Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-17 / 220. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 17., szombat Koporsó és űrhajó Brémai mozaik Emberál­dozat az aranyért A Karun­to kincsei Egyiptomi gyermekek. Félnek a gyilkostól (Foto: Spiegel — KS) Szeptember 25-én vá­lasztások lesznek az SPD által irányított Brémában. Rajta kívül ma már csak Észak-Rajna-V esztf áliá - ban, Hamburgban és Hes- senben vannak hatalmon a szociáldemokraták. Follinus K. János brémai levele: Az ostrom. A középkorból származó brémai város há­za már sók ostromot meg­élt. Az 1983, szeptemberi­hez hasonlót keveset. A ha­jóépítési válságtól fuldokló város négy hajógyárának többezer munkása özönlötte el a városháza előtti teret, tiltakozva az AG Weser ha­jógyár tervezett bezárása és 2200 társük elbocsátása el­len. A munkások szociál­demokrata főpolgármester- imiMsztenelnöfc segítségében bíztak. Hans Koschnick azonban semmi reménykeltőt nem tudott mondani ne­kik: a tőkés magán vállal - kozák, a központi kormány felelősségét és az üzemek jövedelmezőségének fon­tosságát ismételgette. Mást nem . tehetett: az NSZK- ban. s különösen egy olyan tartományban, amelyet az országosan deffenzívában lévő szociáldemokraták irá­nyítanak, a gazdasági és a politikai hatalom nem teljesen esik egybe. A koporsó. A brémai ha­jóipar válsága 1973-ban, az olaj-árrobbanással kezdő­dött. Azóta 30—40 száza­lékkal esett vissza a ter­melés (a kikötő forgalma 10 százalékkal), s egyetlen tankhajót sem építettek. A tulajdonosok, ahelyett, hogy időiben átprofiilozták volna üzemeiket, hosszú ideig csak azt hajtogatták: két éven belül újra gyártjuk a tankhajóikat. A fekete zász­lókkal borított fekete ko­porsó a hajói par és egy­ben a munkásak helyzetét szimbolizálja. Az országos 8.9 százalékos aránnyal szemben a hrémai arány 13,4 százalék — az NSZK tíz tartománya közül a legmagasabb. A választás. A félezer négyzetkilométeren 658 ezer lakosú várostartomány 1945 óta megszakítás nélkül a szociáldemokraták Irányít­ják. Szeptember 25-én dől el. egyidőben a hesseni tar­tományi választással, foly­tatódik-e az SPD egyedül­álló sorozata. 1979-ben az SPD 52, a CDU 33, FDP 11, a zöldek pedig 4 kép­viselői helyeit szerzett. Az SPD most is az abszolút többségre itör, de szükség esetén kész együttműködni a GDU-val is. SPD-Zöld együttműködésre semmi ki­látás, gyűlölködésük Brémá­ban még az országos át­lagnál ás nagyobb. A CDU bízilk benne, hogy a gazda­sági helyzet az ő megerő­södéséhez vezet. Az FDP a túlélésért küzd. A főpolgármester-minisz­terelnök. Hans Koscthniick 54 éves. Az NSZK legré­gebben — 1967 óta — ha­talmon levő tartományi miniszterelnöke. 1975. és 1979. között az SPD elnök­helyettese volt, sokan ben­ne látták Willy Brandt utódját. Azóta fokozatosan viszavonul az országos po­litikai életből, s egyetlen feladatának már csak azt tekinti, hogy Brémát meg­tartsa az SPD-nek, Maga­biztos, de érezni, hogy utolsó erőtartalékaiiból él. Taktikája: „Ügy folytatok választási kampányt, hogy nem folytatok. Nem já­rok gyűlésekre. Minden idő­met és erőmet a gazdasá­gi válság leküzdésére for­dítom. Célom a társadal­mi konfliktusok elkerülése, a