Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-03 / 208. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLTETEK! XXXIV. évfolyam, 208. szám Ara: 1983. szeptember 3., szombat 1,80 FORINT | AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA JÓ szerencsét! Igen: Jó szerencsét! Jó szerencsét, bányászok! Első szavaink most mi mások lehetnének? Ma, amikor hazánkban újra — sorrendben 'immár 33. al­kalommal — a bányász­napot köszöntjük ... ? Civil, a bányászvilágban járatlan személy számára szokatlan ez a köszöntés, hogy „jó szerencsét”. A fül­nek kicsit idegen, s ahhoz, hogy igazán megértsük, teljes mértékben magun­kévá tegyük, ahhoz bizony — közel kell kerülnünk a bányászathoz. Nem csupán a szó fizikai, de mélyebb értelmében is: egyféle sors- közosséget kell éreznünk és vállalnunk velük. Ve­lük, akik a föld mélyében vagy akár a külszínen, sokszor hihetetlenül nehéz körülmények között teszik azt, amit megtenni szegőd­tek: felhozni a szenet, az olajat, az ércet. Életük árán is ... Egy ország gyászolta jú­niusban a szerencsétlenül járt bányászokat, s felderí. teni e tragikus esetet — kormánybizottság alakult. Jelentésük közismert im­máron: valamennyi bánya­vállalatunk rendelkezik olyan biztonságtechnikai színvonallal, amivel meg lehet előzni a baleseteket... És mégis, és igen: „Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete...” A himnusz szinte szívbe- markoló, s — úgy tűnik — időtlenül igaz. És a tegnap még tragédia színhelye volt aknába ma újra le- szállnak az emberek. El­szánva. Vagy félve. Vagy közönyösen. De mind, akiknek kezében talán már nem is az erő feszül, csak az akarat inkább, az mind küzd. Küzd szénért, ola­jért — a mélység kincsei­ért. Nálunk, Heves megyében úgy ha tízezren lehetnek. Kicsiny Világunk külön nevezetessége, hogy itt a lignittől a kőolajig szinte mindent ki lehet sarcolni a földből. Szégyenkezni pedig aligha van okunk, ha arra gondolunk: idén a tervezett 7,3 millió tonna lignithez visontai bányá­szaink szándékaik szerint százezer tonnát még hoz­zátesznek. A bányász többnyire szűkszavú. Hogy mire ké­pes, azt nem szavakkal, hanem a fejtésen, a fron­ton, az aknában mutatja meg. Most, amikor ünne­pükön köszöntjük őket, mi is csak a legszüksége­sebb szavakra törekszünk. Mert szeretnénk, ha tud­nák : saját szókincsünket kevésnek érezzük ahhoz, hogy pontosan kifejezhet­nénk, mit is érzünk, ha úgy, igazán rájuk gondo­lunk : büszkeség, barátság, testvériség ... ? És ezek ötvözete, és még több: va­lami mély, valami sokszo­rosan átélt sorsközösség, amelyre nincs jobb szó, szebb kifejezés, mint az övék: Jó szerencsét... ! B. Kun Tibor BÁNYÁSZAINKAT ÜNNEPLI AZ ORSZÁG A Mátraalji Szénbányák dolgozói csapatzászlót adományoztak a megyei rendőr-főkapitányságnak Bányásznapi ünnepség az Ipari Minisztériumban és Petőfibányán A 33. bányásznap alkal­mából pérttéken ünnepséget itaritottak az Ipari Miniszrté- riumiban. Az ünnepségen részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Méhes Lajos, ipari miniszíter, a Politikai Bizottság tagjai. Ott volt Fojtó György, a KISZ KB első titkára, jelen voltak a SZOT és a különböző ága­zati szakszervezetek veze­tőd. A bensőséges ünnepsé­get Kovács László, a Bánya­ipari Dolgozók Szakszerve­zetének főtitkára nyitotta meg, majd Havasi Ferenc, a párt Központi Bizottsága és a kormány nevében szóit elismerően a magyar bányá­szok munkájáról. Havasi Ferenc beszéde után Méhes Lagos kitüntetéseket adott át. Ezután az ipari minisz­ter fogadást adott