Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-24 / 226. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 24., szombat S. Robbanás után: dollárezrek koronazárért — Bilbaóból jött a lemez — Ampelos, Cola, Martini Egy jö példa a korszerű gazdálkodásra Látogatás a Fémművek füzesabonyi gyárában Tóth Ferencné csomagolás előtt a minőséget Lemez vizsgálja Meglehetősen jó előzmények — sikeres termelési eredmények — után váratlanul nehéz helyzetbe került a Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyára. Blahó István igazgató így foglalja össze a történteket: — Gyárunkban — mint ezt Heves megyében sokan tudják — meghatározó szerepe van a koronazár (népszerű, ismert nevén: söröskupak) gyártásának. Idei terveink elkészítése során úgy határoztunk, hogy kétmilliárd 650 millió darabot készítünk ebből a termékből, arra gondolva, hogy túlnyomó többségét hazai piacon értékesítjük, míg 100 millióra ex port- lehetősége mutatkozott. Ez volt tehát a kiindulási pont, amely után a vállalat vezető szakembereinek igen előnyös dollár-exportot sikerült kötni a jugoszláviai BIP és Apafin gyárakkal, a tervezett 100 millió darab koronazár helyett 204 millóra. Emiatt persze a hazai piac sem szenvedhet hiányt, ezért döntöttek úgy, hogy az eredeti tervet megtoldják 150 millió koronazárral, és ez évben összesen 2 milliárd 800 millió darabot készítenek belőle, hozzájárulva ezzel a kiegyensúlyozottabb sör-, illetve üdítőital ellátáshoz. Sokáig minden rendben ment, a terv teljesítése érdekében a szombati és a vasárnapi napokra is megszervezték a munkát. Nyár derekán azonban nem várt nehézséggel kellett szembenézni. Mint annak idején arról hírközlő szerveink is beszáminden_ mennyiségben (Fotó: Perl Márton) moltak, a Dunai Vasműben konverter-robbanás történt, ami komoly károkat és termelési zavarokat okozott. — Minket különösen rosz- szul érintett — mondja erről Blahó István. — A Dunai Vasművel ugyanis fennállásunk óta kereskedelmi kapcsolatban vagyunk, és a gyártáshoz szükséges ónozott acéllemez szükségletünk jelentős részét tőlük szerezzük be. Az éves igényünk 11 ezer tonna s ebből 4 ezret a Vasmű biztosít, a többit szocialista és tőkés import útján szerezzük be. Mármost, a Dunai Vasműnél a robbanás 43 ezer tonna termeléskiesést okozott, így az említett időpontban a legnagyobb jóakarat mellett sem tudták teljesíteni az akkori két hétüzemrésztet — daraboló gépsorral re esedékes 400 tonna ónozott lemez leszállítását. Igen nagy gondot okozott ez a füzesabonyi gyár számára. összeségében négy héten át kénytelenek voltak a napi teljesítményt jelentősen csökkenteni — a gépsorok 50 százalékával dolgoztak —, közben pedig a siroki törzsgyár kereskedelmi szolgálata nagy erőket fordított a szocialista és a tőkés import beérkezésének meggyorsítására. — Közben mi fenntartottuk a folyamatos műszakot — eleveníti fel az izgalmas napok eseményeit a füzesabonyi gyár igazgatója. — Tudtuk, hogy a sok fáradozásnak sikerrel kell járnia, hogy a lemezszállítmányok előbb- utóbb megérkeznek, és akkor mi teljes erőbedobással dolgozhatunk szerződéses vállalásaink teljesítésén. (Ne felejtsük el: a forró nyár kellős közepén vagyunk, a sö és az üdítőital fogyasztás csúcspontján, százezres tételekben igénylik az üvegeket záró koronadugót.) Félgőzzel, tehát, de mentünk, mígnem a sok intézkedés eredményeként Csehszlovákiából 890, Spanyolországból pedig 880 tonna ónozott acéllemez érkezett, — ez utóbbit Bil- baóban hajózták be — s három hét kiesés után a Dunai Vasmű 245 tonnával újra megkezdte a szállítást. Jelenleg — kis túlzással — azt lehet mondani: térdig járnak a lemezben a füzes* A valutát érő koronadugó abonyiak. Alapanyag tehát van elegendő, a munka jól halad, naponta tízmillió koronadugót készítenek. Most, ezen a szeptemberi napon 66 ezerrel ezt is megtoldot- ták. Közben folyvást zúgnak, dohognak, sziszegnek a gépek, szárítják, szabják a lemezeket. Megy a festősor is, és a kész darabokra szépen, színesen rárájzolódnak a márkanevek: Ampelos, Coca- Cola, Martini, Pepsi... A Fémművek füzesabonyi gyára — a nyári fennakadás ellenére — teljesíteni fogja idei tervét, beleértve a jelentős, 830 ezer dollárt jelentő exportot. Pillanattnyilag ez a legfontosabb, de közezen a gépen készül ben természetesen a jövő körvonalai is