hídépítés”, Vagyis: mér­sékelt. mérséklő, centrista szociáldemokrata. Elkese­redetten bírálják a tőkés köröket, amiért válságidő­ben a dolgozókra hárít­ják a terheket: „Felborít­ják az NSZK-ban a II. vi­lágháború után kialakult, közmegegyezésre, kompro­misszumokra épült rendsze­rét”. Ellenzi a NATO-ha- tározat mechanikus végre­hajtását, különösen a Pers­hing—2-sek telepítését. A polgármeser-verseny. Bréma lé leks zárna erősen csökken. Ha nincs ipar, nincs vonzerő, Koschnick kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy a városba csa­logassa az ipart. Az el­keseredett versenyben a polgárimesterék egymást licitálják túl az olsóbb te­rület. a közpénzeken elké­szített infrastruktúra és az alacsonyabb adó felkínálá­sában. hogy így tegyenek szert új munkahelyekre és később magasabb adóbevé­telekre. E sajátos ipartele­pítési politika keretében lé­tesített új üzemet Brémá­ban a Philips cég. A Phi­lips számára kedvezményék ellenére sem bizonyult ki­fizetődőnek az üzlet. Be­csukta kapuit, óriási kárt okozva a városnak. Egyelő­re szerencsésebbnek ígér­kezik a Mercedes Brémá­ba édesgetése. A világhírű stuttgarti cég kikötőt kere­setit tengerentúli exportjá­hoz. 1975 óta Bréma 250 millió márkát adott ki az új vállalat működésének biztosításához. Cserébe 12 ezer munkahely megterem­tését kérte. Ebből eddig 8 ezer valósult meg. MBB: a Messerschmitt- Bölkow-Blohm brémai gyá­ra. Ki ne hallott volna a H. világiháborúban hírhedt­té vált Messerschmittekről ? Ma elsősorban a világ egyik legmodernebb, három­száz férőhelyes, utasszállító repülőgépének, az A—300- asnak és az A—310-esnek a legfontosabb részét, a szárnyakat gyártják i,tt. A gépet ugyanis egy nemzet­közi monopólium, a nyugat­német, brit, francia és spa­nyol tulajdonú Airbus In­dustrie állítják elő. 1973 óta 200-at. a prog­ram teljes megtérüléséhez 800 gépre lesz szükség. A négy országban elkészült részéket Franciaországban szerelik össze. A nyugat-eu­rópaiak öldöklő konkurren- aiaharcot folytatnak az amerikaiakkal, elsősorban a Boeinggel. Akárcsak a műhold-rakéta programjuk­kal. Meteosat időjárásjelző és hírközlő műholdjaikat az Ariane rakétákkal ma még 500 millió márkáért kí­nálják, de a sorozatgyár­tással az árát hamarosan leviszik 30—40 millióra. A vevő évi 2—300 mi Hó ha­szonra számíthat. Példán': a kontinensnyi India egyet­len műholddal egy-két ezer falu telefonösszeköttetését oldhatja meg. átugorhatja a kábelépítés korszakát — feltéve, hogy van elég tő­kéié. S airvre talán a leg­büszkébbek az MBB-ben: itt készül az amerikai űr­repülőgépek belsejének eay része, amelyet a közel tö­rlőben az első nvuaatnémet űrhajós is kipróbálhat. ★ Brémában — mint cseppben a tenger — tük­röződik a 80-as évek nyugatnémet valósága: a világ élvonalához tartozó gazdasági, műszaki szín­vonal és a növekvő gaz­dasági, társadalmi feszült­ség. JAPÁN Mi lesz az idősekkel ? Japánban csütörtökön megünnepelték az öregek napját, pedig az előjelek az idősek számára nem ép­pen a legkedvezőbbek. Az ünnep előestéjén nyilvános. Ságra hozott adatok szerint ugyanis fennáll az a ve­szély, hogy a XXI. század elejére a világ . „legöregebb” nemzete lesz Japán. A