a kitün­teti bányászok tiszteletére. A 33. bányásznap alkal­mából országszerte ünnepi eseményeken köszöntöt­ték a magyar bányászokat. Megyénkben Petőfibányán került sor arra az esemény­re, amelyen a Mátraalji Szénbányák Vállalat csapat­zászlót adományozott a He­ves megyei Rendőr-főkapi- tányságniak. Az ünnepi aktusra teg­nap délután, a petőíiibányai művelődési ház előtti téren került sor, ahová a kör­nyék több ezer dolgozója vo­nult fel. A díszemelvényen, az elnökség soraiban foglalt helyett többek között Gu­lyás Sándor, az MSZMP KB tagja, a hevesi Rákó­czi Tsz. elnöke, Vaskó Mi­hály, a KEB tagja, dr. Ju­hász Adóm, iparügyi állam­titkár. Virág Károly, az MSZMP megyebizottságá­nak titkára, Markovics Fe­renc megyei tanácselnök, Pálinkás Ferenc vezérőr­nagy, megyei rendőr-főkapi­tány és dr. Győri Sándor, a Mátraalji Szénbányák ál­lami-díjas vezérigazgatója. A Himnusz hangjait köve­tően Jónás Zoltán előadó- művész Ady Endre Üj ta­vaszi seregszemle című ver­sét tolmácsolta, majd Hat­vani Ferenc, a szénbányák pártbizottságának titkára mondott elnöki megnyitót. Ezután Domoszlai László al­ezredes, megyei főkapitány- helyettes kért engedélyt az elnökségben ugyancsak he­lyet foglaló dr. Kamara Já­Az államtitkár beszédét tartja ügyi államtitkártól, a csa­patzászló adományozást tar­talmazó belügyminiszteri parancs felolvasására. Ebi­nek megtörténtével dr. Győ- ry Sándor emelkedett szó­lásra. A vállalat hatezer dolgozója nevében örömét fejezte ki afölött, hogy csa­patzászlót adományozhat­nak a megyei rendőr-főka­pitányság személyi állomá­nyának, azt a megbecsülést fejezve ki, amelyet a bá­nyászok éreznek a szocialis­ta társadalmi rendet, a bé­kés munka lehetőségét vé­delmező rendőri szervek iránt. Utalt a szónok a fel- szaibadulás előtti időkre, amikor a bányászok véres összetűzések árán pró­bálták jogaikat ki teljesíteni, a társadalmi igazságtalan­ságokat megszüntetni. .És airni akkor nem sikerült, jó három évtizede valóság, és a rendőrök az új társadalom megvédésében mindig ma­guk mellett érezhetik a bá­nyászokat. Szavait követően a vezérigazgató átadta Pá- ilinkás Ferencnek a csa pat - zászlót. A megyei rendőr-főkapi­tány válaszbeszédóben kö­szönetét mondott a vállalat­vezetésnek és a bányászkol- tektívának a nemes gesztu­sért, megjegyezve, hogy a dolgozó nép, a párt és a kormány bizalmából vették át a csapatzászlót. E jel­vényben is a rendőrség munkájának elismerését, az irántuk megnyilvánuló bi­zalmat érzik, ami arra kö­telez, hogy a fegyveres tes­tület személyi. állománya, együtt az önkéntes segítők­kel, tűzön-vízen át biztosít­sa mindenkinek a békés, al­kotó munka feltételeit. A zászlóátvétel után az adományozó Belügymi­nisztérium, a megyei pártbi­zottság, a szénbányák, a megyei tanács, a MAFÉM, a megyei húsipar, a cukor­gyárak, a borkombinát, a hevesi Rákóczi Tsz, a Volán, a Finomszerelvénygyár, a tanácsi építők, valamint a detki tsz vezetői felkötöt­ték díssza/Lagjaikat a csa­patzászlóra, majd dr. Ka­mara János mondott ünnepi beszédet. Kegyelettel em­lékezett a munkásmozgalmi harcokban életüket áldozó bányászokra, felidézte a II. világháború sorsdöntő ese­ményeit, amelyek végül a munk&shaitalom, a szocialis­ta társadalom megteremtésé­hez vezettek. Beszélt a je­lenlegi nemzetközi helyzet­ről, hangsúlyozva, hogy ha­zánk — s Szovjetunió és a szocialista tábor többi álla­mává! — a vitás kérdések tárgyalásos rendezésének a híve, mert a nehezen meg­teremtett béke a világ vala­mennyi népének érdeke, bol­dogabb