Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-15 / 218. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 15., csütörtök I ff Tí'j; HH SZOVJETUNIÓ Az őszi BNV-n Lada és Nyiva személygépkocsik. A VAZ-gyár termékei (Fotó: TASZSZ—AFN—KS, F. Belozerov felv.j Szeptember 16—25. között tantjálk Budapesten a fogyasztási cikkeik nemzetközi vásáiráit. A szovjet külkereskedelmi egyesülések áruik í nálatáiról, valamint a bemutatásra terülő újdonságokról Oleg Androszov, a szovjet ikiáillítáls igazgatója adott tájékoztatást az APN tudósítójának. — Kiállításunk alapterülete a központi fekvésű „A” pavilonban 1350 m2, és 150 m2 a szabad téren. A látogatók összességében több minit kétezer kiállítási tárgyat láthatnak a szovjet ipar termékeiből. Ebben az évben nyolc külkereskedelmi egyesülés vesz részt a kiállításon, továbbá a Szovjetunió Idegenforgalmi Állami Bizottsága, a Szputnyiik nemzetközi ifjúsági utazási Iroda és bemu ilaitkozik az egyik autonóm szovjet szocialista köztársaság — a Mordvin ASZS7K. Amikor a kiállítás előkészületei folytak, arra törekedtünk, hogy a kiállítás ne csak a szakemberek érdeklődését váltsa ki. hanem valamennyi látogatóét. Ami az egyes részlegeinket illeti, elsősorban azokat a dolgokat szeretnénk a látogatók elé tárni, amelyek átfogó képet adnak a szovjet-—magyar együttműködés eredményeiről. így például a Tech- nointorg külkereskedelmi egyesülés kiállítási anyaga között láthatják a szovjet—magyar kooperációban gyártott műszaki fogyasztási cikkeket: rádiókat, magnókat, akusztikai berendezéseket, televíziókat, hűtőgépeket, elektromos háztartási eszközöket. Cserébe a szovjet képcsövekért, Magyar ország mintegy 350 ezer lemezjátszó-részegységeket és mágneses hangszedőt szállít a Szovjetuniónak, s ezeket a Vega—328—Sztereó és a YEF—260—SIGMA magnós rádióikba építik be. Ugyanott, a Technointorg részlegénél mutatkozik be a szovjet óraiipar is a legkülönfélébb formájú és márkájú karórákkal, faliórákkal, asztali órákkal. Ezek közül sókat szállítunk Magyarországra. Minit mindig, most is nagy érdeklődésre számíthat az Avitoexport külkereskedelmi egyesülés kiállítása, kint a szabadban. Az a gyors fejlődés, ami a szovjet gépkocsi,iparban az utóbbi évek alatt végbement, megteremtette az előfeltételeket, hogy országaink között az autóipari szakosodás és kooperáció növekedjék. Magyar partnereink műszereket gyártanak a Volgái Autógyárnak, cserébe viszont kész Lada gépkocsikat szállítunk. A gyár egyik legújabb terméke, a VÁZ— 2107 bizonyára nagy érdeklődést vált majd ki a látogatóikból. csak úgy. mint, a VOLGA—GAZ—3102 típusú új gópkocsimodell is. A Raznoexport külkereskedelmi egyesülés kötöttáruval. bőrdíszművel, játékokkal vesz részt a kiállítáison. Az évék óta kialakult szokás szerint az őszi BNVn mindig bemutatkozik egy szovjet köztársaság. Ez alkalommal a Mordvin ASZSZK. A kiállítás anyagát a köztársaság elektromos iparának termékei nyitják: a SZPEKTR típusú színes televíziók sorozata, amelyek a szaránii televíziógyárban ikészü’nék. Nagy teret kap a Mordvin ASZSZK vezető liiparváilalatániak, a Szveto- teohmiika termelési egyesülésnek a bemutatása. Ez a legnagyobb szovjet vállalatok egyike, amely világító- testek gyártásával foglalkozik, kezdve az egyszerű villanykörtétől a legmodernebb kvarc- és halogénlám- pákig. A Szvetotechnilkáná! jelenleg kitűnően üzemel egy magyar gyártmányú lámpa- gyáiító gépsor; a rajta készülő tennétek egy részét Magyarországra szállítják. A látogatók megismerkedhetnék a mordvin népművészet remekeivel is, bútorokkal, a nemzeti hagyományok szerint készült üveggyönggyel hímzett népviseleti ruhákkal. A BNV szovjet kiállítói?.’ anyaga átfogó képet ad a fogyasztási cikkek termelésében elért eredményeinkről és remélem, hogy most is nagy érdeklődést vált ki a vásár látogatóiból. G. Mejzerov LENGYELORSZÁG Kétszáz éves gyógyszerészeti fakultás Az első volt Európában BULGÁRIA A fehér szarvas titka A titokzatos fehér szarvas (Fotó: SofiapressJ — A fehér szarvas titka — mondják Szófiában, a Természetvédelmi Hivatal-, ban — voltaképpen a Paran- galica titka. Hogy mi az a Parangalica? Tarka hegyláncolat, amelyet a Sztruma és a Meszta folyó szel át, a dél-bulgáriai Pirin vidékén. Ezerötszáz hektáros területe lucfenyő, jegenyefenyő, balkánfenyő, juharfa, s boróka borította őserdő. Természetvédelmi terület. Olyan, amelyet az UNESCO külön nyilvántart, s ahol nem mindennapos megfigyeléseket végeznek. Nevét fél évszázada kapta. Az itteni lakosok nevezték el Parangalicának: a szó megőrzött, tiltott, titkos helyet jelent. Ezeket az erdőket már akkor érinthetetlennek nyilvánították, hiszen szembetűnő szépségük Bulgária látványosságai sorában is különleges. Az ENSZ nemzetközi tudományos szervezete ezt a területet a világ ama rezervátumai közé sorolja, amelyekben egyedülálló természetrajzi jelenségek láthatók. A parangalicai lucfenyők átlagmagassága például negyven méter. Némelyiküknél másutt Európában nincs is magasabb, másutt is alig. A fél évszázada érintetlen őserdő egy-egy hektárra jutó faanyaga eléri az 1600—1700 köbmétert, ami szintén a világrekordok közé tartozik. Nemzetközi kutatással most az ökológiai rendszert, a bioszféra szennyeződését, s az őserdő védekezését vizsgálják. Az UNESCO-prog- ramban részt vesz a Bolgár Tudományos Akadémia 14 intézete, sok más tudományos szervezet tudósával. Az eredmény? Erről még korai beszélni, egyelőre még ismeretlen. Akárcsak a fehér szarvas titka — arról sem lebbent még fel a fátyol. De valószínű, hogy a szarvas fehérsége az öröklött géneken kívül Parangalica különleges klímájának, érintetlen, páratlan környezetének is köszönhető. (Tudósítónktól) Pontosan kétszáz esztendővel ezelőtt, 1783-ban hozta létre Jan Szaster ismert krakkói gyógyszerész Lengyelország, s egyben Európa legelső gyógyszerészeti fakultását. A saját lakásán. Az akkoriban átszervezett Királyi Felsőiskolának (A mai Jagelló Egyetem) ugyanis még nem voltak helyiségei az újonnan alakult tanszék számára. így hát a „felesküdött gyógyszerészet- tani professzor” otthonában, a Naphoz címzett gyógyszer- tárban tartották a kezdeti foglalkozásokat. Néhány hallgatóval, családias légkörben. Később természetesen a már akkor is Európa-hírű főiskola patinás épületeiben folyt az oktatás. A kétszáz éves évforduló alkalmából az idei egyetemi tanéy végén megalakították Krakkóban a GyógyszeréCSEHSZLOVÁKIA Árvái A Szlovákia északi részén fekvő Árva vidéke mostoha táj volt egykoron. A múlt század nyolcvanas éveitől az első világháborúig a nyomor elől tízezrek vándoroltak ki a környékről Amerikába. Napjainkra alapvetően megváltozott e tájon is az élet. A Felső-Árva vidéke ma egyike Szlovákia 13 nagy kiterjedésű természetvédelmi területének. A vidék egyik szigorúan védett része a Babia Hóra. A hegycsúcson emlékmű hirdeti, hogy 1912 augusztusában a száműzetésben élő Lenin bejárta az 1725 méter magas Babia