Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-21 / 223. szám
-.I-'';Hasis ■ NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 21., szerda A gyerekek egy idő után maguk is eligazodnak a szakkönyvek között Az egri 3_as számú Általános Iskolában 1967-ben alakították ki a Megyei Gyermekkönyvtár fiókját. Az eltelt tizenöt év bizonyította, milyen sokat jelent a tizenegyezer kötetes könyvtár az iskola életében. Az új tanterv értelmében azonban új célokat is meg kell valósítani: váljon cgazi műhellyé a könyvekkel teli szoba. — Hogyan sikerült ezt elérni? — kérdeztük Kohajda Józsefnét, a könyvtár vezetőjét. — A legfontosabb a szemlélet, az igazgató, a nevelők hozzáállása — válaszolja. — Valóban igaz: az iskola lelke a könyv legyen. Ma már idejét múlta, hogy csak a kölcsönzésre szorítkozzunk. A programunkban helyet kell, hogy kapjon a szaktárgyi órák teljes segítése. A könyvtár vezetése, kezelése egyértelműen pedagógusi , tevékenység, s nem pusztán azért, mert az ismeretgyarapítást segíti elő. Ez a helyiség a tantermekkel egyenrangú nálunk. A nevelők számos órát itt tartanaik, a gyerekek is természetesen mozognak a könyvek között. — Gondolom, elsősorban a magyaróráknak adnak itt otthont.. . — Korántsem. A történelem tanításához épp oly fontos, ;rúnt az ének tanulásához, vagy a természettudományos ismeretekhez. A kötetek hatvan százaléka szakkönyv. így bármilyen témához talál a gyerek böngész- nivalót. A 3-as iskolában adottak a feltételek ahhoz, hogy a tanulók emberközelbe kerüljenek a könyvvel. Ha például a biológiaóna témája a virág — legalább húszkötetnyi szakirodalmat használhatnak fel. Ám rögtön a művészetekhez is tudják kapcsolni az ismereteket: hogyan jelentkezik a képzőművészetben, a versben a virág. A komplex módszert azonban másképp is megvalósítják. A könyvtárban hanglemez, lemezjátszó, írásvetítő, diafilm, még hangszer is segíti a munkát. A tanórák mellett a napközis- és klubfoglalkozásokon báboznak, játszanak a gyerekek. — Nagyon fontos számunkra, hogy ne csak a jó tanuló képességeit fejlesszük — fűzi tovább a gondolatot a könyvtár vezetője. — Iskolánkban sok a hátrányos helyzetű gyerek. Olykor még az olvasás, a szóbeli kifejezés is nehezükre esik. Rendszeresen foglalkozom velük, ismerjék, szeressék meg a könyvtárat. Ám általában az olvasóvá nevelés során is célunk: a tanuló jusson el oda, hogy érezze igényét az olvasásnak, maga keresse meg egy idő után azt a könyvet, amire szüksége van. Kedvükre böngészhetnek, tallózhatnak — A könyvtár ezek szerint ma már nem egyfajta háttérszolgálat az iskolában. .. — Az itteni tevékenység nagyon is egyenrangú az oktatással a nevetéssel. A tartalmi munkát kell, hogy erősítse. A kölcsönző, az olvasóterem reggeltől késő délutánig a tanulók, pedagógusok rendelkezésére áll. De épp oly fontos a könyvtáros és az olvasó bensőséges kapcsolata is. Az elmúlt év januárjától kezdte meg működését a Megyei Könyvtár iskolai ellátó központja. Az eltelt másfél esztendő során az ellátó nagyon sokat segített az oktatási intézményeknek. Lippay Ferencné munkatárs: — Egerben a 3-as iskolán kívül még a 10-esben és a 9-esben van fiókja a Megyei Gyermekkönyvtárnak. Ez utóbbiban Haraszti Sán- dorné könyvtárvezető valóban kiemelkedő munkát végez. A többi intézményben kevés a könyv, 2—5 ezer a kötetek száma. A cél azonban mindenütt az: valameny- nyi általános iskola életében, oktatási-nevelési rendszerében játszón nagyobb szerepet a könyvtár. Az ellátó mindenekelőtt a könyvek rendelésében segít: a jegyzéket valamennyi intézménynek megküldjük, ebből választhatnak, de a különigé- nyeket is teljesíteni tudjuk. — Miből gazdálkodhatnak? — Évi 250 ezer forintból: tizenkét egri iskolának jut ebből könyv. Folyóiratokat már kevesebb összegből, 50 ezer forintból vásárolhatunk. Az új rendszer — az iskolai ellátó működése — szervesen kapcsolódik a tantervi előírásokhoz. A 3-as iskola könyvtára példaként szolgálhat az egri társintézményeknek, amelyekben előbb-utóbb ugyanígy megvalósítják a célt: váljon műhellyé a könyvek birodalma. Mikes Márta Számos szaktárgyi órát a könyvtárban tartanak meg (Fotó: Szabó Sándor) — Jó napot kívánok, üdvözlöm, drága művésznő! — Tizennyolc óra ... húsz perc ... harmincöt másodperc. — Nagyon kedves! Beszélgetésünkhöz igazán stílusosan ült le. — Pontosan, mint mindig. — Azt kérdezem most hazánk leghíresebb, hogy úgy mondjam, barométerétől... — Barom?! — Szóval azt kérdezném öntől, drága, művésznő: hogyan sikerült ilyen kitűnően regisztrálnia magnóra a huszonnégy órát? — Pontosan. — Amikor feltárcsázom a pontos időt, és ön megszólal, mindig eszembe jutnak a régi nagy tragikák. Ilyen elementáris prózatehetség talán egyik sem lehetett. Hogyan került, művésznő erre a pályára? — Már kisgyermek korom óta foglalkoztatott, aztán sokáig nem. — Tehát tudatosan készült erre a pályára? Pontosan. Ugyanis annak idején a barátnőm hívott magával, mert ő olvasta az újságban, hogy a pontos időre megbízható bemondót keresnek. Elkísértem, de aztán bentragadtam. — És? — A többit már tudja. — Tehát sikerült az álmait megvalósítania! — Nézze, erre már nehezebb válaszolnom. Én olyan vagyok, mint a csörgő óra. Húzzanak fel, és én csörgők, pontosan. Imádok csörögni! Imádom, ha szükség van rám! De tudja, sokszor hiába húznak fel, és állítják be a csörgőt. Jön valamelyik mutató, a kicsi vagy «a nagy, és puff neki, a csörgőt magával vonszolja. Kérem, az élet is egy ilyen nyaktörő mutató. — Csak nem? ön elégedetlen? — Természetesen. Hiszen az elégedetleúség az egyetlen mozgató rugónk, ami ketyegtet bennünket némi csodával, szépséggel. Tudja, amikor néha magam is felhívom a pontos időt, elbizonytalanodok. Talán gyorsabban kellett volna mondanom! Az idő rohan, én meg becsaptam a drága közönségemet. Becsaptam azzal, hogy tizennyolcára... negyvenöt perc... és a másodpercet időnként le is nyeltem. — Csodálatra méltó ön drága művésznő! — Pontosan, mint mindig. — De azért pihenésre jut ideje? — Ugyan, kérem! Az én életem nem több, mint egy stopperóra. Tudja, mi művészek így élünk; jön egy futam, valaki megnyom egy gombot, eldörrenti a startpisztolyt, mi pedig ketyegünk, amíg ki nem kapcsolnak minket. Magánéletünket is így késsük le. De ■ ha újra kezdeném, . én akkor se késnék. — További tervei? — Nagyok és izgalmasak! Elvállaltam a metróvona- - lak hangos bemondását. A napokban írtam alá a szerződést. — Komoly és megtisztelő szerep. — Pontosan, mint mindig. Tudja, ebben a szerepben az a csodálatos, hogy intuitívnek kell lennem. Mert ha valaki a sínek közé esett, akkor már hiába ' mondom neki, hogy hagyja el a biztonsági sávot. Es sorolhatnám az ehhez hasonló drámai feszültségeket ! — Mikor és hol hallhatjuk a művésznőt legközelebb? — Mivel a tüdőm egy kicsit haszontalankodik, kihasználva ezt az alkalmat, elvállaltam a rádió pontos idő jelzéseit. — Gratulálok! — Jó, jó, de nem mind az ötöt, csak az ötödik sípszót. Szűcs Mariann Nem elég a belépő Középiskolára előkészítés, TIT-es módra Mi idősebbek, sok évtized után sem felejtjük el hajdani nehézségeinket. Az ötvenes évek elején képesítés nélküliek regimentje munkálkodott az általános iskolákban, s ott voltak azok a nevelők is, akik szakérettségi után vészesen gyors módón szereztek diplomát, így aztán érthető, hogy meglehetősen szerény útra valóval érkeztünk a gimnáziumokba. Kínlódtunk, vergődtünk, de ezzel akkoriban senki sem törődött. Magunkra maradtunk, s boldogultunk úgy, ahogy tudtunk. A mai diákoknak sokkal könnyebb a dolguk. Korrepetálják őket, s mindent megtesznek azért, hogy esetleges lemaradásukat — ilyen azért napjainkban is van — minél hamarabb behozzák. A sokféle vállalkozás közül egyik az, amit a TIT Heves megyei Szervezete hirdet már évek óta. Erre a tanfolyamra látogattunk el, megkérdezve nemcsak az oktatókat, hanem a segítségre szoruló fiatalokat is. Nagy érdeklődés Jenei Zsuzsanna, a TIT Eger városi Szervezetének titkára az előzményeket idézve kifejező statisztikai mutatókat említ. — Nyolc esztendeje arra törekszünk, hogy az érdeklődő fiúkkal, lányokkal — lehetőségeinkhez képest — behozassuk hátrányukat. A jelentkezések adatai azt jelzik, hogy szükség van erre az akcióra, mert az ifjak önkritikusak, s érzik gondjaikat. 173-an iratkoztak be. Harminc százalékuk egri, hetven vidéki. Ez az arány árra utal, hogy a megye- székhelytől távolabb élők készségesen vállalják az utazással járó fáradalmakat és költségeket. Matematikából, fizikából és oroszból indítottunk harmincórás kurzusokat. Az érintettek tíz alkalommal jönnek hozzánk. Augusztus 5. és 10. között rajtoltunk, s a hónap végéig munkálkodunk. Célunk a szintre hozás. Azt óhajtjuk elérni, hogy a gimnáziumokba, a szakközépiskolákba belépőt szerzett tanulók megállják a helyüket. Alapos tájékozódás Palotás József főiskolai docens a foglalkozások műhelytitkaiba avat be. — Az első, a legfontosabb a helyzetfelmérés. Az egyes csoportok tagjaival elbeszélgetek, példákat oldatok meg, így aztán kiderül, hogy kinél hol szorít a cipő. Olyan információk ezek, amelyek- re később építhetek, s meghatározhatom a teendőket, természetesen személyekre méretezetten. Hadd oszlassak el egy félreértést: nem mindegyik falusi iskolában tragikus a helyzet, a viszonylag kis településeken is születhetnek kiugró eredmények. Általános tapasztalat az, — s ezzel nem mondok újat —, hogy igen gyenge a számolási készség. Tavaly a törtekkel való műveletek okoztak nehézségeket, s az is előfordul, hogy a százalékszámítás is komoly erőpróba elé állítja a tizenéveseket. Az viszont megnyugtató, hogy valamennyien nyíltak, őszinték, s ez megkönnyíti számomra az orvoslást. A kieséseket pótoljuk, s 'viszonylag sok időt fordítunk a gyakorlásra, a rögzítésre. Elgondolkodtató jelzések Megkerestem a fiatalokat is, s ez a tájékozódás rendkívül érdekes összefüggéseket villantott fel. Az aldebrői Ridzig Pétert a Dobó István Gimnázium általános tagozatára vették fel. Ebben nincs semmi különös, hiszen átlageredménye 4,7 volt. A fura az, hogy ide is pályázott. Csodálkozásomat hamar eloszlatja. — Mindhárom tárgyat választottam. Idősebb barátaimtól hallottam, hogy megéri. Az igazság az, hogy városi társaimat jobban felkészítik, mint minket. A matematikát és a fizikát nálunk képesítés nélküli nevelő tanította. Áldozatkészek a szülők is, ugyanis csak az útiköltség 600 forintba kerül, de hát ki ne tenne meg mindent gyermeke gondtalanabb jövőjéért. Az istenmezejei Hegyaljai Erika 4,9-es szinttel büszkélkedhet, s mégis ott van a tanfolyamon, nem hiányzik a matematika-, fizika- és az oroszórákról sem. Elhatározását így indokolja: — Egerben sokkal többet követelnek, s én — ezt határozottan érzem — nem hoztam annyit, amennyi elég lenne a helytálláshoz. Sehogy se mennek a szöveges példák. A tanár úr mindjárt rájött erre, s azóta folyvást tippeket ad a megoldáshoz. Vonzó ez az önkritikus szemlélet, s elgondolkodtatóak a jelzések. Jó érzés tudni, hogy ezek a tizenévesek olyan Ariadné-fonal- hoz jutnak, amelyre mi, negyvenesek valaha hiába vágytunk. Magasabb szintű tájékozottságot szereznek a középiskolai belépő mellé ... Pécsi István POM-POM ÉS TÁRSAI Ifjúsági könyvújilonságok A tankönyvszezon hullámainak elcsitultával a könyvkiadók és a terjesztők megkezdték a felkészülést a könyvszakma egyik legnagyobb akciójára, a téli könyvvásárra. A napokban formálódnak a Móra Kiadó tervei is, készül a legfiatalabb olvasóknak szánt újdonságlista. Tizenötödik kiadásban jut az olvasóhoz több generáció kedvenc olvasmánya a „Tamás bátya kunyhója”. Bihari Klára hat éven felülieknek szánt műve „A fekete tündér lánya” ' címmel jut az olvasókhoz. A kötet az írónőnek 1960-ban, a Magvető Kiadónál megjelent mesekötetének és a legújabb termésének javát tartalmazza. Ismét hozzáférhetővé válik Cooper „Nagy indián- könyve”, immár ötödik kiadásban. Az idei téli könyvvásári listáról sem hiányzik majd az immár hagyományosan megjelenő Fiúk könyve és a Lányok könyve. A nagy sikerű Pom-Pom meséi sorozat hat kis darabját egy kötetben is közreadják. Ä könyvben A Radírpók, a Szegény Gombóc Artúr, A bátor Tintanyúl, a Festéktüsszentő Hapci Benő, a Madárvédő Golyókapkodó és A civakodó cipőikrek című mesék kaptak helyt. A mai gimnazisták életéből választotta témáját Dániel Anna „Az együttes" című könyvében. A mű a közkedvelt csíkos sorozatban hagyja el a nyomdát. A Diákkönyvtár újdonsága lesz Karinthy Frigyes novelláiból válogatott kötet „Gurul a pénz” címmel. Ugyanebben a sorozatban készül a magyar színműirodalom két klasszikusának — Szigligeti Edének és Csiky Gergelynek — ma is érdeklődésre számot tartó darabja — a Liliomfit és Buborékokat tartalmazó kötet.