jövőjének záloga. Az államtitkár beszéde után a Bányásahimnusz és az Intermaclanálé hangjai csendültek fel, rendőri, kato­nai, munkásőr, bányász és ifjúgándásta egységek vonul­ták el díszmenetben az el­nöki emelvény előtt, majd a BM Szimfonikus Zeneka­rának és szólistáinak műso­ra zárta a 33. bányásznap petőíiibányai ünnepségét. ★ Ünnepséget tartottak tegnap, szeptember 2-án az Országos Érc- és Ásványbá­nyák dolgozói is. Erre Egerben került sor, és részt vett rajta Németh László, a városi pártbizottság első titkára is. Ma, szeptember 3-án, a Borsodi Szénbányák Vállalat és a Recski Réz­ércmű tartja ünnepségét, míg 4-én, a Nagyaiföidi Kő­olaj- és Földgáztermelő Vállalat, a Mátraalji Szén­ibányák Thorez Bányaüzeme, a Borsodi Szénbányák Éger- csehi Aknáját, valamint a Nagyaiföidi Kő­olajkutató és Feltáró Vál­lalat egri üzeme rendez ün­nepséget. (Fotó: Szabó Sándor) nos rendőr altábornagy, bei­Az ünneplők és az ünnepeltek... A zászlóátadás ünnepélyes pillanata Véget ért a Magyar Mentésügyi Tudományos Társaság II. vándorgyűlése Két napon át Eger adott otthont a Magyar Mentés­ügyi Tudományos Társaság II. vándorgyűlésének. Az ér­tekezlet legfőbb célja volt azon módszerek kidolgozása, melyekkel a bajba jutottakon az eddigieknél is gyorsabban tudnak segíteni. Az ország minden részéről érkeztek szakemberek a tudományos tanácskozásra: nemcsak a mentésben közvetlenül rész­vevők, hanem a társtudomá­nyok képviselői is eljöttek. A két nap során számos előadás hangzott el. A gyó­gyítók szekcióüléseken vitat­ták meg az orvosi gyakorlat­ban előforduló problémákat, s megvitatták a soronlévő feladatokat is. A tudomá­nyos értekezésen hangsúlyt kapott: a mentésügy ma már önálló tudomány, a betegek sürgős, gyors ellátása fontos helyet foglal el az orvosi gyakorlatban. Hazánk mentőszolgálata határainkon túl is elismert. S ez nemcsak a meglévő tárgyi feltételeknek, hanem a mentőorvosok, mentőtisz­tek, az állomások dolgozói­nak is köszönhető, önfelál­dozó munkájuknak, állandó készenlétüknek, ’ szaktudá­suknak. Tevékenységük hoz­zájárult ahhoz, hogy javult a lakosság biztonságérzete, s hogy mindenhol, mindenkor megvalósul a betegek sürgős ellátása. A tudományos előadások a szakterület számos kérdésé­vel foglalkoztak. Szó volt a mentőorvosi tevékenység szélsőséges eseteiről éppúgy, mint az elsősegélynyújtás leghatékonyabb módszerei" ről. A II. vándorgyűlés hasz­nosnak, a toyäbbi gyakorlat szempontjából ígéretesnek ítélték meg a szakemberek. Jobb volt a szervezettség, nőtt az érdeklődés Gyorsmérleg az építőtáborokról Az idén összesen 67 200 fiatal vett részt az építő­táborokban, közülük több mint 54 000 volt a közép- iskolás, 5900 az egyetemi - főiskolai hallgató, és 7000-en külföldről érkeztek hazánk­ba, hogy vakációjuk egy ré­szét hasznos munkával tölt­sék — ez derült ki a KISZ Központi Bizottsága építő­táborok bizottságának most elkészült gyorsmérlegéből. Az építőtáborozás tapasz­talatait már a KISZ KB In­téző Bizottsága is összegezte, s megállapították, hogy a mozgósítás új rendszere minden korábbinál jobban előtérbe helyezte az - önkén­tességet, habár ez nagyobb szervezést, alaposabb előké­szítést igényelt. A KISZ megyei, budapesti bizottsá­gai kötöttek szerződéseket az idén a táborokat üze­meltető gazdaságokkal, szö­vetkezetekkel, vállalatokkal. A szerződések és a jobb munkaszervezés révén a táborozók napi át­lagkeresete elérte a 100 fo­rintot. Az építőtábort jutal­mazási alapok felhasználá­sáról a tábortanácsok dön­töttek, s