statisztika arról ta­núskodik, hogy a 120 mil­liós lakosság csaknem 10 százaléka elérte, avagy már túl is lépte 65. életévét. Ez az irányzat különösen 1975. óta riasztó: nyolc év alatt a népesség 31,5 százalékot öregedett, miközben a sza­porulat 6,7 százalékos volt. Ezek után pedig nem volt nehéz kiszámolni, hogy amennyiben az öregedés a jelenlegi ütemben folytató­dik, 2O20-ra a lakosság 22 százaléka alkotja majd a 65 évesök, avagy még idő­sebbek táborát. S a felmé­résék szerint nincs olyan ország amely lekörözheti, noha Japán most még csak negyedik az -„öregedő or­szágok” — Svédország ve­zette — világranglistáján. És a statisztika kegyet­len: ha minden így törté­nik, az idősekre a kiszol­gáltatottság vár. Három fia- talBbbnak egy idősebbet kell eltartania, vagy legalábbis támogatnia. Pedig az „öre­gek” olykor még erejük teLjé'ben vannak, csak ép­pen munka nincs számuk­ra. Japánban például ma négy közül egy dolgozik, a többség csak reményke­dik valamifajta időszakos munkában, vagy épp abban, hogy otthon elvégezhető, könnyebb megbízáshoz jut, s ezáltal nemcsak pénzhez jut, hanem az életét is ér­telmesebbé teheti. A lakosság elöregedése súlyos társadalmi és gazda­sági problémákat okozhat, amelyekkel a kormánynak, az iparnak már most szá­molnia kell. Ismét egy ki­hívás a Japánban híressé vált, „életre szóló” foglal­koztatási rendszer ellen, amely egyrészt nem általá­nos, másrészt csak a nyug­díjig, jobb esetben a 65. életév betöltéséig szól. Ai öregedés ellen nincs gyógy­szer, de attól még egy or­szág tud „fiatal” maradni. Viszont ehhez, legalábbis Japánban új és sürgős in­tézkedésre van szükség. Pietsch Lajos Titokzatos gyermekgyiil- k osságokról terjedték el híresztelésék Egyiptomban. Még szemtanúk is akad­tak, aikik a kairói Bulak El-Dukrur városnegyedben állítólag nyolc fejnélküli gyermekholttestet láttak. A dél-kairól rendőrállomá­son izgatott falusiak arról beszéltek, hogy Isbat El- Munilbnái százával rabol­tak el és gyilkoltak meg fiúkat és lányokat. Egy képviselő a parlament el­nökétől kért felvilágosí­tást „a védtelen ifjúság el­leni szörnyű gaztettekről”. A környék lakói hosszú idő óta rettegésben élnek a ti. tokzatos ügy miatt. Elter­jedt, hogy mindez a go­noszé szellemek műve, akik 1500 gyermek véráldozatát követelik bizonyos monda, beli aranyfoincs fejében, amelyet a fáraók állítólag a Faijum-oázisnál, a Ka- run-tó fenékén rejtettek el. A vészhír futótűzként ter­jedt Felső-Egyiptom siva­tag-vidékéin. „Tiszta őrü­let!” — panaszkodott Hú­széin Szamaira, az állam­biztonság főfelügyelője az idegháborúról. A szülőik fél­tik gyermekeiket a go­nosz szellemektől. Egyiptom népe már a fá­raók ideje óta rendkívül babonás. Sokan hisznek abban, hogy az elhunyt családtagok szelleme to­vább tevékenykedik a föl­dön és lehetséges velük kapcsolatot teremteni. A babonák még a legfelsőbb körökben is elterjedték. Néhány éve a mezőgazda­sági miniszter irodafőnök- nőjétől a férje azért vált el. mert kakas vérrel átita­tott textil-talizmánnal akar­ta belőle kiűzni a rossz széliemet. Egy másik példa: az 1967-es háború után va­lóságos népvándorlás in. dúlt Matarija kairói elővá­rosba, ahol állítólag