Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-24 / 226. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 24., szombat Összefogással, a tagság bizatmával Lábra állt a bodonyi szövetkezet 1981 sokáig emlékezetes marad a bodonyi Mátra- alji Termelőszövetkezet tagságának. A gondok közepette tizenkétmillió forintos veszteséggel zárták az akkori esztendőt. A Mátra lankáin gazdálkodó nagyüzem élére új vezetőség került, és ,1082-t új programmal kezdték. Azóta több mint másfél esztendő telt el, és ma már kedvezőbb a vélemény a szövetkezetről. 1982 januárjában a tagság új elnököt választott. Pálfi Tihamért, aki a péter- vásári Gárdonyi Termelőszövetkezetből került át. Ö idézi fel az akkori helyzetet: — A jelentős pénzügyi veszteség mellett, a szakmai háttér sem volt megfelelő. Ezért programot dolgoztunk ki és megjelöltük azokat a feladatokat, melyekkel változtatni lehetett a kedvezőtlen helyzeten. Még akkor az első félévben hét új szakmailag képzett vezető került szövetkezetünkbe, így a főállattenyésztő, a főkönyvelő, a föagronómus, a belső ellenőr, a közgazdász, az üzemgazdász és az erdészeti ágazatvezető, akiknek bizalmat adtunk a nagyobb feladatok megoldására. Az irányítást tehát biztonságosabb alapokra helyeztük. Az volt az elképzelésünk, hogy az ágazatokat, a növénytermelést, az állattenyésztést, valamint a melléküzemági tevékenységet rendezzük. A legfeszítőbb gondok az állat- tenyésztésben voltak. A 760 szarvasmarha ugyanis nem volt termelőképes. Az állomány leromlott, nőtt a borjúelhullás, miután hiányzott a kellő gondozás és a takarmányozás. Még akkor, január első napjaiban hatszáz mázsa kukoricát vásároltunk az abrak pótlására és folyamatosan vettünk szálas takarmányt is, egészen május 10-ig, amikor kihajtottuk az állatokat. 1982 tavaszán volt a veszteségrendezési eljárás, amely kemény feltételeket szabott a gazdálkodásban, de segítséget is adott a további munkára. Lehetőségünk nyílt arra, hogy a 760 szarvasmarha 35 százalékát selejtezzük. Beléptünk a TAURINA termelési rendszerbe, abbahagytuk a fejést, és a korábban elképzelt húsmarha- tenyésztésre szakosodtunk. A piaci igényekhez igazodva megfelelő keresztezéseket hajtottunk végre és kialakítottuk a jelenlegi állományt. Gálicz Árpád főkönyvelő tavaly májusba jött Bo- donyba, a pétervásári áfész- tól. A veszteségrendezés feltételeiről beszél: — A bizottság nyolc pontba foglalta össze a tennivalókat, a gazdálkodás javítására, a pénzügyi hiány megPálfi Tihamér szüntetésére. Hét és fél millió forint hitelt, valamint 4,2 millió állami támogatást kaptunk. A hét és fél millió forintot öt év alatt kell visszafizetnünk. Az intézkedések mindenképpen a jobb gazdálkodásra kényszerítenek bennünket. A főmezőgazdász Seres László, korábban is dolgozott a szövetkezetben, tavaly Szajláról tért vissza: — Egy gyenge gabonatermést örököltünk — emlegeti —, hiszen a búza hozama hektáranként mindössze 2,5 tonna volt. Ekéket, vetőgépeket, takarmánybetakarí- tókat vásároltunk. Az elmúlt több mint másfél évben 5 millió forintot költöttünk ezekre. Sajnos az idei aszály miatt a búzatermés a biztató kilátások ellenére elmaradt a várttól, és hektáranként 3,2 tonna fett. Ennek ellenére mégis ezer tonna kenyérnekvalót adtunk el a gabonaforgalmi és malomipari vállalatnak, amennyit Bodonyból még soha nem vásároltak fel. Tagjai lettünk a Bajai Kukoricatermelési Rendszernek is, amely szakmai segítséget nyújt a gabona- és takarmánytermeléshez. Már eddig is közreműködtek korszerű gépek és alkatrészek beszerzésében. Segítségükkel biztonságosabbá vált a takarmánytermelés is. Van elég takarmányunk és alomszalmánk, az állatállomány megfelelő fenntartásához, sőt még eladásra is szánunk belőle. A mezőgazdasági tevékenység mellett átszervezték a melléküzemágakat és olyanokat hoztak létre, amelyek nyereségükkel hozzájárultak a szövetkezet talp- raállításához. — Felszámoltuk a budapesti parképítő részleget, valamint a Hatvan környéki faipari bedolgozó részleget — mondja' Pálfi Tihamér. — Ezzel szemben újjászerveztük a fafeldolgozást, amely 1981-ben mindössze 5 ezer forint nyereséget hozott. Tavaly viszont már 3 millió volt a nyeresége. Bővítettük kapcsolatainkat és ládákat készítünk a Salgótarjáni Síküveggyárnak, csomagolóanyagot a KAEV egri gyárának, faipari alapanyagot a Borsodi és Nógrádi Szénbányáknak. Újjászerveztük a szállítási tevékenységünket is. Itt Bodony- «ban pedig egy hatszáz négyzetméteres csarnok kialakításával bakelit alkatrészeket, illetve trafókat készítünk a Telefongyárnak, a Híradás- technikai Vállalatnak. Nemrég a Gagarin Hőerőművel vettük fel a kapcsolatot és a szállítószalagokhoz szükséges görgők felújítását vállaltuk. Van egy varrodánk is Borsodszentgyörgyön. Ezekkel az üzemágakkal igyekeztünk teljesíteni a veszteségrendezési bizottság Seres László egyik határozatát, hogy Bo- donyban szervezzünk helyi ipart és biztosítsunk ellenőrizhető munkalehetőséget az itt lakók foglalkoztatására. — Tavaly 91 millió volt az árbevételünk és 668 ezer a nyereségünk — fűzi hozzá Gálicz Árpád. — Az idén nagyobb szervezettséggel és a tagság bizalmával azt hiszem sikerült talpraállnunk. A tervezett 88 milliós árbevétel mellett ugyanis a 4 millió 300 ezer forintos nyereséget várhatóan sikerül elérnünk. Ebben az évben Gálicz Árpád (Fotó: Perl Márton) jelentősen csökkentettük a növénytermelés és az állattenyésztés költségeit és az aszályos időjárás ellenére is biztosítottuk a szükséges abrak és szálas takarmányt az állatoknak. A háztájiban is van fejlődés. A gazdák egy része húsmarhát nevel a szövetkezetnek, amely kölcsönösen előnyös. Léptünk a sertéshizlalásban, • valamint a baromfitenyésztésben is. Ezzel együtt szigorítottuk a közgazdasági munkát. Rendszeresen elemezzük a gazdálkodás eredményeit, összegezzük a tennivalókat, az intézkedések eredményeit. A szövetkezetben most az őszi talajmunkákra és a vetésre irányítják a fő figyelmet. — Továbbra is félezer hektárral veszünk részt a gabonaprogramban — erősíti meg a szövetkezet elnöke — és az adottságainknak megfelelő Martonvá- sári-4-es, illetve Martonvá- sári-8-as fajtákkal. Tavaszi árpa helyett viszont káposztarepcét vetünk, mert itt jobban termelhető. Most már optimistábbak vagyunk! A legnagyobb siker, hogy megnyertük a tagságot... Persze több kezdeményezéssel gazdaságunk többre képes a gabonatermelésben és az állattenyésztésben is. Ehhez viszont a technológiai fegyelmet, a több műtrágyát, az altalajlazítást jobban meg kell követelnünk. A szarvasmarha-tenyésztést is tovább fejlesszük és 1985- ig 700-ra növeljük az állományt, javítva a szervezettséget. Lényegében ezek azok a főbb elképzelések, amelyek megvalósításával a jövőben folyamatos és kiegyensúlyozott gazdálkodást érhetünk el. Mentusz Károly Többre képes az építők értelmisége Vizsgálat kilenc szövetkezetben Segítség az aszálykárok mérséklésére Észak-Magyarországon, így Hevesben is, a termelőszövetkezetek egy részét jelentősen sújtotta az idei aszály. A károk felmérésére a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, valamint a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának javaslatára augusztus 31-én bizottság alakult. Mint dr. Sándor Gábortól, a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetőjétől megtudtuk, ennek tagjai a Magyar Nemzeti Bank Heves megyei Igazgatóságának, a megyei tanács pénzügyi, mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának, az Állami Biztosító Heves megyei Igazgatóságának és a Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének vezető' munkatársaiból kerültek ki. A bizottság feladata, hogy áttekintse és megvizsgálja az aszálysújtotta területeken levő gazdaságok pénzügyi helyzetét, különös tekintettel az 1984-es esztendő megalapozására. A szakértőkből álló gárda úgy döntött, hogy Heves megyében kilenc szövetkezetben van szükség vizsgálatra. A munkát megkezdték és a tapasztalatok értékelésére, illetve a további tennivalókra októberben kerül sor. — Hogyan él, dolgozik az értelmiség a szakmában, mennyiben képes betölteni hivatását napjainkban, a tudományos-technikai forradalom időszakában ... ? — Az aktuális, fontos kérdésre az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szak- szervezete Heves megyei Bizottságának péntek délutáni gyöngyöstarjáni ülésén keresték a választ. S mint ennek során — többi között kiderült: a rendkívüli hasznosítható réteg tudása, gyakorlata még mindig nem kamatozik kellően szűkebb hazánk vállalatainál, üzemeiben, intézményeiben. Sok vezetői állást közép-, sőt alsófokú végzettségű szakemberrel töltenek be, s aki többre hivatott, nagyobbra képes, számos esetben jelentéktelenebb feladatok között őrlődik szerény fizetéssel. A vártnál szűkösebbek a lehetőségek, s remény telenebbek a kilátások, még a türelmesebbeknek is a ked- vét szegi, hogy a rangosabb posztokra gyakran eleve csak idegenben keresik az alkalmasnak vélt személyt. A furcsa helyzet — különösen a nők sorsának — javítását sürgetve kérték az értelmiség nagyobb megbecsülését, utánpótlásának körültekintőbb, megnyugtatóbb biztosítását. S javasolták ez utóbbinál például azt, hogy az eddiginél jobban segítsék a fizikai dolgozók diplomásokká válását is. Ugyanekkor a testület tárgyalt a nőpolitikái határozatok megvalósulásának szakszervezeti tapasztalatairól, a vállalatok, üzemek gazdálkodásának eredményeiről, s végül Hajdú Miklós titkártól tájékoztatót fogadott el a legutóbbi ülés óta végzett bizottsági munkáról. Szigorú rendeletek A jó bor védelmében Az időjárásra ritkán panaszkodnak annyit az agrárszakemberek, mint az idén. A hosszan tartó szárazság1 és a nagy meleg megviselte a szántóföldi növényeket, megcsappantak a mezőgazdasági nagyüzemek bevételei. Talán csak a szőlőtermelő gazdaságokban halkabb a panasz. A legutóbbi hetek időjárása, a napsütéses nyár ugyanis kedvezett a szőlőkben a cukorképződésnek, persze az esőt a tőkék is áhítozzék. Az előzetes termésbecslések szerint a tavalyi rekordtermésnél valamivel kevesebb, de jobb minőségű termést takaríthatnak be a nagyüzemek és a kistermelőik. Várhatóan hatmillió hektoliter bor terem az idén az országban. Minőségromlás nélkül Most a kevesebb termés és a jobb minőség egyaránt kapóra jön. Az elmúlt esztendőben ugyanis nagy termést takarítottunk be — ma sincs borhiányunk. Szűkös a tárolókapacitás is. Az országban 7,5 millió hektoliter bort lehet tárolni. Nagyobb termés esetén — mint például tavaly — a bor egy része szükségtárolókba kerül, s érthető, ha a gazdaságokban nem ezzel kínálják a vendégeket. Az idén valamelyest javult a helyzet. Várhatóan kevesebb lesz a bor, 520 ezer hektoliter tárolótér is épült. A szakemberek azt mondják, hogy az idei termést a minőség romlása nélkül lehet tárolni. Szükség is van a minőség megóvására, hiszen a magyar bor nagy része a külpiacon talál gazdára, s a hazai vevők is egyre igényesebbek. Ez utóbbinak bizonyossága, hogy a borfogyasztás évről évre csökkent. A jó minőségű italok ugyanis külföldre kerültek — mást nem vásároltak partnereink — a hazai üzletekben pedig a gyengébbeket árusították. Miért nincs olcsó bor? Ezeket a változásokat az árak nem tükrözték. Amíg 1971-ben 22 forint 60 fillér volt a bor fogyasztói átlagára literenként, tavaly már 42 forint. Eltűnt az üzletek polcairól az olcsó, de megfelelő minőségű bor. A belkereskedelmi forgalomban 1976-ban még 42 százalék volt az olcsó borok aránya, tavaly már csak 12 százalék. A boripari vállalatoknak nem is érdeke az olcsó borok előállítása. A legutóbbi években emelkedtek a fel- vásárlási árak. a feldolgozási költségek, magas a forgalmi adó, s