ru­hákat, öltönyöket, kabátokat. Az MTI munkatársai ar­ról tájékozódtak, hogyan se­gíti a nagy- és kiskereske­delem, valamint a gyártó vállalatok üzlethálózata az ország egyenletes ellátását, az őszi-téli ruházati termé­kekből. A Zalaegerszegi Ru­hagyár a begombolható, műszőrme béléssel ellátott ballonkabátot, amely nem­csak tavasszal és ősszel, ha­nem a leghidegebb évszak­ban is viselhető, októberben kezdi szállítani a kereske­delemnek. Novemberben kapják meg a boltok a gyár másik termékét, a gyermek- és kamaszméretben gyár­tott téliesített sportdzsekit. Novemberben kezdik gyár­tani a nyugati országokban már nagy sikert aratott, tiszta gyapjúból és kasmír­ból, kézi munkát utánzó öl­téssel varrott télikabátokat. A Debreceni Ruhagyár az év első felében háromszáz- ezer ruhát szállított a bel­kereskedelemnek, amelyek­nek egy része őszi modell volt, s már a nyár végén megvásárolhatták a vevők. A második félévben — ok­tóber végéig — hasonló ér­tékben — 150 ezer őszi-téli női szoknya, blézer és ru­ha hagyja el a gyárat. Nem­csak a ruhák választéka kedvező, hanem az ára is. A Debreceni Ruhagyár, a Magyar Selyemipari Vállalat és a Magyar. Posztógyár ha­gyományos poliészter, illet­ve gyapjú alapanyagú ter­mékeinek felhasználása mel­lett az idén először a Bajai Finomposztó Vállalat. a Gyapjúfonó és Szövőgyár, valamint a hazai bőrgyá­rak korszerű termékeiből készült modellekkel is bőví­tette árukínálatát. Bár a belkereskedelem elsősorban a hagyományos anyagokból — főként jerseyből, gyapjú­ból és poliészterből — ké­szült női ruhákat rendelt, az őszi-téli szezon kínálatában már néhány új alapanyag­ból készült termék is talál­ható. A tavalyihoz képest bővült és színesedett a mo­dellek választéka, s a jelen­legi divatnak megfelelően az idei kollekcióban megtalál­hatók az aszimmetrikus vo­nalvezetésű, több szín kom­binációjával készült öltözé­kek. Jellemző, a női ruhák­ra, hogy a tavalyihoz képest valamelyest rövidült a szok­nyák hossza. Bács-Kiskun megyében kedvezőtlenebbek a kilátá­sok, az ipar ugyanis őszi és téli ruhákból a kereskede­lem igényeinek csak 80 szá­zalékát tudja szállítani. Fő­ként pamu tanyagokból és gyermekcipőkből lesz hiá­nyos a kínálat. Mindamel­lett a Bács-Kiskun megyei üzletekben is megjelentek már az új vonalú őszi és téli felsőruházati cikkek, a 122 szakboltból 41 a falvak­ban, kis településeken van, s megfelelő választékot kí­nálnak a vásárlóknak. Több helyütt a fogyasztási szövet­kezetek boltjai látják el a ruházati kereskedelmi kíná­latokat, s áruik nem marad­nak el a városi szakboltok kínálatától. A tapasztalatok szerint Bács-Kiskun megyé­ben is növekedett az igény a jobb minőségű kelmék, ruhaneműek iránt, főként ezeket keresik az üzletekben. Akcióban a munkásőrök Acélszürke egyenruhában Riadó! A hatvani Zalka Máté munkásőregység tagjai — legtöbben az élelmiszeripar­ban, a MÁV-nál, illetve szö_ vétkezőteknél dolgoznak — a közelmúltban gyakorlatot tartottak. Felvételeink az al­egységek közös akciójáról készültek. A civilben vízvezeték-szerelő Polgári József felderítésben A feladatot végrehajtották (Szabó Sándor képriportja) Hazánkba látogat a grenadai államfő Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökének meg­hívására a közeli napokban hazánkba érkezik Maurice Bishop, a grenadai népi for­radalmi kormány elnöke, az új mozgalom párt elnöke. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents