Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-24 / 226. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 24., szombat A bécsi maraton Szeptember 29-én folytatódnak a bécsi fegyverzetcsökkentési tárgyalások. 10. évfordulójához közeledik az az 1973. októberében kezdődött megbeszéléssorozat, amely napjainkra „bécsi maraton” néven vonult be a legújabbkori diplomácia történetébe. A bécsi királyi palota nevezetes báltermében elhelyezett kör alakú asztalnál a résztvevők a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről tárgyalnak. Hallatlanul fontos tanácskozásról van szó. A felek a két szövetségi rendszer legérzékenyebb pontjain, mondhatni ütköző területein kívánják csökkenteni a szembenállás élességét. A NATO oldaláról az USA, Nagy- Britannia, Kanada, Belgium, Hollandia, Luxemburg és az NSZK tárgyalnak. A Varsói Szerződés oldaláról a Szovjetunió mellett Csehszlovákia, NDK és Lengyel- ország tartoznak azokhoz az államokhoz, amelyeknek egyetértése az eredmény feltétele. Megállapodás esetén a fegyverzetcsökkentés Belgium, Hollandia, Luxemburg, az NSZK, az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország területére vonatkozna. Rajtuk kívül egy sor állam (Bulgária, Dánia, Görögország, Magyarország, Norvégia, Olaszország, Románia és Törökország) „különleges státusszal” vesz részt a tárgyalásokon. Ez azt jelenti, hogy teljes jogú vitapartnerek, de nem tartoznak a csökkentés területéhez és ahhoz a körhöz, amelynek egyetértése biztosíthatja a megállapodást. Két szakasz Eddig nagyjából két szakaszra bontható a tárgyalás. Az első 1980-ig tartott, ebben a szakaszban érzékelhető előbbrelépés mutatkozott: elfogadták a csökkentés körzetének határát, s hogy a csökkentésnek két lépcsőben kell történnie. Az elsőben, amely három évre szólna, csak a Szovjetunió, és az USA szerepelne. Lényegében megegyezés született abban is, hogy nyomban ezután a többi érintett ország haderejének szintjét befagyasztanák — bár a NATO nyilatkozatai e tekintetben nem voltak egyértelműek. Végül a második szakaszban mindkét oldalon 900 ezer főben állapítanák meg a szembenálló hadseregek létszámát, s ebből 700—700 ezer ember tartozna a szárazföldi haderő kötelékébe. Megállapodtak abban is, hogy az átfogó egyezményt megfelelő ellenőrzési módozatok is kísérnék. Elvi különbségek Idővel azonban bizonyos elvi különbségek kerültek felszínre, amelyeket nem sikerült felszámolni. A Varsói Szerződés oldaláról rámutattak arra: a jelenlegi haditechnika rendkívüli gyorsasággal szül olyan fegyvereket, amelyek hatásfoka óriási, és a csupán létszámban kifejezett egyensúlyt megbonthatják. Ezért nemcsak a katonák létszámát, hanem a különböző fegyverfajtákat is kölcsönösen csökkenteni kell. A másik nehézség az ellenőrzés ügye. A Varsói Szerződés országai szerint magát a csökkentést kell kölcsönösen ellenőrizni. A NATO tagállamai viszont azt követelik, hogy a megmaradt erőket és fegyverzeteket ellenőrizzék. Komoly gyakorlati kérdések is megoldatlanok. Eddig már több ízben hivatalos létszámjelentést cseréltek a résztvevők. Ezekből kiderül, hogy 1976 óta a Varsói Szerződés körülbelül 10 ezerrel csökkentette, a NATO pedig két ütemben összesen 41 ezer fővel növelte haderejének létszámát abban a körzetben, amelyről a