Horát. A Babia Hóra gerincén húzódik ma a csehszlovák—lengyel határ, de kölszeti Karok Tanácsát, amely nemcsak a két század sikereit, vívmányait, didaktikus módszereit hívatott tanulmányozni és értékelni, hanem feladatának tekinti azt is, hogy ismertesse — a lengyel határokon kívül és belül — a mai tudományos eredményeket, megszervezze és összehangolja a hét gyógyszerészeti tanszék és a hat tagozati intézet tevékenységét. A Gyógyszerészeti Karok Tanácsának munkáját egyébként húsz önálló és mintegy nyolcvan tudományos dolgozó segíti. A jubileum kapcsán a krakkói orvosakadémia rektorhelyettese átadta a „600 éves az orvosi fakultás” érmet Anna Pileckinek, aki még a II. világháború előtt, mint Lengyelországban elsőként nő, kapott doktorátust gyógyszerészettanból. Józsa Péter képek csönös megyezés alapján a „határsértés” itt megengedett. Természetesen az Árvavidék leghíresebb látnivalója a sziklabércre épült vár. Határerődítmény volt ez már a XIII. század derekán is, a későbbiekben Zsigmond király, Stibor vajda, Komo- rowsky lengyel rablólovag, Mátyás király, majd fia, Corvin János birtokolta. A továbbiakban a Thurzók, az Erdődy és Pálffy grófok tulajdonába került. A vár legfelső tornyából kinézve 112 méteres mélységben kanyarog az Árva folyó. Európai viszonylatban is páratlanul szép, lélegzetelállítóan merész megoldású az árvái várkastély. JUGOSZLÁVIA Küzdelem az árral „Lenyelni a keserű pirulát” ezzel a címmel jelent meg a napokban a Privrendi Pregled című jugoszláv gazdasági napilap egyik írása. A téma — nem is kell külön hangsúlyozni — a jugoszláv gazdaság jelenlegi helyzete volt. Miért ez a keserű hangnem? Igaz, a jugoszláv gazdaság az utóbbi időkben kétségtelenül nem képes megismételni a hetvenes évek elején produkált gyors fejlődést, de azért az elmúlt években sikerült megállítani és szinten tartani a nyugati adósságok összegét, csökkenteni a kihasználatlan beruházások mértékét. Tulajdonképpen a belgrádi kormány sikerének tekinthető az is, hogy az életszínvonal romlása nem volt nagyobb a jelenlegi évi tíz százaléknál. Csakhogy mindez most kevéssé vigasztalja déli szomszédunk polgárait, akik a július 25-i áremelés óta még mindig nehezen térnek magukhoz. A nem egészen egy éve bevezetett árstop feloldása nekivadult hajszát indított el: a külső szemlélő úgy érezhette, a verseny tétje az, hogy ki tud nagyobb mértékben árat emelni. Ám, ahogy az általában lenni szokott, ennek a fogyasztók számára mindenképpen kellemetlen kérdésnek több oldala van. A jugoszláv gazdasági rendszer sajátossága, hogy a vállalatok, üzemek maguk döntenek termékeik árairól. Ez hozzátartozik azokhoz az alapvető jogokhoz, amelyeket az ön- igazgatási rendszer garantál. Vegyünk például egy autógyárat. (Ilyenből több is termel a huszonkétmilió lakosú • Jugoszláviában, és ezért a jugoszláv szakemberek szívesen említik, mint az átgondolatlan tervezés egyik példáját.) Autógyárunk a jugoszláv gazdasági szabályozók értelmében arra törekszik, hogy minél több autót adjon el. Ez mindenkinek megfelel, hiszen ez az igazi érdek. Igen ám, de a gépkocsipiac, sok máshoz hasonlóan, meglehetősen telített, ami azzal a következménnyel jár, hogy csak a mindig újat, jobbat kínáló képes versenyben maradni. Ehhez azonban beruházás szükséges: új tervek, új gépek, új eljárások, sok pénz tehát. A szükséges anyagokat az autógyár vagy saját eladásaiból és az így képzett alapból teremti elő, vagy kölcsönt vesz fel valamelyik