ezeket együttesen nem bírja el az alacsony ár. Ezért vagy veszteséges lesz a termék, vagy az alapborok feljavítása után, magasabb minőségi osztályba tartozó, drágább bort hoznak forgalomba a vállalatok. Az a furcsa helyzet is kialakult, hogy a mostani adózási rendszerben 28 és 31,5 forint között nem is érdemes megállapítani a bor árát, mert az adókulcs olyan mértékben emelkedik, hogy a termelő mindenképpen rosszul jár. A vállalatok pedig nyereség- érdekeltek, így aztán a bor árát minőségüktől függetlenül is igyekeznek fölfelé emelni. A fogyasztók egyetlen módon tudnak védekezni: kevesebb bort vásárolnak s isznak. Ám ez csak számukra jelent megoldást, hiszen a szőlőtermelő gazdaságoknak, a feldolgozó vállalatoknak és a népgazdaságnak egyaránt szüksége van az értékesítésből származó bevételre. Egyes vidékeken a szőlő- és bortermelés hasznából élnek az emberek. másfelől a több mint hárommillió hektoliteres borexport bevétele sem közömbös az országnak. Csak jó szőlőből Nincs más választás, mint a magyar bor jó hírét megőrizni a világpiacon, s a hazai fogyasztókat is az eddiginél jobban csalogatni a boroskupák mellé. (S ez még nem táptalaja az alkoholizmus terjedésének sem, hiszen a szakirodalom szerint a bor mértékletes fogyasztása ártalmatlan.) Hogyan növelhető a borexport és a hazai fogyasztás? A recept ismert: a minőség javításával. A közelmúltban tárgyalták a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban a szüreti előkészületekkel kapcsolatos tennivalókat, s számos új és szigorú intézkedést is hoztak a szőlő és a bor minőségének védelmére. Ezek lényege az a régen ismert tény, hogy jó bor csak jó szőlőből készíthető, tehát a termelőket és a feldolgozókat egyaránt ösztönözni kell a minőség javítására. Eddig ez gyakorta elmaradt. A 7 felvásárlási árak ugyanis elszakadtak a piactól, s a minőségnél jobban elismerték a mennyiséget. Nagyobb súlyú szőlőt pedig csak úgy tudtak értékesíteni a gazdaságok, ha nem késlekedtek a szürettel. A korai szüret viszont egyik fő forrása a minőség romlásának. Az idén valamennyi borvidéken a helyi sajátosságokhoz igazodva határozzák meg a szüret időpontját. Kistermelőkből, termelőszövetkezeti, állami gazdasági és fel- vásárlási szakemberekből álló bizottság állapítja meg a kezdés idejét, ami alkalmazkodik a szőlő biológiai érettségéhez. Aki ennél korábban kezdi meg a szüretet, szabálysértési eljárást kezdeményeznek ellene. A minőség javulását eredményezi az is, hogy felvásárláskor a korábbinál jobban érvényesül a piac szerepe, és az átvételi árak a tényleges minőséget ismerik el. A bor szabad áras termék, központi beavatkozás nem lesz a felvásárlási ár megállapítása során, hanem a termelők és a feldolgozók egyeznek meg az árakban. Az átlagos felvásárlási ár várhatóan alatta marad majd a tavalyinak, ugyanakkor a különleges minőséget jobban megfizetik. Így érhető el. hogy a pincegazdaságok feldolgozóiba már jó minőségű szőlő érkezzen. Gyenge minőség: ipari bor Változást jelent, hogy 14 százaléknál kevesebb természetes cukrot nem tartalmazhat az asztali bor mustja sem. Eddig ez az érték 13 százalék volt. A 14 százaléknál alacsonyabb természetes cukortartalmú termést ipari bornak minősítik, s ebből csak sűrítmény, borpárlat készíthető. Az idei ősztől kezdve a kistermelők eladásra felkínált mustját, borát is ellenőrzik. Akiknél gyanítják a cukrozást, az Országos Borminősítő Intézettel vizsgáltatják meg a termést. A gyanú egyébként könnyen árnyékot vet a mustra, hiszen a felvásárlók ismerik majd a környék mustjainak átlagos cukortartalmát. Akié lényegesen eltér ettől, valószínűleg feljavította. S ha ez bizonysággá is válik, aligha kerülhető el a szabálysértési bírság. Kérlelhetetlenül szigorúak tehát a most bevezetendő intézkedések, de a borok minőségének javulását, s közvetve valamennyiünk érdekét szolgálják:. (F. J.)