megbeszélések folynak. Az amerikai tendencia tehát a létszámnövelés irányába mutat. Ráadásul a Varsói Szerződés a létszám- kérdésben igen nagyvonalúan, a NATO pedig sértő bizalmatlansággal lép fel. A Varsói Szerződés oldaláról nemcsak elfogadták a NATO létszámjelentését, hanem abba is beleegyeztek, • hogy a haditechnikát karbantartó, közel 300 ezer NATO-alkalmazott „civilnek” számítson — holott a Varsói Szerződés oldalán ezt a tevékenységet katonák látják el, akik természetesen beleszámítanak a létszámba. A NATO még így is azt az álláspontot foglalja el, hogy a Varsói Szerződés által . jelentett 979 ezernél 170 ezerrel magasabb a tényleges létszám. Jószándék jele 1983. tavaszán a Varsói Szerződés országai -egy lényeges javaslattal kísérelték meg a kitörést ebből a zsákutcából. A már régebben elért első egyezményt átfogalmazták úgy, hogy a két fél a jelenlegi létszámtól függetlenül 900—900 ezerre csökkentse fegyveres erejének létszámát. Javasolták, hogy a Szovjetunió és az USA még az idén egy- egy meghatározott csapattestet vonjon ki Közép- Európából. Végül indítványozták, hogy valamennyi többi közvetlen résztvevő azonnal fagyassza be fegyverkezési szintjét. E kezdeményezésre érdemi válasz nem érkezett. Ennek nyilvánvalóan az az egyik oka. hogy a bécsi tárgyalások csak egy — bár rendkívül fontos — elemét jelentik a leszerelési fórumoknak. A közép-hatótávolságú rakétákról folyó genfi eszmecserék például alapvetően befolyásolhatják a bécsi megbeszéléseket. —ie— Amerikai fegyverek a poggyászban? Weinberger beutazó vízumot kapott Kínába A kínai—amerikai kapcsolatok legutóbbi négy és fél évében két lényegi kérdés mindig felbukkan: szovjetellenes éllel stratégiaivá válik-e Peking és Washington viszonya, s mennyiben teszi ezt a kilátást fenyegetővé amerikai fegyverek eladása Kínának. A kérdés most, Weinberger amerikai hadügyminiszter kínai látogatása előtt is felvetődik, de élét tompították a kínai politika időközbeni módosulásai. A stratégiai lázgörbe először 1979 elején szökött fel, amikor Teng Hsziao-ping az Egyesült Államokban, rögtön a diplomáciai viszony rendezése után Szovjetunióval szembeni összefogásról, egységfrontról beszélt, ami egy táborban sorakoztatta volna fel az Egyesült Államokat, Kínát, Japánt, Nyugat-Európát, s más, az ötletet felkaroló országokat; másodszor 1981 júniusában, amikor Haig akkori amerikai külügyminiszter pekingi sajtóértekezletén kilátásba helyezte, hogy esetenkénti elbírálással az Egyesült Államok hajlandó eladni Kínának fegyvereket. Haig bejelentése mögött azonban az Egyesült Államoknak az a nem titkolt szándéka húzódott meg, hogy a fegyverpiac részleges megnyitásával ad acta teheti Tajvan ügyét, érvényesítheti a két Kína-politikát. Kína előtt felrémlett „a féloldalra dőlés” képe, az Egyesült Államokhoz fűződő viszonya hűvösebbé vált, s — ha belső viták után is, — meggyorsult a függetlennek és önállónak nevezett kínai külpolitika kirajzolódása. A kínai vezérkari főnök egyik' helyettesének amerikai fegyverszemléjére már nem került sor. Kína számára a problémát részint a Tajvan- kérdés jelentette, hiszen álláspontjának feladása a nemzeti érdekek kiárusításával lett volna egyenlő, részint pedig az államkassza végessége. Az utóbbi időben azonban mindkét oldalon ismét javulásról beszélnek. A fordulatot az a nyár eleji amerikai döntés hozta, amelynek értelmében az Egyesült Államok liberalizálja — állítólag éppen a Pentagon ellenkezése dacára — az elvben katonai célra is használható, magas műszaki szintet képviselő termékek kínai exportját. Az új amerikai exportpolitika részletei a nyilvánosság előtt nem ismertek, mindenesetre az elvi döntés is elegendő volt, hogy Weinberger beutazó vízumot kapjon Kínába, mi több, ismét beszédtéma Csao Ce- jaiig miniszterelnök amerikai és Reagan elnök kínai látogatása. A kocka azonban így is megfordult: itteni várakozások szerint most Weinberger lesz az, aki a stratégiai érdekek közösségére, legalábbis párhuzamosságára fogja figyelmeztetni kínai partnereit, míg ők az önállóságra, a függetlenségre, Kína és minden ország békés egymás mellett élésére teszik majd a hangsúlyt. Ami hadianyagok eladását illeti, pekingi várakozások szerint napirendre kerülhet bizonyos * hadi felszerelések eladásának megvitatása, de amerikai illetékesek tagadják, hogy fegyverekről is lenne szó. S. Kovács Ferenc Hot szorítja Samirt? Begin cipője Ahogy az amerikai lap karikaturistája Samirt látja (Fotó: International Herald Tribune — KS) Az akadályok elhárultak. Begin izraeli miniszterelnök lemondott, amellyel a korábban bejelentett távozási szándéka ellenére is azért várt, hogy időt adjon kijelölt utódjának Jichak Samirnak a szükséges tárgyalásokra. A kolalíciős alkudozások nyomán biztosítvá látszik Samir többségi támogatása a 120 tagú Kneszeiben. Az International Herald Tribune-ban közölt karikatúrán Samir már arra késiül, hogy felvegye Begin levetett, némileg foltozott cipőit. Csakhogy nem könnyű Begin cipőjébe lépni. Igaz, a két politikus életpályája sok hasonlóságot mutatott. Jichak Samir, akárcsak Begin, Lengyelországban született, s a Rozana nevű kisvárosban a szélsőséges cionista mozgalom a Zsabotinszkij vezette Betar ifjúsági szervezetét vezeti. Húszéves, amikor kivándorol Palesztinába és a jeruzsálemi egyetemen folytatja tanulmányait. Az illegális, félkatonai Irgun szervezet tagja, részes számos merényletben, főként piaci robbantásban. A második világháború alatt a szervezet kettéválik, a többség — az új helyzetben — nem támadja Nagy-Britanniát, amely akkor az antifasiszta koalíció tagjaként a hitlerista Németország ellen harcol. A kisebbség, ideértve Samirt, folytatja a terrorista akciókat. Kétszer letartóztatják, de megszökik és egy francia gyarmaton, Dzsibutiban kap menedékjogot. Csupán Izrael állam kikiáltását követően, 1948 nyarán tér vissza, de rövidesen újra bújkálnia kell, mert az ENSZ-közve- títő svéd Bernadotte herceg meggyilkolásával vádolják. Samir tagadja a vádakat és hűségnyilatkozatot tesz, de a politikai életben még sokáig nem kívánatos személy marad. Hosszú távoliét után, 1973- ban jut újra politikai szerephez. Ekkor választják meg képviselőnek a Begin vezette Herut párt listáján. Négy évvel később a LIKUD- szövetség választási győzelmét követően (ennek a párt- koaliciónak a magvát adja a Herut) a parlament elnöki tisztségét tölti be, de még mindig nem jut el az igazi hatalmi részesedést jelentő összeállította: Huppan Béla kormánytagságig. Csak miután Dajan lemond a külügyminiszteri tisztségéről, követheti őt Samir, 1980 tavaszán. Ez némi zavart okoz, Samir ugyanis tartózkodott a szavazástól a Begin fő művének tekintett Camp David-i egyezmény ratifikálásánál. Túlságosan „engedékenynek” találta azt. Sokszor emlegették az utódjelöltek között, de Weizman, Sáron és mások megelőzték. A vetélytár- sak azonban sorra kiestek, Samir a Camp David-i közjáték után újabb hűségnyilatkozatot tesz Beginnek s így a Herut többsége őt választotta utódként a 23 évvel fiatalabb marokkói származású David Levy ellenében. Ezt a Herut döntést el kellett fogadtatni a LIKUD- ban tömörült szövetségesek- 1tel, valamint a vallásos pártokkal, amelyek nélkül nem lennének kormányképesek. A tárgyalások elnyúltak, mert Samirt áltálában nem tartották olyan energikus, a tömegekre fanatikus demagógiájával különösen nagy hatást kifejtő vezetőnek, mint Begint. Visszatérve a cipő-hasonlatra: Begin levetett cipője túl kicsi, s túl nagy lehet Samir számára. Szorítja a cipő, mert Begin nehéz örökséget ad át számára. A közel-keleti béke és megnyugvás távolabb van, mint bármikor. Libanon számlája egyre nagyobb, máris Izrael Vietnamjaként emlegetik. Mindehhez kapcsolódik az ország gazdasági és társadalmi válsága, a háromjegyű, pusztító inflációtól a lakosság megosztottságáig és meg- hasonlásaig. Számolni kell a nemzetközi elszigeteltséggel, s még az amerikai—izraeli kapcsolatok sem felhőtlenek. A két ország között kétségtelen stratégiai szövetség áll fenn, de gyakran adódnak taktikai ütközések. Begin ugyan személyes okokra hivatkozott, amikor lemondását indokolta, s valóban voltak gondjai, de legalább ilyen mértékben, ha nem sokkal inkább, döntésében közrejátszott az ország „rossz egészségi állapota”. A Begin cipő egyúttal túl nagy is... Begin politikai képességei hozzájárultak ahhoz, hogy kormánya többízben átvészelt szinte reménytelen helyzeteket, törvényhozási patthelyzetet, fenyegető leszavazást. Ebben közrejátszott a leköszönő miniszter- elnök veszélyes kalandorpxr litikája is: a bagdadi és bejrúti bombákkal, a libanoni háborúval próbálta ellensúlyozni a hazai gondokat. Ám erre csak ideig-óráig lehetett képes. A Begin testére szabott kormányt és kolalíciót alighanem nehéz lész Samirnak működtetni. Sokan ingatag többséget és bizonytalan kormányzási időszakot jósolnak. Mindez alapján égy ország belpolitikai keretei közé tartozna, de Izrael esetében koránt sincs így: fennáll a reális veszélye annak, hogy a meggyengült kormányhatalom „előre menekül”, s könnyelmű külpolitikai lépésektől sem riad visz- sza. A közel-keleti válságra figyelő világ abból ítél majd, hogyan próbál lépni az új miniszterelnök, a régi cipőben. A VOLÁN 4. SZ. VALLALAT A LAKOSSÁG ÉS INTÉZMÉNYEK RENDELKEZÉSÉRE ALL EGYÉNI ÉS BELSŐ HASZNÁLATÚ NYOMDAI TERMÉKEK (A 3 MÉRETIG), GYORS, PONTOS, HATÁRIDŐRE TÖRTÉNŐ ELKÉSZÍTÉSÉBEN. Bővebb felvilágosítás: Eger, Lenin út 194., 10-122/17. melléken. Várjuk szíves megbízásukat! VOLÁN 4. SZ. VALLALAT A CSÁNYI SZOCIÁLIS OTTHON felvételt hirdet ápolónői munkakör és kazánfűtői munkakör betöltésére. Az állások 1983. október 1-vel betölthetők. JELENTKEZNI LEHET: Szociális Otthon, Csány, Csillag út 27. sz. Október 30-án lesz tíz észtén deje, hogy megkezdődtek a b écsi tárgyalások. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS)