általában kifizet­ték ezeket a pénzeket a tel­jesítményekkel arányosan. Csak néhány építőtáborban fordították a jutalomalapot kollektív programok szerve­zésére, illetve a munkában élenjárt táborozók kiemelt elismerésére. A korábbi évekhez ha­sonlóan az önként munkát vállalók 80 százaléka a me­zőgazdaság és a konzervipar időszaki munkáit segítette, míg 20 százalékuk az építő­iparban, az út- és vasút­építéseken, csatornaépítés­ben, -tisztításban és a szol­gáltatóiparban tevékenyke­dett. Gondok jelentkeztek az építőipari szakmai táborok szervezésénél, ugyanis a me­gyei építőipari vállalatok fontos munkájukra — isko­la-, óvodaépítésre — hivat­kozva a táborokba jelent­kező tanulóik egy részét nem engedték el az üzemi gya­korlatról. Második éve mű­ködtek, s ismét kedvező tapasztalatokkal, eredmé­nyekkel a vendéglátóipari szakmai építőtáborok. Sike­res volt a Balaton déli part­jának tisztán tartására szer­vezett környezetvédelmi if­júgárdista építőtábor, vala­mint ugyancsak a magyar tenger partján működött turistasegítő tábor. Üj kísérletként próbálkoz­tak a gyümölcsértékesítési építőtáborral, ahol is a tá­borozok álltai leszedett és kiválogatott gyümölcsöt ke­reskedelmi iskolás fiatalok a 'közelben értékesítették, A külföldi ifjúsági szerve­zetekkel kialakított kap­csolatok alapján összesen 7000 külföldi fiatal táboro­zott hazánkban; míg Len­gyelországba 200, Bulgáriába 600, az NDK-ba 400, Jugo­szláviába 200, Csehszlová­kiába 200 magyar középis­kolás utazott. Ezenkívül 1200 egyetemi-főiskolai hallgató dolgozott különböző orszá­gokban a nyári szünidőben. Részt vállaltak az építőtá­bori munkából a Magyar- országon tanuló külföldi diákok is; összesen 200 viet­nami, laoszi, kubai fiatal dolgozott együtt magyar társaival. Valamennyi építőtáborban a táborvezetőségek által meghatározott, a brigádve­zetőkkel előzetesen egyezte­tett program szerint töltöt­ték a táborozók a szabad idejüket. Az idén is sikeres­nek bizonyultak azok a prog- ramok, amelyek során a táborozótohoz közeli katonai alakulatok látogattak, s po­litikai, hazafias és honvé­delmi nevelő-felvilágosító programokat szerveztek. Kedvezőnek értékelték a szakosított építőtáborokat is. A KISZ-vezetőképző, az If­jú Gárda, a számítástech­nikai, az ének-zened, a kép­ző- és iparművészeti, a ter­mészettudományi, a fafara­gó, a makramézó, a testedző szaktáborokon kívül három megyében nyelvi tovább­képző táborokat is szervez­tek. Gondot okozott viszont, hogy az üzemeltetők egy része — a megnövekedett költségekre hivatkozva — a korábbi évekhez viszonyít­va kevesebb összeggel tá­mogatta az építőtáborok sza­bad idős programjainak szer­vezését. A tavalyi kísérletek alap­ján az idén is megszervezték az „építőtábori butik” ak­ciót. Ebben a tervezéstől a vásárlásig mintegy 80 ezer fiatal vett részt, s ez a kez­deményezés is nagy sikert aratott, összesen 15 ezer ruhát készítettek és adtak el, 100-tól 280 forintig ter­jedő áron. A tapasztalatokat összegezve megállapították, hogy az építőtábori mozga­lomra vonatkozó új határo­zatok beváltak a gyakorlat­ban. A decentralizálásnak és a szerződéskötéses rend­szernek kedvezőek a tapasz­talatai, javultak a munka­teljesítmények, jobb volt a szervezés, nőtt az érdekeltség. A diákok az idén még felkészültebben utaztak az építőtáborokba, és még eredményesebben dolgoztak, mint tavaly. Az építőtáborok bizottsága megkezdte a felkészülést az 1984. évi építőtáborozás főbb feladataira.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents