Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-20 / 222. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 20., kedd Ü3BI 1 «. A budai Fő utca lebontott, ódon házalnak legszebb, s viszonylag épen maradt középkori magját a Műemléki Felügyelőség kivitelezésében helyreállították. Az Industriaexport Vállalat új, csupa üveg és alumínium székháza előtt a konzervált rom őrzi a régi Fő utca emlékét. (MTI fotó: Földi Imre felvétele — KS) Aforizmák Semmi nem árt jobban az emberi fantáziának, mint a biztos egzisztencia. v ★ Rombolási düh: egy ember kísérlete arra, hogy környezetét saját tönkrement belső világához igazítsa. ★ Katasztrofális jövőt jósolnak nekünk, hogy eltereljék figyelmünket a nyomorúságos jelenről. Hadgyakorlat — avagy annak a művészete, hogyan lehet a békegalamb csőréből kilőni az olajágat. (Werner Mitsch) ★ Minden férfi szeretne mggának egy olyan nőt, aki a jobbik énjéhez, nemes ösztöneihez és magasabb értékeihez szól —, és egy másikat, aki segít elfelejteni mindezt. (Helen Rowland) ★ Az igazi naplopó mindig talál egy percet arra, hogy elüssön egy-két órát. Mit mér egv intelligeneiateszt? Amióta intelligenciatesztek léteznek, folyik a vita arról, vajon ezzel a módszerrel valóban mérni lehet-e azt, amit az általános nyelv- használatban intelligenciának neveznek. Angol pszichológusok új kísérletei most kimutatták, hogy az intelligenciatesztek eredményei összhangban vannak a gyors reagálás mérhető képességeivel. Ezzel azonban még megválaszolatlan marad az a kérdés, mit mér tulajdonképpen az intelligenciateszt. Francis Galten (1822—1911), Darwin unokatestvére és az intelligenciahányadosok egyik szellemi szülőatyja már az elmúlt évszázadban kinyilvánította azt a feltevését, hogy az intelligens emberek gyorsabban reagálnak egyszerű ingerekre, mint a kevésbé intelligensek. Különös módon hosszú ideig nem vizsgálták ennek a megállapításnak a helyességét, — talán azért, mert kézenfekvőnek tartották. Alaposabb megfontolás után azonban rá kell jönnünk, hogy a gyors reakció- képesség és a magas intelligencia korántsem fedezik egymást. Angol pszichológusok egymástól függetlenül végrehajtott, egymástól különböző kísérletei egybehangzóan arra az eredményre jutottak, hogy a magas intelligenciahányadossal (IQ) rendelkező emberek valóban gyors reagálóképességgel rendelkeznek. Az azonban még nyitott kérdés, vajon ez intelligenciájuk bizonyítéka-e. Chris Brand az edin- burgh-i egyetemről először egy szabványos IQ-tesztet oldatott meg a kísérleti személyekkel, majd egyszerű feladatokat adott nekik reakcióképességük vizsgálatára. Az eredmények egyértelműek voltak. Azok a személyek, akik jó eredménnyel oldották meg az IQ-teszte- ket, az egyszerű reakcióteszteknél is a legjobb eredményeket érték el. A kísérletek nemcsak a felnőtteknél, hanem még négyéves gyermekeknél is ilyen eredménnyel jártak, és Chris Brand arra következtetett, hogy a gyors reakcióra való képesség — legalábbis részben — veleszületett, és nem (vagy nemcsak) tréning eredménye. Az intelligencia a gyors gondolkodásra való képesség? Elaine és Alan Hendrickson iskolás gyér ekek két csoportjával, 17 gyorsíróval, és 14 140-nél nagyobb (ez nagyon jó eredmény az intelligenciatesztben) intelligenciahányadossal rendelkező személlyel végzett kísérleteket. Az úgynevezett elektroence- phalográf segítségével az agyban lejátszódó elektromos folyamatokat vizsgálták, miközben a nyugalmi állapotban levő, csukott szemű kísérleti személyeknek rend- szertelen időközökben hangjeleket adtak. Ez a teszt is azt mutatta, hogy a reakció gyorsabban bekövetkezik azoknál a felnőtteknél, gyerekeknél és gyorsíróknál, akik az intelligenciatesztben' jobb eredményeket értek el, mint azoknál, akiknek alacsonyabb volt az IQ-juk. Vajon ez a két kísérlet Galten tételét igazolja-e vagy valami egészen mást: nevezetesen azt, hogy az intelligenciatesztek, ahogyan azokat ma kezelik, inkább vizsgálják a gyors gondolkodásra való képességet, mint a problémamegoldás képességét? Az ilyen teszteknél rendszerint megadnak egy időhatárt, és ennek megvan a maga értelme, hiszen többnyire a való életben sem áll korlátlan idő a rendelkezésünkre, hogy valamilyen problémát „intelligensen” megoldhassunk. De vajon az a töprengő ember, akinek hosszabb időre van szüksége, míg egy talán mé- lyenszántó felismerésre jut, ezért kevésbé intelligens, mint az az ember, aki gyorsabban tud reagálni? Vajon a lassan gondolkodók szükségszerűen butábbak? Egy gyorsírónál például, akinek feljegyzéseit később le kell írnia, és helyesen kell visz- szaadnia az elmondottak értelmét, épp olyan fontos a jó emlékezet, mint a gyors reakcióképesség, és az, amit intelligenciának nevezünk. Az intelligencia gyűjtőfogalom Amit a hétköznapi életben „intelligenciának” nevezünk, csak nehezen definiálható gyűjtőfogalma annak a képességnek, ahol különböző problémákat egy megadott (de nem szükségszerűen e legrövidebb) időn belül meg tudunk oldani. Ezért egy jó teszt különböző fajta feladatok útján azt vizsgálta, milyen ügyesen bánik a vizsgált személy a szavakkal, számokkal, mintákkal, geometriai és térbeli fogalmakkal, milyen a kombinációs képessége és sok egyebet, és a teljesítmények átlagából megállapítja az úgynevezett intelligenciahányadost. Vannak „univerzális zsenik”, akik minden (vagy csaknem minden) fajta feladatot nagyon jól megoldanak. De vannak specializálódott zsenik is, akik bizonyos területen egészen kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, a másikon azonban átlagon alul rosszul szerepelnek, és ezért összességében nem jobb az IQ-juk, mint azé, aki minden területen átlagos teljesítményt nyújt. Már maga ez mutatja, hogy az IQ önmagában sem mond sokat, ha nem tudjuk, milyen egyes eredményekből tevődik össze a végső eredmény. Az ember a hétköznapi életben a legkülönbözőbb problémákkal találja magát szemben, és előfordulhat, hogy a zseniális specialista vagy a világtól elidegenedett tudós hétköznapi problémákkal találkozva gyakran nem úgy viselkedik, „ahogyan ezt egy intelligens embertől elvárná az ember”. Nem kétséges, hogy az intelligenciahányadosok valóban mondanak valamit a vizsgált személy képességeiről, de azt, amit általában intelligenciának nevezünk, csak tökéletlenül ragadják meg. (Arbeiter Zeitung) H eti umor ét elején Jim találkozik a barátjával és megkérdezi, miért néz ki olyan rosszul. — Szeretném látni, hogy néznél ki te, ha ilyen munkát kellene végezned, mint nekem! — Miért, mit csinálsz? — Félmázsás cementzsákokat kell felcipelnem az ötödik emeletre! — Ö, te szegény! És mióta szenvedsz? — Holnap állok be ... . ★ — Mennyibe kerül egy szoba ebben a