egyre inkább kirajzolódnak. A jelenleginél több termék gyártására készülnek fel, értve ezt az exportra is. A tervet a szakemberek akár még néhány évvel ezelőtt is túlzottnak tarthatták volna, ma azonban senki sem kételkedik az elképzelések megalapozottságában. Mint ahogy abban sem, hogy a vállalatnak sikerült kinevelnie egy olyan, elsősorban fiatalokból álló vezető műszaki gárdát, melynek tagjai rövid idő alatt sokat megtanultak a korszerű gazdálkodás, a menedzsertípusú vezetés legfontosabb tunivalóiből, B. Kun Tibor Egy magángyűjtemény közkinccsé vált Mátrafüredi számvetés Sok évtizeddel ezelőtt kezdődött. Egy hétesztendős hamok- terenyei kislány kézügyességére felfigyeltek az iskolában, s az általa készített hímzésekből amolyan mini kiállítást is rendeztek. Ezt az élményt nem feledte, s az első siker mind többre sarkallta. Tudta: csak tanulással, szorgalommal juthat előbbre, ezért lankadatlan igyekezettel tanulmányozta a palóc motívumokat. Mintákat keresett, s ezeket gondosan őrizte, sejtve, hogy kincsre vigyáz, veszendő értékeket ment... o Aztán jött a világháborús zűrzavar, s eltűnt a gonddal óvott kollekció. A megrendítő élmény ma is frissen él a mátrafünedí Szakács Józsefné népi iparművész emlékezetében. — Bántott a dolog, de nem keseredtem el. Ügy döntöttem, hogy megkeresem a környéken élő idős asszonyokat, s tőlük megvásárolom azokat a szőtteseket, főkötőket, díszes párnákat, amelyeken fellelhetők az általam már majdnem elsiratott, fantáziagazdagságra valló, leleményességet tükröző, ösztönös tehetségről árulkodó díszítmények. Mi tagadás, nem ment könnyen, mert az emberek általában Gazdacon hímzett fejdisz (Fotó: Szabó Sándor) ragaszkodtak otthonuk ékességeihez, így aztán érveltem, győzködtem, alkudoztam. Az is megtörtént, hogy egy idős néninél krumplikapálást vállaltam, mert csak így volt hajlandó egyezkedni velem. Mindez nem volt hiába, mert fokozatosan gyarapo- dótt az ahyag, aztán hosszú évek múltán egésszé kerekedett. Vigyázott rá, gondozta, s felvetődött benne annak gondolata is, hogy valamilyen úton-módon közkinccsé tegye. Erre azonban sokáig nem volt lehetőség. Kenyérkereső foglalkozása is ifjúkori hobbijához kötötte, hiszen háziipari szövetkezeteknél munkálkodott bedolgozóként. Átlagon felüli adottságaira felfigyeltek a szakemberek, buzdították a mind lendületesebb szorgoskodásra. Négy éve megkapta a Népi Iparművész címet, erről minden rátartiság nélkül, de elégtétellel szól. — Az elismerés arra sarkallt, hogy tudásomat átadjam a fiatalabb nemzedék tagjainak. Szakkört vezetek Gyöngyösön, s az itteni kollégiumban. Rendszeresen tartok előadásokat — többek között a SZOT üdülőkben —, bízva abban, hogy ügyes kezű elődeink rangos örökségét mind többen kedvelik meg. Tudom, gyerektanítványaim között akadnak majd olyanok, akik jelképesen átveszik majd tőlem a stafétabotot. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen szenvedélyem biztosítja számomra a kenyérkeresetet, azaz tártalmasan telnek napjaim. Áldozatkészségét csak mellesleg említi,holott mások joggal büszkélkelnének vele. — Gyűjteményemből száz darabot átadtam a Heves megyei Múzeumi Szervezetnek. A válogatás A bölcsőtől a koporsóig címet is viselhetné, hiszen ízelítőt ad nagy- és szépapáink hétköznapjaiból, sajátos világából. Meggyőződésem az, hogy így is szolgálhatom a megőrzésre méltó szellemi hagyaték népszerűsítését. /Aztán körülvezet birodalmában, azokban a szobákban, amelyet féltett kincseivel rendezett be. A látvány lenyűgöző, a hangulat hamisítatlan, mintha visszazuhantunk volna az időben. Megelevenedik előttünk a palócsors... — Örülök annak, hogy barátaim, ismerőseim, a Néprajzi Múzeum szakemberei, a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának munkatársai segítettek, s elintézték azt, hogy anyagomat védetté nyilvánítsák, s mint magánygyűjtemény közkincs- csé válhasson. Azóta kalauzolom az érdeklődőket: Jönnek is szép számmal: havonta legalább ezren fordulnak meg itt.A vendégkönyv bejegyzései arról tanúskodSzobar észlet nak, hogy nemhiába fáradoztam annyi évtizeden át. Vállalkozása szűkebb hazánkban még újszerűbbnek tűnik, hiszen ő az első „fecske”, de hisz abban, hogy követői akadnak, legalább olyan lelkes, önzetlen, hagyomány- őrzők, mint ő. Bár így lenne ... Pécsi István