banktól. Mindez nemigen különbözik más országok gyakorlatától. Jugoszláviában, csak akkor jár kölcsön, ha a vállalat garantálja, hogy hatvan napon belül biztosítani tudja a visszafizetést. Emellett, ha devizális eszközökre, különösen kemény valutára tart igényt, úgy azt is garantálnia kell, hogy termelése egy részét dollárpiacon, vagyis devizáért akarja és tudja árusítani. És eddig meg sem említettük a dolgozók bérét, akiktől e bér fejében olyan munkát követelnek, amely a terméket versenyképessé teszi bármely piacon. Mi marad tehát szinte egyenes megoldásként a vállalatvezetésnek? Megpróbálnak új árakat szabni, amelyek a ráfordításokat majd többnyire fedezik. Ehhez még egy sajátosan jugoszláv szabályozó járul. A gazdasági döntéseket ugyanis, így az árak képzését úgy intézik, hogy minden a kérdésben érintett fél, egyetértésére van szükség egy döntés életbe lépéséhez. Az ehhez megszabott hatvan napnyi idő letelte után pedig többnyire úgy veszik, hogy hallgatólagos megegyezés született. Ez az áremelés esetében pedig igazán kapóra jön. Éppen e folyamat megállítására határozták el 1980- ban, hogy az árakat külön törvénnyel, csak az árhivatal vizsgálata után lehet engedélyezni. A törvény megszületett, de túl sokáig mégnem volt életben, szinte születése után árstopot kellett bevezetni, az akkori rekordinfláció miatt. Később sem sikerült hatásosan működtetni ezt az intézkedést. Így történhetett, hogy most nagyjából kétévenként befagyasztják az árakat, a köztes években viszont a szabad árak gyors ütemben nőnek. Idén ősszel azonban valóban gátat kívánnak szabni a túlzott áremeléseknek. A júliusban bevezetett mintegy nyolcszáz terméket érintő, átlagosan huszonöt százalékos árnövekedést — amit akár árrobbanásnak nevezhetünk — újból felülvizsgálják és az indokolatlannak talált árakat részben mérséklik, részben pedig büntetéssel sújtják azokat, akik javasolták és engedélyezték őket. Belgrádiján hangsúlyozzák, hogy ezek a központi döntések ideiglenesek és semmiképp sem vehetik át a megállapodásos önigazgatói rendszer szerepét. Vagyis miközben a központi ellenőrzést szigorítják, egyidejűleg olyan új társadalmi megállapodást ösztönöznek, amely végre hosszabb távon segíthet a jugoszláv gazdaság jelenlegi legnagyobb gondjának, * az inflációnak a megfékezésében. A belgrádi gazdasági szakemberek elismerik, hogy a júliusi intézkedések átmenetileg csökkentik az elért életszínvonalat, de figyelmeztetnek, hogy ha ezeket a fájdalmas intézkedéseket ma elodázzák, úgy a későbbi időszakban a jelenleginél még nagyobb áldozatok árán lesz csak képes végrehajtani az ország a válságból kivezető stabilizációs politikáját. Nyárádi Péter NDK i Heine-összkiadás Az NDK Akadémiai Kiadójának gondozásában lát napvilágot az eddigi legteljesebb Heine-összkiadás. A közelmúltban jelent meg az 50 kötetes sorozat 33. darabja. Az előkészítés és a sajtó alá rendezés munkáját a weimari Klasszikus Német Irodalmi Kutatóintézet és a párizsi Centre National de la Recherche Scientifique — Országos Tudományos Kutatóközpont — munkatársai végzik. Heinrich Heine (1797— 1856) 1831-től francia emigrációban élt és alkotott. Munkásságának francia vonatkozásai tehát igen jelentős időszakot ölelnek fel. Ezért az összkiadásban 7 kötet Heine francia nyelvű munkáit tartalmazza. Érdemes megjegyezni, hogy német kiadó első ízben jelenteti meg Heine Franciaországban, francia nyelven írt műveit. összeállította: Gyurkó’ Géza