szállodában? — Vannak szobáink tíz forintért és tizenkettőért. — És mi a különbség közöttük? — A tizenkét forintos szobában ingyen lehet nézni a televíziót! ★ A zártkörű estélyen az ismert írót kérdésekkel zaklatja egy előkelő hölgy, aki írói talentumot érez magában. — Mondja, kedves mester, hogyan kezdjek el írni? — Balról jobbra — válaszolja az író. ★ — Nincs igazuk a fiataloknak, amikor amiatt panaszkodnak, hogy nálunk, Svédországban nehéz munkához jutni, főleg, ha az embernek hosszú a sörénye! — Tökéletesen igazad van! Fogalmuk sincs róla, menynyivel nehezebben helyezkedik el az, akinek már ritkul és őszes a haja ... ★ A szobafestő megérkezik a parányi lakótelepi lakásba, körülnéz és megcsóválja a fejét: — Ilyen méretek mellett jobb, ha miniatúrarestaurá- tort hívnak! A múltnak kútja Velemben Újabb bronz- és vaskori leletek a Szent Vid-hegyen JLIai ^333 8J ászaink tegnap és nsa Képünkön as egyik első sorozatban gyártott, magyar nyelvű Iskolai foldgömb látható. Gönczy Pál tervezte az 1870-es években (Fotó: Hauer Lajos — KS) Tudományos szenzációt jelentett 1902-ben Bécsben, báró Miske Kálmán nagy műveltségű amatőr archeológus tollából megjelent tanulmány, amely a kőszeg- hegyalji Velem községben két évtizeden át végzett ásatások mintegy háromezer éves bronz- és vaskori leleteit mutatja be. Egyszeriben világhírűvé tette a települést. Bebizonyosodott, hogy a hegyre épített ősi teraszos városban talált bronz- és aranyleletek ezer kilométeres körzetben elterjedtek Európában. Régeszek az ősi - városban Hét évtized múltán — 1973-ban — folytatódtak az ásatások: a Savaria Múzeum munkatársai (régészek, társ- tudományok művelői) megkezdték a rendszeres feltárást, teljesen más koncepció szerint: míg Miske Kálmánt a tárgyak tartották bűvöletükben és azokat vallatta az i. e. 1200—1000 vagy még korábbi évekről — addig korunk régésze a leletek vizsgálata mellett (az összehasonlító tudomány segítségével), a történelmi fejlődést, az európai civilizáció születését, a városok kialakulását is kutatja, hogy megértse a múlt üzenetét... Az őskori várost rejtő Szent Vid-hegy mögött kékes ködbe vesző hegylánc emelkedik. Előtte viszont a völgy kitárul, síksággá szélesedik, ha tiszta az idő, az 582 méter magasan lévő fellegvárból ellátni, egészen a Somló-hegyig. Ezen a területen húzódott át az egykori borostyánút, amelyen Dél kultúrájának termékeit szállították a kereskedők az Északi- és a Keleti-tenger vidékére. Tizenegyedik éve, hogy a késő őszig tartó ásatási szezonban újabb és újabb leletek után kutatva a hatalmas kiterjedésű őskori városban dolgoznak Vas megye régészei. A keleti és a déli lan- kás, teraszos hegyoldalon hajdan az illírek őseinek házai álltak. A meredek sziklafallal körülzárt tető fellegvárában a barbár település arisztokráciája lakott. A földrajzi fekvés és a gazdasági, társadalmi fejlődés határozta meg a város helyét, létrejöttét. Időszámításunk előtti első évezredtől egészen a római hódításig kiemelkedő stratégiai pont. fontos település volt, amelynek hatósugara messzire elért. Köréje sok száz kis falu csoportosult. Iparosok, kézművesek, kereskedők, katonák laktak a Szent Vid- hegyen. Ismerték a búzát, az árpát... A közelben található arany, réz, antimon és vas a fémművességet is felvirágoztatta. Bronzöntést, aranyfeldolgozást műveltek. A forrás közelében lévő ipari negyed műhelyeiben készült tárgyak eljutottak Közép- Európa távolabbi tájaira is. A környező vidéken földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozott a lakosság. Erről tanúskodnak az ásatáskor talált gabonaszemek, gyümölcsmagvak, állati csontok. Ismerték a búzát, az árpát, valószínűleg lepényt készítettek belőle. A környéken termett alma, dió, gesztenye. Tartottak háziállatot: szarvasmarhát, sertést, juhot, kecskét, lovat, kutyát. A környező erdőben vaddisznóra, őzre, apróvadra vadásztak. Ma is jól láthatók a hegyoldalt körbefogó, lépcsőzetes teraszok, amelyeket sűrűn beépítettek az őslakók. Száznál is több fészerszerű, döngölt agyagpadlójú ház állt itt, csoportosan egymáshoz építve. A kiásott házalapokon láthatók a tartóoszlopok helyei. Egy ház 10—12 méter hosszú és 4,5 méter széles volt; magasságukra csak következtetni lehet. Építőanyagként a hegy palakövét, az erdő fáját használták. Egy évtized ásatási eredményeiből megismerhető a bronz- és vaskori település szerkezete, a zárt városi életforma. A lakosság száma ezerre tehető, ami ebben az időben „fővárosnyi” népességnek számított, mert egy- egy faluban többnyire csak 30—50 ember élt. Valójában Velem és környéke az őskortól a jelenig sosem volt lakatlan. Ezt bizonyítja a feltárt kora középkori vártorony, mely a Kőszegi grófok erőssége volt, vagy a máig is használatban lévő búcsújáró Szent Vid-hegyi templom, melyet Szent Vitus (a betegek védőszentje) tiszteletére emeltek a XVIII. században. Az őskori város egy részét helyreállítják, s pár év múlva szabadtéri múzeum lesz a hegyoldalon. Vonzza a turistákat A régészekre még több évtizedes feltáró munka vár. A Miske-ásatás csak ezreléke a még föld alatt rejlő anyagnak. 1979 óta francia régészek is tanulmányozzák a velemi ősi várost, mivel Marseille környékén lévő lelőhelyen egy i. e. 6. századi települést tártak fel, amely hasonló a mi teraszvárosunkhoz. „Mélységes mély a múltnak kútja” — mondja Thomas Mann és szavainak súlyát az érzi igazán, akit a régészet sok titkot megfejtő tudománya érdekel. A kő- szeg-hegyalji települést természeti gazdagsága mellett vonzóvá teszi tudományos értéke is. Egyre több hazai és külföldi turista utazik ide, hogy betekinthessen a „múltnak kútjába”, hogy megismerhesse egy ősi kultúra mindennapjai... . H. A. A bécsi székhelyű Coro- nelli Nemzetközi Glóbusz és Műszertudományi Társaság az Eötvös Loránd Tudományegyetem térképtudományi tanszékével Glóbuszaink tegnap és ma kiállítást rendezett Budapesten, amelyet szeptember 13-án nyitottak meg. Az érdekes tárlaton mintegy 70 föld- és éggömb, valamint földrajzi szemléltető tárgy tekinthető meg, amelyek. a XIX. század elejétől a XX. század közepéig tér jedő időszakból származnak. Az értékes gyűjtemény kiegészül az Országos Széchényi Könyvtár térképtárának eszközeivel, a Kartográfiai Vállalat és a Csillagászati Tanszék ritkaságaival. Az itt látható tárgyakat az iskolai oktatás, népművelés céljára, illetve magánszemélyek részére készítették az említett korban. Mivel gyakran használták a glóbuszokat, napjainkig kevés példányban maradtak fenn. így most az október végén nyitva tartó kiállításon a látogatók átfogó képet kaphatnak csaknem két évszázad földrajzi, térképészeti szemléltetőeszközeiről, azok fejlődéséről.