Szűz Mária megjelent. „Hogyan lehetséges, hogy az egyiptomiak bedőlnek ilyen értelmetlenségnek?” — tették fel a kérdést á kairói Ain-Samsz-egyetem szociológiai tanszékén. Giíb- rijal Murkusz professzor szerint „a krónikus szegény­ség és az évezredes álom, hogy valahogy és valaha egyszer eljön a nagy sze­rencse — ez a táptalaja a különböző tévhiteknek”. Szociális kutatók bizonyít­ják, hogy egy évtizede Egyiptom legszegényebb tar­tományaiból, Szuhagból és Kanéból terjesztették ha. sonló híréket elrejtett aranykulcsról, amit a Ní­lus fenékén véltek megta­lálni. A gonosz szellemek akkor is emberáldozatokat követeltek az aranyak fejé­ben. A kairói belügymi­nisztérium végül is kény­telen volt hivatalos nyilat­kozatban szembeszállni a hisztériával: „Egyetlen gyer­mekrablás sem történt az országban” — jelentette ki a miniszter. A kövélemény valamennyi újságban megje. lent. A hatóságok dolga per­sze távéiról sem könnyű. A karuni aranykincs ügyét sem zárta le a cáfolat, sőt időközben a Faijum-oázis gonosz szellemei állítólag már emelték a kincsek árát: az újabb verziók szerint a gyermekeken kívül már 100 terhes anya és 100 teve holttestét is követelik. (— * —n) A pápák könnyű Invassága — A Rómában két hete ülésező Jézus Társasága fennállásának 443 éve alatt első ízben fordult elő, hogy a generális praepo&itus megválasztására az előző rendfőnök életében került sor. (Az új rendfőnök — az 54 éves, holland Peter- Hans Kolvenbach). Az élet­hossziglan érvényes tiszt­ségről az idős Pedro Ar- rupe 1981 nyarán lemon­dott: A jezsuiták „fekete pápája” agyvérzést kapott, fél oldalára megbénult és elvesztette beszélőképességét. Így a Vatikán akkori fejé — II. Jáno6 Pál pápa — kénytelen volt elfogadni Arrupe lemondását és he­lyére — ideiglenes hatály­sai — egy ugyancsak idős jezsuitát, Paolo Dezzát (XII. Plus és VI. Pál pápa volt gyón tartóját) nevezte ki. A világ jelenleg legna­gyobb létszámú katolikus rendje 1540-ben alakult, amikor III. Pál pápa enge­délyt adott Ignacio de Loyoláinak egy legfeljebb 60 főből álló társaság létre­hozására. A „kereszt alatt istenért hadi szolgálatot vállalok” jelszó sejteti az alapító és első rendőrfőnök eredeti „foglalkozását”. A spanyol nemes, katona Loyola egy sebesülése foly­tán jutott el szent köny­vek olvasásához, s így ér­lelődött meg benne az el­határozás : Krisztus kato­nájaként kívánja a pápát szolgálni. Az általa megfo­galmazott lelkigyakorlatos könyv teljes engedelmessé­get, szegénységei fogadalmat és szüzességet követel meg a rend minden tagjától. Az ellenreformációt szol­gáló, a teológiai képzést és a határokon túli misszi­ós tevékenységet vállaló jezsuiták létszáma rohamo­san nőtt: az 1550-es évek végére már mintegy ezren szóródtak szét a világon és végeztek hittérítő tevékeny­séget. 1559-ben fogadta el a Társaság — az azóta is legvitatottabb — doku­mentumát a nevelési-okta­tási rendszerről. Ennek alapeszméje tükrözi a Társaság egész szellemét átható katonás fegyelmet. A jezsuiták nem alkalmaz­nak önsanyargatást, nem élnek aszkéta életmódot, nem tartanak böjtöt. „A test a lélek eszköze” val­lotta Loyola, gp ennek ér­teiméiben a testnek és a szellemnek kell erősnek, tevékenynek lennie, készen a fegyelmezett, jól szerve­zett. mindennapos harcra. Az Oktatási idő 2 évtől 15 évig tart. A tanulmányok­ban való előmenetel dönti el, hogy milyen helyet fog­lalhat el a jezsuita a ren­di hierarchián belüli. A politikai és gazdasági hátaiméiban egyre erősöd- rend egy idő után terhes­sé vált a katolikus egyház és a különböző kormányok számára. Ezért XIV. Kele­men pápa 1773-ban felosz­latta. A Jézus Társasága működését 1814-ben VII. Fiús pápa engedélyezte is­mét. Napjainkban a jezsuita a világ egyik leggazdagabb rendje. Megközelítő becs­lései vagyona 20 milliárd nyugatnémet márkát ér. Az öt kontinens 27 ezer tagot tömörítő több mint kétezer asszociáció számos európai és amerikai nagy vállalat, bank. földbirtok, hajózási társaság gazdája, illetve- részvénytulajdonosa. és el­lenőrzése alatt tart mint­egy 80—90 világméretű kan­szemet. Az anyagi hatalom jelen­tős tekintéllyel és kiterjedt politikai kapcsolatokkal pá­rosul. A rend alapszabály­zata értelmében a szigo­rú nevelésben és hosszú ideig elhúzódó oktatásban részt vett jezsuiták a tar­tományokban meglehetősen nagy mozgásszabadságot él­veznek. Tevékenységük sok­oldalú. Gyakran váltották és váltják ki napjainkban is a Vatikánban rosszallást a munlkáspapokként dolgo­zó vagy a kezükben gi­tárral hitet térítő jezsuiták. Már VI. Pál pápa is óva intette a Társaságot a túl­zott politizálástól, az ate­istákkal és a nem-keresz­tény vallások képviselőivel folytatott párbeszédtől, és figyelmeztette a harmadik világ orzságaiiban — külö­nösen Latin-Amerikában te­vékenykedőket. hogy ne vegyenek részt függetlensé­gi, illetve társadalmi moz­galmakban. Ellentétek természetesen nemcsak a katolikus egyhá­zon belül, hanem a Társa­ság egyes irányzatai között is kialakultak. Nagy azon jezsuiták tábora, akik a ‘konzervatív, merev formáik 'következetes megtartása mellett kardoskodnak. Vei Kik vette fel a harcot a liberális politikájáról is­mertté vált előző rendfő­nök, Pediro Arrupe. Támo­gatóival együtt új szabá­lyokat és életmódot kívánt megfogalmazni a „holnap jezsuitái” számára. Ennék érteimében kérdőjelezte meg a vák engedelmesség tart­hatóságát, harcolt bizonyos, siaját értelmezésű társadal­mi igazságok érvényesítésé­ért. A Vatikániban napjaink­ban úgy érzik, hogy a nagy- létszámú, jeQentös erőt kép­viselő Jézus Társasága mintegy „kicsúszott” a pá­pa ellenőrzése alól. Az új rendfőnök feladata lesz, hogy vitára bocsássa a tag­ság körében a rugalmas­ság, korszerűség kérdését és szorosabbra fűzze a kap­csolatokat a rend és a ka­tolikus egyház között. Mailár £va összeállította: Pilisy Elemér A Mátraaljai Szénbányák Gépüzeme — felrakó hegesztő célgépre ÉRDEKLŐDNI : SZABAD KAPACITÁSSAL RENDELKEZIK (felrakható legnagyobb az alábbi gépekre: átmérő: 1200 mm 3023 PETŐFIBANYA, szélesség: 1000 mm) GÉPUZEM — BKO—50 típusú főtengelyköszörűre — hengerfúróra ügyintéző: Kovács Róbert (megmunkálható legnagyobb (megmunkálható Telefon: Lőrinci 4/274 átmérő: 500 mm legkisebb belső átmérő: 20 mm Telex: 25-221 hossz.: 1600 mm) legnagyobb belső átmérő: 330 lökethossz: 630 — J­mm mm)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents